Hova menjünk Szegeden?

2013.12.17. 15:56

Szeged, Bistorant, 2013. május 25. 12:30 / Feri

 

Szeretjük Szegedet, szép kis város Csongrád megye székhelye. Voltunk már ott sokszor, de az utóbbi időben valamiért nem jutottunk el a Tisza-parti városba. Egy, a megyében futó projektem miatt többször megfordultam Szegeden, majd baráti társasággal is töltöttünk hétvégét a városban, így nem ismeretlen előttünk. Gasztronómiai szempontból viszont egy fekete lyuk. Egyszer sem futottunk bele olyan étterembe – sem a helyszínen, sem hírből –, amit megjegyeztünk volna. Egyedül a Bistorant volt rajta a listánkon. Így, amikor édesanyám, a születésnapjára kapott ajándék hétvégi kirándulásának céljaként Szegedet nevezte meg, biztosan tudtuk, hogy a Bistorantban fogunk ebédelni.

Bistorant001

Természetesen nem vaktában választottuk őket, kóstoltuk már a főztjüket – bár csak a libamáj fesztivál keretein belül, de akkor olyan mély benyomást tettek ránk, hogy megfogadtuk, ha Szegeden járunk, leteszteljük őket. Nem a Hotel Soleiben (az ő éttermük a Bistorant) szálltunk meg (ahogy azt terveztük a libamájfesztivál után – talán legközelebb), de a Bistorant akkor sem maradhatott ki.

Még az utazás előtt foglaltam asztalt, biztos ami biztos. Valószínűleg ez felesleges volt, hiszen amikor megérkeztünk az étterembe, szinte üres volt.

Bistorant002

Mi viszont bátrak voltunk – egyébként sem volt más választásunk – és az 5+1 fős csapatunkkal bemerészkedtünk a kihaltnak tűnő épületbe. Bent szívélyesen fogadtak minket és asztalt is sikerült hamar választanunk. Megkaptuk az étlapokat, majd megkezdődött a választási procedúra.

Bistorant003

Nem volt egyszerű, ugyanis velünk volt a keresztlányunk (6 éves), és az étterem nem igazán van felkészülve a gyerekekre. Egyrészt nincs külön gyerek menü (értem ez alatt a külön gyerekeknek szánt fogásokat az étlapon), másrészt az étlapon szereplő ételeken sem igazán tudnak/hajlandóak változtatni (pl. nincs a konyhán sima burgonya, csak édes burgonya, nincs egyáltalán rizs, így nem tudtak alternatív köretet ajánlani a fogások mellé). Oké, azt értem, hogy nem a gyerekes családok a fő célcsoport, de talán lehetne tartani olyat is a konyhában, amit egy átlagos (értsd nem fine dining-hoz szokott) gyerek is szeret és szívesen megeszik. Ami miatt különösen furcsa a dolog, hogy az étterem felett egy szálloda helyezkedik el. Oda csak szoktak gyerekkel menni vendégek. Vagy nem?

Nekünk egyébként könnyű volt a választás, tetszett az étlap nagyon, de a keresztlányunknak nem igazán jöttek be az ételek. Nagy nehezen mégis sikerült túljutnunk ezen a problémán és sikerült a rendelésünket felvenni. Nem volt egyszerű a folyamat és ezt mintha zokon vette volna a felszolgáló kislány. Amikor például kiderült, hogy a spenótot nem igazán szereti a keresztlányunk, a pincérünknek egy egyszerű „ez nem olyan, mint amit otthon eszel” mondattal sikerült a sógornőm lelkébe gázolni. Én biztos zokon vettem volna egy ilyen kritikát, szerencsére ő nem sértődött meg.

Lépjünk túl ezen és lássuk, miket is ettünk.

A keresztlányunknak (és még másik két felnőttnek) végül csirkelevest rendeltünk, ami gazdagon házi metélttel készült.

Bistorant004

Mivel a gyermeknek nem igazán ízlett, így a felnőttek ették meg ezt is – többek között én is megkóstoltam, de a siker nem volt egyöntetű. Tünde nagyon szerette, szerintem is jó volt, de azért nem erről a levesről álmodok éjszakánként – szerencsére a rémálmaimban sem ő jön elő. A többiek is megették, volt akinek annyira nem jött be, de összességében pozitív volt az összbenyomás.

A sógornőm egy paradicsomos consommét választott, amiben konfitált koktélparadicsomok úszkáltak.

