2011. december 03-04. / Feri

 

Mint ismeretes, elindítottuk régóta tervezett, „Turistaként Budapesten” projektünket. Az első állomás, a Le Méridien nagyon magasra tette a lécet, mint hotel. Az éttermében sajnos néhány negatív élményben is volt részünk, így nem sikerült 100%-osan tökéletesre ez a kis kiruccanás. Sebaj, még 2 hotel van tervbe véve, így felkaptuk a hátizsákunkat és ellátogattunk a második kiszemelt célpontra, az Art’otel-be. Nem kellett volna!

2011-12-03 16-36-03 170

Mint írtuk korábban, a Holiday Plus szállodautalvány megvásárlásával ingyenes szállást biztosítanak a közreműködő hotelek. Nagy részük egy meghatározott összegű, kötelező fogyasztást ír elő, ami a Le Méridienben 80 EUR volt fejenként. Mivel jelenlegi célunknál is ugyanekkorra összeg volt az előírt kötelező fogyasztás, így hasonló elvárásokkal is vágtunk neki a kalandnak. Mind a hotel szolgáltatásai, mind gasztronómiai élmények tekintetében (itt ugye a hotelhez nem tartozik egy önmagában is híres és közkedvelt étterem, de azért reménykedtünk, hogy mégis fel tudnak nőni a feladathoz, ha már egyszer árban ugyanoda pozícionálták magukat).

Ezekkel a nem csekély elvárásokkal parkoltunk le a hotel elé és léptünk be az előtérbe. Majd egy rövid beszélgetés után újra az autónknál találtuk magunkat, mivel első nekifutásra a Lánchíd 19 Design Hotelbe sikerült bejelentkeznünk – illetve nem sikerült, mivel természetesen nem ott volt a foglalásunk.

2011-12-03 16-27-59 108

Furcsa is volt, hogy nagy boci szemekkel nézték a vouchert és láthatólag nem tudtak vele mit kezdeni. Ki gondolta, hogy a Lánchíd mindkét oldalán van egy art/design hotel… Ráadásul mindkettő a 19-es szám alatt – csak az egyik a Bem rakparton, míg a másik a Lánchíd úton. Ez után a rövid intermezzo után másodszorra azért csak odataláltunk!

Itt már vártak minket és a voucher is ismerős volt – bár nem mondanám, hogy közeli barátként tekintettek a Holiday Plus-os kis papirkánkra, mivel elég sok kérdésünk válasz nélkül maradt – illetve csak később kaptuk meg azokat. Viszont a bejelentkezéskor történt meg a hétvége egyik (sajnos nem sok volt) legpozitívabb élménye: egy határozott, jó fellépésű, de mégis kedves recepciós vette fel az adatainkat. Tetszett.

2011-12-03 16-42-07 717

Ezután felmentük a szobánkba, ami a harmadik emeleten volt.

2011-12-03 16-42-50 342

Ennek a hosszú – nem túl szívet melengető – folyosónak a végén várt minket a „lakosztály”, ami nem volt rossz, de messze nem érte el a Le Méridien színvonalát.

Ezt már a bejártból látottak is előrevetítették.

2011-12-03 16-43-30 135

A falon lévő kép, illetve bigyók (valami madárszerű dolgok) számomra nem hozták az „Art” érzést.

2011-12-03 16-43-51 791

A fürdőszobában lévő alkotás egy kicsit talán.

2011-12-03 16-58-50 515

A falak üresek, a színek sem túl különlegesek, és kicsit elhasználódottnak is tűntek az anyagok.

2011-12-03 16-43-43 708

Ráadásul a fürdőszobában csak kád volt, amit én nagyon nem díjazok.

2011-12-03 16-45-51 862

OK, kicsi a hely, de egy zuhanyzó jobban tetszene, ráadásul az kisebb helyet is foglalna. És jobban is illene az enteriőrbe. Mindegy, ők tudják. Bár továbbra sem tudom, ki fürdik kádban egy ilyen szállodában…

Viszont a kilátás mindent feledtetett – egy ideig. Ha enyhén balra néztünk, akkor az Országházat láttuk (az ágyunkban fekve is pont ráláttunk egyébként).

