2012. január 24. 20:00 / Tünde

 

Ez a nap is elérkezett, egy híján 20 éves lett a kapcsolatunk Ferivel! Izgalmas érzés belegondolni, hogy 20. éve éljük együtt napjainkat (jóval több már, mint amit külön töltöttünk) és még mindig élvezetes, örömteli napokat élünk meg közösen. Sőt, folyton úgy érzem, csak egyre erősebb, kiegyensúlyozottabb és boldogabb minden napunk. Másoktól szoktam hallgatni, hogy ez már gombócból is sok, de csak mosolygok rajta – béna szöveg, de nem haragszom érte. Ezt csak azok érthetik, akik hasonló jóban élnek. Kívülről csak annyi látható, hogy 20 hosszú év, milyen uncsi lehet – pedig…!!! Olyan, mint az Arcade Bistro – a külsőségek leginkább egy klasszikus, már-már uncsinak is mondható vonalat követnek, de ami belül van, az a lényeg, mert az fantasztikus!

A megismerkedésünk évfordulója közel esik Feri szülinapjához és mivel továbbra sem indult el a konjunktúra a kis életünkben, úgy kellett gondolkodnunk, hogy egy héten belül 2 jó helyre is el tudjunk menni (mert ugye nem sérthetjük meg Ferit azzal, hogy még egy külön ünnepi vacsit sem érdemel) anélkül, hogy csődbe mennénk. Az egyik választásunk az Arcade Bistróra esett, ahol én már 4 alkalommal jártam (ebből egyszer már Ferivel is) és sosem okoztak csalódást. Nem olcsó, de nem is kell egy havi minimálbért otthagyni egy vacsoráért. Már egy ideje egyébként is tervezzük az újbóli meglátogatását, mert a facebook oldalukon olyan állapotfrissítéseket tolnak, hogy az abszolút felkeltette az egyébként sem túlzottan lankadó érdeklődésünket. Nem fogják vissza magukat, írják, ami jön, nézzétek meg, érdemes beleolvasgatni!

A fenti előzmények miatt izgatottan vártuk az újabb találkozást. Az eleje kissé nehezen indult, de aztán kompenzáltak rendesen a fiúk! Kifogtunk egy amatőr – vagy remélhetőleg inkább iszonyatosan fáradt – pincérfiúcskát, aki nem túl víg kedéllyel és koncentrációval szolgált ki minket. Az étlap sem tetszett túlzottan, de az ételek mindent felülmúltak.

Mivel volt mire koccintanunk, egy-egy proseccoval kezdtünk,

2012-01-24 20-20-52 746

majd tanulmányoztuk az eléggé visszafogottra sikeredett étlapot.

2012-01-24 20-14-59 77

Első ránézésre egyik fogás sem emelkedett ki a többiek közül, nem is tudtunk túl könnyen választani. Jól hangzott mindegyik, de az odavetett egy-egy szó alapján nem minden esetben tudtuk beazonosítani, hogy miről is lehet szó. Ezt hibának találtuk. Rendben, hogy a pincér készségesen segít, de nem értjük, miért nem használják ki az étlap által kínált lehetőségeket. Miért nem akarják már az elnevezéssel felkelteni az érdeklődésünket, ezáltal is eladni nekünk az ételt? Miért kell kérdések árán kinyomozni, hogy melyik fogás mellett tegyük le a voksunkat? Főleg, ha olyan kreatív emberrel vannak megáldva, mint aki a facebookon posztolgat…

Na, végül csak megugrottuk a feladatot és választottunk.

Én kakaslevest kértem házi tésztával.

2012-01-24 20-34-49 279

A leves igazából consommé volt és ezt én csöppet sem bántam. Imádom a koncentrált ízét és nekem a husi sem hiányzik belőle. A házilag készített tészta is finom volt. A vékony csíkokra vágott, zsenge, ropogós cukorborsó nemcsak a színe által képviselt hozzáadott értéket az előételben, hanem a frissességével is izgalmasabbá varázsolta az egyébként is ízletes levest.

Feri télispárgakrém levest szeretett volna enni, de sajnos az elfogyott (ez már a rendelésünket követően derült ki – vagy pont akkor fogyott el vagy nem volt teljesen képben a pincérünk), ezért a breton crépes pácolt lazaccal, saiblingkaviárral elnevezésű étekre esett a választása.

2012-01-24 20-34-57 447

Nem bánta meg és én sem, mert megkóstolhattam a nemcsak izgalmasnak hangzó, hanem annak is bizonyuló kompozíciót. Minden részlete ízlett, a bazsalikomszósz pedig különösképpen elnyerte a tetszésemet.

