Ez a számláló a poszt nézettségét mutatja. Mindenképp olvasd el ezt a posztot a részletekért.

Az oligarchák diszkrét bája

2012.01.11. 16:31

2011. december 21. 19:00 / Seprű Oszkár

 

A 2011-es Karácsony elég korán eljött hozzánk. Tündéékhez hasonlóan, minden évben december 24-én főzünk-sütünk valamit. Általában ugyanazt. Bizonyos ételeket annyira szeretünk (és olyan mesterien készítjük :)), hogy a nagy napon nem állunk neki kísérletezni feláldozván magunkat Fortuna oltárán. Tehát karácsonykor nálunk egész biztosan van kacsa/libasült, párolt káposzta, hagymás tört krumpli és tejben áztatott, majd abban is sütött hízott libamáj nagy mennyiségben. Na most, Karácsonykor a szülőlátogatások során a kacsasültbe szinte biztosan belefutunk még egyszer hasonló minőségben, mint ahogy magunk is készítjük. Ezeken kívül nekem már csak a halászlé és a rántott ponty a kötelező darab, hogy jól teljen az ünnep, de ezeket is megkapjuk az ősök asztalánál, ezért idén, csak kocsonyát főztem és az ünnepi ételekre csoportosított tőkénket elettük az Arany Kaviárban.

 

Lehet, hogy kissé elfogult leszek az Arany Kaviárral, de nekem ad valamit, ami miatt még az esetleges kis hibáit is elnézem neki. Hangulata van! Olyan hangulata, amire ha valaki fogékony, akkor időről-időre visszavágyik a helyre.

Ha jól emlékszem, 2009-ben voltunk először és biztos vagyok benne, hogy nem most voltunk utoljára. Az orosz kulinária és orosz oligarchák hétköznapjaiból kapunk egy röpke, hiteles ízelítőt, ha kipróbáljuk őket.

A honlapjukon mindenki megszemlélheti a nehéz drapériákkal és klasszikus bútorzattal kialakított cári enteriőrt.

Olyan részletmegoldásokra is érdemes odafigyelni, mint a székek huzatával bevont dipósámli (értsd. diplomatatáska tartó készség a székek mellett). A patinás szamovár az ablakpárkányon, a tükrök és ikonok a falakon vagy a kovácsoltvas konzolú falikarok. Nyilván sokak számára ez a típusú látványvilág és hangulat már túmács, de belőlük sosem lesz wannabe futballklub tulajdonos vagy médiamogul arra a pár órára, míg az étterem vendégszeretetét élvezik.

Ha nekem szegeznék a kérdést, hogy hol ünnepelném meg, ha kőolajmezőt találnék a homokozó alatt, egy percig sem töprengenék, hanem rávágnám, hogy az Arany Kaviárban.

 

A kipróbált menü neve „Orosz Ünnepi Asztal” és 10 fogást tartalmaz + 1 üveg vodkát. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az elő- és utóételekkel együtt 12 fogás, ami már falatból sem kevés, de itt jóval többről van szó. Feketelaci kivételével itt mindenki bőségesen jóllakhat, és ha az asztaltársaságból csak ketten isznak, akkor – ha a picsarészeg szintet nem is érjük el –, de finoman becsúszhatunk a szalonspicc és az okosraivás közé. Jelen esetben Tünde és Feri vállalta magára a mártír szerepet és tüntette el a 7dl-es Russian Standard Original vodkát. 4 centet azért én is megkóstoltam belőle, hogy elmondhassam, hogy vodkához képest finom, selymes íze volt.

Megérkezésünk és helyfoglalásunk után megkezdődött az őrület. Üdvözlőfalatnak füstölt tőkehalat kaptunk petrezselymes majonézkrémmel, 2 féle vajat (egy simát és egy zöldfűszereset), valamint 2 féle orosz kenyérlepényt.

Aranykaviar01

A lepények még melegek voltak, és öröm volt minden relációban kipróbálni őket a vajakkal. Kiváló alapozók voltak a vodkához.

