Millenáris Park, 2011. június 4. / Tünde

Annak ellenére, hogy nem aktuális már, ráadásul minden gasztronómiával foglalkozó site tele van az esemény fotóival, úgy gondoljuk, érdemes foglalkozni vele, tehát a Gasztrotúrák blog első visszatekintő bejegyzése a Budai Gourmet-ről fog szólni. Egyrészt, mert pozitív élmény volt, másrészt, mert fantasztikus ételkölteményekkel találkoztunk, illetve találtunk 1-2 olyan helyet, amelyekről később biztosan fogunk írni.

Az esemény körülményei: igaz, hogy viszonylag drága (2.900,-/fő), de nagyon jól szervezett, igényes, színvonalas rendezvény. A helyszínen debütáló Sziget kártya rendszer (nem pénzzel, hanem az előre feltöltött kártyával kell fizetni) sem egy rossz ötlet, bár nyilván vannak előnyei és hátrányai mind a fogyasztók, mind pedig a kiállítók oldaláról, de maga a rendszer egyszerű volt és jól működött.
Érdekes volt, hogy ugyanabban az időben, külön rendezvényként (külön belépővel), de szintén a Millenáris Parkban - egy fedett részében - folyt a Dining Guide Food Show-ja is. Ez a rendezvény kisebb volt és más jellegű, mint a Budai Gourmet - volt néhány kiállító, de itt a főattrakciót a gasztrobloggerek főztje jelentette.

Na de térjünk vissza a főszereplőinkhez, a Budai Gourmet ételeihez.

Nagyrészt arra törekedtünk, hogy a számunkra új (azaz még nem kipróbált) helyekről kóstoljunk, de azért becsúszott néhány kihagyhatatlan étterem is.

A tőlem már megszokott módon, limonádéval kezdtem (by Biochef). Gyömbéres limonádé volt és nem igazán ízlett, mert túl édes volt számomra (a többi limonádét cukor és édesítő nélkül iszom… jaja, igen, citromos víz). Úgy terveztem, hogy ide majd este felé térek vissza - több féle, könnyű ételt láttam, amelyek vacsorára pont kiválóak… lettek volna, de estére már úgy tele voltam, hogy nemhogy egészséges, de egészségtelen desszert sem fért már belém – ami (mint már említettem régebbi irományomban) tőlem elég meglepő dolog.

Először a Baldaszti’s kacsamellére esett Feri választása. Rose kacsamell razz hanout fűszerkeverékkel, hideg kapros tökfőzelékkel.

Feri: Az első választás bizonyult utólag a legjobb választásnak. Lehet, hogy ebben szerepe volt annak is, hogy ezután szorgalmasan kóstolgattam a borokat is, ami bizonyára tompította az ízlelőbimbóim érzékenységét, de mindenképpen dicséretet érdemel a Baldaszti's eme kompozíciója. A főzelék újragondolt tökfőzelék volt - ami mostanában eléggé "divatos" (szerencsére). Nem a magyar konyhában megszokott lisztes valami (bár az is lehet finom), hanem tényleg érezni lehetett benne a tök és a kapor karakteres ízeit. (Off: Először a Csalogány26-ban kóstoltam ilyen főzeléket, azóta is ők az egyik nagy kedvenceim.) A kacsamell teljesen rendben volt, de nekem a "köret" vitte el igazán az ételt. Én még nem próbáltam az éttermet, de ezek után szívesen ellátogatnék hozzájuk.

Az én első választásom: U26 Bisztronómia Fakultáció - spárgafőzelék libamájhabbal, tökéletes tojás, rukkola.

Rögtön bele is választottam, mert nekem is mindvégig ez maradt a kedvenc. Annak idején a menyasszonyi ruhámmal is így voltam – megláttam és beleszerettem… aztán persze felpróbáltam még néhányat (hogy megerősítsem a döntésemet vagy találjak jobbat), de már egyik sem tudta felülmúlni azt a tökélyt, amit először megtapasztaltam. Na hasonló volt a helyzet itt is.

