Ez a számláló a poszt nézettségét mutatja. Mindenképp olvasd el ezt a posztot a részletekért.

Papás-mamás Etyeken

2011.09.15. 11:57

2011. augusztus 21. / Feri

 

Az egyik baráti házaspár nem olyan régen bővült egy fővel, így a körülmények miatt megritkultak a közös programjaink. Mivel a baba már olyan idős, hogy ki lehet mozdulni vele akár egész délutánra is, gondoltuk, összekötjük a hasznosat a kellemessel és a jó időben közösen beülünk valahová ebédelni. Ehhez már csak az így kialakult közös elvárásainknak megfelelő éttermet kellett találnunk. Boldogan vállaltuk a feladatot. Nem telt sok időbe, mire kitaláltuk, hogy menjünk az Etyeken található Rókusfalvy Fogadóba.

Mi már többször jártunk náluk, így tudtuk, hogy az étellel nem lesz probléma. Mivel az étterem egy viszonylag nagy terasszal is rendelkezik és a baba (illetve a szülei is) jól érzi magát a szabad levegőn, így tökéletesnek választásnak tűnt a Rókusfalvy Pál (műsorvezető, producer) tulajdonában lévő fogadó.

 

1.     Megközelíthetőség

Etyek, Alcsúti út 4www.etyekvendegfogado.hu

Mivel az étterem nem Budapesten található, célszerű autóval nekivágni az útnak. Bár, aki etyeki lakos, annak inkább a sétát javasolnám. :) Autóval kb. 30 perc az út Budapestről (persze ez függ az útvonaltól, vezetési stílustól, kiindulási ponttól stb.). Mi a 13. kerületből indultunk a Duna Plázától, illetve nem autópályán mentünk, hanem Budaörsön és Biatorbágyon keresztül, így kb. ¾ óra volt az út. További nehezítés volt, hogy konvojban haladtunk. Itt gratulálnék a Budaörs és környékéért felelős „körforgalom-sales”-nek, hogy sikerült erre a rövid szakaszra 11 db körforgalmat eladnia. Nem kis teljesítmény. Remélem, minden nap arra jár.

Az étterem rendelkezik saját parkolóval, így az autók letétele könnyen megoldható. A fogadó egy kis emelkedő tetején található, így a parkolás után egy rövidebb, de annál meredekebb lépcsősort kell megmászni.

A fáradékonyabbak részére létezik egy kevésbé meredek útvonal is, de ahhoz egy kisebb kerülőt kell beiktatni.

 

2.     Ételek

Az étterem séfje Vidák Zoltán, aki a fogadó állítása szerint „az ország egyik legjobb chef-je” és „csak kiváló alapanyagokból álmodja meg ételkölteményeit”. Ha nem is a legjobb séf (legalábbis nem itt ettem életemben a legjobbat) az országban, az biztos, hogy tud főzni.

Az étlap pont megfelelő számú és - ami még fontosabb - minőségű ételt kínál. A mérete nem vetekszik a Háború és békéével (mint ahogy sajnos rengeteg étteremben… nem is értem, hogy tudnak egyes helyeken ekkora választékkal, minőségi alapanyagokból, állandó színvonalon dolgozni… költői a kérdés - nyilván sehogy!), csak 2 oldalból áll, de mégis sikerült egy változatos és minden igényt kielégítő menüt összeállítani.

Ha valaki nem tudna mégsem választani az étlapról, annak jól jöhet a séf heti ajánlata. Ha még az sem elég, a különböző helyeken feltűnő, kis táblán található még egy-két „titok” is.

Ennyi bevezető után essen szó az ételekről is. Természetesen érkezett egy amuse bouche, amiről sajnos nem derült ki, hogy pontosan mi is. Mi nem kérdeztük, a pincér pedig nem tartotta fontosnak, hogy tudassa velünk.

Az is kicsit furcsa volt, hogy 4 főre ugyanakkora adag érkezett, mint 2 főre. Persze nem is ezzel kell jól lakni, de a lehetőségünk sem volt meg rá.

Mi, férfiak kíváncsiak voltunk a „titokra”, így a táblán található hideg baracklevest választottuk, ami egy túrógombóc által vált színesebbé.

Finom volt a leves és a túrógombóc is elvégezte a rá rótt feladatát. A nagy melegben mindenképpen jó indítás volt.