A következő fogások egyszerre jöttek, mint ahogy ez Oroszországban megszokott a hasonló menük esetében.
Mindenki előtt egy frissen sült blini (klasszikusan hajdinapalacsinta) kapott helyet, amire mindenki kedvére halmozhatta a javakat. Vörös lazac kaviár érkezett kovácsoltvas állványon, a hozzá szükséges kiegészítőkkel (kockázott hagyma, reszelt vaj, aprított tojás, tejföl), füstölt/pácolt lazac, vajhal, hering, fürjtojás, olíva, az elmaradhatatlan uborka, húsos pelmenyi (más néven fülkenyér, ami gyakorlatilag az orosz tortellini) és egy gombás tejszínes, tartalmas szósz, valamint húsos pirázski (töltött kelt tészta pirog).

aranykaviar02

aranykaviar03

Igazi orgia kerekedett az asztalon és a bőség zavarában nem tudtuk mihez nyúljunk először. Az alábbi képen jól látható, hogy kétségbeesett szerencsétlen blini, mikor Tünde megágyazott rá és körbebarikádozta a cári spájz legjavával.

Aranykaviar04

Kiváló párosításokat lehetett kihozni a rendelkezésre álló alapanyagokból. A blinit elég volt kizárólag a kaviárnak és kiegészítőinek fenntartani. A szibériai húsos pelmenyi visszafogott ízének nagy barátja volt a gombás szósz, míg a pirázski tán tejföllel ízlett legjobban. A vízi huncutságok egy része töltve volt, így komplett élményt kaptunk tőlük önálló falatként fogyasztva is. A heringfalatok uborkával klasszikus orosz párosítás, amit kilószámra tudnék enni.

Közben folyt a vodka…

Aranykaviar05

A velünk leginkább foglalkozó pincér egy fiatal, egzotikus szépségű (olyan nyújtott macskaarcú) lány volt, akit kinézete alapján inkább modellfotózásokon tudtam volna elképzelni, mintsem étteremben, de hozzáértése és figyelmessége alapján tökéletes választásnak bizonyult a vendéglátásban is. Feriék már legszívesebben dugdosták volna a feles poharat, de a lány mindig megneszelte a csökkenő véralkoholszintet és rajtuk ütött a vodkásüveggel.

Egy szusszanásnyi idő elteltével ledózerolták a csatatérré vált asztalunkat és folytatódott az ünnep.
Választhattunk, hogy mit ennénk szívesebben, ukrán borscs levest vagy orosz szoljankát. Mivel én a borscsot már próbáltam (és maximálisan elégedett voltam vele), most szoljankát kértem, amit ha kocsmában kéne elmagyaráznom egy gasztronómiában nem túl járatos segédvájárnak, azt mondanám neki „Tudod Pisti, az a ruszki gulyás”.

Aranykaviar06

A levesek alapján az ukrán vonal céklás, fanyar íze közelebb áll hozzám, de a szoljankával is elvegetálnék napokig.

A borscsban még az is jó, hogy saját kezűleg kell lepajszerolni a cipókalapot, amivel besütötték a levest.

Aranykaviar07

Felocsúdni sem volt időnk és már érkezett is a Stroganoff bélszín és halas kulibjaka. A bélszín hibátlanul volt elkészítve. Ennyire kifinomult Stroganoff-ot még nem kóstoltam. A hús omlott és nem nyomta el karakterét a mártás, ami selymesen visszafogott volt. A mellé kínált röszti élménye sajnos nem maradt meg bennem, mert a hús mindent elhalványított maga körül. Ez volt az a pont, amikor már senki nem volt éhes – Feriék már szomjasak sem. :)

Aranykaviar08

De akkor még előttünk volt a kulibjaka, ami gyakorlatilag egy leveles tészta spenóttal, rizzsel, lazaccal, tojással töltve és parajszósszal tálalva. Igazán ízletes volt, de már, csak a szemünk kívánta, minden egyes mennyei falat egy újabb lépés volt a gyomorfalrepedés felé.

