Egy szelet Japán – Fuji

2011.12.16. 00:04

2011. november 11. 18:00 / Feri

 

Szeretitek Japánt? Ha igen, mit szerettek benne? A mangát? A bonsai-t? Az idióta vetélkedőiket? A beteg pornófilmjeiket? A furcsa divatot? A tradícióikat? A megbízható autóikat? Esetleg a japán ételeket?

Mi szeretjük Japánt. Nem feltétlenül a fent felsoroltak miatt, de szeretjük. Egyik olyan szeglete a világnak, ahol még nem jártunk, de szeretnénk meglátogatni. Tetszik a kultúrájuk, illetve az, hogy annyira más, mint Európa. És nem utolsó sorban, szeretjük a japán ételeket – egyik nagy vágyam kobe steaket enni a „helyszínen”, Kobeban.

Volt már Japánról szó a blogon, de most, hogy újabb alkalmunk adódott néhány sushi elfogyasztására, újból japán étteremről írunk. Nem is akármilyenről, Budapest egyik legjobbjáról, a Fujiról.

A történet ismét a számítógép előtt kezdődött – ahogy mostanában néhány új étterem meglátogatása is. Nagy erőkkel dolgoztam – értsd a gépem előtt üldögéltem és neteztem –, amikor kaptam a Kupon Világtól egy levelet, amiben kedvezményes menüt ajánlottak a Fujiban: „9 fogásos sushi menü a Fuji Étteremben 12 800 Ft helyett 5 800 Ft-ért”. „Ezt nem hagyhatjuk ki!’ – jelent meg azonnal a fejemben a gondolat és indult meg a nyálelválasztásom, mint Pavlov kutyájának. Viszonylag gyorsan döntök, így azonnal szóltam Tündének, készüljön, megyünk a Fujiba – valamikor. És hogy ne érezzük magunkat egyedül, felhívtam Oszkár és egy másik munkatársam (nevezzük Mr. Propernak) figyelmét a kihagyhatatlan akcióra. Mivel ők is nyitottak a gasztronómia csodáira, igent mondtak. Hatan lettünk, így sikerült egy különtermet foglalnunk. Így talán még „japánosabb” lesz az élmény.

Végre eljött a nagy nap. A 3 család külön-külön közelítette meg az ojjektumot. Mondanom sem kell, mi értünk oda először – a megbeszélt idő előtt kb. 10 perccel. Mivel kint hideg volt, inkább bent vártuk meg a többieket, szerencsére. Properék csak 10 percet késtek, Oszkárék viszont kb. fél órát. Hogy lehet fél órát késni???  (Tünde: Én inkább azt a kérdést tenném fel, hogy lehet 18 órára vacsi asztalt foglalni???) OK, bocsánatkérés elfogadva.

Szóval, bementünk és azonnal a „privát termünkbe” vezettek minket. Tényleg japános a világuk, mivel székek nem voltak és kint le kellett venni a cipőnket.

Tetszett. Amíg várakoztunk, Tünde egy teát kért, én pedig egy japán sört ittam.

Finom volt a sör és tudtommal a tea is.

Megérkezésünk után – de még a többiek megérkezése előtt – egy kellemes meglepetés érkezett: meleg, nedves törlőkendő.

Talán kicsit elhamarkodták, de nagyon értékelendő gondolat (nem tudhatták, hogy az asztaltársaság nagy része késni fog). Érezni lehetett rajta a fertőtlenítőt, de nem volt zavaró. Viszont jó meleg volt (nekünk még biztosan) és mindenképpen jól esett a vacsora előtt a kezünk megtisztítása. Magyarországon nem nagyon találkoztunk még ezzel a gesztussal, pedig nem lenne rossz, ha mindenhol bevezetnék. Külföldön és (pl. a Malaysian Airlines) repülőkön bevett szokás.

Végül mindenki befutott és indulhatott végre a vacsora egy kis amuse bouche felszolgálásával.

Konkrétan padlizsán és wasabi egyveleg, ceruzabab szezámba forgatva és lapulevélgyökér. Jó ropogósak voltak. Finom és egészséges, ilyenek a japán ételek.

