Ez a számláló a poszt nézettségét mutatja. Mindenképp olvasd el ezt a posztot a részletekért.

2011. augusztus 23. / Feri

 

Tündének ismét sikerült egy jó akciót találnia. Nagyon ügyes az ilyenekben! Történt ugyanis, hogy a Baldaszti’s meghirdette, hogy augusztusban minden kedd este csak 1.000,- Ft-ba kerülnek az étlapon szereplő fogások (mármint 1.000,- Ft/db). Mivel már régóta tervben volt az étterem tesztelése, gyorsan le is foglaltunk egy asztalt. Amikor pedig eljött a várva várt nap, hónunk alá csaptuk Oszkárékat és elindultunk a Baldaszti’s-ba.


Az étterem tulajdonosa Baldaszti Péter üzletember (Vajon miről kapta az étterem a nevét? :)). A Baldaszti’s valójában nem csak egy étterem, hanem egy merőben új koncepcióval rendelkező „gourmet-központ”. A bisztró mellett és alatt található egy delikátesz (gondolom, helyhiány miatt kellett 2 helyiségre osztani az üzletet – egyébként elég kis területre sikerült besűríteni ezt a sok különböző funkciót, amitől egy kicsit túlzsúfolt lett az egész hely), amiben magyar és külföldi kézműves termékek, ritkaságok kaphatóak. Az alsó részben – a delikátesz boros részlege mellett – található a még kialakítás alatt álló borkóstoló részleg. Ezen kívül gasztronómiai szakkönyveket és gasztronómiai tanácsadást is kínálnak. Egy igazán szép gasztrokomplexumot sikerült megvalósítani, melynek a kivitelezésben egy illusztrisnak mondható társaság segédkezett: a tanácsadók között többek között megtalálható Segal Viktor séf, Mautner Zsófia gasztroblogger és Harmath Csaba borszakértő is.

 

1.     Megközelíthetőség

Budapest I. kerület, Lánchíd utca 5-7-9. www.baldasztis.com

Gondolom, (majdnem) mindenki tudja, hogy hol található a Lánchíd. Az étterem pedig a híd budai hídfőjénél helyezkedik el. Autóval könnyű parkolni, mivel a Baldaszti’s-zal szemben található egy nagyobb parkoló. Ha ott nem találunk helyet, akkor megpróbálkozhatunk a Lánchíd utca 2 oldalán, illetve egy közelebbi-távolabbi kis utcában.


A Baldaszti’s mellett található a Bortársaság üzlete. Mivel kicsit korábban érkeztünk, így ide is betértünk és vásároltunk néhány üveg „jófajta” bort.


 

2.     Ételek

Mint a bevezetőben említettem, az étterem kialakításában és üzemeltetésében tanácsadóként részt vett/vesz Segal Viktor, amely tény megnövelte az elvárásainkat. Szerencsénkre sikerült annak idején kipróbálnunk a - sajnálatos módon - viszonylag hamar eltűnő étteremét a Segalt. Több éve történt, azóta már próbáltunk olyan éttermeket, ahol kreatív séfként vett részt a munkában, illetve részt vettünk 1-2, a neve által fémjelzett vacsorán is. Szeretjük a főztjét, így kíváncsian vártuk a mostani kalandot is.

Sajnos minden erőfeszítésem ellenére sem sikerült megtalálnom, hogy valójában ki is főz a konyhán. Ennél kicsit több publicitást érdemelne az a személy (vagy személyek), aki véghezviszi azt, amit Segal Viktor megálmodott.

Megérkezésünkkor rögtön egy kisebb problémába ütköztünk, mivel a foglalásunk eltűnt. Erről bővebben később, legyen elég most annyi, hogy csak a „teraszon” kaptunk asztalt, aminek, a nagy meleget figyelembe véve, nem igazán örültünk. Rosszul indult, reméltük az ételek kárpótolnak. Kárpótoltak.

De nem csak az ételek. Ugyanis az étterem is felajánlott egy pohár aperitif-et a kellemetlenségért cserébe. Éltünk az alkalommal és rendeltünk egy „kör” kir royalt. Pluszban néhány limonádét hozzá.

