Megkésett gyászjelentés

2013.07.17. 16:29

Budapest, Miniatür, 2012. március 13. 20:00 / Tünde

 

„Anekdoták egy 60 évessel” volt a bejegyzés eredeti címe, amikor nekiláttam a bejegyzés megírásának, úgy kb. 1 éve. Amikor elkezdtem a Gasztrotúráktól megszokott összegző részeket, a „Megközelíthetőség” résznél, a weboldal linkjének keresésekor döbbentem rá, hogy a Miniatür bizony bezárt! 2013. március 9-én volt a záróbulijuk. Így aki még nem járt náluk, lemaradt a lehetséges élményről, az írást viszont amolyan megemlékezésként posztoljuk. Azt sajnos nem tudjuk ígérni, hogy megfelelünk a „halottakról vagy jót vagy semmit” mondásnak, de az értelmezés szerinti halottakról igazat vagy semmit (ők ugyanis már nem tudnak védekezni) elvárásnak garantáltan megfelelünk. Minden szavunk színtiszta igaz, nekik pedig  béke porai(k)ra... vagy mi...

Miniatur01

Barátainkkal a külön megélt, de mindkettőnk számára negatívra sikeredett előzményeket gondoltuk ellensúlyozni, mikor megvásároltuk a Bónusz Brigád Miniatür Bárra vonatkozó kedvezményes vouchereit. Volt bőven mit kompenzálni, úgyhogy izgatottan vártuk a gasztrotúránk következő állomását.

Miniatur02

Az első negatív élményt a barátaink élték át. A 2011-es Szilveszterüket a Miniatür bárban töltötték, nem kis baráti társaságuk körében. Ettek, ittak, mulatoztak, ahogy ilyenkor azt kell. A nagy ereszdelahajam hevében azonban elveszítették a ruhatári bilétájukat, így nem csekély összetűzésbe keveredtek a ruhatárossal, ami addig elfajult, hogy a ruhatáros képes volt a barátnőm kezére rácsapni! Volt tehát némi csetepaté, mire hozzájutottak az értékeikhez, de végül rendőrségi sztori nélkül, sok-sok negatív érzelem társaságában zárult az eset és kezdődött a boldog új esztendő.

Miniatur03

A második negatív élményünk már 2012-ben volt, amikor én voltam a főszereplő. Február elején történt. Az egyik barátnőm szülinapi partiját tartottuk a helyen. Ők ettek is, néhányan viszont csak inni és bulizni érkeztünk. Jó volt a társaság és a hangulat is, mindaddig, amíg nem szökkent a lábunkba a boogie. Péntek este révén volt DJ, aki zenét szolgáltatott, a partiarcok viszont még nem érkeztek meg, így mi kezdtük meg a táncolást. Egy ideig nem is volt nagy baj, hogy nem jön be a zene, vitt minket a kezdeti lendület és lelkesedés. De aztán mikor többedjére sem sikerült a DJ-nél az érdekeinket érvényesíteni és eljátszatni vele legalább 1-2 olyan számot, amit mi is szeretünk (semmi extra, csupán valami hip-hop, R’n’B jellegűre vágytunk) és nem csak az ő szórakoztatását szolgálja, bennem nagyon felment a pumpa. Hát igen, ha iszom, táncolni akarok! Azt meg csak ideig-óráig lehet sz@r zenére. Én legalábbis így vagyok vele. Persze, tudom, hogy a zenei ízlés (is) relatív dolog. De azt gondolom, hogy egy szórakozóhelyen, ahol rajtunk és a személyzeten kívül nem igazán van egy lélek se, legyen kedves a lemezlovas úr legalább 1-2 szám erejéig a könyörgésünknek eleget tenni. Hát ez nem történt meg, úgyhogy tűrtem egy darabig, kérleltem még valameddig őméltóságát, majd mikor már látszott, hogy esélytelen a dolog, dacos kisgyerekként feladtam és otthagytam csapot-papot… Ha iszom, levetkőzöm mindennemű empátiás készségemet és azt teszem, amire vágyom. Hát nem ez a zene volt, ezért néhány csatlakozó társaságában nyakunkba vettük a várost és próbáltunk a környéken jobb zenével szolgáló partihelyet találni. Gondolom, mondanom sem kell, hogy nem jártunk sikerrel – ilyen energiákkal esélytelen bevonzani bármi jó dolgot ;), sőt igazi általános iskolás szintű (azóta legalábbis tutira nem éltem át ilyesmit) csajos összeveszésbe torkollt az este.

Mindent összevéve tehát volt elég negatív élményünk. Ezek kiköszörülésére terveztük a közös élményt, amelyet a Bónusz Brigád ötlete alapján vihettünk végbe.