Bistorant005

Zseniális fogás volt. Szerintem. A bátyám (aki szintén megkóstolta) szerint nem annyira. Kell hozzá egy adag kalandvágy, ő viszont nem az a kísérletezős fajta. Ő enni szeret, sokat! :) Sajnos itt is hibázott a felszolgáló személyzet, hiszen amikor megkérdeztük, hogy pontosan mi is ez az étel, az elkészítésének a leírása mellett (a konfitált paradicsomokat felakasztják és összegyűjtik a kicsöpögő levét, ebből lesz a leves) azt állította, hogy ez egy meleg leves. Nem volt meleg, hideg volt. Ami egyébként kifejezetten jót tett neki, de nem erre készültünk. Ennek ellenére – vagy pont emiatt – isteni volt, mind az ötlet , mind a kivitelezés. Mindenképpen próbáljátok ki, ha itt jártok. Nekem ő volt a favorit aznap.

Tünde beleválasztott és a Spárga panna cotta balzsamos borsmustárral névre hallgató előétellel indított.

Bistorant006

Tünde: Nagyon tetszett a nem édes(ségként funkcionáló) panna cotta ötlete – ezidáig nem találkoztam még ilyen panna cottával. Finom, tejszínes volt, egyáltalán nem hiányzott belőle az édes íz.

Bár nem szoktam ilyet csinálni, de egy salátával vágtam bele a kalandnak, ami meleg tintahallal volt „megfűszerezve”.

Bistorant007

Nem hiába kerülöm a salátákat. Most is bebizonyosodott, hogy nem érdemes rájuk szavaznom. Volt benne egy csomó zöld, ami egészséges, de nem túl izgalmas. Sajnos a tintahal sem tudta annyira feljavítani, hogy ajánlani tudjam. Kár, hogy emiatt például kihagytam a Vichyssoise-t (hideg fokhagymás burgonya krémleves) vagy a kacsatepertő krémet.

Aztán jöttek a főételek. Rendeltünk halat, például Barramundi filét friss zöldségekkel és vajban sült burgonyával

Bistorant008

vagy Füstölt pisztrángot friss paradicsomos tagliatellevel.

Bistorant009

Egyiket sem kóstoltuk, de emlékeim szerint a gazdáik szerették őket.

Természetesen a húsos vonal is képviselve volt, a tesómnál mint Sertés szűz mézes-gyömbéres sült zöldségekkel és édes burgonyával.

Bistorant010

Ezt viszont nem hagyhattuk ki és mi is megkóstoltuk. Ami után kicsit bántuk, hogy nem ezt választottuk. Még Tünde is imádta! Finom, puha és szaftos volt, szétomlott a szánkban. A köretként funkcionáló zeller és répa, illetve az édesburgonyakrém is kiválóan működött a hús mellett. Telitalálat volt. A keresztlányunknak is nagyon ízlett, szorgalmasan fogyasztotta is (sokszor mondta, hogy „Kérek még húst!”) édesapja legnagyobb bánatára. :)

Tünde, kivételes alkalomként, szintén elővette a ragadozó énjét és Bélszín steaket rendelt Boulange burgonyával és parmezános rukkolával.

Bistorant011

Tünde: Ízlett az egész, de leginkább ez a Boulange burgonya jött be. Olyan volt, mint a gratin burgonya, amit imádok, csak volt benne hagyma is – tetszett.

Én is húst választottam természetesen: Borjúgerinc mustáros rösztivel, füstölt paradicsommal és konfitált salotta hagymával.

Bistorant012

Nagyon izgalmasan hangzott, de katarzist mégsem okozott. Sajnos nem tudta felvenni a versenyt a sertésszűzzel. A füstölt paradicsom tette igazán izgalmassá a tányért, a többi versenyző lemaradt kicsit mellette. Összességében azért nem bántam, hogy a borjút kaptam. Semmi okom nincs panaszra, mert finom volt.

Keresztlányunk, amellett, hogy az apukája húsát dézsmálta, főétel helyett palacsintát kért. Amit itt úgy hívtak, hogy Atnicsalap.

Bistorant013

Természetesen mi is csatlakoztunk hozzá és rendeltünk desszerteket. Édesanyám például a már fent említett, jó nagy adag palacsintát. 3 egymásra rétegzett amerikai palacsintából és töltelékekből állt.

Sógornőm fordított almatortát,

Bistorant014

Tünde pedig Sajttortát kért ribizlivel.

Bistorant015

Tünde: A sajttorta olyan volt, mint egy nagy sajthab – habos, krémes, könnyű és finom. Mindegyik desszert finom volt egyébként (természetesen mindegyiket meg kellett kóstolnom :)), de a legjobban az almás ízlett.