Térjünk rá végre az ételekre. Az akció keretein belül az étlapon szereplő ételek – sajnos a kóstolótálak kivételével – egységára 1.000,- Ft. Ebbe beletartoznak a levesek, a tészták, a főételek és a desszertek is.

Egy rövidebb tanácskozás után úgy döntöttünk, hogy annak ellenére, hogy a kóstolótálak nem szerepeltek az akcióban, mi mégis azokkal indítunk. Négyünknek 3 tálat rendeltünk.

Az első egy antipasti tál volt.

Az étlap szerint a csemegepult legjava került a tálra 4 tételben. Ez jelenleg – balról jobbra haladva – egy fiatal (már-már édeskés) gouda sajt, articsóka, olívabogyó és olajban pácolt padlizsán volt. Nagyon finomak voltak az összetevők, de nem ezektől ájultunk igazán el.

A második egy magyar kóstoló tál volt.

Ezen már egy kicsit izgalmasabb falatokat lehetett fellelni. A sor egy igazán finom szürke marha szalámival indul. Majd a tálak mellé érkező finom házi kenyérre kenhető, nagyon ízletes, mustáros padlizsánkrém következett. Természetesen nem ilyen sorrendben fogyasztottunk, hanem azt ettük, amit éppen elértünk, nem törődve azzal, hogy kin kell átgázolni a finom falatokért. :) A sajtokat egy bükki vörösborban érlelt kecskesajt képviselte a magyaros tálon. Természetesen nem maradhatott el a körözött túró sem, ami szintén növelte a kenyérfogyasztásunkat, mivel az is isteni volt. El is fogyott az összes kenyér a végére. :)

A végére maradt a – számomra – legfinomabb tál, a nemzetközi sajttál.

A sajtok, illetve a gyümölcszselé, szintén a Baldaszti’s csemegepultjából érkeztek. Kezdjük itt is balról.

Az első sajt egy érett camembert volt (camembert fermier). Ezután következett a magyaros tálon is szereplő bükki kecskesajt. Középen levendula zselé volt található, nagyon jól feldobta a sajtokat, kiemelkedően finom volt. A következő szintén hazai versenyző volt, egy zöldfűszeres kecskesajt Molnár Jánostól. Igazán büszkék lehetünk rá, nagyon finom volt a kakukkfüves, oregánós kreálmánya. Abszolút megállta a helyét a többi sajt között. A sort egy zöldpenészes stilton zárta. A legfinomabb volt az összes közül, főleg, ha levendula zselét fogyasztottunk hozzá. Már csak ezért a tálért is érdemes betérni a Baldaszti’s-ba!

Ezután vége lett a közösködésnek és mindenki egyénileg rendelt.

Tünde és Oszkár spenótkrém levest rendelt, közepén egy sous-vide tojással.


Tünde: Ugye milyen ügyesen elkaptam a pillanatot? Nagyon büszke vagyok magamra – bár igazán van mit kompenzálnom, ha a többi, általam készített fotókat vesszük figyelembe…

A tálalásának első szakaszában még egyedül árválkodó tojás különlegessége az volt, hogy ugyanolyan állaga volt a fehérjének, mint a sárgájának. Aztán a kedves pincérünk nyakon öntötte spenótkrém levessel – nem tudom, neki hogy esett, de számomra nagy örömöt jelentett a pillanat megélése a telefonom lencséjén át figyelve az eseményeket. Persze csak a kiváló végeredmény miatt. :) A leves is nagyon finom volt, Popeye is megirigyelhetné!

Oszkár: A kóstolók után (egyébként nagyon finom volt mindegyik kóstolófalat, de számomra a legkiemelkedőbb tételek a szalámi, a stilton és a kecskesajt volt) spenót levest ettem tökéletes tojással, ami azért furcsa, mert nem szeretem a spenótot. Éttermi tapasztalataim alapján egy igazán jó helyen meg tudnak szerettetni olyan ételeket, ízeket is az emberrel, amit otthon vagy a menzán esetleg nem szeret. Na, ilyen volt nálam a spenót. Igazán finom volt a leves a tojással és azzal a fűszersóval, ami a tojás körül leledzett. Ezentúl elkezdek nyitni a spenót felé és elnyomom a bennem lévő – gyerekkorra datálható – negatív érzéseket ezzel a zöldséggel szemben.