Properék mást kaptak, mivel ők már korábban felhasználták az utalványokat. Nekik a következő érkezett:

Így képről azonosítani nem tudom, Proper meg már elfelejtette mit evett. Talán hívni kellene a NCIS-t. Vagy hagyjuk inkább az egészet. Valami japánosat kaptak.

Az első fogás után érkezett a kajacunami. Telerakták az asztalt minden földi és tengeri jóval. Csak hordták az ételeket és hordták.

Kezdődött egy miso levessel…

…ami nagyon finom volt. Talán az egyik legjobb, amit ettem.

Majd folytatódott a sushi válogatással.

Egy sushi vagy finom vagy nem. Ez a finom kategóriába tartozott, de ez volt az alapelvárásunk is feléjük.

A 3 maki sushi közepén vöröstonhalat találtunk, a nigirik tetejére pedig vöröstonhal, lepényhal és lazac került. Mellé pedig wasabi és szójaszósz is járt, of course. A wasabi fogyasztásakor mindig az Egyről a kettőre című sorozat azon részlete ugrik be, amikor Cody fagyit eszik. Csak a wasabi nem lefagyasztja az agyam, hanem felgyújtja. Jó érzés.

A végére pedig így nézett ki az asztal:

A zöld tányérban valamilyen zöldégsaláta-szerű volt. Volt benne shiitake gomba, ceruzabab, talán bambusz, valami répa-szerű dolog és egyéb más növény. Nem vagyok zöldségrajongó, de ez önmagában is ízlett.

Kaptunk még 2 szelet lazacot búzacsírával, ami szintén bejött. A bőre olyan finom volt, hogy legszívesebben felfaltam volna a többiekét is.

Természetesen rizs volt a köret, erről sokat nem írnék. Viszont annyit megemlítenék még, hogy ittunk szakét is – jobban mondva én ittam, Tünde és Oszkárné csak megkóstolta (kemény sofőrsors).

Amikor nagy nehezen végeztünk a fentiekkel, kaptunk egy bemutatót a tempura szépségeiből.

Lehet, nem néz ki olyan jól, de annál finomabb volt. Felül egy rák helyezkedik el, alatta pedig zöldségek (gomba, brokkoli, répa). Isteni volt. És mellette a szilvaszósz ugyanolyan mennyei.

Mint már említettem, Properék nem a mi menünket ették. Properné nem rajong a halakért, így ő valamilyen hal nélküli tányért rendelt, sajnos nem tudom mi volt az.

Proper pedig bento boxot kapott.

Ízlett nekik. Majd kommentben leírják a véleményüket, ha mégsem.

Természetesen a desszert sem maradhatott el. Hogy mi volt ez, már nem tudom, megkérdezem Tündét. Tünde?

Tünde: Mi japán gesztenyés házi pudingot kaptunk friss gyümölcsökkel. Én nagyon szeretem a gesztenyét, ez sem volt rossz, de semmiképpen sem emelném ki a menüsorról. Properék izgalmas feketeszezám fagyit kértek. Megkóstoltam én is és annak a pici ízelítője nagyon bejött, bár lehet, a teljes adag már sok lett volna belőle. Hát ez van, nem a japán édességekért vagyok oda - bár a többi is csak ennyire ízlene...

A végén ittam még egy szilvabort, hogy tényleg berúgjak.

A bor finom volt, de a kitűzött célhoz nem segített hozzá (nem sikerült berúgnom). Nem baj, élveztem az estét így is.

 

1.     Megközelíthetőség

Budapest II. kerület, Csatárka út 54. www.fujirestaurant.hu

Nem tudom, tömegközlekedéssel hogy lehet eljutni a Fujiba, de én biztos nem próbálnám ki. A bécsi úttól valószínűleg megy valami busz az étterem felé, de mi maradtunk a kényelmes autóknál. Ha az nincs, akkor javaslom a taxit, az sem olyan bonyolult, mint a BKV. Az étterem melletti kis utcában van egy kis parkoló, de a Csatárka út szélén is le lehet tenni az autót. Ha pedig nincs kedvünk kimozdulni otthonról, házhoz is szállítanak.