Aranykaviar09

Majd jött a menü utolsó etűdje, a vegyes desszertízelítő, amin csoki- és vaníliafagyi, valami mandulás izé és egy szilvás bigyó volt… többre nem emlékszem. Már nem tudtam mozogni és egy ősi jógatechnikával igyekeztem a tüdőmet feljebb tornázni, hogy a helyére még beférjen a desszert… de nem hagytak nyugodni, békében.

Aranykaviar10

Kaptunk még kézzel készített bonbont. Ránéztem a kecses üvegtálra és gyorsabban vágtam rá, hogy „összesen 12 bonbon, az 3 fejenként”, mint az esőember a fogpiszkálókra.

Aranykaviar11

A finisben már nem adhattam fel, ezért hát becsülettel megettem 1 bonbont, 1-et a fotel alá dugtam, 1-et pedig a szamovárba rejtettem, ezzel letudtam a részemet. Aki hagyott egy kicsit is a tányérján, azt harsányan kinevettem.

Ha jól emlékszem a lányok még kaptak valami sütiszerűt útravalóra is, nehogy megéhezzenek a hazafelé tartó úton, de én már csak egy adag Betacidot kértem.

És bár ennyi kaja után nehéz megszólalnia az embernek, de halkan megjegyeznék még valamit.

Az Arany Kaviár olcsó!

Huh.

Kimondtam.

És ki fogom mondani mindannyiszor, ahányszor ki kell mondani, hogy mások is kimondhassák” (Szetey Gábor ex-államtitkár)

Az Arany Kaviár „Orosz Ünnepi Asztal” elnevezésű 10 fogásos menüje 1 üveg prémium vodkával 4 fő részére 40ezer forintért olcsó!

Jó persze, mihez képest olcsó. Ahhoz képest, hogy ennyi pénzből 22 darab sajtburgert vehetek a mekiben kólával vagy 180 darab kiflit tudok vékonyan megkenni kempingsajttal, kurvadrága, de ha azt vesszük, hogy exkluzív környezetben, kiváló ételeket, italokat kapunk egy évek óta mindig az TOP10-ben végző, a Michelin Guide által ajánlott étteremben, ahol a pincérek órákon át lesik minden mozdulatunkat és pontosan tudják mikor kell tölteni, mikor kell a következő fogást hozni, nem drága. Ha meg azt veszem alapul, hogy alig pár hónapja Brad Pitt is ugyanabba a csészébe célzott pössentés közben, mint én, akkor megfizethetetlen az élmény.

Az estét én maximálisan élveztem (benne van az egyéni top3-ban), de az étteremnek 8.5 pontot adnék. Zavaró hibát vagy hiányosságot én egyáltalán nem érzékeltem. Ami miatt mégsem kapott magasabb osztályzatot, az a menüben lévő ételek viszonylagos „egyszerűsége” és előző látogatások alkalmával felmerülő hibák.

 

Köszönjük Oszkárnak az izgalmas beszámolót, most pedig következzék a saját struktúránk szerinti összefoglaló.

 1. Megközelíthetőség

Budapest I. kerület, Ostrom utca 19. www.aranykaviar.hu

Számítván a menüben szereplő vodkára, nem hagyhattuk ki a BKV kínálta lehetőséget és örömmel használtuk a tömegközlekedési eszközöket a Moszkva (vagy Széll Kálmán vagy mi) térig. Onnan fölsétáltunk a Vár irányába a Burger Kinggel kezdődő, Ostrom utcában, ahol párszáz méter megtétele után, baloldalon elérkeztünk az Arany Kaviárba. A nők megküzdöttek a célba éréssel, ugyanis nekem sikerült magas sarkú csizmát húznom, mikor épp ónos eső áztatta a tájat, ezért fantasztikus vetődéseket mutathattam be a korcsolyázva közlekedő gyalogostársaim örömére. Oszkárnét pedig a karácsonyi forgatag ragadta magával egy „csodás” közlekedési dugó segítségével, de végül ő is megérkezett és csatlakozott a társaságunkhoz. Könnyedén talált – az egyébként nem erről híres utcában – parkolóhelyet, pont az étterem előtt. A környék természetesen fizetős.