Én pedig egy Gazpacho paradicsomjéggel-t kértem.

Nagyon finom volt, különösen feldobta a paradicsomjég (ami egy lefagyasztott hígabb állagú, saját készítésű paradicsomlé lehetett – de lehet, hogy tévedek és valami fennköltebb dolog volt igazából). Nem ez volt életem legfinomabb gazpacho-ja, de nyugodt szívvel ajánlom másnak is (bár a nyár végeztével valószínűleg lekerült az étlapról). A nagy melegben különösen jól esett.

Mivel Oszkárné nem rendelt levest, így jöjjenek a főételek.

Tünde a javaslatomra (értsd: „A legdrágábbat rendeld az étlapról!” :)) a Thai zöld curry lazaccal és jázmin rizzsel nevű főételt választotta.


Tünde: Végre megkaptam a magamét, azaz a napok óta áhított lazacomat. Már az IKEA-ban megélt hiányérzetem óta vágyom a lazacra, de valahogy azóta sem köszönt szembe velem az utcán. Érdemes volt várni rá és az uramra hallgatni a választáskor (ez utóbbit máskor sem szoktam megbánni). Nagyon finom volt a halacska, a támasztékául szolgáló zöldségek is kiválóak voltak, viszont a thai curry vitte a pálmát a kompozícióban. Csípős és édeskés volt egyben. Nagyon jól illet a tányér további alkotórészeihez. Pedig mindig félek a curry-s ételektől – mint azt már régebbi bejegyzésekben is említettem –, nehogy az a változata legyen, amit nem bírok elviselni vagy nehogy túlzásba essen a séf és elnyomjon minden egyéb ízt ez az indiai fűszer. Ez esetben minden tökéletesre sikeredett.

Én is a magasabb árkategóriájú ételek közül választottam: borjúpofa pörkölt tarhonyával és kovászos uborkával.


Isteni volt. Az a borjúpofa! Szétomlott a számban. Nem győztem vele betelni. Nyam-nyam! Most is összefolyt a nyál a számban. Nagy késztetést érzek, hogy azonnal beüljek a kocsiba és rohanjak a Baldaszti’s-ba egy repetáért.

Mellé egy pohár – a pincérünk által ajánlott, köszönet neki – Vylian féle Ördög cuvée-t kortyolgattam. Önmagában is kiváló bor, de a pörkölthöz nagyon ütött.

Oszkár élete párja kacsamellet rendelt. Cukkinispagettivel és beurre monté-val.


Jól hangzik, és nagyon jól néz ki. Oszkárné is szerette.

Oszkár maga pedig hideg kapros tökfőzeléket kért, amit borjúnyakkal tálaltak.


Igen, nem tévedés, ő volt a tökfőzelék. Kreatív. Like it. Oszkár is áradozott róla:

Oszkár: Imádom a tökfőzeléket, és kapor-addikt vagyok (egy ideig a kedvenc pizzám is kapros volt). Ez a főzelék isteni volt. Hosszú csíkokra hagyott tök, resre főzve, omlós borjúkockákkal, friss kaporral, hosszú pohárból koktélkanállal, hidegen. Oszinének is annyira ízlett, hogy hétvégén muszáj volt tökfőzeléket csinálnunk, hogy valamennyire visszahozzuk az ízét (valamennyire sikerült :)).

Ha már itt voltunk és ilyen olcsók voltak az ételek, akkor nem hagyhattuk ki a desszerteket sem.

Volt itt minden. Például Olívaolajos csokoládé-mousse tengeri sóval.


Tünde: Fúziós desszert a javából. A csokoládéhab is finom volt, de az az ötlet, hogy nyakon öntjük egy kis olívaolajjal, beleállítunk egy kenyér-chips-et és megszórjuk még egy kis tengeri sóval… hát kiváló! Izgalmas, már-már meghökkentő és nagyon finom volt!

Vagy New York-i cheese cake (Christian Ferber feketeribizli lekvár, Pondichery bors)


Finom volt, de újra meg kellene kóstolnom, hogy értékelni tudjam a különleges lekvárt vagy borsot. Sajnos én nem rendelkezem azzal a képességgel (szemben néhány gasztrobloggerrel), hogy meg tudom állapítani egy étel összes összetevőjét ízleléskor. Nekem az a fontos, hogy milyen az összhatás. Így csak annyit tudok írni, hogy finom volt.