2011-12-03 16-46-12 391

Ha pedig jobbra fordítottuk a fejünket, akkor a Lánchidat.

2011-12-03 16-46-29 24

Hát nem csodálatos Budapest?

A lift előtti kis ablakból pedig a Budai vár tárult elénk:

2011-12-03 20-48-09 189

Kilátásból ötös.

A szoba felmérése után elindultunk, hogy a hotel többi részét is felfedezzük és kiderítsük, mit is jelenthet az „Art” szócska a hotel nevében. Rájöttünk! Donald Sultan amerikai művész képei borították a folyosók és közös helyiségek falait.

2011-12-03 20-48-41 156

Ilyen például:

2011-12-03 20-48-50 77

Erre a dominó „vonalra” épül a szálloda egész designja. Sok-sok dominós kép a falon (természetesen más számokkal), dominós szőnyeg, dominós étlap stb. Nem tudom, de ez nekem valahogy kevés volt. Olyan alibi megoldás. Ha már „art” érzésről beszélünk, akkor kb. hasonló feelinget vártam:

PA120393  PA120394

PA120395

PA120396

Ezek a képek a Rómában lévő Art Hotelben készültek. Van különbség, nem?

És ezek csak a folyosók. Minden szint más-más színben pompázott. Ilyen volt például a recepció:

PA120407

Ott tényleg valami különlegeset alkottak. A budapesti Art’otellel kapcsolatban kicsit olyan magyar narancs érzésem volt.

Lépjünk ezen inkább elegánsan túl, mivel elsősorban az ételekről szeretnék írni. A koncepció adott volt (80 EUR kötelező fogyasztás), a kérdés csak az volt, hogy pontosan mit is fogyaszthatunk. Mivel az első teszt alkalmával kicsit bizonytalanok voltunk, így már megérkezéskor rákérdeztünk, hogy hogyan is működik pontosan ez a kötelező fogyasztásos dolog. Akkor nem tudták megmondani, de utánajártak és később telefonon tájékoztattak is minket: technikai okok miatt kiszámlázzák a szoba árát + a reggelit + a vacsorát, de annyit fogyaszthatunk, amennyit szeretnénk, feltéve, ha 80 eurón belül maradunk. De azt úgysem tudjuk elérni, tette hozzá a kedves recepciós úr. Illetve azt is megemlítette, hogy a pincérünket (akit megnevezett, mondván, hogy kit kell keresni) már felkészítették, nekünk csak a szobaszámot kell mondanunk és ő mindent tudni fog.

Megnyugodva mentünk le tehát az étterembe – ami a Chelsea nevet viseli –, amikor megéheztünk.  Sajnos ekkor elindult a „meglepetés lavina”. Tényleg várt minket a pincér, de azt már nem tudta, hogy magyarok vagyunk. Ez természetesen nem lett volna gond. De emiatt angol nyelvű menüt állított össze. Ez sem lett volna baj, mivel tudunk angolul – illetve segítségnek ott volt a személyzet –, itt inkább maga az összeállított menü ténye volt zavaró.

2011-12-03 21-04-00 793

Nem erre számítottunk, mivel az előzetes tájékoztatás alapján bármit választhattunk volna az étlapról. Ezek szerint mégsem? Vagy a pincérünk értett valamit félre újból? Nagy meglepetésünkben rábólintottunk a dologra. Elismerem, mulyák voltunk.

Már maga a menü összeállítása sem tetszett. Másnak lehet, hogy bejött volna, sajnos nekünk nem annyira. 2 dolog különösen nem tetszett.

Egyrészt salátát sosem rendelnék előételnek. Annyi izgalmas előételt létezik – náluk is, például vörös tonhal tatár vagy libamáj rozmaringos körte brülével –, miért pont saláta? Ok, ez a hely salátája – Chelsea saláta az étlapon, itt Salad Bowl…  –, de kösz, én inkább passzoltam volna.

