Az „elmenzásodott” Menza

2013.09.27. 14:19

Budapest, Menza, 2013. augusztus 11. / Feri

„Adott vasárnap (is :)) éhesen ébredtünk.” Így kezdődött a korábbi Menzás bejegyzésünk, és így indul a mostani is. A vasárnapi tervünk füstbe ment (lemondták a megbeszélt találkozót) a hétvégi nU látogatásunkat pedig már ellőttük előző nap, így gondolkoznunk kellett, hol csillapítsuk az éhségünket. Nem volt egyszerű, ugyanis a tekintélyes elmaradások miatt (sok étteremről készül bejegyzés, de sajnos csak nagyon lassan) csak a már ismert (és pontozott) helyek jöhettek szóba. Mivel éppen újraértékeljük/tük a kiosztott pontokat, így adta magát a Menza: régen voltunk (majdnem pontosan 2 éve), azóta megváltozott a séf személye is (nagy kedvencünk, Kálmi ugye már a nU-ban kreálja az ételeket, de azt, hogy a Menzán ki főz éppen, sehogy sem sikerült kiderítenem), éhesek is voltunk, így minden adott volt egy újabb látogatáshoz.

Menza001

Első látásra úgy tűnt, a Menzán semmi sem változott. A terasz most is tele volt, de találtak nekünk egy asztalt a sarokban – igaz, pont odasütött a nap, de szerencsére pár percen belül át tudtunk ülni egy árnyékosabb asztalhoz. Az étterem hangulata sem változott, fiatalos és lendületes maradt. Ugyanolyan bőrkötéses étlapot kaptuk, mint 2 évvel ezelőtt, itt sincs változás. Viszont amikor belelapoztunk, már sejteni lehetett, hogy valamiben mégis más lett a hely. Nem voltak olyan izgalmasak az ételek – már olvasáskor sem –, mint korábban.

Menza002

Az étterem egyébként idén 10 éves, amely infót az étlap heti ajánlat részén fel is tüntettek. Sőt, az egyik desszert egyenesen jubileumiként volt aposztrofálva. De ennek ellenére sem ragadta meg egyik étel sem a fantáziánkat, így elég nehezen jutottunk dűlőre a választáskor. Végül csak sikerült leadni a rendelést, bár a pincérünk a desszertet nem volt hajlandó felvenni. Mi elsoroltuk az előétel+főétel+desszert igényünket, mire Ő közölte, hogy a desszertet majd inkább újrakérdezi, mert az adagok néha meglepetést okoznak. Ez nem annyira volt szimpatikus, ne ő döntse már el helyettünk, hogy akarunk-e desszertezni avagy sem. Nem is igazán értjük az okokat, talán az lehet mögötte, hogy előfordult az, hogy néhány vendég lemondta az édességet a főétel után, a konyha pedig már elkészült vele, ezáltal az ügyfélre nem terhelhető pluszköltségek jelentkezhettek. Mi ráhagytuk, hisz tudtuk, hogy úgyis fogunk rendelni és egyébként sem siettünk sehova.

Tünde egy előétellel indított, mégpedig cserépben sütött kacsamájjal, amit friss zöldségekkel tálaltak.

Menza003

Tünde: Azzal kezdeném, hogy étkezés előtt mindig szoktam inni egy cukormentes limonádét, amit most nem volt időm meginni, mert olyan gyorsan hozták ki az ételeket (és ez sebesség sajnos nem csak az étkezés elején volt jellemző). A saláta felszolgálásánál a praktikumot félretéve győzött a design. Úgy meg volt pakolva a tányér, hogy a fele lehullott amikor ettem belőle, ki kellett önteni a tányérra, mert minden leesett a tetejéről. Érdemes lenne megtalálni az optimális egyensúlyt a fogyaszthatóság és a látvány között. Egyébként finom volt a kacsamáj, a briós és a saláta is, külön-külön. Nekem hiányzott hozzá egy kis édes íz, valami, ami feldobja – pl. egy kis lekvár. Az jól esett, hogy meleg brióssal hozzák, ami kompenzálta picit a hiányérzetemet, hiszen az édes volt, de a saláta nem illett a képbe. Előételnek egyébként óriási adag – szvsz –, bár ez most pont jó volt, mivel előétel+leves kombót ettem.