Aranykaviar12

 

 2. Ételek

Oszkár részletes beszámolója után nehéz bármit is írni az ételekről, ezért kezdeném inkább az itallal, a vodkával. Én egyébként előszeretettel fogyasztom a vodkát, de csak valamilyen koktél formájában (minimum vodka-narancs). Na itt ezt nyilván nem tehettem meg, mert olyan lett volna, mint egy borétteremben fröccsöt kérni... Nem volt más választásom, így bevállaltam hát, hogy megkóstolom csak úgy, magában. Nem volt könnyű, de sokat segített a körítés is: a csinos és szimpatikus pincérlány mosolya, a jégbehűtött pohár és az egész hely hangulata. Ezeknek köszönhetően egész könnyen le is csúszott az első pohárka (a többi meg már ment magától). Tényleg selymesebb volt, mint a „kommersz” vodkák, amiket a szórakozóhelyeken szoktunk fogyasztani, de azért azt nem gondoltam volna, hogy ketten Ferivel le bírjuk nyomni egyedül a 7 dl-es üveg teljes tartalmát. Aztán csak sikerült. Ehhez persze kellett a rengeteg kaja, ami felszívta – igazán jól jöttek! Illetve a csinos pincérlány ébersége, amely nem hagyott minket egyetlen pillanatig sem üres pohár mellett ücsörögni. Most már azt is tudjuk, hogy a vodkára igenis rá szabad tölteni – többször is volt rá lehetőség, hogy szemügyre vegyük a technikáját.  Egyébként a fogyasztási etikettje szerint hűtött pohárban kell a jéghideg vodkát felszolgálni, de mióta megjelentek a topkategóriás, ízletesebb italok, akár szobahőmérsékleten is szervírozhatták volna. Nem szabad egy hajtásra kiinni, élvezni kell az ízeket… Az oroszok előtte előszeretettel harapnak uborkát hozzá, illetve esznek mellé kaviárt, heringet vagy füstölt lazacot. Nekünk mindegyikből jutott bőven.

Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy írjak pár szót egy ősszel megjelent vodkatesztről (Vince magazin 2011. október), melyben 34 félét vettek górcső alá. A Russian Standard vodka a 6/20. helyet szerezte meg az ötezer forint alatti vodkák csoportjában. Ebben a kategóriában egyébként a Carat (orosz) és a Finlandia (finn) vodka vitték el az első két helyezést. A többi kategóriában meglepő módon Svédország, Izrael és Franciaország vodkái nyertek. A cikk szerint nem is bizonyított, hogy a vodka Oroszországból származik, a lengyelek ugyanúgy a magukénak mondják (bár az előbbiek a tökéletes íztelenségre törekszenek, míg utóbbiak gyümölccsel ízesítik), illetve ahogy a tesztből kiderül, több nemzet is próbálkozik még a gyártásával. Abban viszont biztosan mindenki egyetért, hogy nincs a vodkából az oroszoknál többet fogyasztó nemzet a világon. Bár ezen az estén Ferivel kétségtelenül sokat tettünk annak érdekében, hogy Magyarország is felzárkózzon a sorba.

Na de, hogy ne legyen túl nagy az aránytalanság az italok oldalára, az étkekről is szólunk pár szót. Én már a legelején jól laktam a fantasztikusan finom, puha és meleg kenyérlepényekkel és az isteni krémes és ízletes vajakkal. Igazából, ha már itt felállok az asztaltól és hazamegyek is elégedett lettem volna. Az előételek minden típusát tartalmazó blinis tányéromról nekem a gombás szósz ízlett a legjobban. Természetesen a halas dolgok is isteniek voltak, de azoktól nem is vártam mást.

