Kipréseltem magamból…

2012.06.12. 16:54

Budaörs, Présház, 2012. március 10. 18:00 / Tünde

 

Eltelt lassan három hónap, mióta nem írtam egyetlen sort sem a blogra (még szerencse, hogy Ferim néha aktivizálja magát… Oszkárt pedig magammal tudom inkább egy lapon említeni – ejnye-bejnye nekünk). Kissé már nyomaszt, hogy csak gyűlnek a fotó mappák (már 10 fölötti azon helyek száma, amelyekről eddig még nem sikerült bejegyzést készítenünk… enni bezzeg bírunk), az írások megjelenésének gyakorisága ezzel szemben pedig csökken. Egyszerű az indok: nincs elég időnk a részletes leírások elkészítésére. A megszokott színvonalból lejjebb nem szeretnénk adni, ezért  ritkábban írunk inkább, illetve egyre régebbi élményeket dolgozunk fel, de a részletességhez továbbra is ragaszkodunk. Számunkra az fontos, hogy ne csak egy rövid benyomást rögzítsünk az adott helyről (ilyenekből tömérdek van a neten), hanem minél több információt osszunk meg, azaz mindent, ami számunkra érdemesnek tűnik megtartani az utókor számára vagy megosztani a nagyérdemű publikummal. Ez egyébként kétélű fegyver, mert nyilvánvalóan egy 3 hónappal korábbi élményről nem tudunk olyan részletes és érzelmekkel teli írást kreálni, mint egy frissről. Ennek ellenére nem adom fel, nekiesek újra, lássuk, mit sikerül kipréselnem magamból.

2012-03-10 17-56-56 315

Március 10-én, egy szombati napon a Présház Vendéglőt céloztuk meg Osziékkal, Budaörsön. 50%-os kedvezményre jogosító Bónusz Brigádos kuponnal érkeztünk. Általában én szoktam felfigyelni az érdekesnek tűnő kuponos akciókra, de most Feriék szóltak, hogy próbáljuk ki a helyet. Az ő (Feri és Oszi egy helyen dolgoznak) egyik munkatársuk felesége (is) főz a helyen és mondta a kolléga, hogy próbáljuk ki, de akkor menjünk, amikor az ő asszonya főz. Így igaz, hogy elvileg inkognitóban érkeztünk, de az egyeztetés miatt nyilvánvalóan tudták, hogy kik vagyunk, ugyanis asztalt kellett foglalnunk, amit a fiúk nevére tettünk meg. Valószínűleg azt is tudták, hogy írni fogunk róluk, így azt nem tudjuk, hogy mások is ilyen fejedelmi adagokban részesülnek-e, ha csak úgy az utcáról betérnek. Talán igen… Mivel a fiúk akár elfogultak is lehetnének, Osziné meg nem túl grafomán, így rám esett a választás az írás elkészítésére. Na, pont ezért nem született róla ilyen sokáig semmi… Megmondom őszintén, hogy csöppet sem örültem a feladatnak, mert pont előtte való este fojtottuk alkoholba bánatunkat az egyik barátnőm vizsgájának sikertelensége kapcsán, így az érkezésünkkor még kétséges volt, hogy egyáltalán egyetlen falat lemegy-e majd a torkomon (jegyzetelni sem igazán volt erőm…). Az elején még a szagokat sem bírtam, de végül én lettem az, aki a legtöbbet fogyasztott az ételeiből – hát igen, választani tudni kell, ebben voltam aznap is nagy. ;)

Elöljáróban kaptunk egy kis házi kenyeret, illetve csípős paprikát és tejfölt  a levesekhez.

2012-03-10 18-33-20 235

A kenyér egyébként nagyon finom volt, meg is ettük az utolsó morzsáig.

Felvezetésként egy „húsleves gazdagon”-t kértem, gondoltam, az majd jót tesz az erősen ingadozó állapotban lévő gyomromnak.