Feri: Tényleg nem bántam meg. Ízek kavalkádja került a tányérra. Az adag nem mondható nagynak, de annál jobban ütött. A palacsinta pácolt lazaccal volt megtöltve, amit nagyon jól kiegészített a tojás és a kaviár. Főleg a kaviár, ami kivételesen nagyon ízlett (általában nem vagyok elájulva tőle). Lehet, hogy a végén még megszeretem a kaviárt? És igen, a bazsalikomszósz még jobban feldobta az egyébként sem unalmas fogást.

Az előételek igazán jó kezdést biztosítottak, bár volt bennünk egy aprócska csalódottság érzet, mert lemaradtunk az amuse bouche-ról. Nekem föl sem tűnt volna (ugyanis a pultnak háttal ültem), bár egy ilyen helyen akár el is várhatnánk, de Feri látta, hogy már elindult a pincér a két „kiskanalunkkal”, amikor némi bizonytalankodás után éles hajtűkanyart írt le a mozgásával, mert már érkezett a levesünk, így az üdvözlő falatkák funkciójukat vesztve visszakerültek a konyhába. Úgy tűnik, itt inkább ezt az utat választották, mint kisebbik rossz. (Az U26 első heteiben többször is tapasztaltuk, hogy egyszerre kaptuk meg őket a leveseinkkel, de azóta már rengeteget fejlődtek!) Mi sajnáltuk, de inkább csak a pincér figyelmetlenségének tudtuk be a kis „incidenst”.

A főételek viszont mindent kompenzáltak. Sikerült brutál jól választanunk, de az is lehet, hogy a többi étel is hasonlóan kiemelkedő élményt nyújtott volna – egész nagy esélyt látunk erre is.

Feri őt választotta: tejes bárány, rougette, othello.

2012-01-24 21-05-49 352

Ez az elnevezés tipikus példa az étlapos kritikánk alátámasztásához. A tejes bárányt még el is tudjuk képzelni, de mivel nem ismerjük a rougettet és az othellóról is csak azt tudjuk, hogy egy illatos szőlőfajta, nem igazán állt össze bennünk a kép. A pincérünktől megtudtuk, hogy a rougette egy sajtféle, az othello pedig egy szőlős szószt takar, így Feri bátran választotta a fogást az étlapról.

Feri: Méltó folytatása volt az előételnek. A bárányon érezni lehetett, hogy bárány, ami kifejezetten tetszett. Emellett nagyon puha és omlós volt. A tetejére „sütötték” a rougettet, ami iszonyatosan feldobta. Mellé pedig a szőlős szósz egyenesen isteni volt, enyhén csokis illattal, enyhe szőlő ízzel. Nem tudok róla semmi rosszat írni, dicsérni pedig már dicsértem eleget. Tökéletes volt.

Nekem leginkább a csoki illata maradt meg, ízre már nem igazán éreztem csokoládét, de az orrom határozottan jelzett, mikor megszaglásztam. A sajt illata és íze pedig egy régi (2006-os), de még mindig élénken bennem élő, párizsi emlékemet juttatta eszembe: egy hideg, téli estén a Panthéon melletti utcában egy kis vendéglőbe tévedtünk és fantasztikus fondüket fogyasztottunk. Sajtot és csokoládét is.

Paris2

Paris3

Isteni volt mindkettő! Ha arra jártok és tehetitek, ne hagyjátok ki! Ici-pici, iszonyat zsúfolt (dugig volt vendégekkel), de nagyon hangulatos kis hely, ahol fantasztikus fondüket és racklette-eket szolgálnak föl.

Paris1

Azt gondolom, így az évfordulónk ünneplése kapcsán simán belefért ez a kis nosztalgikus emlékkép. Most viszont térjünk vissza az Arcade népéhez! Érdemes, hisz még csak most jön a java… legalábbis számomra…

Én a holland borjúmáj, shallot hagyma, rooibos összeállítást választottam. Igen, itt sem volt egyértelmű, hogy a rooibos hogy jön a képbe. Tudtam, hogy egy teafajta, de hogy mi a szerepe az ételben, arra rá kellett kérdeznem.

2012-01-24 21-05-41 214

Húúúú, nem tudom, ezt hogy találták ki és azt sem, hogy sikerülhetett ennyire fantasztikusan finomra a megvalósítása, de abban tökéletesen biztos vagyok, hogy a feledhetetlen jelzővel égett be a memóriámba! Olyan ízharmónia jellemezte, amire még évek múlva is vágyni fogok! Pedig a választásomkor picit tartottam a borjúnyelvtől, mert ettem már olyat, ami nem volt tökéletes – az ilyesmit könnyű elrontani, de bíztam az eddigi tapasztalataimban és reméltem, hogy itt rendben lesz. Bőven a reményeim fölött teljesített, nem is tudom szavakba önteni, mennyire finom lett. Isteni volt a vékony szeletekre resztelt máj, a hagymacsíkok és minderre a krémes, teás szósz, amibe mártogatva a burgonya is a legjobbat hozta ki magából – fantasztikus volt! Ez az egy fogás bőven hitelessé tette a website-jukon szereplő soraikat: „Konyhaművészetünk alapja az innovatív kísérletezés: harmonikus íz világok és ínyencségek megalkotása, amely Fazekas László séf kreatív elképzeléseinek az eredménye. Vendégeinknek nap mint nap izgalmas kulináris élményt  kínálunk a legegyszerűbb ételektől az igazi különlegességekig.” Köszönöm Fazekas László!

