Ez a számláló a poszt nézettségét mutatja. Mindenképp olvasd el ezt a posztot a részletekért.

Ebéd a Menzán

2011.08.12. 17:09

2011. augusztus 07. 14:00 / Feri

 

Adott vasárnap (is :)) éhesen ébredtünk. Gondolkodtunk, hova menjünk ebédelni és megegyeztünk, hogy ellátogatunk az egyik kedvenc helyünkre a Csalogány26-ba. Amikor odaértünk meglepődve konstatáltuk, hogy éppen a jól megérdemelt nyári szabadságukat töltik (azóta már újra nyitva vannak). Nem először ment már füstbe a Csalogányos tervünk, ideje lenne már tényleg meglátogatni őket. Mint eddig mindig, most is sikerült „pótolni” a kedvencünket. Ezúttal – B-tervként – a Liszt Ferenc téren kötöttünk ki, abban bízva, hogy lesz üres asztal a Menzán.

 

Többször voltunk már itt és mindig elégedetten távoztunk. Jó időjárás esetén szinte lehetetlen ebédidőben a teraszon leülni, általában garantált a teltház. Mivel frekventált helyen van, ezért kedvelt célpont a turisták körében is. Szerencsénkre most mégis kaptunk asztalt.

 

 

 


1.     Megközelíthetőség

Budapest, VI. kerület, Liszt Ferenc tér 2. www.menzaetterem.hu

A Liszt Ferenc tér könnyen megközelíthető tömegközlekedéssel és autóval egyaránt. Ha autóval érkezünk a környéken kell parkolót keresni. Ez lehet akár az Andrássy út, akár a Jókai tér vagy bármelyik környező kis utca. Előfordulhat, hogy meg kell tenni több kört is, de ha készek vagyunk egy pár percet sétálni, akkor hamar le lehet tenni az autót.


2.     Ételek

Az étterem séfje ezt írja a kínálatról a honlapjukon:

Az étlap kialakításakor az ínyenceket és azokat próbáltam megszólítani, akik számára egy flancos étterem kínálata értelmezhetetlen, ez pedig elvette a kedvüket az étterembe járástól. Becsábításukra olcsó, valaha közkedvelt, de elfeledett és felújított ételeket vettem fel az étlapra.

Ehhez is tartják magukat. Jellemzően magyaros ételek szerepelnek az étlapon, mint a gulyásleves, marhapörkölt vagy a tojásos galuska, de vannak fantáziadúsabb fogások is (lásd később). A menülapon lévő ételeken kívül készül napi menü és heti ajánlat is.

Na akkor lássuk, hogy mit is ettünk.

Tünde egy levessel kezdett a heti ajánlatról: Tenger gyümölcsei leves (nem az a tipikus magyar étel :))

Mint a képen is látszik, nem sajnálták belőle a „dolgokat”. Bár számomra (igen, megkóstoltam én is :)) inkább halleves volt tenger gyümölcseivel. A hal dominált benne, a tenger gyümölcseit 3 kagyló és néhány kisebb rákdarabka képviselte. Az a furcsa zöldség pedig angol zeller (mint megtudtuk).

Tünde: Nekem nagyon ízlett! Azonnal feltűnt, hogy rengeteg benne az angol zeller, amit egyébként nem igazán szoktam szeretni, mert van egy jellegzetes íze, de valahogy ebben a levesben csak a kellemesen ropogtatni való zöldség mivolta maradt meg. Finomak voltak a halak és a tenger gyümölcsei is. Talán ici-picit sós volt, de ezt igazából már csak a lecsó megkóstolásakor konstatáltam, mert az - az erőteljes ízvilágú leves után - sótlannak tűnt.

Én az étlapról választottam és egy tojásos lecsóval kezdtem.