Oszkár csak annyit tett hozzá, hogy „hozta a tőle elvárható szintet, de nem írok hozzá ódát”.

 

3.     Kiszolgálás

Mint az elején írtam, elég rosszul indult a kapcsolatunk, ugyanis eltűnt a foglalásunk. Ez elég furcsa volt, mivel be tudtuk mutatni a visszaigazoló email-t (mire jók az okostelefonok!), amit az étteremtől kaptunk. Mivel hónap elején foglaltuk le az asztalt (ami túl korainak bizonyult), biztos megunta magát a foglalás és világgá ment (fúúú de rossz poén, de most már benne hagyom :)). Végül megoldódott a helyzet és kárpótoltak minket alkohollal.

A kiszolgálónk – amellett, hogy jól állt neki az egyenruhája (Tünde szerint :)) – nagyon kedves, mosolygós és még kompetens is volt. Interaktívan részt vett a rendelésben, nem pedig csak felvette azt. Ha szükség volt rá tájékoztatott, ha szükség volt rá ajánlott. Az kicsit furcsa volt, hogy nem volt „állandó” pincérünk, hanem az vette fel a rendelést, aki éppen arra járt. Én jobban szeretem, hogy ha egy pincér foglalkozik velünk végig, így kicsit személyesebb az egész, illetve egyre jobban megismer minket a vacsora alatt és talán jobban képes „kiszolgálni” az igényeinket. Volt ebből is apró félreértés, többször is előfordult, hogy a rendelés leadása után egy másik pincér is fel akarta venni azt, illetve egyszer elfelejtkeztek a megrendelt italunkról. Összességében pozitív volt a kiszolgálás, apró hibákkal. Ez utóbbit betudhatjuk a keddi akció miatti nagy létszámnak – vagy lehet, máskor is ilyen sokan vannak?

 

4.     Feeling

Az étterem kialakításáról megoszlottak a vélemények. Tünde imádta, Oszkárnak nem igazán tetszett. Én elvoltam vele, nem rossz a hely feelingje, de én inkább a letisztult formákat kedvelem – kevesebb cicoma, modernebb hangulat, nagy terek (nevezzük ipari minimálnak :)).


Az étterem belső kialakítása a Geppetto Belsőépítész Stúdió munkáját dicséri. A képen látható kisebb belső terem felett található még egy helyiség, ahol sajnos nem jártunk. A konyhapultot nem tudtuk kihagyni, mert frekventált helyre került – a mosdóhoz és a delikáteszhez vezető út kikerülhetetlen mezsgyéjére. Így ha a vendég kíváncsi, könnyedén megcsodálhatja, hogyan sürögnek-forognak a séfek, miközben készül az étek a látványkonyhában.

Még az evőeszközök is a beleillettek a koncepcióba.

A falon akasztóként funkcionált,

az asztalunkon pedig a hagyományos szerepüket töltötték be – volt belőlük rendesen.

Az étterem előtt található a „terasz”, ami igazából 3 asztalt jelent az út melletti járdán. A kilátás szép, mivel a Lánchíd és a Duna tárul a szemünk elé. A forgalom kicsit zavaró, főleg a buszok miatt. Nem csak hangosak, hanem irtózatosan büdösek is. Ilyen „élmények” kapcsán folyton felmerül bennem a kérdés (pl. a várban sétálgatva), hogy miért nem elektromos buszok járják már a várost? Ha nem ezekkel a régi buszokkal üzemelne a BKV, sokkal tisztább lenne Budapest levegője. Felháborítónak tartom, hogy még mindig itt tartunk, miközben a személyautósokat sarcolják folyamatosan újabb és újabb díjakkal.

Mint már említettem, kicsit korábban érkeztünk, így a borvásárlás után betértünk az étterem mellett található, külön bejárattal rendelkező csemegeboltba.


Az itt kiszolgáló kedves hölgy készségesen magyarázta el a Baldaszti’s koncepcióját, illetve felvilágosított minket, hogy az étterem alatt található az üzlet másik része. A „kinti” részen kínálják a friss, romlandó árukat (sajtok, tejtermékek, péksütemények stb.).