Nézzük sorjában. Spárgafőzelék. Olyat még sosem ettem, ráadásul nem is hallottam még róla – pedig nemrégiben otthon összeütöttem egy többfogásos spárgamenüt és akkor elég részletesen áttanulmányoztam a spárga témát - vagy legalábbis elkerülte a figyelmemet. Enyhén szólva is elnyerte a tetszésemet! A spárga egyben is finom (természetesen nem volt rágós, fás), a libamáj hab is nagyon kellemes volt, a rukkola a kedvenc növényem, úgyhogy ez sem volt kérdéses. A tojás viszont mindent felülmúlt! A fehérje olyan állagú volt, hogy szívesen ettem magában is (pedig nem nagyon szoktam, mert ide nem illő dologra asszociálok az állaga miatt), a sárgája meg folyós volt és HIDEG! Meglepő volt a tojás ilyen állagúan hűtött formában, de tényleg tökéletes volt, nagyon ízlett! Muszáj kipróbálnunk a helyet!!!

Feri: Én csak megkóstoltam, de egyetértek Tündével. A tojás tényleg a legjobb rész volt benne, de az egész tál jól ki volt találva. A többi ételük is kreatív volt és ráadásul még jól el is készítették őket. A főzelék itt sem a hagyományos módon, hanem a mai kornak megfelelően készült - elemeire bontották és újra összerakták, kiküszöbölve a hibákat (ennek van valami hivatalos elnevezése is, nem?) -, ami igen jót tett neki. Gyakorlatilag a főzelék összetevői külön-külön szerepeltek a tányéron. A spárga tényleg jól el volt készítve és a rukkola tényleg finom. :) Más nem jut eszembe, de Tünde már jól leírta az élményt.

A következő fogást a Tigrisből hoztuk el: vákumban készült hideg libamáj rebarbarával, salátával, medvehagyma emulzióval.

A rebarbarát leginkább édességben szoktunk fogyasztani (általában eperrel szokták keverni, hogy az édesítse, tompítsa a nagyon erős savanykás ízét), így sokan talán nem is tudják, hogy ez egy igen savanyú növény. Szerencsére számítottam rá, de „élesben” így még sosem próbáltam. Érdekes volt és ízletes is, bár nehéz volt fejben összekötnöm az ízt az eddig megszokott rebarbara ízzel. A libamáj finom volt, a tetejére szórt tengeri só kellemesen fűszerezte az ízeket. Összességében nem volt kiemelkedő, de ez alapján a Tigris is megér egy próbát!

Közben kóstoltunk a Costesből is, de az arról készült fotókat sajnos ügyesen eltüntettem. :( Voltunk már náluk - még a csillag előtt -, de így legalább újabb motivációt szereztünk egy ismételt látogatásra. :) Ezt ettük egyébként: Andalúz gazpacho, saját köretével + Kacsamáj és marhalábszár terrine, rucola saláta, parmezánforgács.
Feri: A gazpacho az elvárt színvonalat hozta, az egyik legjobb étel volt a Budai Gourmet-n. A kacsamáj és marhalábszár terrine is jó volt, de nem találtam benne semmi különlegeset (ebben már benne lehetett a megkóstolt borok "keze" is). Furcsa, hogy ezek alapján nem soroltam volna a legjobbak közé a Costest, kicsit "mutathattak" volna többet.

Ezek után ellátogattunk a kedvencünkhöz, a Chateau Visz-hez. (Két csodálatos, tökéletes 7végét töltöttünk már náluk, csak jókat tudunk róluk elmondani – biztos, hogy lesz külön bejegyzésük!)

Először a lenti képen látható költeményt próbáltuk ki.

Kinézetre nagyon izgalmas volt, ízre nekem túl „husiízű” volt, de mégis kellemes.

Amíg majszolgattuk a „husifagyit”, készült a főételünk, az akácfüstös balatoni busa-espuma faszénolajjal. Folyékony nitrogénnel készítették, amely -180 fokos hideget volt képes produkálni. (Nem hagyhattam ki a séf felajánlását, ezért megtapasztaltam az ujjammal is a csípős érzését).

Így készült...

...és ez lett belőle:

Mennyei volt! Részemről no more comment.
Feri: Ilyen ételt kellene hoznia egy Michelin csillagos étteremnek (nem is értem, hogy maradhat ki a Chateau Visz a katalógusból). Ez egy igazán jó bemutató volt, hogy mit is tudnak ott "lent vidéken". Egyszerű, de mégis különleges volt. Ki kell próbálni!