Én egy igazi nyári fogással kezdtem, joghurtos kovászos uborka levessel.

Menza004

A leves finom, frissítő volt, így nyáron nagyon jól esett. Mint a nevében is szerepelt tényleg joghurtos volt, tetszett. Volt benne természetesen kapor, ami kötelező kellék, de feldobta, hogy friss uborkadarabokat is találhattam a levesben, jó ötlet. Erősen lehetett érezni benne a „kovász” ízt, ami nem tett rosszat a levesnek. Összességében egy finom, nyári, de mégis egy viszonylag hagyományos kovászos uborka levest kaptam. Jól esett abban a nagy melegben, de vártam valami pluszt, valami olyan dolgot, amitől bevésődik az étel. De ezt most hiába vártam.

Tünde nem talált magának megfelelő főételt, így levessel folytatta: fokhagymalevest kért, ami mellé tejfölös-sajtos lángos érkezett.

Menza005

Tünde: Hát igen, nekem nem jön be ez az iszonyú nagy választék, főleg ha számomra nem sok jóval kecsegtet... A lángost imádom, persze csak a megfelelő kivitelezésben – pl. még Kálmi idejében emlékszem, milyen finom volt! :) Ez most iszonyatosan szárazra sikerült, olyan volt, mintha már reggel kisütötték volna. Nem is volt meleg, szóval egyre inkább alátámasztva érzem a hipotézisemet... Nem tetszett. Mindenesetre „muszáj” volt elfogyasztanom, mert ez volt a főételem. Arra a megoldásra jutottam, hogy belemártogatom a levesbe és úgy finom volt. Hála! De az ötletem nélkül igazából nem lehetett volna megenni, annyira száraz volt - alig tudtam letörni belőle egy darabot. Olyan volt, mint a kő. A közepén már kicsit megpuhult a tejföltől és a sajttól, de a széle brutálisan kemény lett. Az, hogy kihozták ilyen hidegen és olyan szárazon, hogy lehet, még a hét elején készítették (vasárnap voltunk), számomra teljességgel elfogadhatatlan! Nem mondom, hogy mikrózzák be, de ha nem tudnak normálisan felszolgálni egy ételt, inkább vegyék le az étlapról! Az egész feeling „nagyüzemi”! Nagy csalódás! A hgymakrémlevesről meg nem nagyon tudok mit mondani. Olyan laza, nem túl sűrű hagymakrémleves volt, inkább lé. Nem krémes, itt is megállja a helyét a nagyüzemi jelző.

Én, mivel tényleg nem volt semmi érdekesebb az étlapon, a ház specialitását rendeltem: Menza bécsi szelet ecetes házi burgonyasalátával.

Menza006

Egyszerűen hangzik, de tényleg ennyire egyszerű lenne? A bundája nem az a roppanós fajta volt, ez tetszett (Tündének viszont pont nem). A hús finom, puha, omlós volt, érezni lehetett a frissességét, de ez alapkövetelmény. Az ecetes burgonyasaláta ízlett, de nem nyűgözött le. Jól kísérte a húst, de a legnagyobb pozitívuma az volt, hogy nem sült krumpli. Megválaszolva az indító kérdésemet, igen, azt kaptam, amit a neve sugallt. Bécsi szeletet burgonyasalátával. De mit jelenthet a Menza jelző? Fogalmam sincs...

Itt már eléggé lehangolt minket az eddigi „előadás”, hiszen a korábbi tapasztalatok alapján sokkal jobbra számítottunk. Felkészültünk rá, hogy romlott a színvonal (bár titokban reménykedtünk, hogy tudták pótolni Kálmit), de nem számítottunk ekkora esésre. De ha már itt voltunk, befejezzük amit elkezdtünk, jöjjenek a desszertek. Leadtuk hát a desszertrendelést – végre hajlandóak voltak felvenni.