A másik pont még fájóbb. Hogy kerülhet az étlapra sertés rizzsel? Elmegy egy iskola menzáján, de egy ilyen helyen? Egyébként is ritkán rendelek sertést főételnek, de ilyen egyszerűen elkészítve pláne nem választottam volna. Ráadásul ez az étel az étlapon sem szerepel. Akkor miért tették bele az egyébként csöppet sem olcsó menübe? Nem és nem értem. Még most sem.

Arról nem is beszélve, hogy az így összeállított menü ára maximum 15e Ft volt, ami ugye elég messze van a 2x80, azaz 160 eurótól – ami kb. 50e Ft… Jelentős a különbség!

Lépjünk túl ezen is, mi is hibáztunk. De itt már lehetett érezni az „átverés szagot” a levegőben.

Indítványoztunk is egy módosítást, mivel Tünde másik desszertet szeretett volna, így megkértük a pincérünket, hogy legyen kedves az egyik bajor krém helyett egy csokis muffint hozni. Kicsit húzogatta a száját, de azért belement. Innen is köszönjük…

A menü egyébként korlátlan vízfogyasztást, egy pohár bort, illetve egy pohár teát/kávét is tartalmazott. Csak a miheztartás végett.

Nagy nehezen csak elértem az ételekhez is a beszámolómban. :)

Elsőként kaptunk egy kis kenyeret üdvözlésként.

2011-12-03 21-11-27 727

A kosárkában meleg, puha házikenyér rejtőzött, ami mellé jól kenhető (sima, nem fűszeres) vaj érkezett. Itt még úgy éreztük, hogy végül csak jó dolog sül ki ebből a menüs összeállításból. Az ételek majd kárpótolnak mindenért.

Majd a már sokat emlegetett „Bowl” saláta érkezett, aminek a tetején néhány füstölt lazac henyélt.

2011-12-03 21-14-18 379

Lehet, hogy mégsem chelsea saláta volt? Teljesen mindegy, a füstölt lazac finom volt, de a tál többi részét az „egészen elhanyagolható” szavakkal jellemezném.

Itt kezdtünk magunkhoz térni a menü okozta sokkból és kértünk egy étlapot. Kíváncsiak voltunk, hogy milyen ételek szerepelnek még az étterem kínálatában és azon belül hol helyezkednek el a menünkben szereplő fogások.

2011-12-03 21-26-05 427

Mint kiderült, a nagy része sehol, külön nekünk „találták” ki. Köszönjük, de legközelebb ne fáradjanak vele.

Ezután következett a leves, ami a hangzatos „Sajtos csirkeleves, borsóval, répával és korianderrel ízesítve” nevet viselte.

2011-12-03 21-32-25 724

Legalábbis az étlapon szereplő verziója. Lehet, hogy mi ennek is egy módosított változatát kaptuk, bár emlékeim szerint minden benne volt, ami kellett. Talán egy kicsit túl sok minden is.

2011-12-03 21-39-25 405

Mivel Tünde nem nevezhető hatalmas ragadozónak, így a hús nagy részét nekem kellett megennem. Volt a levesben bőven, így már itt tudtam, hogy éhen legalább biztosan nem halok. Egyébként a leves korrekt volt, de nem írnék róla verset. Ami izgalmassá tette, az a normál, unalmas sajt helyett használt rokfort volt.

A 2 féle főételt felosztottuk egymás között. Tünde kapta a kacsát – Lassan főtt kacsamell szeletek édes misóval és fehérrépás burgonyapürével.

2011-12-03 21-49-53 209

Elég izgalmasnak tűnt első hallásra, így a remény még mindig élt bennünk, hogy elégedettek leszünk a végére. Jól hangzott, de vajon finom is volt?

Tünde: Ismerős ízek, semmi izgi. Picit túlsütve, kiszáradva. Az egyetlen szimpi, hogy a krumplipürében felfedeztem az általam készített verzióból sem nagyon hiányzó szerecsendiót. Sajnos ez sem volt elég ahhoz, hogy elégedetten nyilatkozzak róla.

Rám maradtak a sertésszeletek gombaraguval és rizzsel.