Különlegességek tányéron és pohárban! À la carte étel- és italfogyasztás két fő részére, a 60 éves Miniatür Bárban 3.990 Ft-ért (50% kedvezmény). … A Miniatür Bár étel-és italkínálata a különlegességekre épít, összetevőkben és elkészítésben egyaránt. Rengeteg koktél, kávé- és teakülönlegességek (friss gyümölcsből elkészített teák), borok és röviditalok széles kínálata, és egy 200 éves borospince, amit nagyobb rendezvényeken a vendégek is felfedezhetnek. Ha megszomjaznál, rád vár a Strawberry Mojito vagy a Mon Cherry Latte. Ha csak nassolni akarsz, irány a Padlizsánkrémes tapas, ha  valami kiadósabbra vágysz, ostromold meg a Zöldfűszeres báránylapockát!
A bónusz a bár hétvégi rendezvényeire nem használható.” – Az előzményeket figyelembe véve csak annyit tudok erre reagálni, hogy „Hál’Istennek!!!” :)

Barátainkkal izgatottan vártuk hát az élményt. A biztonság kedvéért a kabátokat és a táncos (torna)cipellőmet a kocsiban hagytuk. ;)

Miniatur04

Hangulatos félhomályba érkeztünk és nem volt nehéz asztalt választanunk, ugyanis rajtunk kívül egy árva lélek nem volt a helyen. Úgy látszik, itt csak éjszaka pezsdül fel az élet, nem étkezni járnak ide az emberek.

Lássuk, milyen a kiszolgálás, izgatottan vártuk a kompenzációt. Hát az sajnos nem sikerült. Szegény felszolgáló srácot már a legelején zavarba hoztam, amikor a pálinkarendelésnél rákérdezett, hogy a cseresznye fehértói legyen-e, én meg azonnal rávágtam, hogy az meggy! Bántam is később, mert módfelett alázatos volt és ő őszintén próbálkozott, de a felszolgálás egyáltalán nem ment neki. Amit lehetett, elnézett – pl. a pálinkákat (kajszi, meggy, cseresznye) teljes mértékben sikerült összekavarnia, (hála a jó orrunknak, mindenki megkapta a sajátját), majd az egyetlen olyan helyre sikerült letennie a boros szalvétát, akiről az előzetes infók alapján tudhatta, hogy nem fog inni, mert ő a sofőr.

Miniatur05

Mindezek tetejében a bort a kitöltésekor elém borította, úgy, hogy észre sem vette szegény… Mentségére legyen mondva, hogy nem volt kiöntője – ez egyébként a hely szempontjából viszont nagy mínusz (kb. 100 forintos tétel egy cseppőr).

Miniatur06

Törölgethetett maga után. Ekkor mondjuk épp jól jött, hogy érdekes módon, nem használnak terítőt vagy alátétet – nekünk egyébként hiányzott, de ezen könnyedén túlléptünk.

Az italaink elfogyasztásával viszont hagytunk magunknak elég időt az ételek kiválasztására.

Előételként tapasokat választottunk: Chilis sajtkrémet, pácolt olívabogyót, avokádókrémet és padlizsánkrémet.

Miniatur08

A kis tányérkák tartalmába bele volt szúrva egy-egy mélyzöld, ropogós chips, amit nem igazán sikerült megállapítanunk, hogy miből készült. Az biztos, hogy olajban sült és hogy nagyon ízlett nekünk. A chilis sajtkrémről nem írtam fel semmit, az olívabogyóról sem, tehát se túl rosszak, se túl kiemelkedően jók nem lehettek. A padlizsánkrém jó fokhagymás volt és krémes, az avokádókrémben pedig az olívaolaj dominált, illetve volt benne szárított paradicsom is.

Az előételekkel összességében meg voltunk elégedve.

Az étlapon szereplő főételek közül csak a cukkini lepényt nem kóstoltuk meg, bár kíváncsi lettem volna rá, mert jól hangzik, plusz camembert sajttal készült, ami nálam szintén jó pontot jelent. De sajnos csirkét is tartalmazott a fogás, így inkább mást választottam. Megkóstoltuk hát a többi ajánlatot: kacsacomb, mediterrán csirkemell, sertésszűz és zöldfűszeres báránylapocka.

A mediterrán csirkemellet paradicsomos polenta soufléval és parmezán szósszal szolgálták fel.

Miniatur09

A sertés szűz ropogós sajtkéregben sült és tejszínes burgonya chipsszel érkezett.

Miniatur10

Ezt a fogást kértem én és annyit jegyeztem föl róla, hogy ízlett, bár a sertésszűz picikét száraz volt – az étkezés közbeni képen is látszik, hogy meg volt sütve rendesen a husi –,

Miniatur11

de a krumpli nagyon finom és láthatóan jó tejszínes volt, így az jól kompenzálta.