A levesekért én nem voltam oda, de nem bántam, hogy megkóstolhattam az orosz tagozatos áltisis ismereteimből még rémlő borscs levest. Engem a finnszauna illatára emlékeztetett az íze – micsoda szinesztézia.

A kulibjaka viszont nagyon bejött – isteni volt az a spenótos, tojásos, lazacos kelttészta! Bár már teljesen tele voltam, meg eddigre a vodka hatása is egész erőteljessé vált a testemben. Oszi ezért biztos kinyírna, de én a húsra már nem is emlékszem… de Feri biztos!

Feri: Oszkár mindent elmondott előttem. Egyetértek mindenben vele.

A desszertekről viszont már tényleg semmi érdemlegeset nem tudok mondani, itt már bőven túl voltunk az 5. pohár vodkánkon is, ezért fel is mentem magam a részletek kibontása alól. Ja, igen, útravalóul 1-1 muffint kaptunk mi, lányok, de ennél már csak a gesztust tudtam értékelni (like-olom egyébként az ilyet!), megkóstolni már nem bírtam.

 

 3. Kiszolgálás

A csinos pincérhölgyről már eleget írtunk. Természetesen rajta kívül is volt még személyzet az étteremben – az egyes fogásokat összehangoltan, igényeinkre odafigyelve szervírozták egyszerre volt, hogy hárman is. Az elején, amikor Oszkárné késett, hozzá alkalmazkodva ütemezték a menünk felszolgálását. Mindenki nagyon szimpatikus, kompetens és kedves volt velünk. A vodka elfogyasztása után „Kedves egészségükre, jól dolgoztak!” dicsérettel engedtek minket haza. Mi is büszkék voltunk magunkra… ;)

Aranykaviar13

 

 4. Feeling

A hangulatot Oszkárunk szintén nagyon jól jellemezte, én már csak néhány fotóval egészítem ki.

A karácsonyi előtti hangulat adott volt:

Aranykaviar14

A nagy drapériák:

Aranykaviar15

A vendégváró asztal hangulata:

Aranykaviar16

És a dipótartó:

Aranykaviar17

Mosdók az enteriőrbe illők, igényesek és tiszták. Angelina Jolie is biztosan elégedett volt velük.

Aranykaviar18

 

 5. Árak

Az áraik megtalálhatók a weblapjukon. Egyáltalán nem olcsó! De ha az általunk választott „orosz ünnepi asztal” menüt vesszük figyelembe, egyet kell, értsek Oszkárunkkal, kifejezetten olcsónak mondható! Nem is értem, hogy hozták ezt a menüt össze ennyiért… Figyelem! Az akció még mindig tart, ha tehetitek, ne hagyjátok ki!

Aranykaviar19

 

 6. A Gasztrotúrák összegzése

Az Arany kaviárban jelen túránk előtt még csak egyszer voltunk, 2009-ben, Feri névnapját ünnepeltük ott. Akkor is nagyon elégedetten távoztunk és nem csupán azért, mert a választott menünkhöz kértük a vodkakíséretet is! Nem látom már a weblapjukon, akkor milyen menüket választhattunk, mert most már csak a szokásos borkísérőket látom és nem a vodkakavalkádot, amit még akkoriban nekünk sikerült végiginnunk. Minden fogáshoz kaptunk valamilyen vodkát kóstolóba, és mivel az a menü sem 3 fogásból állt, akkor is sikerült minimum okosra inni magunkat… Az ételeket, a hangulatot és a kiszolgálást is nagyra értékeltük már akkoriban is.

Ezután örömmel kóstoltuk az Arany Kaviár csodáit a Budai Gourmet-n, illetve a Costesben is volt szerencsénk belekóstolni a Champagne & Kaviár est remekeibe.

Az Arany Kaviárban sosem csalódtunk, ezért egyetértünk Oszibával, részünkről is jár a 8,5 pont. Ajánljuk mindenkinek!

 

Pont: 8,5/10