2011-12-03 21-50-11 952

Azt már leírtam, hogy sertést nem nagyon szoktam étteremben rendelni, de azt még nem, hogy a rizs az utolsó olyan köret, amit a tányéromon szeretek látni. Ez a fogás visszarepített a középiskolás koromba, ugyanis az ottani menzán készültek hasonló fogások. Ott biztosan egy kiváló fogásnak számított volna, de itt sajnos nem ízlett. Kicsit száraz, túlsütött volt a hús, a rizs még szárazabb. A gombaragu segített rajtuk egy picit, de éppen csak egy leheletnyit.

Még most sem értem, hogy miért ezt tették a menünkbe, amikor az étlapon érlelt báránygerinc és osso bucco milanese szintén megtalálható. Miért?

Itt szólnék röviden az elfogyasztott borokról. Tünde egy pohár Wunderlich portugiesert kért, ami után véglegessé vált, hogy nem a portugieser a kedvence. Én a hotel merlot+cabernet sauvignon küvéjét fogyasztottam. Ez jó választásnak bizonyult, nagyon finom volt.

A desszertek kicsit talán javítottak a megítélésen. Tünde a „külön kért” csokis muffint kapta, ami mellé „gazdag csokoládé krém és vanília fagylalt” került.

2011-12-03 22-12-52 212

Bocs a gyenge fotóért, ez így sikerült. :)

Tünde: Én csináltam a fotót, nyilván – bocsi! Azért azon is látszik, hogy a muffint sz@arrá sütötték, de összességében nem volt rossz. Ekkor persze már annyi csalódás ért minket, hogy elvárásaink sem voltak…

Én pedig a Joghurtos bajorkrémmel zártam az étkezést, „málna coulissal, karamellel tálalva”

2011-12-03 22-11-43 79

Ez meglepően finom volt. Természetesen nem ez volt életem desszertje, de ebben a menüben megállta a helyét. Igazából egy citromos túrókrémet ízlelhettünk meg.

Ennyi volt a nagy kaland. Illetve csak lett volna, mert mi úgy gondoltuk, hogy kávé/tea helyett inkább egy pálinkával zárnánk le az étkezést. A pincérünk szerint viszont nem ugyanaz az árfolyam, szóval ismét „kardoznunk” kellett. Itt ő nyert, rábólintottunk, hogy ez nem a menü része. Bár tudtuk, hogy úgysem tudunk túlmenni az adott kereten, így azt gondoltuk, belefér. Ezután a nyertesek magabiztosságával megkérdezte: „szilvapálinka jó lesz?”. „Attól függ, van-e más” – válaszoltuk kicsit félve az újabb csatától. Láttunk még kitéve néhány üveg pálinkát, így érdeklődtünk, milyen egyéb pálinkák találhatóak azokban az üvegekben.

2011-12-03 22-28-26 149

Mint kiderült, van még körte (a hátsó 2 üvegről van szó). A többi biztos csak dekoráció, szóval belementünk a játékba, és kértünk a felajánlott szilvából és körtéből 1-1 adagot.

2011-12-03 22-26-28 520

A végére megkaptuk a számlát, ami nagyon furcsán nézett ki. A menük 4500 Ft-ra voltak árazva (annál többet nem is ért egyébként), viszont külön szerepeltek az italok.

2011-12-03 22-47-07 889

Újabb rejtély, de ezen már nem is gondolkoztunk. Mi úgyis maximum 160 eurót fizetünk, bűvészkedjenek, ahogy akarnak (gondoltuk ekkor). De itt is látszik, hogy nagyon messze voltunk még a megadott kerettől, így beültünk a bárba, hogy feltornázzuk a fogyasztásunkat. Meg persze szórakozni is szerettünk volna egy kicsit.

2011-12-03 23-05-15 18

A bejárat mellett található bár kialakítása tökéletesen passzolt a hotel kitalált stílusához. Dominók a falon, dominós szőnyeg, dominós étlap. Még a neve is dominó volt.