Itt említeném meg (és majd később is) a kiszolgálás minőségét. Remek volt. Nem tudom, hogy minden pincér ilyen-e a Menzán, de a mi pincérünk a lehető legjobb volt. Kiválasztottam a főételt (spoilerezek: hátszín volt :)), de nem tudtam, hogy mi legyen az előétel. Nem akartam túl nagy előétellel kezdeni, nehogy ne maradjon „energiám” a főételre. Mivel emlékeztünk, hogy itt az adagok nem annyira kicsik, ezért inkább rákérdeztem a pincérnél, hogy a lecsó tényleg előétel adag-e vagy inkább egy előételnek álcázott főétel. Ő készségesen tájékoztatott, hogy valahol a kettő között van. Ekkor úgy döntöttem, hogy nem kockáztatok, és bár nagyon megkívántam a lecsót, inkább egy könnyű gyümölcslevest eszek. Miután leadtam a rendelést és a pincérünk megtudta, hogy mi lesz a főételem, javasolta, hogy mégis lecsót egyek: a hátszín nem akkora adag, hogy ne férne el mellette a lecsó, és mint mondta, ő sem túl nagyétkű, de neki sem jelentene gondot az adott összeállítás elfogyasztása. Belementem és örök hálám neki, a lecsó fantasztikus volt.

Miközben a lecsót ettem eszembe jutott a L'ecsó című film. A filmben a szigorú étteremkritikus szívét egy lecsóval (illetve ratatouille-val) sikerül meglágyítani: ahogy megkóstolja visszarepül a gyerekkorába és előjönnek az emlékek a  nagymamája (vagy édesanyja?) lecsójáról és az akkori boldog időkről. Valahogy én is ezt éreztem, a lecsó ugyanolyan volt, mint édesanyám lecsója. Telitalálat.

Tünde: Igaz, hogy az erőteljesen fűszeres leves után ettem és picikét sótlannak tűnt, de abszolút egyetértek az urammal! Tényleg nem csak a vizuális igényeket elégítette ki a fogás, hanem igazi, házi jellegű lecsót kreáltak a Menza konyháján. Én is 10-esre értékelném!

Tünde főétele a menün a tészták között (nem is értem, mit keres ott) fellelhető rizottó zöldborsóval és cukorborsóval volt.

Tünde: Előszeretettel választok rizottót főételnek, most sem bántam meg. A zsenge zöldborsó mellett a ropogós cukorborsó fantasztikus összeállításnak bizonyult. A parmezán is illett hozzá. Ízlett!

Én a heti ajánlatok között szereplő és már bespoilerezett hátszín steaket választottam, amit édes burgonyával és áfonyával tálaltak.

Ugye milyen szép? :) Na ilyen finom is volt. Azóta sem tudom eldönteni, hogy a lecsó vagy ez volt-e a jobb. A hátszín nagyon jól volt elkészítve, mint látszik, nincs szénné sütve (hála Istennek!). Az édesburgonya olyan volt, mintha sütőtök lenne – és úgy is omlott szét a számban. Az áfonya bő lével érkezett és rengeteg áfonyaszem volt benne, ami meg, de nem szét volt főzve. A tányér fenti részén pedig rukkola volt található mézzel megbolondítva. Nagyon jól illett a kompozíció többi részéhez. Egyedül a lent árválkodó paradicsomot nem értem. Mit keres az a tányéron? Nem hiányzott és nem is illett az ételhez. És még jól sem nézett ki. Kicsit túl volt díszítve a tányér. :)

Tünde: Feri jóvoltából én is megkóstoltam és Isteninek találtam minden összetevőjét!

Kisebb gondolkodás után (mert már nagyon tele voltunk) desszertet is rendeltünk.

Tünde már az elején kinézte a heti ajánlatról: Joghurtos áfonyás-mákos szelet

Finom volt, de nekem nem ért a lecsó és a hátszín közelébe.

Tünde: Na persze, mert az almát és a körtét nem lehet összehasonlítani! ;) Én viszont tökéletesen elégedett voltam vele! Egyébként is szeretem a mákos dolgokat, de ha még egy finom joghurtos krémmel és friss áfonyával vegyítik, még jobban csúszik! Nagyon bejött!

Nekem pedig az étlapon szereplő túró mousse mangóhabbal jutott.

Finom desszert, bár már egy kicsit telített voltam. De azért jó volt. :)

Tündének ízlett: Igeeeeen, nekem ez is nagyon ízlett! Finom krémes volt a túróhab, a mangós krém és öntet pedig még élvezhetőbbé tette a finomságot.


3.     Kiszolgálás

Mint korábban már szóltam róla, nagyon tetszett. Az egyik legjobb a városban. Már érkezésünkkor érezhető volt, hogy a kiszolgálással nem lesz probléma. Az történt ugyanis, hogy amikor megérkeztünk a teraszon minden asztal foglalt volt. Nem problémáztunk rajta, leültünk a belső helyiségben.