2012-03-10 18-42-11 150

Így is lett. Igazán gazdag volt és háziasan készült. Számomra túl sok volt benne a husi, de ült mellettem valaki, aki szívesen bevállalta. :) Ráadásul 2(!) szivet is tartalmazott a tányér, amit már kissé túlzásnak gondoltam – szinte kizártnak tartom, hogy minden húslevesbe ennyi finomságot belerakjanak… Na, de ezt nem rójuk föl, betudjuk annak, hogy protekciósok voltunk… Feri örömmel falatozta be őket. Otthon is mindig az volt az ő porciója – a tesója tolta a zúzáját, enyém volt a mája, Ferié a szivecske, akár több darab is. Otthon nem furcsa, ha sok szív kerül a tányérba, mert általában nem egyetlen csirkéből készült a háztáji húsleves. Számomra a tészta is sok volt benne, mert én azt sem szoktam megenni (csak a levét meg a zöldségeket szeretem), de ez legyen a legnagyobb bajunk. Szó mi szó, finom volt a tényleg gazdag húsleves, jót is tett a gyomromnak.

A 12 féle előételből a többiek a következőket választották:

Tatár bifsztek

2012-03-10 18-43-37 932

Ránézésre jól nézett ki, de minősítse az, aki meg is kóstolta.

Oszkár: Hatalmas adag bifsztek érkezett egy erőemelő válogatottnak elegendő pirítóssal, hagymával és uborkával. Már előre volt fűszerezve a massza és a húson is látszott, hogy már összeérett a fűszerekkel. Az íze jónak mondható, de nekem egy kissé túlfinomított, már-már krémes állagú és túlteng benne a ketchup. Feleségem szerint viszont majdnem hogy tökéletes.

Alföldi gulyásleves

2012-03-10 18-42-21 778

Feri: Meglepetésemre egy nagyon jól sikerült leves került az asztalra. Volt benne anyag rendesen, de nem ám csak úgy összedobálva! Megfelelő arányban, jó minőségű alapanyagok kerültek a gulyáslevesbe. Nagyon finom volt, nálam ő volt aznap a nyertes.

Hideg gyümölcsleves tejszínhabbal

2012-03-10 18-43-23 601

Oszkárné rendelte és nem is bánta meg. Nagyon ízlett neki.

Aztán érkeztek sorban a főételek.

Én mindenképpen valami rántott husit szerettem volna enni, ezért a gyümölcsös, gorgonzolával töltött rántott csirkemellet választottam, amit burgonyapürével tálaltak.

2012-03-10 19-13-24 363

A húsleves jót tett a gyomromnak, így már boldogan és viszonylag veszélytelenül falatozhattam a főételemből. Pont ilyesmire vágytam – nem elégedtem volna meg egy uncsi rántott husival. A gorgonzolát egyébként is nagyon szeretem, körtével és rántott husival igazán jó kis triót alkottak. A burgonyapüré is burgonyából volt, nem tudok rá semmi rosszat mondani – jól is laktam vele. Számomra ez telitalálat volt!  A többiek viszont már nem voltak ennyire elégedettek a választásaikkal.

Oszkár fogast kért, amit fokhagymás-citromos olajjal és zöldségekkel tálaltak.

2012-03-10 19-13-38 129

Oszkár: Rettentő mennyiségű saláta, néhol már barnulóban és a halom tetején ott kuporgott a normál méretű fogas. A hal jól volt elkészítve, szaftos volt és omlott, de az általam imádott fokhagymás olaj nem volt kellően hangsúlyozva. Ehhez a mennyiségű salátához kevés volt a hal.

Feri cigánypecsenyét rendelt – régen nagyon szerette. Serdülő korában (borsodi-szabolcsi gyerekként autentikusan) minden étteremben azt kért, úgyhogy nagy mesterré vált a témában.

2012-03-10 19-14-04 316

A szalonna végét jól megsütötték, a ropogós részébe én is örömmel besegítettem, mert nagyon fincsi volt – ezek szerint eddigre már teljesen elfeledkeztem a gyomrom nehézségeiről…