2011-12-03 22-54-47 315

A kiszolgálás – az étteremmel szemben – itt tökéletes volt. Egy nagyon kedves és figyelmes – valószínűleg a meleg kisebbség táborába tartozó (amivel semmi problémánk nincs egyébként) – fiú szolgált ki minket. Természetesen itt is gúdivning-el üdvözöltek minket, ami nem csoda, hiszen egész hétvégén nem találkoztunk más magyar vendéggel. Az már furcsább volt, hogy 1 db magyar étlappal rendelkeztek. Nem kevés az kicsit?

A bár tele volt egyébként, így eléggé leterhelt volt a személyzet, mégis úgy tűnt, hogy figyel ránk, a vendégekre. Végül én egy whisky-sör kombó mellett döntöttem, Tünde pedig egy koktélt rendelt.

2011-12-03 23-09-25 1

Üldögéltünk, beszélgettünk egy kis időt, majd eltettük magunkat másnapra. Reménykedve abban, hogy a reggeli javít a hotel eddigi megítélésén.

Ha nem is javított, legalább nem rontott. A közelébe sem ért a Le Méridien reggelijéhez, az átlagos jelzőt használnám, ha engem kérdezne valaki.

A szokásos „kipakolás” fogadott minket, amikor beléptünk a terembe.

2011-12-04 10-19-23 611

Aztán összeszedtük a nekünk tetsző ételeket és nekiláttunk azok elpusztításának.

2011-12-04 10-19-49 358

Jól laktunk, panaszkodni nem is panaszkodnék, de egy „art” hotelben kicsit több kreativitást várnék. Kiemelkedett a sok étel közül a rántotta, ami nagyon finom volt.

Ezután összepakoltunk és megkezdtük a szálloda elhagyását. Abba már beletörődtünk, hogy ezt a hétvégét egy drága, rossz tapasztalatként értékeljük, de azt nem gondoltunk, hogy még mindig tudnak rontani a helyzeten. A check out-ot egy nem túl kedves, fiatal lány intézte. Ezen a tényen nem annyira csodálkoztunk az eddigiek miatt, de az már meglepett mindkettőnket, amikor közölte velünk a kislány, hogy a számla végösszege 183 EUR. WTF? Ez most komoly? Rákérdeztünk a miértre, amire ő odafordította a monitort, mutatva, hogy a szoba x EUR, vacsora y EUR stb. Jeleztük, hogy nem teljesen korrekt az elszámolás, hiszen a szoba a voucher felhasználásával ingyen járt, a kötelező fogyasztás pedig 80 eur/fő, szóval itt mi csak 160 európai uniós közös fizetőeszközt szeretnénk hagyni. Abba már nem is akartunk belemenni, hogy kb. 20e Ft-os fogyasztásunk volt csak, így ez már az átverés kategóriába sorolható. De ő csak kötötte az ebet a karóhoz, mert neki ezt mutatja a gép. A végén arrogánsan meg is kérdezte, hogy mit akarunk, ő mit csináljon most? Mondtuk, hogy vonja le szépen a 160 eurót és nem is ismerjük egymást – így is bőven ők járnak jobban. Nagy nehezen belement, jelezve, hogy a sales csapat majd fel fog minket keresni az eltérés miatt. Annál jobb, gondoltuk, majd rájuk zúdítjuk a panaszokat, hátha tanulnak belőle – a kislány egyébként sem volt kompetens, nem láttuk értelmét tovább vitatkozni vele.

Ez sajnos nem történt meg, csak egy rövid levélke érkezett tőlük (szó szerint idézem). Mindenki értékelje a saját belátása szerint, én konkrétan nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek, amikor olvastam.

Köszönöm, hogy szállodánkban vették igénybe az OMV utalvánnyal járó kedvezményt.

Sajnálattal értesültem a fizetésnél Önöket ért kellemetlenségről, A félreértés abból adódott hogy éttermünkben nem az erre az ajánlatra kidolgozott menüt szolgáltuk fel. A tévedés miatt a szálloda vezetősége nevében szíves elnézésüket kérem. Mindent meg foguk tenni, hogy hasonló eset a jövőben ne fordulhasson elő. 

Remélem, hogy szállodánk többi szolgálatásával elégedettek voltak és a jövöben is vendégeink között üdvözölhetjük Önöket.

Addig álljatok fél lábon, amíg újra érkezünk!