Tünde nem levessel indított, hanem szintén a titkos táblán szereplő „Sonka sárgadinnyével” fantázianevű előétellel.

Tünde: Fantasztikus volt, de tényleg úgy volt tökéletes, ahogy volt! Nem is emlékszem már, hogy pontosan miért is esett pont rá a választásom – nem igazán szoktam ilyesmit választani előételnek, mert általában íztelen szokott lenni a dinnye, a sonka meg nem olyan, amit én is szívesen bevállalnék, az arányok sem szoktak tetszeni és még sorolhatnám a problémáimat, de ezennel örömmel tölt el, hogy mellette döntöttem. Nagyon finom, édes volt a dinnye, rendben volt a fekete olajbogyó és a kenyér is. A rukkola – mint már említettem párszor – a kedvenc fűszernövényem, ezért annak is nagyon örültem, hogy pont őt választották a kompozíció zölddel történő színezéséhez. A sonka pedig külön figyelmet érdemlően finom volt, ízlett az íze, tetszett az illata, a színe és a puhasága is, újabb elismerés az etyeki sonkamesternek, Árpás Lászlónak. A készítési procedúrája magáért beszél: „A sonka ízét, illatát, színét, puhaságát, a sózás utáni műveletek határozzák meg! A füstölés utáni szárítás meghatározó a termék minőségére. Vigyázok a hőmérsékletre, a fényre, a nedvességtartalomra. Naponta ellenőrzöm, hogy minden rendben legyen. Kéthavonta, csontból készült tűvel, több pontban, illatmintát veszek a sonkából, és így ellenőrzöm annak belső érési folyamatát. Legalább 12 havi érés után KÉSZ a sonka!” Húsvétkor is tőle származott a sonkánk, igaz, egy kis kitérővel kaptuk - köszönjük ezúton is Seprű Oszkárnak a közreműködését, ugyanis csakis az ő vaj szívének köszönhető, hogy nem maradtunk Húsvétkor végül sonka nélkül. Kifigyeltük ugyanis (hála a facebook-os aktivitásuknak), hogy a Rókusfalvy-ban húsvéti kézműves sonkavásár lesz, de mire mi odaértünk, épp már csak a sonka kampóit szállító teherautónak integethettünk… tipikus, nem vagyunk egy korán kelő fajta…

A csapatunk negyedik tagja, az ifjú kismama, pedig egy kicsit falusiasabb vizekre evezett. Ő a heti ajánlatból a zöldbablevest gombás daragaluskával választotta.

Ránézésre - és elmondása szerint is - kicsit furcsa volt, hogy a leves nem habart/tejszínes volt, hanem húsleves-szerűen áttetsző. De azért ízlett neki is.

Miután mindenki befejezte az előételeket – ami nem volt azért egyszerű, mert a fiatalúr az egyik szülő folyamatos figyelmét és jelenlétét igényelte, így felváltva étkeztek az ifjú szülők – viszonylag hamar megérkeztek a főételek is.

Tünde egy további titokkal, az erdei gombás derelyével folytatta az étkezést, ami sajtszósszal került tálalásra. Én sosem értem, hogy miért előételeket eszik főételként. Nem látja, hogy nincs benne hús? :)

Szép színes! :)

Tünde: De! Látom, hogy színes és azt is, hogy nincs benne hús. Pont ezért választottam. Ha tehetem, mert van a rántott sajton kívül más nem húsos fogás is, vegát választok főételnek (is). A színvilágát egyébként a paradicsomhab dobta fel leginkább, de a derelye és a sajtszósz sárgasága mellé a zöldek is jó szolgálatot tettek, ami a vizuális élményeket illeti. Ízvilágra is rendben volt, finom volt a gombás töltelék is a tésztában. Kreatív, finom és elegendő volt.

Mi azért megembereltük magunkat és jó „húsos” főételt választottunk. Én például sokáig szemeztem rántott nyúlmájjal, de mivel be kellett pótolni a Tünde által generált hiányt, így a báránynyakat választottam, ami mellé paradicsomos bab és mángold érkezett.