Feri: Fiatalság bolondság! :) Természetesen nem sírom vissza azokat az időket, amikor a cigánypecsenye kiemelkedett az étlapról, de még így is általában egy sült autógumit szolgáltak fel „kisebbségi szelet” gyanánt. Ez a mostani nem volt rágós, de nem is erre számítottam. A hús vastag volt, így nem sült meg annyira, mint amennyire igényeltem volna. Nem, nem well-done szoktam kérni a bélszínt – és úgy általában nem szeretem, ha túlságosan megsütik a húsokat –, de a cigánypecsenyéből mégsem esik jól a félig átsült verzió. Főleg nagy volt a kontraszt a tényleg ropogósra sütött „kakastaréj” fényében. Ráadásul túl volt paprikázva az eleve zsíros hús, így még nehezebb volt jóízűen elfogyasztani. A túl sok köret sem segített ezen. Összességében jó, hogy egy picit másképpen készül a cigánypecsenye az általánostól, de ez a fajta különcködés nem igazán vált a javára. A már korábban említett szalonna emelkedett ki a tányérról – nem csak azért, mert a tetején trónolt, hanem tényleg nagyon ízletes volt.

Oszkárné hagymás rostélyost kért, steak burgonyával.

2012-03-10 19-14-17 740

Osziné véleménye röviden: „Íztelen cipőtalp.” Sajnos igazat kell neki adnunk, tényleg az volt. Hihetetlenül rágós volt a hús, a hagyma haloványra sikeredett, túlságosan puha volt. A steak burgonya pedig önmagában nem tudta elvinni a tányért. Ez a fogás csúnyán megbukott.

A végén a desszertek sem maradhattak el. Én házi vargabélest kértem, mert nagyon szeretem.

2012-03-10 19-43-21 341

Sajnos ez nem volt sem meleg, mint ahogy azt én elvártam volna, sem pedig túl ízletes – ami szintén nem ártana desszert révén…

A többiek mást próbáltak, például somlói galuskát.

2012-03-10 19-43-07 660

Oszkár: Egy átlagos somlói volt szintén derekas méretben, de egyéb nem maradt meg vele kapcsolatban bennem.

Gesztenyepürét is kóstoltak, személy szerint Oszkár felesége.

2012-03-10 19-42-56 287

Ez is egy átlagos gesztenyepürének bizonyult rumos meggyel megbolondítva.

Feri pedig Kalocsai rétest kért.

2012-03-10 19-43-31 926

Feri: Nekem ízlett a desszert. Sőt, szerintem Tünde vargabélese is finom volt. Hozta, amit egy vargabélesnek kell, de mégsem volt annyira hagyományos. Visszatérve a rétesemre, egy igazi tobzódásban volt részem, hiszen egyszerre 3 töltelék volt fellelhető a süteményben: túró, mák és alma. 3 in 1. Ötletes és finom, kicsit kárpótolt a főétel után.

A végén meglátogattam a wc-t is, bár a használatától elment a kedvem, mert nem volt túlzottan szimpatikus és tiszta sem.

2012-03-10 20-02-26 695

2012-03-10 20-02-46 717

Ezek szerint mégsem tudták, hogy jövünk? Vagy csak nem olvassák a blogunkat? ;) Vagy egyszerűen nem érdekli őket a tisztaság? Egyik sem túl jó válasz és nem is elegendő magyarázat a hiányosságra…

Még egy fotós dokumentációt megosztanánk a fentiek megerősítésére, amit a „külön termünk” elhagyásakor sikerült rögzítenünk – a szemetet nem mi pakoltuk oda, már ott csücsültek a sarokban az érkezésünkkor…

2012-03-10 20-04-07 396

Tisztaság terén bőven van mit javulniuk! Reméljük, ezúton is tehetünk a fejlesztés érdekében (a Hullám vendéglőben például a hatásunkra „kisavazták” a wc-t! :))!

Következzék hát az értékelésünk, a megszokott struktúra szerint.

 

 1. Megközelíthetőség

Budaörs, Présház utca 2. www.preshazvendeglo.hu

Budapesttől 10 km-re található, bár nekünk sikerült ezt a távot kb. megdupláznunk, mert mikor elindultunk, én még annyira „kómás” voltam, hogy Biatorbágyra emlékeztem a célállomásunk helyszíneként, ezért sikerült még néhány pluszkilométert megtennünk és természetesen a GPS-t hibáztatnom, mert nem találja Biatorbágyon a Présház utcát – a béna! ;)

 

 2. Ételek

Gazdag étlapjuk hagyományos magyar és sváb ételeket kínál. Házias, nagy adag ételekre, gazdagon megrakott tányérokra lehet számítani. Én egy jó menüsort fogtam ki, bár a desszertem közel sem volt telitalálat. A többiek sajnos nem jártak ilyen jól, mindegyiküknél voltak apróbb, néha viszont hatalmas hibák.