Nekem a Zserbó keltette fel a figyelmemet, ami pohárban érkezett.

Bistorant016

Gyorsan el kell mondanom, hogy sokat kellett várni a desszertekre. A beígért 10-12 perc helyett kb. fél óra alatt készültek el. Én is megkóstoltam szinte mindet, nekem is az almatorta jött be a legjobban. A sajttortát én úgy szeretem, ha jó masszív és kevés tészta van benne. Ez az én ízlésemnek túl „levegős” volt. A palacsinta tényleg hatalmas adag, desszertként nem igazán funkcionál, hiszen az ember jóllakik vele. A zserbó pedig, kinézete ellenére, átlagos volt. Nem maradt meg sem jó, sem rossz emlék róla.

Ezzel vége is lett az ebédnek, fizettünk és távoztunk. Bár voltak gyengébb fogások, összességében mégis pozitív élménnyel távoztunk, finomakat ettünk. Érdemes kipróbálni a Bistorantot, megéri.

A gasztronómia egyébként az egész kirándulás alatt jelen volt. Ebéd után körbenéztünk Szegeden, ahol éppen valamilyen fesztivál zajlott, így volt tömeg rendesen.

Bistorant017

Volt ott minden, mi szem szájnak ingere, ruhák, kézműves termékek (mézek, szörpök, pálinkák stb.), szóval olyan volt, mint bármelyik hasonló „kipakolós” fesztivál. De közben Szeged belvárosát is felfedezhette az ember – amit meg is tettünk, és találtunk kihalt részeket is, amik nekünk különösen bejöttek.

Bistorant018

Bistorant019

Aztán estére megéheztünk újra. Nem okozott gondot olyan helyet találni, ahol bevacsorázhattunk.

Bistorant020

Itt természetesen más volt a kínálat – és persze az elvárás is –, mint a Bistorantban. Igazi vásári kajákat árultak, kolbászt, malacsültet és hasonlókat. Mi ezeket választottuk:

Bistorant021

Tünde: Biztos volt már róla szó a blogon, hogy a húst sosem szerettem igazán (néhány félével a világból ki lehetne kergetni – ilyen pl. a kolbász, bármilyen formájában), de a belsőségeket – ami másoknak már meredek, pl. sertés agyvelő, friss vér hagymásan-tojásosan – egyszerűen imádom. Ritkán jutok ilyesmihez, de amikor van rá lehetőségem, megragadom az alkalmat. Szegeden a kipakoláson sikerült belenyúlnom a közepébe – kakastöke pörköltöt ettem, amit nagyon ízletesnek találtam.

Bistorant022

Bistorant023

Bistorant024

A látványos malacsütés eredményét már nem volt türelmünk/időnk kivárni, pedig néhányan vágytunk rá.

Bistorant025

Miután bevacsoráztunk, elmentünk még megnézni a bajnokok ligáját egy sörözőbe, majd eltettük magunkat másnapra.

Másnap sajnos esett az eső, ami keresztül húzta a terveinket. Így csak kevés időnk maradt a szegedi vadasparkra mire alább hagyott az égi áldás. De azért így is eltöltöttünk másfél órát az állatok nézegetésével – nem csak a keresztlányunk legnagyobb megelégedésére.

Bistorant026

Ezután visszatértünk még egy utolsó ebédre a szállodába (Dóm hotel), hiszen a szálláshoz járt ebéd is.

Bistorant027

A hotel – ellentétben a Bistoranttal – inkább a hagyományos, házias ételek vonalat erősítette, de azért nem vallott szégyent. Bár magamtól nem ide ülnék be ebédelni, ha éppen Szegeden járok.

Kétféle leves közül lehetett választani. Húsleves

Bistorant028

és halászlé volt a felhozatal.

Bistorant029

Aztán volt rántott sajt,

Bistorant030

rántott hús,

Bistorant031

roston hús,

Bistorant032

és valami húsféle párizsiasan.

Bistorant033

Kétféle desszert: palacsinta

Bistorant034

és sajttorta.

Bistorant035

Sokat nem írnék róluk, hiszen ez a bejegyzés a Bistorantról szól. Semmi baj nem volt egyik étellel sem, teljesen rendben voltak. Főleg, hogy félpanziós menükről beszélünk, ami járt a szobához. Voltunk már olyan hotelben, ahol messze elmaradt a színvonal ettől. De azért ha legközelebb Szegeden járunk, inkább a Bistorantot látogatjuk meg újra, hacsak nem tudtok valami jobbat.