A Chateau Visz kitett magáért. Igazán pozitív élmény volt, hogy nem a legegyszerűbben próbálták úgymond letudni a fesztivált, hanem megmutatták, hogy igen, ők tényleg különlegeseket alkotnak és nem csak kreatívak, hanem ízvilágra is tökéletesek!

Velük ellentétben viszont csalódást jelentett a NOBU, mivel csupán szakékat hoztak ki. Oké, hogy azok nagyon különlegesek és finomak voltak, de igazán megoldhatták volna valahogy, hogy hozzanak egy kis kóstolót az ételkínálatukból. Azért is esett ez nekünk rosszul, mert a NOBU főztjét szeretjük!!!

Szakékóstolás. Néhány éve a szaké a kedvenc italom – hidegen és melegen is fincsi, picit talán a pálinka és a bor közé sorolható italfajta, nemcsak erősségét tekintve, hanem ízvilágában is – nem olyan erős, mint a pálinka, de mégis letisztultabb, alkoholosabb, mint mondjuk egy bor. Én egy 10 évig, lágy zenére érlelt, félszáraz, selymesen könnyed szakét próbáltam ki (Hokusetsu Ongakushu), Feri pedig egy félszáraz, lágy szakét cseresznyevirág kicsengéssel (Hokusetsu Junmai Daiginjo). Mindkettő nagyon ízlett nekünk!
Feri: A szakékhoz nem fűznék hozzá sokat. Finom volt, de nem vagyok egy nagy szakérajongó. Igazából még nem pálinka, de már nem bor - jó, tudjuk, máshogy készül, mint a bor, nem is hasonlítható össze a kettő. Olyan, mint valami likőr, azokat meg nem szeretem. :) De japán ételekhez kötelező!

Ezt követően újra ismeretlen vizekre eveztünk. Egyik közös kedvencünkké vált a Mezzo - hideg rebarbara-eper krémlevese, illetve sous-vide borjúpofája fehérrépaágyon, polentával.

A hideg, nem túl édes leves igazán jól esett a nagy melegben. A borjúpofa olyan omlós volt, hogy úgy olvadt szét a számban, hogy eszembe se jutott, hogy egy szegény boci arcát esszük… A fehérrépaágy meglepően finom volt, úgy volt elkészítve, hogy megmaradt a fehérrépa karakteres íze, ami nagyon jól illet a husihoz. A polenta meg személyes kedvencem. Drága nagymamámra emlékeztet, aki nagyon sokszor csinált nekünk olyat – mi puliszkának hívtuk és hideg, cukros tejbe raktuk és levesként fogyasztottuk. A Mezzo tehát összességében kiérdemelte, hogy őket is meglátogassuk valamikor. Megjegyzem, előtte még nem is hallottunk róluk, nem túl hype-olt hely…
Feri: Számomra is a Mezzo volt a legnagyobb meglepetés a kiállításon, előtte nem igazán hallottunk róluk. Igencsak ötletes és ízletes menüsorral készültek. A levesben nekem az intenzív eper-íz tetszett a legjobban. Finom és frissítő volt. A borjúpofa nagyon omlós és finom volt (köszönjük sous-vide technológia :)), a fehérrépa jól kiegészítette. A polenta nem a kedvencem, talán mert nagymamám nem csinált soha. :)

Ezt követően újra egy klasszikus, kipróbált, elégedettségünket birtokló helyen próbálkoztunk, a Kistücsökben: harcsa halászlémártásban, kapros darával. Nagyon ötletes volt, hogy nem harcsahalászlét készítettek, hanem belevittek egy kis csavart az ételbe, de hozták a tőlük elvárt formát és nagyon finomat alkottak.

Ezután Feri kipróbálta a sokak által kedvelt, Déryné bisztrót. Csülökkorongot kért.

Feri: Ami legkevésbé tetszett, az a mennyiség. Hatalmas volt (ez most biztos hülyén hangzik néhány ember számára  :)). Szerintem egy ilyen kiállításon elég lett volna a fele. Maga a csülökkorong is elég méretes volt, de a káposzta (sok-sok kolbásszal) mennyisége túltett rajta. Maga az étel rendben volt, nem tudok róla se rosszat, se jót mondani.

