Ez a számláló a poszt nézettségét mutatja. Mindenképp olvasd el ezt a posztot a részletekért.

2011. június 13. 14:00 / Tünde

 

Hétvégén túrát terveztünk a Pilis környékén, amelyre természetesen nem mehettünk üres gyomorral. Elővettük az Alexandra Étteremkalauzát (2010) és szétnéztünk a térképén. Budakalász, Szentendre és Szigetmonostor környékén a legjobb pontozást (11) a Kereskedőház kapta. Mivel még nem voltunk ott és szeretünk újakat kipróbálni, célba vettük a helyet.

 

 

1.     Megközelíthetőség

Szentendre, Fő tér 2-5. www.kereskedohazcafe.hu

Az étterem Szentendre Fő terén van, ahol éppen a „városközpont reorganizációja” zajlik, azaz az egész tér fel van túrva (hogy miért pont nyárra ütemezik az ilyesmit, főleg egy olyan város központi részén, amely egyik fő bevételi forrása a turizmus...érthetetlen!). Autóval a környező utcákban lehet parkolni, sajnos majdnem mindenhol fizetni kell érte.

A Kereskedőház az építési munkálatok ellenére megoldotta, hogy élvezhessük a napocska áldásos, illetve a levest követően már izzasztó hatását.

 

 

2.     Ételek

Limonádét ittunk, miközben tanulmányoztuk az étlapot, melyen sok-sok finomság szerepelt, a helyzetünket megkönnyítette a 4 féle menüajánlat.
Végül választottunk egy III-as és egy IV-es menüt. Nem bántuk meg!

 

 

Íme a III-as menü, amit a hím tagunk rendelt és értékelt:

Sült paprika saláta fűszersóban érlelt harcsával és buggyantott tojással

A sült paprika kifejezetten ízlett. A halat nehezen sikerült megtalálni (először azt hittem, hogy valami furcsa zöldség), de ez inkább az én szegénységi bizonyítványom, mint az étterem hibája. Összességében egy jól összerakott előétel volt.
Tünde: nekem meg a tojás jött be nagyon, jól eltalálták az állagát, illetve a kenyér volt még nagyon fincsi így, a képen látható, kissé pirított formájában és normál változatában is!

  

Gulyásleves szürke marhából

A gulyásleves teljesen rendben volt, minden extra nélkül. Szerencsére csak csészében érkezett és nem tányérban, mint először gondoltuk (ezt a tévhitünket a pincér is megerősítette az elején). Így nem volt túlságosan megterhelő és maradt hely a főétel számára is.

 

Kolozsvári szalonnába göngyölt sertés szűz pirított zöldségekkel, rozmaringos burgonyával

Alapvetően húspárti vagyok (alapelvem, hogy az étkezés során legalább 1 ételben legyen hús!), de ha ezt figyelmen kívül hagynám, akkor is ez lett volna a legjobban sikerült fogás. A szűzérme omlós volt, nem volt száraz. A kolozsvári szalonna megfelelő ízesítést adott a húsnak. A köretben kiemelném a cukorborsót, friss és roppanós volt. Jól kitalált és elkészített tál volt, Like it! :)
Tünde: én is megkóstoltam a husit és merem ajánlani azoknak is, akik nem annyira hús pártiak, mint a hím tagunk! :)

A desszert almás rétes fahéj fagylalttal és diós karamellával lett volna, de módosult szerencsénkre (lásd később).

 

IV-es menü, amit a női tagunk rendelt és értékelt:

Libamájpástétom virágzselékkel

Az értékelésem előtt egy kis történelmi bevezetéssel kezdem. Annak ellenére, hogy nagy "hús-fan" családból származom, úgy 28 éves koromig nem ettem húst. Mert nem szerettem! Bár ez a kijelentés így önmagában nem igaz, mert voltak "hússzerű" dolgok, amiket kifejezetten imádtam, pl. kakastöke pörkölt, a sertés agyvelő bármilyen elkészítési formájában, máj, vér (ma ez a vámpíros filmek világában úgyis tök trendi dolog, nem?) ... nyámi! Nekem pont azok jöttek be, amiket általában megvetnek az emberek. Valószínűleg nem tett jót, hogy Anyáék gyakorlatilag zsaroltak, hogy egyek legalább egy-két falat "fehérhusit", ha pl. strandra akartam menni. Én persze akkor sem tágítottam, bevetettem minden kislányos manipulációs eszközömet és úgyis elértem a célomat "fehérhusi" ide vagy oda. :) Aztán persze felnőttem, jött a fogyókúrás időszakom. Ekkor történt, hogy kipróbáltam a Norbi update módszerét és mivel nem laktam esténként jól a zöldségekkel, muszáj volt némi húsféleséggel is megbarátkoznom. Így nyílt ki valamelyest a húsevő világ számomra is - leginkább a "színhús" dimenziója.