Nem is csalódtam. Nem valószínű, hogy az én kicsi feleségem bármikor is megenné a bárány nyakát, mivel elég zsírosnak nevezhető az állat eme része, de számomra ez inkább pluszpont, mint negatív jellemző. Különösen finom volt a paradicsomos bab. A mángold pedig – amit már én is tudok, hogy micsoda pontosan (köszönöm wikipedia: "A mángold (Beta volgaris ssp. cicla, más osztályozás szerint Beta vulgaris convar. vulgaris vagy Beta vulgaris var. vulgaris) a disznóparajfélék (Amaramthaceae) családjába, a Chenopodioideae alcsaládba tartozó konyhazöldség, legközelebbi rokona a cékla. Nevezik "leveles répának" is." Remélem mindenki megjegyezte! :)) – még jobban feldobta az egészet. Kiváló fogás volt.

Kispapa a hagyományos nyúlpaprikás galuskával kompozíciót választotta, ami mellé - a jó hagyományoknak megfelelve - uborkasaláta járt.

A kismama pedig a kicsit izgalmasabban hangzó, „Vadmalaclapocka szedres zöldborsmártással” nevű főételt fogyasztotta el. Mint később kiderült a mellé/alá érkező köret puliszka volt.

Sok infóra nem emlékszem az általuk választott főételekről, de nem panaszkodtak, így biztos ízlett nekik. Ha a mi ételeinket, illetve a korábbi tapasztalatainkat veszem figyelembe, biztosan finomak voltak.

Tünde az általa már jól (el)ismert mandulás aranygaluska vaníliakrémmel desszertet választotta. A választásához csatlakozott hozzá az ifjú anyuka is.

Tünde: Igen. Nehezen tudok neki ellenállni. Ő is egy olyan tétel, ami miatt sosem tudok mást kipróbálni. Csak mindig abban bízhatom, hogy Feri majd eszik valami mást és akkor én is kóstolhatok egyéb édességeket is. Ő igazán finom. Puha a tészta, finom a vaníliasodó, elég a dió és az egész teljesen arányos.

Mivel egy kicsit tele voltam és számomra elég „nehezek” a Rókusfalvy desszertjei, így inkább egy sajtválogatással zártam le az ebédet – környékbeli házi sajtok hidegen lekvárokkal.

Utólag is csak dicsérni tudom magam, nagyon jól választottam. A tálon 4 fajta sajtot lehetett felfedezni, mindegyik sajt a környékről származik. Valamit nagyon jól csinálnak Etyek környékén, mert azon kívül, hogy itt dolgozik a híres sonkamester, nagyon jó sajtokat is készítenek. Feltételezem, hogy a melléjük tálalt lekvárok is házi készítésűek, így ez még egy plusz pontot jelent. Jól kiválasztott sajtok és hozzájuk jól társított lekvárok kerültek a tányérra. Ezután törekedni fogok arra, hogy desszertek helyett egy sajttállal fejezzem be az étkezést. Meg kell még említenem, hogy Oszkár egy korábbi látogatása alkalmával teljesen más sajttálat kapott (más sajtokkal és más lekvárokkal). Ami számomra azt jelenti, hogy odafigyelnek a minőségre és az adott időszak legjobb sajtjai kerülhetnek csak a tányérra. Nem mellékesen még változatosabb ettől az étlap.

A baráti pár férfi tagja egy szilvás rétessel fojtotta le a sok húst, ami csokihabbal érkezett.

Biztos ez is finom volt, mindenesetre jól néz ki.

A fentiekből kiderül, hogy a Rókusfalvy egy fogadóhoz mérten inkább a magyaros vonalat követi az ételekkel. Az adagok nekem egy picit talán nagyok, így néha „túleszem” magam a végére. De ez legyen a legnagyobb problémám. :)

 

Muszáj megemlítenem a fogadó egyik specialitását a szóda+szörp kombót. Itt ugyanis, ha szörpöt rendelünk, akkor nem egy már elkészített pohár nedűt kapunk, hanem külön-külön megkapjuk a hozzávalókat és nekünk kell elkészítenünk azt. A szörp elég akár 4 főre is. Viszont nem elég hozzá 1 üveg szóda és néha fel kell „rázni” a szódát, hogy ki is tudjuk préselni az üvegből.

  

 

3.     Kiszolgálás

Ahogy ez sok étteremről elmondható, a Rókusfalvy Fogadóban is a kiszolgálás a „gyenge láncszem”. A pincérek nagy része jó, ha a közepes színvonalat „megüti”. Ha jól emlékszem az első látogatásunkkor majdnem ki is fordultunk a fogadóból a pincérek miatt. Felhős idő volt és bármikor elerdhetett az eső, de nem volt hideg, így a teraszon szerettünk volna leülni. De a pincérünknek ez nem tetszett és ezt elég flegmán a tudomásunkra is hozta. Sajnos volt még néhány hasonló tapasztalatunk velük.