Mi még sosem voltunk náluk, de továbbra sem kaptunk hozzájuk kedvet. Egyszer, talán.

Ennyi kaja után végigsétáltuk a helyet és szétnéztünk a Dining Guide FoodShow-n is. Ott akartunk desszertet enni, mert a Desszert Szalon ott jelent meg, de addigra már annyi mindenbe belekóstoltunk, hogy már a látványuk sem izgatott fel különösképpen. PEDIG! Aki még nem próbálta, kötelező! Vácon a Főtér északi kijáratánál van a Desszert Szalon Mihályi László mestercukrász szentélye, ahol igazi desszertköltemények készülnek az összes emberi érzékszerv kényeztetésére.

A Dining Guide Food Show-n ekkor már csak néhányan lézengtek, volt pár kiállító és a bloggerek főztjét is lehetett (volna) kóstolni, de az egész végiglátogatása nem került 5 percünkbe se. Így számunkra még azt az 1-2ezer forintot sem érte meg az esemény.

Aztán még sétálgattunk, nézelődtünk, végül egy kis egészséges (BioChef) és nem túl finom desszertet ettem: bodzahógolyó sóskaramell nyalókával. A nyalóka érdekes ízkombinációja tetszett leginkább.

A végén még muszáj volt egy másik kedvencünknél, a Arany Kaviárnál is kóstolnunk valami finomat: szibériai tokhal kaviár mini blinire tálalva, beluga vodkával.

Feri: Szerintem még nem vagyok felkészülve a kaviárra. Nem igazán értem, hogy mi ez a nagy rajongás érte. Finom tényleg, de azért egy jó marhapofa simán beelőzi! :) Így nem is értékelném. De a vodka finom volt! :)

Ennyi kóstolás után már képtelen voltam az ízek érzékelésére is, úgyhogy végül fel is adtuk a túránkat.

Ami kimaradt, pedig nagyon szerettük volna még kipróbálni: encsi pacal, az Anyukám Mondta étterem prezentálásában. Őket viszont biztosan meglátogatjuk majd "természetes élőhelyükön".

Végül még összefutottunk néhány emberrel, beszélgettünk, eltelt egy kis idő és Feri úgy érezte, nem mehetünk haza egy kis Bock ízvilág nélkül, így ő kóstolt még egy panko morzsás rántott véreshurkát szent jakab kagylóval.

Számomra elég érdekes összeállítás a hurka és a szent jakab kagyló, de Ferinek ízlett.
Feri: Nagyon ötletes összeállítás, már az elején kinéztem magamnak. :) Sajnos csak a végére jutottam oda, hogy meg is kóstoljam. Ez több szempontból is szomorú. Egyrészt, mivel rengeteg dolgot megkóstoltunk, már eléggé tele voltam, így nem tudtam megfelelően élvezni az ételt (csak azért kóstoltam meg, mert olyan jól hangzott, mondhatni magamba tömtem). Másrészt, ekkorra már elég sok bort és néhány pálinkát is végigkóstoltam, sajnos nem sikerült megfelelően koncentrálni és csak halvány emlékeim maradtak, hogy milyen is volt igazából. Az biztos, hogy ízlett! :)

Összességében a rendezvény nagyon jó lehetőséget nyújtott a már jól bevált helyek gyors végiglátogatására is, de leginkább az első benyomások megszerzésére egy-egy, számunkra új, még nem kipróbált étterem esetében. Várjuk nagyon a 2012-est és köszönjük a lehetőséget!

Feri: Egy kis kiegészítés. Mivel ez jó eséllyel csak számunkra szólt elsősorban az ételekről, ejtsünk szót a borokról is. Nagyon sok finom bort lehetett kóstolni. Nekünk is sikerült. Nagyon örömteli, hogy ilyen színvonalas, finom és ötletes borok kerülnek ki a magyar borászoktól. Nekem a személyes kedvencem Gál Tibor pincészete. Most is teszteltem egyik, általam korábban még nem kóstolt borukat, ez is kiváló volt. Aki szereti a borokat és eddig nem tette, kóstolja meg Gál Tibor borait. Megéri!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.