Alig hogy elhelyezkedtünk, megjelent a hölgy, aki az asztalunkhoz kísért minket, és jelezte, hogy felszabadult a teraszon egy asztal, ha szeretnénk, nyugodtan kiülhetünk. Még a „költözködésben” is segített. A pincérünkről már írtam pár szót. Kedves és felkészült volt. Közvetlen, de mégsem tolakodó. Készségesen válaszolt a kérdéseinkre, még akkor is, amikor a nagy forgalom miatt láthatóan rohant. Proaktív volt és tényleg ajánlotta az ételeket és nem csak mondott valamit. Érezhető volt rajta, hogy nem csak a futószalag egyik elemén akart túllenni, hanem tényleg velünk foglalkozott. Mindig volt egy kedves szava vagy kérdése a vendégekhez (pl. kiürült poharunk esetén „Italt Neked, Uram?”), de mégsem volt túl nyálas az egész szituáció. Néhány perc elteltével hozta „csak” a limonádénkat (amelynél egyébként is tudjuk, hogy frissen készítik, ezért nincs meg pár másodperc alatt), ezzel az abszolút kedvesen előadott mondattal: „Köszönöm szépen végtelennek tűnő türelmeteket”. (Mi is tegeztük, valószínűleg azért tette ő is ezt.)

Tünde: Fizetéskor mesélt nekünk egy érdekes sztorit is, ami vele történt meg és számunkra érdekes volt. Egy korábbi munkahelyén bankkártyás fizetéskor kiírta a gép, hogy „lopott a kártya” – na ez egy izgi szitu mind a pincér, mind pedig az „(v)evő” számára. :)

Egy szónak is száz a vége: meg voltunk elégedve! Bár minden étteremben legalább fele ilyen jó pincérek dolgoznának. Kicsit ömlengős lett ez a rész, de sajnos ma még annak is örülni kell, ha ilyen a kiszolgálás valahol.


4.     Feeling

A Menzával olyan helyet akartunk nyitni, ahol nemcsak egy teraszon lehet sütkérezve kávézni, hanem jót is lehet enni, mindezt félúton a café-restaurantok és a hagyományos pesti presszók hangulata között. Nevünkkel és az étterem belső környezetével nem is tagadhatjuk a múltidézést, de azért az alpakka evőeszközök, a műanyag abrosz és a rizses hús nem a mi világunk.” – írja magáról a Menza. Ez is sikerült. Fiatalos, lendületes a hely.

A háttérben halk zene szólt, mindenféle evergreen (pl. stairway to heaven, ymca, yesterday) kellemes hangulatot nyújtó, hallgatható, jazz-es feldolgozásban.

Külön tetszik a pincérek barna színű, Menza logós „egyenruhája”, főleg a lábukon a Tisza cipő. Like it! :)

Tünde: A mellékhelyiségek az emeleten találhatók, melyek stílusa hűen tükrözi a hely enteriőrét. Retro, fiatalos, vidám hangulatú és mindemellett igényes és tiszta is. Van lehetőség a bébik átpelusozására is. :)


5.     Árak


A fenti ételeken kívül elfogyasztottunk még 2 üveg cola-t, 1 limonádét, illetve 1 pohár sört. (Itt említem meg, hogy a saját sörük – menza sör – finom. Egy hagyományos világos sörről van szó, de teljesen rendben van. Jobb, mint néhány nagyra tartott hazai gyártó által előállított vagy importált sör). Összesen 11.000,- Ft-ot fizettünk. Számomra ez meglepően olcsó az ételek, a kiszolgálás és a Liszt Ferenc téri helyszínt figyelembe véve.


 

 

6.     Kiszolgálás

Korábban is jártunk már a Menzán, de az emlékeinkben nem így élt az étterem. Sokkal jobb benyomást tett ránk a mostani látogatás, mint amire a régmúltból emlékeztünk. Ha a látogatás előtt kellett volna pontozni, akkor 6 és 7 közötti pontszámot kapott volna. Valószínűleg a Menza is sokat fejlődött és a mi emlékeink is halványodtak időközben.

A lényeg, hogy ha egy napsütéses délután vagy akár egy kelleme este során éhesek vagyunk és épp magyaros ízekre vágyunk, mindenképpen ajánlatos betérni a Menzára.

 

Pont:

8/10