Viszont az egyik pincér kifejezetten jól végzi a dolgát. Kedves, figyelmes és felkészült. Amikor az asztalnál tartózkodik, barátságosan el lehet vele beszélgetni, de nem tűnik modorosnak, illetve nem tolakodó. Hogy kerülhetett ide? Illetve inkább az a kérdés, hogy a többiek mit csinálnak egy (ilyen) étteremben? Néhányukat kifejezetten a rossz kategóriába sorolnám. Jobban oda kellene figyelni a személyzetre, nem elég egy jó szakács. És ez nem csak a Rókusfalvy-ra igaz!

Korábbi látogatásaink alkalmával már többször is a fent említett pincér szolgált ki minket, most sajnos nem. A mostani pincérünkkel igazából nem volt nagy probléma, mégsem éreztük magunkat teljesen komfortosan. Lehet, velünk van a probléma…

 

4.     Feeling

Bár többször is meglátogattuk már a Rókusfalvy fogadót, eddig mindig ebédidőben és nyáron mentünk oda. Így az étterem belső részével kapcsolatban nem igazán van tapasztalatunk, én pl. még nem is jártam a belső részben. Tünde szerencsére azért készített egy fotót.

A külső, teraszos rész autentikus, igazi fogadó kerthelyiség hangulatú és kellemes kilátással rendelkezik.

Az étterem mellett található a fogadó „szálloda” része, így az ott megszálló vendégeknek csak az udvarra kell kijönniük, ha a konyhát is szeretnék kipróbálni.

Természetesen Tünde a mellékhelyiséget is meglátogatta.

Tünde: Szeretem ezt a mellékhelyiséget. Egyrészt, mert egyben van a wc és a mosdó. Számomra ez mindig komfortos, valahogy jobban érzem magam az ilyen helyeken – lehet, azért is, mert nem ütöm be a fejem vagy a térdem a wc-ajtóba, miközben feléhajlok, mert van elegendő hely körülötte. Van pelenkázó rész és minden, ami egy mosdóban szem-szájnak ingere. Igazán korrekt, mások is tanulhatnának e példából!

 

5.     Árak

Az árakat mérsékeltként vagy inkább olcsóként jellemezném. A levesek 990,- Ft-ba kerültek, a sonkás előétel 1.790.- Ft-ba. A főételeket 3.300,- Ft környékén lehetett megvásárolni, míg a desszertek 1.000,- Ft alatt voltak egy kicsivel (a sajtválogatás 1.500,- Ft volt). A szörp 900,- Ft-ba került, egy kóla pedig 350,- Ft volt. Összességében 23. 500.-  Ft-ot fizettünk, ami 4 db 3 fogásos ebédért igazán nem sok.

 

6.     A Gasztrotúrák összegzése

Nagyon szeretjük a Rókusfalvy fogadót. Bár nekünk kicsit messze van, de azért, ha van egy szabad hétvégi napunk és az időjárás is megengedi, élünk a lehetőséggel és meglátogatjuk őket. Mindenképpen erre buzdítunk másokat is, akik szeretik a fogadós hangulatot és a jól elkészített ételeket. A környezet miatt ajánljuk romantikázásra is, de családosoknak is kitűnő egy hétvégi ebédhez. Az Alexandra étteremkalauz legújabb kiadásában 11 pontot kapott.

Fél pont indoklása: Eddig azt gondoltuk, hogy nem lesz fél pont, mert elegendő egy 10-es skála a pontozásra, de aztán - ahogy elkezdtük a pontozást és az alapján áttekintettük a kialakult rangsort - rájöttünk, hogy igenis szükséges a fél pontok használata. Többször éreztük már ezt, hogy az egyik kategóriát túlhaladja, de a másikat még talán nem éri el az adott hely. Így hosszabb győzködés után elfogadtam a fél pontok jogosságát, így ezután kicsit cizelláltabbá válik a pontozási rendszerünk.

Készítettünk egy, (a terveink szerint) a tapasztalataink alapján folyton aktualizált toplistát is, amit a bejegyzés melletti jobb sávban találtok. Reméljük, hasznosnak találjátok Ti is!

 

Pont:

7,5/10

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.