 

2.     Ételek

Mint korábban írtam, az ételek a Fujiban (Tünde: közbeszúrnék egy „viszonylag” szócskát, mert a liszt, zsír és cukor ugyanúgy megvan, illetve a fehér rizs sem a legegészségesebb, de mindenképpen jobb ilyen szempontból pl. a magyar konyhánál) egészségesek és finomak voltak. Persze nem okoztak – legalábbis is nekünk nem – hatalmas katarzist, de minden egyes étel hozta a tőle elvárt színvonalat. Nekem a tempurázott rák és zöldségek voltak a kedvenceim, de nem tudnék rosszat mondani egyik fogásról sem. Szívesen megkóstolnék náluk valami komolyabb, különlegesebb ételt is – pl. a szarvas bélszínt (Shikaniku Teppan Yaki Set) vagy a főtt hátszínszeleteket (Shabu Shabu). Talán akkor pontosabb képet kapnánk a japán ételekről és magáról a Fujiról is.

Itt jegyezném meg, hogy az étterem vezető séfje, Miyazaki Emiko japán. Én elhiszem neki, hogy hasonló ételeket kapnánk Japánban is.

 

3.     Kiszolgálás

Teljesen rendben volt. Kérdéseinkre válaszoltak, kedvesek voltak, és amikor kellett, megjelentek. És nem a pincérhívó gombnak köszönhetően – igen, volt ilyen is.

Az a kütyü ott az asztal szélén. Nem próbáltuk ki, mert nem volt rá szükség. De az ötlet nagyon ott van. Én is gondoltam már rá, hogy el kellene adni az ötletet az éttermeknek – néhányra igazán ráférne.

Egyetlen apró probléma az volt, hogy 2 pincérünk is volt. Én nem tudtam őket megkülönböztetni – pedig magyarok voltak –, így nem tudtam, hogy melyiknek adtuk már át az információt. Csodálkoztam is néha, hogy megkérdeztek dolgokat, amit már elmondtunk egyszer.

A lényeg, hogy profik voltak és jól „tartottak” minket.

 

4.     Feeling

Japános. Ha egy szóval kellene leírnom.

A külön terem pedig még jobban feldobta a hangulatot.

Az alacsony asztal - aminél persze volt egy süllyesztett lábtér, szóval csaltunk kicsit (bár az is lehet, hogy ez nem is csalás) –, a rizspapíron lévő japán motívumok, az elhúzható falak, mind hozzájárult ahhoz, hogy kapjunk egy szelet Japánt.

Még a szomszéd szobában lévő társaság is ezt az érzést erősítette, mivel folyamatosan és hangosan japánul „beszélgettek”. Végig azt vártuk, hogy mikor repül át hozzánk a vékony falon keresztül egy szamurájkard vagy egy ninja.

A mellékhelyiségek tiszták voltak, de a modern jelzőt semmiképpen sem használnám velük kapcsolatban.

Fehér csempe, standard szaniterek. Na ez csöppet sem volt japános.

Kifelé menet még körülnéztünk az étterem külső részén is, az is hangulatos volt.

 

5.     Árak

Mivel ez egy kuponos vacsora volt, így a számlánk nem tükrözi a hely árszínvonalát. A honlapon megtalálható az étlap, amiből látszik, hogy nem olcsó a hely. Kérem, a minőséget meg kell fizetni. És jót is lehet enni drágán.

 

6.     A Gasztrotúrák összegzése

Az akciós menü miatt csak korlátozott lehetőségünk volt tesztelni a helyet. Sajnos az igazán izgalmasnak tűnő fogások kimaradtak a menüből. Inkább a hagyományosabb japán ételek kerültek az asztalunkra. Ennek ellenére nagyon ajánljuk a helyet. Jól éreztük magunkat és tényleg kaptunk egy apró japánt. Nem feltétlenül mondanám a legjobb japán étteremnek az országban, mert a Nobu izgalmasabb volt - igaz, ott nem is menüt ettünk –, de ott van a Fuji rögtön mögötte.

 

Pont:

7,5/10

A bejegyzés trackback címe:

http://gasztroturak.blog.hu/api/trackback/id/tr853467445

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.