Talán nem csak reménykedni kellene, hanem tenni is valamit a vendégek elégedettségéért!

 

 1. Megközelíthetőség

Budapest I. kerület, Bem rakpart 16-19. www.artotels.com

Ha valaki nem keveri össze a Bem rakpartot a Lánchíd utcával, akkor könnyen megtalálható a szálloda. Autóval a hotel előtti részen lehet parkolni. Tömegközlekedéssel a Lánchíd budai hídfőjéhez kell valahogy odatalálni, onnan már csak pár perc séta.

 

 2. Ételek

Fentebb már leírtam mindent. Az étlap alapján talán lehetett volna jobb élményben is részünk. Az összeállított menü szegényes volt, nélkülözött minden fantáziát. A tányérra kerülő ételek minősége ingadozott. Mindenképpen kíváncsi lettem volna, hogyan tud a konyha megbirkózni 1-1 izgalmasabb étellel, de erre nem volt lehetőségünk. Vissza pedig biztosan nem megyünk.

 

 3. Kiszolgálás

Összességében nem tetszett. A bárban dolgozó lelkes pincér kivételével egykedvű, néha arrogáns, a vendéget nem szívesen látó személyzettel találkoztunk. A vacsorát felszolgáló pincérünk az elején még kedves volt, de ahogy az idő haladt előre, úgy romlott a kiszolgálás színvonala. A reggeli recepciós kislányt pedig nem is értékelném.

 

 4. Feeling

A szálloda a már említett dominós koncepcióra épült, így egységes képet sugárzott. Néhány része kifejezetten tetszett, de összességében többet vártam. De beszéljenek helyettem a képek.

A hotel kívülről:

2011-12-03 16-35-21 128

2011-12-03 16-35-45 160

A belső rész így nézett ki:

2011-12-03 16-36-37 6

2011-12-03 20-52-45 444

2011-12-03 20-52-58 216

A szobáról már volt szó, de azért néhány képet beteszek még róla.

2011-12-03 16-44-22 730

2011-12-03 16-45-05 425

2011-12-03 16-49-17 534

Az étterembe vezető folyosóról is készítettünk néhány fotót.

2011-12-03 21-00-14 20

2011-12-03 21-00-33 901

2011-12-03 21-01-37 814

Az étterem maga kifejezetten tetszett.

2011-12-03 21-02-24 437

2011-12-03 21-06-12 628

2011-12-03 22-03-51 711

2011-12-03 22-22-40 666

2011-12-03 22-22-52 775

2011-12-03 22-23-01 790

Mindenki alkosson véleményt a képek alapján.

 

 5. Árak

Így nagyon drága volt. De egyébként sem nevezném olcsónak az éttermet.

2011-12-03 21-00-41 428

Sajnos nem igazán tudjuk kompetensen megítélni az ár/érték arányt, mivel a mi szűkített menünk nem feltétlenül adja vissza a hely színvonalát. Elképzelhető, hogy az a’la carte választott fogásokra több figyelmet fordítanak. Nem tudom és nem is fogom megtudni. Kivéve, ha valaki megosztja velünk Chelsea éttermes élményét.

 

 6. A Gasztrotúrák összegzése

Erősen a nem ajánlott kategóriába kerül a szálloda. Sajnos nehéz függetleníteni magunkat a hétvége során minket ért impulzusoktól és csak az étteremre koncentrálni. Átverve érezzük magunkat és ezen nem is próbáltak utólag sem javítani. Összegezve csak annyit mondanék, hogy ha Holiday Plus utalványotok van és Budapesten akarjátok felhasználni, akkor ne az Art’otel-ben tegyétek meg. És utalvány nélkül se menjetek a közelükbe se!

A pontszám azért ilyen „magas”, mivel egy-két étel „ehető” volt és az étlap egy kevés fantáziát is sugallt. Mi biztosan nem megyünk ide többet (így akár kaphatna 1 pontot is), másoknak pedig nem ajánljuk – így lett 3.

 

Pont: 3/10

 

online póker

A bejegyzés trackback címe:

http://gasztroturak.blog.hu/api/trackback/id/tr954036210

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.