Nagyon tetszetős kínálattal rendelkeznek, főleg nemzetközi vonalon. Mint kiderült, sajnos kis hazánkban még nagyon kevés igazán megbízható beszállító található, így a forgalmazott termékek jelentős része külföldről származik.

A vacsora után természetesen meglátogattuk a delikáteszt is az alagsorban.

Hangulata megegyezik a kinti helyiség hangulatával, de jól illeszkedik a Baldaszti’s teljes koncepciójába.

A delikátesz üzlet is elég komoly borválasztékkal rendelkezik, ami felveszi a versenyt akár a Bortársaság szomszédos üzletével is. Amiben mindenképpen több, az a nemzetközi kínálat.

Lehet itt mindent kapni, ami szem-szájnak ingere. Akik jártak már valamelyik Culinaris üzletben, azok akár asszociálhatnak is rá, illetve lehet elképzelésük a kínálatról – ők kínálnak még hasonló színvonalú termékeket Budapesten.

Meg kell említeni még, hogy a Baldaszti’s számára nagyon fontos – és a koncepciójuk egyik alapeleme –, hogy a betérő vendégek ne csak megvásárolhassák, hanem előtte akár meg is kóstolhassák az üzletben kapható termékeket. Ennek elősegítésére úgynevezett „kóstolópontokat” alakítottak ki. Mint fentebb írtam, a boros „kóstolópont” már majdnem készen volt, az utolsó simításokat végezték rajta. Állítólag a galérián is található egy „kóstolópont”, de erről nem győződtünk meg (next time). Jó ötlet, reméljük, lesz lehetőségünk kipróbálni. Egyébként ennek a koncepciónak a részei az étlapon szereplő kóstoló tálak is.

Másik érdekesség még, hogy fontosnak tartják, hogy a vendég ne csak az ottléte alatt élvezhesse az étterem „örömeit”, hanem akár azután is, otthon. Ezért különböző csomagokat kínálnak. Ott jártunkkor például éppen a „Balaton Pakk”-ot lehetett megtalálni a kínálatukban, ami borokból, tésztákból és egyéb finomságokból állt.  Szintén jó az ötlet.

Természetesen a mellékhelyiségről is készültek fotók.

 

Tünde: Fantastic! Tökéletesen harmonizál a hely enteriőrével. Az arany falak nagyon tetszenek, a meglepő formák (pl. mosdó) izgalmassá teszik. Itt fotóztam a villás akasztót is. A tisztaság pedig makulátlan, ahogy ezt el is várjuk egy ilyen helytől! Perfect!

 

5.     Árak

Mivel az akciós kedden töltöttük az esténket a Baldaszti’s-ban, így a mi számlánk nem tükrözi hűen az étterem árszínvonalát. A limándékért fizettünk a legtöbbet, 3.500,- Ft-ot (5x700,-)! A tálak 1.900,- Ft-ba kerültek, a desszertek meg 890-990,- forint közé estek. Összesen 21.690,- Ft-ot fizettünk a négyünk étkeiért, ami egy ilyen menüért mindenképpen megérte. Ha a tényleges árakat vesszük figyelembe, nem nevezném olcsónak az étteremet. De amit kapunk a pénzünkért, mindenképpen megéri!

 

6.     A Gasztrotúrák összegzése

El voltunk ájulva. A koncepció nagyon ötletes és merőben új. Szerettük. Az ételek kreatívak és ízletesek voltak. Gratulálunk a séfnek. A kiszolgálás is rendben volt egy-két apró hibától eltekintve. Összességében nagyon kellemes élményen vagyunk túl. Hogy kiknek ajánljuk? Mindenkinek, aki egy kicsit is érdeklődik a gasztronómia iránt és nem mindegy neki, hogy mit tesznek elé egy étteremben. Főleg ha nyitott az új dolgokra és szereti, ha egy étterem picit többet nyújt, mint jól elkészített ételeket. Aki így érez, mindenképpen próbálja ki a Baldaszti’s-t – hamarosan akár már az Andrássy úton is, ahol nyitják az új éttermüket!

 

Pont:

8,5/10