A kacsacomb mellé sztrapacska és röszti dukált.

Miniatur12

A zöldfűszeres báránylapockát pedig a mellé tálalt zelleres blini és bárány jus miatt sem lehetett kihagyni.

Miniatur13

A többiek ételeiről nem írtam fel semmit, így kiemelkedően rosszak és jók sem lehettek.

Természetesen a desszerteket sem hagyhattuk ki, mindkét félét megkóstoltuk.

Fehércsokis-pisztáciás souflé málnaraguval és vanília fagyival.

Miniatur14

Első ránézésre nem látszott, hogy fehércsokis, de folyamatában megvilágosodtunk.

Miniatur15

Belül nem a szokványos sötét csokis anyagra találtunk. Szuflé helyett mi inkább meleg, töltött muffinnak neveznénk, ízre meg sületlen süti volt, de összességében valahogy mégis finom.

Belga csokitorta feketeribizli raguval.

Miniatur16

A csokitorta is finom volt és a meleg szósz is mellé.

Az étkek után mivel még bőven volt mit megbeszélnünk, elfogyasztottunk némi alkoholt, amikkel tökéletesen elégedettek is voltunk – még egy kis ropogtatni való perecet is kaptunk melléjük.

Miniatur17

A lányok pinacoladát fogyasztottak. Ritkán iszom ilyet, de ilyenkor mindig az a Las Vegasban kapott 1-2 dl-es pohárban, agyonjegezett és vizezett ingyenpiák jutnak róla eszembe (a kaszinókban ingyen van mindenféle pia, a koktéloktól a konyakokon, viszkiken át az energiaitalokig minden – csak nem adnak belőle sokat... legalábbis 2008-ban és 2010-ben így volt, azóta nem voltunk). Ebben volt „anyag” rendesen. A fiúk 15 éves Glenfiddich whisky-t és sokcsillagos Metaxát ittak. Ez itt igazából majdhogynem irreleváns, csak azért írom le, mert a végén az árakon ezek meglátszanak. Bár szerintem egész jó áron árulják őket, ahhoz képest, hogy ez inkább egy szórakozóhely, mint étterem.

Na, és most jönnének a Gasztrotúrák blogtól megszokott összegzések. Mivel a Miniatür már bezárta kapuit, így inkább csak gyorsan végigrohanok rajtuk.

Megközelíthetőség most már irreleváns, bár nem titok, a II. kerületben, a Rózsahegy utca 1-ben helyezkedett el, egy saroképületben.

Az ételek meglepően jók voltak. Már az étlap láttán is felcsillant a szemünk, mert egész izgalmas dolgokat tartalmazott. Egyébként meg nem értjük, hogy hogy tarthat fent egy ilyen konyhát egy inkább szórakozóhely, mint étterem (ezt még akkor jegyeztem fel róluk). Azóta már tudjuk, sehogy, ugyanis bezárt. Már maga a kuponozás is egy rossz előjel lehetett...

A kiszolgálás nem volt tökéletes, sőt, leginkább a személyzettel gyűlt meg a bajunk az összes látogatásunkkor, de az utolsó pincér, aki kiszolgált minket, legalább próbálkozott...

A feeling szintén inkább a szórakozóhely minőséget hozta, bár ők ezt állították magukról: „A családias hangulatú hely nemrég minden elemében megújult, és a kor elvárásainak megfelelő belsővel várja vendégeit.” Nekem nem ez jött át, mármint semmiképpen sem a családias hangulat, de a kor elvárásait ki tudom pipálni. Rendben volt egyébként, csak sötét volt, ezúton is bocsi a képek minőségéért (mindig könnyebb a fényviszonyokra fognom ;))! Egyébként a mosdók nagyok és tiszták voltak.

Miniatur18

Az árak is meglepően jók voltak, alig 30ezer fölött fizettünk négyünk teljes menüjéért, amiben a 3 fogás mellett bőven volt alkohol is!

Miniatur19

Összességében sajnálható, hogy bezártak, mert volt bőven erényük, de ettől függetlenül mi nem biztos, hogy túl sokszor tudtuk volna „gazdagítani” őket a továbbiakban.

Nem bánom, hogy nem kell őket pontozni, mert nem lenne könnyű. 4-es 5-ös környékére tenném, hangulattól függően. A közepest szerintem megütötte és néha azt is éreztem, hogy van benne valami... Ár-érték arányban mindenképpen ajánlható lett volna, ha a mesének nem lenne mára már vége. Éltek, majd meghaltak. Nyugodjanak békében!

A bejegyzés trackback címe:

http://gasztroturak.blog.hu/api/trackback/id/tr285411771

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.