Na szóval a libamájat mindig is szerettem, főleg édes kiegészítőkkel - ez a virágzselé kitűnően illet hozzá és a mézes diódarabok is jól estek mellé.

 

Újházy gyöngytyúk húsleves

A leves rendben volt, bár én nem igazán szeretem benne sem a tésztát, sem a husit. Ez viszont jól el volt mindkettővel látva, de szerencsére a levéhez is hozzá tudtam férni. :)

 

Bélszínsteak (medium rare) szarvasgombaolajjal ízesítve, francia rakott burgonyával, vajas zöldségekkel, céklás vörösbormártással

A fenti történelmi bevezetőm alapján biztos furcsa, hogy hogyhogy pont egy ekkora husira került a választásom és miért pont medium rare? Háááááát, ki tudná kifürkészni a női agy rejtelmeit? Igazából én sem tudom. Néhány éve rávettem magam, hogy megkóstoljam a férjem tányérján lévő bélszínt és szerelem volt, első kóstolásra. Sajnos(?) elég sokszor okozok magam számára is meglepetéseket... ;) A medium rare pedig a kóstolgatássorozatom végeredménye. Szeretem, ha nem nyers, de azért megfelelően véres (mint ezt már fent is említettem)... Ezt itt sikerült produkálni, bár nekem volt néhány olyan része a húsnak, ami kicsit zsírosabbnak tűnt (azt adtam át az uramnak tesztelés céljából) + füstölt szagot éreztem rajta, ezért a húsra vonatkozó összélményem nem volt mennyei. Viszont a rakott burgonyán jól érzett a szarvasgomba olaj (bár annak nem a husin kellett volna?), amit én nagyon szeretek. A cukorborsót én is kiemelném, nagyon finom volt, a uborkás kreálmány (a fotón a hús mellett jobbra) viszont nem annyira nyerte el a tetszésemet.

Feri: Kevés étteremben tudják úgy megcsinálni a bélszínt, ahogy kérjük. Főleg, ha nem medium vagy well done (őszintén, miért kéri valaki így?) kéri a vendég. Már az is meglepő, ha a medium-rare kimondása közben a medium szó után meghallják a rare szócskát is. Itt nemcsak meghallották, de a kivitelezés is jól sikerült.
A füstös ízt, mint később megtudtuk (inkább jobb lenne előre tudni) az adta, hogy egy kicsit "ráfüstöltek" a bélszínre, ami egy speciális jelleget kölcsönzött az egész ételnek.

Mivel nem volt szívem meghagyni, én is megkóstoltam - igazából a felét nekem kellett megennem. Nem volt ezzel semmi gond. :) Viszont érdekes számomra, hogy a köret szinte ugyanaz volt, mint a sertésszűz esetében, kivéve a francia rakott burgonyán lévő burgonyapürét.

A desszert itt is módosult, a menüben eredetileg fekete olívabogyós csokoládé sufflé erdei gyümölcs sorbettel lett volna.

 

Közös desszert lett a vége (okokról később):

Kellőképpen zárta le az ebédet a séf által összeállított desszertválogatás

Feri: Nekem a sufflé ízlett a legjobban, mostanában nagyon rá vagyok kattanva. De a málnasorbet sem maradt el tőle sokkal.

Tünde: Mint általában, itt is a komplementer halmazt képviselem - nekem a zöldteás tiramisu és a limesorbet jelentették a csúcsot. Ja és persze a somlói sem volt rossz, tetszett, hogy fincsi, nagy méretű mazsolákat használtak az elkészítéséhez.

 

3.     Kiszolgálás

A kiszolgálás gyors volt, a turistakoncentráció magas arányának ellenére a pincérek odatették azért magukat, hogy legközelebb is őket válasszuk. Figyelmesek, kedvesek és előzékenyek voltak – napernyők állítgatásával gondoskodtak arról, hogy ne aszalódjunk túl a napon és élvezhessük a gasztronómia által kínált örömöket. Tegeződtünk, baráti hangulatban folyt a kiszolgálás. (Megjegyzem, hogy mikor hazajöttünk és like-oltam az oldalukat, az étterem vezetője még be is jelölt a Facebook-on, ami azért a közvetlenségből egy picit túlzás, de a szándék jól esett!)