Miután meggyőződhettünk arról, mindkét főétel nagyon ötletes és jól kivitelezett volt, következtek a desszertek. A pincérünk itt is a szórakozottságáról tett tanúbizonyságot, ugyanis miután elvitték a tányérjainkat, odajött és megkérdezte, hogy kérünk-e valamilyen desszertet – mondtuk, hogy igen, köszönjük, már az előétellel megrendeltük. Nem szoktuk az ilyesmit a véletlenre bízni, mert a végén még elfogadjuk a degeszre tömött szervezetünk tiltakozását és nem bírunk már édességet enni, pedig azért nagyon nagy kár lenne. Itt valószínűleg az a szokás, hogy a főétel után veszik fel a desszertrendelést, mert egy másik pincér is megkérdezte, hogy kérünk-e desszertet… Nem az ő hibája volt, mert mint kiderült, a pincérfiúnk nem rögzítette az édességigényünket, de sajnos nemcsak a gépbe nem, hanem a memóriájából is kipotyogott, mert újra rákérdezett, mi pedig csak mosolyogva ismételtük magunkat. A csokis desszerteket választottuk.

Ferié volt a csokoládé mousse fehér kávé öntettel.

2012-01-24 21-31-09 970

Ízlett mind a mousse – bár azért annyira nem rajongok –, mind pedig a szezámos chips, illetve a fehérkávé szósz és a meglepően puha kávédarabok is. Igen, természetesen megkóstoltam én is, ahogy Feri is az én caribic csokoládé lepényemet.

2012-01-24 21-30-29 407

Legalább olyan finom volt, mint amilyennek kinézett! A csokoládé mennyei volt, de nem különben a málnafagyi és a friss tejszínhab. Együtt meg aztán főleg jó kis hármast alkottak. Nagyon bejött!

Ennyit az étkekről. Az italokat külön tárgyalom, mert azok is megérdemlik a külön bánásmódot.

A prosecco a szokásos színvonalát hozta, boldogan koccintottunk vele, mondván, hogy még vagy háromszor ennyi együtt töltött év és le is zárhatjuk kis földi utazásunkat.

A főételekhez egy exkluzív, Arcade cuvée bort ajánlottak Szekszárdról, amit 2007-ben kékfrankos, cabernet, merlot és kadarka házasításával alkotott meg a Sebestyén pincészet.

Feri: A bor is nagyon finom volt. Amint Tünde is írta, az étterem saját boráról van szó. Nem gondolom azt, hogy nem találtunk volna jobb bort a borlapon, viszont egy nagyon jól sikerült küvéről van szó. Mindkettőnknek ízlett, én kértem is még egy pohárral – ami sajnos egy kicsit lassabban érkezett meg, mint vártam, ugyanis pont kiürült az üveg és „lentről” kellett felhozni.

A desszertekhez is vörösbort kértünk és két különlegesen finomat is kaptunk.

2012-01-24 21-31-20 713

Az egyik egy frissen felbontott, prémium kategóriás bor volt a St. Andrea pincészetből, 2008-as Valóban Méltó Pinot Noir. A másik pedig egy szintén 2008-as, kimondottan a csokoládékhoz ajánlott, olasz Primitivo di Manduria. A St. Andrea egyébként is kedvelt pincészetünk, így nem csalódtunk a pinot noirjában („Elegáns, virágos, teás pinot-illat, közepes teltség, finom savak és virágos zamatok. Hosszú, száraz, tölgyes lecsengés. Nagyon szép.” – ahogy mások írnak róla). Az olasz bor pedig sűrű, testes, gyümölcsös, nagyon száraz bor volt, ami igazán jól esett a csokis falatok mellé.

Mivel bőven akadt további programunk is az évfordulónk estéjére, zárásként jónak láttam egy kis koffeinnel élénkíteni a testemet.

2012-01-24 21-59-04 981

Feri inkább egy 14 éves (érthető, pont 20-szal kevesebb nálam), Oban malt whiskyt választott levezetésképpen.

2012-01-24 22-27-28 124

Miután az italainkat is mind egy csöppig elfogyasztottuk, már csak a fizetés maradt hátra. 32 700-ról szólt a számlánk, amely hatását a mellé felszolgált narancsos trüffelgolyók voltak hivatottak mérsékelni.