 

 1. Megközelíthetőség

Szeged, Oroszlán utca 8. www.bistorant.hu

Sajnos Szegedet nem ismerem túl jól – annak ellenére, hogy voltunk már párszor, de ha jól gondolom, a Bistorant Szeged eléggé frekventált részén fekszik. Autóval nehezen megközelíthető, vagyis inkább leparkolni nehéz a gépjárművet. De mint írtam, nem elég jó  a helyismeretem, így inkább mutatom a térképet.


Nagyobb térképre váltás

 

 2. Ételek

Mi semmi mást nem csinálunk, mint egyszerűen mindenkit vendégül látunk úgy, ahogyan azt illik, tiszteletben tartva a hagyományokat, de nagy hangsúlyt fektetve az aktuális trendekre és a fejlődésre.” Mondja magáról a Bistorant. A hagyományok tiszteletben tartása résszel kapcsolatban nem igazán tudom mire gondoltak. Nekem azért vannak fenntartásaim ezzel kapcsolatban, hiszen pont a hagyományos ételek hiányoznak az étlapról. Mondjuk nekünk annyira nem, mi pont az aktuális trendeket és a fejlődést támogatnánk. Így mi szerettük is a Bistorantot, bár az ételek nem hozták mindig az elvártakat. Lenne még hova fejlődniük, azért összességében elégedettek voltunk az ebéddel. A választék bejött és inkább a mi hibánk volt, hogy egy ilyen hagyományos családi ebédet itt akartunk elkölteni.

 

 3. Kiszolgálás

Igazából csak a személyzet egy tagjával volt kapcsolatunk az ebéd során, állandó pincérnőnk volt. Alapvetően kedves volt és készségesen próbált segíteni (bár nem volt mindig tökéletesen tájékozott – pl. hideg vs meleg leves témakörben). Amikor például a kislány nehezen választott, lelkesen sorolta a lehetőségeket. Talán kicsit több türelem azért mégis elkelt volna, illetve a már említett bántó megjegyzése sem volt telitalálat. Összességében rendben volt a kiszolgálás, bár itt is lenne még hova fejlődni.

 

 4. Feeling

Az étterem berendezése és hangulata híven tükrözte az étlap által sugallt „modern” érzést.

Bistorant036

Mivel nyár volt, mi a belső teraszon ültünk le, ami nagyon kellemes volt – és nem csak az időjárás miatt.

Bistorant037

Bistorant038

Egyébként a bejáratnál is található egy utcára nyitott terasz rész, de a belső udvar azért mégis csak zártabb picit, mi azért választottuk inkább azt.

Bistorant039

Természetesen belső, fedett helyiséggel is rendelkezik a Bistorant, melyek közül a pince részre érdemes külön figyelmet szentelni.

Bistorant040

Innen nyílnak a mosdók is, melyek szépen illeszkednek az épület többi részének enteriőrjébe.

Bistorant041

Bistorant042

Szimpatikus volt, hogy a mellékhelyiségekre nagy hangsúlyt fektettek – mind kialakításban, mind felszereltség és tisztaság területén. A keresztlányunknak különösen bejött a használata közben különböző színű fényeket felvillantó, automata szappanadagoló, amit emiatt az indokoltnál többször is igénybe vett a mi kis 7 évesünk – jó ötlet a gyerekek kézmosásra tanítására.

A hangulat tehát adott, az étterem kialakítása biztosan nem lehet akadálya annak, hogy jól érezzük magunkat a Bistorantban.

 

 5. Árak

Ha jellemezni kellene a Bistorant árszínvonalát, akkor a közepes szót használnám. Nem olcsó – főleg ha a vidéki árakat vesszük figyelembe –, de drágának sem mondanám.

Bistorant043

 

 6. A Gasztrotúrák összegzése

Örülök, hogy kipróbáltuk a Bistorantot. Így, most már Szegeden is tudunk ajánlani éttermet, ha kérdezik. Mint már többször említettem, nem vagyunk nagyon képben a szegedi gasztronómiai kínálattal, de a Bistorant mindenképpen egy jó kiindulási alap. Ha tudtok étteremről, aki meg tudja haladni az ő színvonalukat, szóljatok, mert kíváncsiak vagyunk rá. A Bistorant egy jó étterem, ha Szegeden jártok, térjetek be hozzájuk, nem fogjátok megbánni. Kivéve, ha a rántott hús – krumpli vonalon mozogtok, akkor nem a Bistorant a ti helyetek.

 

Pont:  6,5/10

online póker

A bejegyzés trackback címe:

https://gasztroturak.blog.hu/api/trackback/id/tr475696593

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása