EbédprogRAM

2011.07.25. 15:48

2011. július 16. 13:00 / Tünde

 

Három hónapja nyitotta meg kapuit a XIII. kerület és egyben Budapest legújabb kulturális létesítménye, a RAM, azaz a Radnóti Miklós Művelődési Központ, melynek szerves része  a RAMpART Étterem és Kávéház.

Kettes és hármas számú barátnőimmel már volt szerencsém 1-1 gyors tapasztalatszerzéshez, hétvégén viszont Ferimmel is kipróbáltuk a RAMpARTot, mivel már ő is nagyon kíváncsi volt rá. Így teljesebb képet tudunk festeni a helyről.

 

1.     Megközelíthetőség

Budapest, XIII. kerület, Kárpát utca 23-25. rampartetterem.hu

Nagyon kényelmes parkolási lehetőségek kínálkoznak a környéken – eddig legalábbis mindig bőven volt szabad parkolóhely a RAMpART bejáratánál lévő Bessenyei utcában. Elképzelhető, hogyha épp előadás van a szomszédos RaM Colosseumban, nehezebb helyet találni, bár ez esetben a mélygarázs is jó megoldást nyújthat. Fizetős egyébként a parkolás, de az étterem teraszáról kényelmesen oda lehet látni az autóra. Így ha valaki elég erőt és kedvet érez magában, hogy folyton azt lesse, hogy jön-e a parkolóőr, megteheti, hogy csak akkor indítja el a mobilos parkolást, ha muszáj – én bevallom őszintén, voltam már ilyen elvetemült és nyertem is rajta párszáz forintot (amit aztán szívesebben adtam a pincérnek, mint a parkolóórának). Szerencsére nem érkezett a közterületes csúnya bácsi/néni. :)


2.     Ételek

Első látogatásomkor csupán egy spárgakrém levest ettem, amit eddig egyetlen alkalommal sem hagytam ki, amikor a RAMpARTban (RAMpARTon?) étkeztem. Nem azért, mert annyira fantasztikus, hanem inkább azért, mert a három féle levesből ez a leginkább a kedvemre való. Van még jércebecsinált leves vajgaluskával, illetve málnakrém leves citromfű habbal – előbbi nem igazán kelt bennem vágyakozást, az utóbbi meg nem is lenne rossz ötlet, csak én az édes leveseket inkább desszertnek tekintem, így az étlap előételei között gyakorlatilag észre sem veszem őket.

Íme a tavaszi spárgakrémelves, camembert croutonnal


Igaz, hogy se tavasz nincs már, se a spárgának szezonja, ennek ellenére nagyon nem baj, hogy ez a leves az étlapon van. Ránézésre sem rossz, de ízre is nagyon rendben van. A krémleves ellenére van benne bőven spárgadarabka is, ami még így nyár közepén sem volt fás + snidlinggel színezték és a croutonon úszó camemberten kívül sárgarépával tuningolták, ami kellemes édeskés ízt kölcsönöz neki. Nagyon finom!

Feri: Teljesen egyetértek Tündével. Nagyon jól kitalált és elkészített leves. A sárgarépa miatt kicsit édeskés, de ez inkább pozitív, mint negatív hatással van az egyébként is finom levesre. Érdekes ötlet a camembert, de nagyon tetszik. A croutont nem annyira értem, lehet, hogy csak azért van ott, hogy a camembert ne süllyedjen el. :)

Főételként sáfrányos királyrák rizottót kértem.

Na ez még jobban ízlett, mint a leves! Jó volt a fűszerezése, tetszett az állaga és a királyrák is puhára volt benne főzve. Örülök, hogy ezt választottam.

Feri főfogása „Zsenge kapros tök, ropogós bárányoldalassal” volt.

Feri: A leves jobb volt. A tökfőzelék nekem egy picit édesre sikerült. Az oldalas tényleg bárányból „készült”, ha valaki evett már bárányt, tudja, miről beszélek. Érezni lehetett a „bárányt” benne. Viszont néhány része egy picit rágós volt. Egy kicsit több odafigyeléssel egy nagyon jó kis fogás lehetne.

A desszertek a következők voltak:

Epres panna cotta

Eddig még sosem ettem rossz panna cottát, ezúton is elégedett voltam vele.

Valrhona csokoládé mousse áfonyával

Desszertként sosem szoktam gyümölcsöt enni, mert állítólag nem egészséges az ételekre rápakolni a könnyen erjedő gyümölcsöket, úgyhogy nem annyira örültem, mikor megláttam, hogy ennyi, egyébként nagyon finom, édes gyümölcs van a desszertes tányéromon. A csoki mousse finom volt, nem volt túl habos, inkább krémes és az áfonya lekvár is illett hozzá.

Hideg „túrógombóc”

Azt hiszem, ez a csúcsdesszertjük. Mind a négyen próbáltuk és mindannyian elégedettek voltunk nemcsak a látványával, hanem az ízével is – nem egy klasszikus túrógombóc, inkább túrókrém, de nagyon finom!

Feri: Ez így van. A legjobb túrógombóc volt, amit eddig ettem. Megfelelő méretű (nem szeretem, amikor hatalmas „golyókat” kapok) és állagú gombócok voltak, illetve a „tejfölmártás” is finom volt. Talán egy picit túl volt díszítve – túl sok és oda nem illő gyümölcs volt rajta.

Desszertekben talán a legerősebbek.

 

3.     Kiszolgálás

A kiszolgálásnál eléggé kontrasztos volt a kép. Eddig három pincérrel sikerült kapcsolatba kerülnöm, amelyek közül 2 teljesen rendben volt (figyelmes, kompetens), egyikük viszont eléggé furcsán viselkedik. Flegma az egész ember és olyan, mintha nem tudná, milyen szituációban mit kell reagálni, illetve leginkább mondani, vagy ha esetleg mégis mond valamit, az nem igazán jön át… (Ezt egyébként nem csak én gondolom így, rajtam kívül Feri és a barátnőim is ugyanezen a véleményen vannak.) Nem zavaró egyébként, hanem inkább vicces. Az első meglepő élményem az volt vele kapcsolatban, hogy elkértem a wifi jelszavát, amit hosszas várakozás után meg is kaptam – egy papírdarabra volt ráírva egy igen bonyolult karakterkészlet (nyilván ezért nem szóban osztotta meg velem), amit anélkül, hogy bármit is mondott volna, odarakott elém, majd a köszönetemet követően sem reagált semmit, csak elhúzott… végülis jól végezte dolgát, az infót megkaptam. :) Ja, ami egy újabb izgalmas dolog nála, hogy úgy tölt ki két kis üveges folyadékot a pohárba, hogy a két poharat egymás mellé rakja az asztalra, majd a két üveget egy kezében fogva beletölti a tartalmukat a poharakba. Látványos, de nem tudom elképzelni, hogy bámilyen profi pincér ilyet csináljon – bár a bárpultban egész jól nézhet ki egy ilyen mutatvány.

 

4.     Feeling

A weblapjukon hirdetett „modern, de ugyanakkor nyugodt milliőt” abszolút hozzák.

A belső tér modern, hangulatos. Érdekes, hogy nem hangsúlyozták ki, hogy az étterem egy művelődési központ része. Talán egy kicsit több „művészet” nem ártott volna, mivel a célcsoport jellemzően a színházba járó, „műkedvelő” réteg.

A tágas, nyitott terek csendes mivolta nyugalmat áraszt még a nap forgalmasabb időszakában is.

A sok növény, a napozásra hívogató zöld pázsit pedig igazi strandhangulatot idézett elő bennem a nyári nagy melegben… nem esett rosszul.

A mellékhelyiség inkább egy modern művelődési központ vagy mai irodaház hangulatát idézi, tisztaságilag és felszereltségileg rendben van.

 

5.     Árak

Nem pozícionálták magasra a helyet az árak szempontjából. A leves 850,-, a főételek 1.800-1.900,- között voltak, a desszertek pedig 550-be kerülnek, kivétel a csoki mousse, az 700,- forint. A hétvégi menünkért, amely tartalmazott jónéhány üdítőt, 7.050,- forintot fizettünk. Hétköznap egyébként a kétfogásos menü 950-be kerül, amelyhez 250-ért kaphatunk desszertet is.

 

6.     A Gasztrotúrák összegzése

Kellemes hely, jó ételek és ár-érték arányban is abszolút megfelelő. Nem hoz semmi különlegesen extrát, csupán ezért nem éri el a nagyon jó kategóriát.

A nap bármely időszakában érdemes betérni hozzájuk, mert az a’ la carte ételek és a napi ebéd menü mellett reggelit is kínálnak, illetve rendezvények lebonyolításánál is érdemes lehet tőlük ajánlatot kérni.

 

Pont:

6/10

A bejegyzés trackback címe:

http://gasztroturak.blog.hu/api/trackback/id/tr883096657

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.