Présház révén nagy hangsúlyt fektetnek a borokra, de mi jelen esetben nem kóstoltunk belőlük.

 

 3. Kiszolgálás

Akkori állapotomban nem igazán voltam fogékony a kiszolgálás minősítésére. Arra emlékszem, hogy annyira hasonlítottak a pincérek, hogy nagy kihívás volt ráébrednünk, hogy miért kérdeznek meg egy dolgot többször is… (nyilván, mert többen szolgáltak minket ki) Na, de a többieknek is ilyen rossz az arcmemóriájuk? Nekem jelen esetben felmentésem volt, örültem, hogy éltem… Egyébként arra tisztán emlékszem, hogy amikor megérkeztünk, egy külön kis szobába vezettek minket. Ennek én külön örültem, mert így csak a négyünk zajongását kellett elviselnie a sajgó fejemnek, az étterem részben jóval nagyobb volt a ricsaj.

Volt ott egy hosszú asztal, amelyen feltűnően koszos volt a terítő – annyira, hogy ez még nekik is szemet szúrt, mikor betessékeltek minket, így azon nyomban le is cserélték, míg mi helyet foglaltunk a fából készült padokon.

2012-03-10 17-59-44 601

Ezen a mozdulaton kívül semmi említésre valóra nem emlékszem a felszolgálás minősítése kapcsán. Sorry… :S

 

 4. Feeling

„A présházat az 1800-as években a betelepülő svábok építették. Kovácsoltvas kapuja, prései, fagerendái, cefreérlelője olyan miliőt kölcsönöz, amely össze sem hasonlítható egy modern étteremmel. Itt mindent a több száz évvel ezelőtti svábok építettek, és alakítottak ki.” – írják magukról a facebook oldalukon.

A külön teremben nem volt semmi különleges – asztal, terítő, fából készült pad.

Az autentikus zárral ellátott ajtó mögött volt az étterem központi helyisége,

2012-03-10 18-19-13 874

a különböző sváb présház eszközökkel,

2012-03-10 20-05-53 434

2012-03-10 17-59-27 863

illetve a bárpult.

2012-03-10 17-59-18 500

Nagyon hangulatos a hely, tetszett a kialakítása. Az eredeti, 19. századi sváb présházba való belépéskor, abszolút megfeledkezhetünk a 21. század nyűgeiről.

 

 5. Árak

Az árakat mérsékeltnek találom. A leveseket 490-790, a frissen sülteket (köretekkel) 1 890-3 390, a halakat 2-3 000 forint körüli áron kínálják. A saláták, desszertek és üdítők kifejezetten olcsók – főleg a budapesti árszínvonalhoz viszonyítva. A facebook profiljuk szerint napi menü ajánlatuk is van, 990 forintos áron.

2012-03-10 18-02-19 365

A fenti menüsor elfogyasztása után 23 060 forintos blokkot kaptunk. Ha nem lett volna kuponunk, ennyit kellett volna fizetnünk a négyünk háromfogásos ételeiért és a rengeteg folyadékért, amit elfogyasztottunk.

2012-03-10 19-58-29 983

Korrektek voltak egyébként, mert elfelejtettünk szólni a kuponjainkról, csak a fizetéskor adtuk oda őket, amikor már kihozták a teljes árú számlát, de nem csináltak ebből problémát, elfogadták és levonták a bónusz értékét a végösszegből.

 

 6. A Gasztrotúrák összegzése

Leginkább azoknak ajánljuk a budaörsi Présház Vendéglőt, akik szeretik a hagyományos magyar, illetve sváb konyhát, azaz bírják a viszonylag zsíros, nehéz ételeket, kedvelik a nagy adagokat, illetve szívesen utaznak az időben visszafelé, akár az 1800-as évekig.

Én egyébként másnaposság elleni terápiára is bátran ajánlom a helyet, hisz nekem bejött. :)

 

Pont:  5/10

online póker

A bejegyzés trackback címe:

http://gasztroturak.blog.hu/api/trackback/id/tr414583799

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.