Tünde a jubileumi fogást választotta, a jól hangzó Epres Créme Brulée-t csokoládé jégkrémmel.

Menza007

Tünde: A desszertek javítottak az ebéd színvonalán, legalábbis első ránézésre. Úgy tűnik, a cukrász jobban teljesít, mint a séf (sajnos). Azt nem tudjuk, hogy maga a jégkrém itt készült-e, de bízunk benne, hogy igen. Első ránézésre nagyon tetszetős, ízre viszont annyira nem ájultunk el tőle. A créme brulée epres puding ízű volt. A tetején kevés, vékony réteg cukor volt ráolvasztva. Jó ötlet az összeállítás, de jobban nézett ki, mint amennyire finom volt. Nem volt rossz ízre, de sajnos nem is volt annyira jó, hogy kompenzálja az előzőeket...

Én szintén a heti ajánlat szekcióból választottam, de egy hagyományosabb desszertet: Mákos guba rozmaringos sárgabarackkal.

Menza008

Jól nézett ki, mákos guba íze volt. A barack mellette kicsit savanykás, kesernyés volt. Ami nem lett volna baj, ha a mákos guba édességét kellett volna ellensúlyoznia, de erre nem volt szükség, mert sem a guba, sem az öntet nem volt édes, nem volt gejl. Így nem állt jól a kesernyés íz a baracknak, sőt, zavaró volt. Itt is elmondható, hogy a látvány győzött az íz felett.

Ittunk még egy kávét – amit egyébként együtt rendeltünk a desszertekkel, de jóval hamarabb megérkezett, mint az étel. Így kihűlt, mire fogyasztani szándékoztunk. Jó, nem mondtuk külön, hogy a desszerttel együtt szeretnénk elfogyasztani, de talán ennyi rutin elvárható lenne.

Menza009

Retró érzés volt a kávék mellé érkező kockacukor és pilóta keksz. A keksz tetszett, bár az nem a hely érdeme.

Aztán kértük a számlát és azon gondolkozunk, mennyit is ért ez az ebéd. Itt viszont pozitív csalódás ért minket (ránkfért már). Nagyon meglepődtünk a számlán, jóval többre számítottunk.

Menza010

Ennyit mindenképpen megért, a hibák ellenére is. Persze, vannak jobb ár/érték aránnyal rendelkező éttermek a városban, de ha azt nézzük, hogy a Liszt Ferenc téren vagyunk, akkor mindenképpen jó ez az arány. Ha viszont összehasonlítjuk a korábbi tapasztalatunkkal (akkor 11 000 Ft-ot fizettünk 2x3 fogásért), akkor a változatlan ár melletti gyengébb érték sokat rontott ezen az arányon.

Sajnos nem csak az ételek minősége, hanem a kiszolgálás színvonala is romlott. Most már nem mondanám, hogy „Az egyik legjobb a városban”. De ez legyen a legnagyobb gondjuk, hiszen még így is magasan az átlag felett járnak ebben a tekintetben.

A feeling nem változott semmit, a hely szinte egy az egyben ugyanúgy néz ki, mint 2 évvel ezelőtt. Sajnos ez meg is látszik rajta, főleg a mellékhelyiségeken. Látszik az elhasználódás, kicsit koszosnak tűnik a hely, ráférne egy felújítás.

Összességében a Menzával nincs túl nagy gond, de eltűnt az, ami miatt a listánk 12. helyét foglalták el (még fél pont levonása után is). A baj az, hogy nagyüzemben nyomják. Jó iparos munkákat tesznek az asztalra, de hiányzik az ételekből a „lélek”. Valami, ami miatt visszavágyunk, amit, ha nem is örökre, de megjegyzünk. Viszont még mindig kellemes a környezet és az árak is rendben vannak, ezért nyugodtan térjetek be hozzájuk baráti társasággal egy beszélgetéssel kísért vacsorára. Ha nem érkeztek hatalmas elvárásokkal, csalódni sem fogtok.

Az új tapasztalatok utáni értékelésünk:

6/10

online póker

A bejegyzés trackback címe:

http://gasztroturak.blog.hu/api/trackback/id/tr635536313

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.