2012-01-24 22-24-19 715

Ettünk már ennél drágábban is rosszabbat, úgyhogy elégedetten távoztunk és vettük célba következő úti célunkat, egy biliárdtermet (ott jöttünk össze 1993-ban – ÚrIsten, akik akkor születtek, már felnőttek!!!), ahol újabb kellemetlen vereséggel zártam az ünneplős esténket.

biliard

Nem voltam meglepve, a 19-ből összesen max. 2-3-szor sikerült bemákolnom az éves királysággal járó nyereséget – Feri ügyesebb ebben (is? :)), de nem szomorkodtam, mert úgyis minden évben kihisztizem, amit nagyon szeretnék… :)

 

 1. Megközelíthetőség

Budapest XII. kerület, Kiss János Altábornagy utca 38. www.arcadebistro.hu

Autóval érkezők számára napközben fizetős parkolási lehetőségek vannak a környékbeli utcákban. Mi jelen esetben tömegközlekedtünk – metró a Déli pályaudvarig, majd villamos, aztán a MOM melletti Tartsay Vilmos utcában elindulva, kb. 5 perces sétát követően a Kiss János Altábornagy utca kereszteződésében csillanhat fel a szemünk az Arcade Bistro jellegzetes narancssárga logója láttán. Ez is amolyan vasalóház jellegű épület, mert a két oldalán lévő utcák V alakban záródnak az étterem ölelésével. Van egy kis kiülős részük is a V betű végében, de mi azt még nem igazán vettük sosem birtokba – télen nyilván nem is üzemel.

 

 2. Ételek

Az étlap nehezen vizualizálható információi alapján nem is várhatna az ember olyan jót, mint amit aztán az asztalára tesznek. Kreatív ötletek, minden érzékszerv számára harmóniát tükröző összeállítások, fantasztikus ízek jellemzik az ételeket. Nagyon jók elő- és főételekben, illetve a desszertekben is. Számomra a borjúmáj nyújtott felejthetetlen élményt, de minden egyes étel megérdemli az elfogyasztására szánt időt és energiát. Igazi gasztronómiai élményekben volt részünk, másoknak is ajánljuk kipróbálásra!

 

 3. Kiszolgálás

Ez volt a leggyengébb pont jelen látogatásunkkor. Kifogtunk egy fiatal, visszafogott, ráadásul figyelmetlen pincért. Végülis sok galibát nem okozott, csak apró kellemetlenségeket, de nem voltak akkora kaliberűek, ami miatt igazán bele tudott volna szólni a pontozásunkba. Tudjuk, hogy egyébként kompetens, ügyes és szimpatikus pincérek is vannak a helyen!

 

 4. Feeling

Kissé visszafogott, klasszikus, abszolút nem trendkövető. Az étterem közepén álló vizes oszlopon (egy henger alakú oszlop mely oldalán körben fentről csobog a víz – a whisky-szerű italokat tartó asztalkáról készült fotón megtekinthető) kívül semmi érdekesség nem tükrözi az étterem alapkoncepcióját, mely alapja az „innovatív kísérletezés”.

2012-01-24 21-04-44 397

Van egy hangulata, de mintha évek óta nem történt volna semmilyen, az enteriőrt érintő változás, fejlesztés – kivéve a mellékhelyiségek felújítását. Nem elkopott, nem elhasználódott és nem is koszos, mégis mi hiányoljuk a frissességet, az innovációt. Lehet, hogy nem a legfiatalabb réteg a célközönség, de az ételek és a facebook bejegyzések jóval modernebb/kreatívabb környezetbe illenének – szerintünk.

A mellékhelyiség rendben van, illik az étteremhez és tiszta is.

2012-01-24 22-21-18 856

2012-01-24 22-22-15 207

 

 5. Árak

33ezer körül fizettünk összesen. Abszolút nem fogtuk vissza magunkat sem az ételek, sem pedig az italok tekintetében. Nem olcsó, de drágának sem mondanám. Az előételek 1 500 - 2 500 közötti áron kaphatók, a főételek 3 500 - 5 500-ba kerülnek, a desszerteket egységesen 1 500-ért adják. Szerintünk megéri az árát!

 

 6. A Gasztrotúrák összegzése

Nagyon jó kis hely az Arcade Bistro, ezt minden alkalommal megállapítottam, amikor náluk vendégeskedtem. Itt-ott bele lehet kötni, de az ételek kiválóak és még mindig nagyon elégedetten távoztunk tőlük. A fejlődés az ételek területén tisztán látszik. Akár idősebbekkel is el lehet menni, nem fogják magukat kényelmetlenül érezni, de a fiatalok is biztosan visszatérnek, ha kipróbálják. Csak így tovább, Arcade népe – hajrá!

 

Pont: 8,5/10

online póker

A bejegyzés trackback címe:

http://gasztroturak.blog.hu/api/trackback/id/tr54104644

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.