Külön kiemelendő, hogy a steak sütési módjának rákérdezése után a pincér hajlandó volt a "medium" elhangzása után a "rare" szót is kivárni! És hogy még sikerült a húst is úgy sütni, külön köszönet a séfnek érte! ;)

Állításuk szerint a főétellel picit késtek (minket ez csöppet sem zavart - örömmel néztük a turisták áradatát, akik folyton meg-megálltak a mellettünk lévő "Szentendre a Kádár-korban" nevezetű abszolút retro kiállítás kirakatánál), ezért desszertként megkaptuk az összes, az étlapon szereplő édesség degusztációs adagját (somlói galuska, málnasorbet, fekete olívabogyós csokoládé sufflé, zöldteás tiramisu lime sorbettel, diós karamellával)! Igaz, mire odáig értünk, már iszonyúan tele voltunk, de vannak emberek, akiknél a desszerteknek külön tárhely van a pocakjukban – én ezek közé tartozom! (nyilván az utóbbi megjegyzés a hölgy tagunktól származik)


4.     Feeling

A Fő tér rekonstrukciója ellenére a kiülős részen is hangulatos volt a turistaútvonal szélén enni. A belső tér is tetszett, bár erről nem csináltam fotót, mert mikor bementem, az étlap utólagos fotózásával voltam elfoglalva (amit észrevett az egyik pincér is és kedvesen felajánlotta, hogy tegyem el, úgyis épp most fog megújulni).

VISZONT! Feltett szándékom, hogy mindenhol lefotózom a mellékhelyiséget (a belső enteriőrről úgyis lehet az interneten találni fotókat, a wc-ről már nehezebb - végre megtaláltam a kínálkozó szűk piaci rést! ;)). Tudom, furcsa dolognak tűnhet, de nálam ez alapvető, hogy az étkezés végeztével ellátogatok a mosdóba (persze a fotózás még nem természetes, azt még szoknom kell :)). Számomra ez egy újabb információ ahely igényességére vonatkozóan mind az enteriőr, mind pedig a tisztaság szempontjából. Itt visszafogott stílusú, de autentikus volt a szóban forgó helyiség, illetve tiszta és az alapvető eszközök mind rendelkezésre álltak a tisztálkodáshoz – mindig meglep, ha egy jó hely annyira nem ad magára, hogy azokra az alapvető dolgokra odafigyeljen, hogy legyen mindig legalább folyékony szappan és papír a szükséges helyeken + hogy ne kelljen azonnal megválni a hosszas élvezeteket nyújtó menütől a higiéniai körülmények miatt...

 

5.     Árak

A III. menü 5.100,- volt, a IV-es 7.000,- huf volt. A nagy melegben betermeltünk jó néhány üdítőt, így a végszámlánk 14.500,- forintról szólt.

 

   6. A Gasztrotúrák összegzése

Összességében nagyon pozitív volt az élményünk. Az ételek finomak voltak és kreatívak, a pincérek figyelmesek, előzékenyek és kedvesek. Gyakorlatilag bármilyen alkalomra ajánljuk a helyet, kirándulások előtt, után és este is biztosan fantasztikus hangulatot nyújt Szentendre szívében.

 

Pont:

7/10

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben.

promo921 2011.06.16. 15:01:04

Sűrűn legyen új poszt, vagy a nyuszi meghal !!!!

Túravezető 2011.06.16. 15:02:37

@promo921: Nemsokára jön az új bejegyzés. Ne bántsd a nyuszit légyszi!

Ombipapa 2011.06.19. 13:36:54

Kipróbáltuk szombaton. Ezt ettük:
- Grillezett kecskesajt friss salátával és diós paradicsomkompóttal
- Hagymaleves sajtos pirítóssal
- Gödöllői töltött jérce libamájjal és rókagombával töltve, burgonyapürével
- Roséra sült kacsamell aszaltmeggyes párolt káposztával, póréhagymás burgonyapürével és kávéval ízesített húskivonattal
- Desszertekből mindegyik 
Pontozás:
(---/+++)
Ízek: +++
Árak: ++
Kiszolgálás +++
Választék: + (Kis hiányosság: lehetne vegetáriánus menü vagy 1-2 vega főétel ami nem tészta)

Ombi

Túravezető 2011.06.19. 19:14:34

@Ombipapa: Ez az ételsor is igen jól hangzik! Ti "mivel érdemeltétek ki" a sok-sok desszertet? ;)

Ombipapa 2011.06.20. 16:48:48

@Túravezető: Mi kértünk mindegyikből 1 adagot de ezt nem ajánlom, mi sem bírtuk betermelni. Elég lett volna "deszertválogatást" kérni, ebben van egy kis somlói, rétes + fagyi.