…avagy szakításom története a hagyományos pizzával (jelen esetben a klasszikus Gasztrotúrák blog szerkezetével is)

 

A mai gyönyörű, őszi napon, vagyis inkább hívjuk csodás vénasszonyok nyarának, Budapesten is megnyílt a nagyközönség előtt a KonoPizza első magyarországi üzlete a Mammut I-ben.

Pontban 11 órára érkeztem az ünnepélyes megnyitóra. Abszolút a témára hangolódtam: olasz gyártmányú, piros szerelmemmel érkeztem, hasonló színű fölsőben – otthon még gondolkodtam a zöld-fehér-piros trikolorban, de aztán elvetettem az ötletet… az autó lecserélése viszont föl sem merült bennem. ;) Örömömet tovább fokozta, mikor megláttam, hogy gyönyörű, szintén piros mappában osztogatják a sajtóanyagokat – gyorsan fel is kaptam egyet és elvegyültem a tömegben.

A rendezvény - az olaszos tempóhoz alkalmazkodva - 15 perces késéssel indult. Én ezt csöppet sem bántam, mert volt legalább addig időm szétnézni a helyen. Lent stílusosan limoncelloval köszöntötték az érkező vendégeket (igaz, Olaszországban ezt a citromlikőrt inkább desszertként, a vacsi zárásaként szokták fogyasztani, de így is autentikus gesztusnak ítélem meg a fogadtatást).

Bent már készültek a „fagyipizzák”, fent pedig a KonoPizza ötlet szülőatyja, Rossano Boscolo társaságához közel tekintettem meg a sajtómappa tartalmát. Nem is tudtam volna túl távol ülni tőlük, hisz csak néhány asztal van a fenti részen, az egész nem nagy.

Lopva készítettem néhány fotót, miközben a híres szállodaláncot birtokló Boscolo család kiemelkedő séf tagja épp interjút adott.

Fél füllel hallgattam a beszédét, miközben egy igazán frappáns megállapításra lettem figyelmes: „inkább fejben kell ezt a KonoPizzát megemészteni, nem gyomorral”. Nagyon találó gondolat, én is azt gondolom, először aggyal kell felnőnünk az innovációhoz, aztán jöhet a gyomor és az érzékszervek becserkészése. Na de ne szaladjunk ennyire előre.

A rendezvényt Túróczi Gábor, a gasztronómiát népszerűsítő, egyébként vacsorákat és főzőkurzusokat szervező Lucullus Baráti Társaság elnöke nyitotta meg, aki a KonoPizza sajtófelelőseként volt jelen. Kifejezte az örömét, hogy megismertetheti ezt az olasz zsenialitást a nagyközönséggel, amely amellett, hogy mobil, finom és egészséges is - nem tartalmaz tartósítókat, friss zöldségekből áll. Örömtelinek nevezte a KonoPizza megjelenését, illetve azt, hogy a gyorsaság ezúttal remek minőséggel és válogatott alapanyagokkal párosul. Bemutatta az ünnepélyes megnyitó résztvevőit:

Rossano Boscolo, világhírű séf, a KonoPizza kitalálója, Denise Zucco, az anyavállalt KonoPizza vezetője, Kulcsár Gábor az első magyarországi étterem igazgatója.

A KonoPizza 2004. óta forradalmasítja az olaszok (és az egész világ) egyik közkedvelt ételét - a PIZZÁT. Ötlete az olasz Rossano Boscolo szakácsmester fejéből pattant ki, aki séfiskoláival és luxusszállodáival már világszerte kivívta az üzleti világ elismerését.  A Boscolo család illusztris tagja úgy gondolta, hogy az olasz kulinária “átértelmezett” és nem “újonnan kitalált” ételekkel fog tudni fejlődni.  Így született a KonoPizza, amely egyesíti a hagyományos olasz konyha értékeit a modern kor elvárásaival. A különleges étel friss, gyors, ízletes, természetes alapanyagokból készül és séta közben is könnyen fogyasztható; a hozzávalók egy része Olaszországból származik.

Az ötlet atyja elmondta, hogy olasz séfként kedvence a pizza és a fagyi. A pizzát szeletekre vágja, összehajtja, majd kézzel fogyasztja. Mindig leeszi vele magát. Egyszer csak rájött, hogyha összehajtja a háromszögű szeletet, az is olyanná formálható, mint a másik kedvence, a fagyi. Innen jött az ötlet. Hosszas technológiai kísérletezés, kutatás eredményeképpen állt elő a most bemutatott forma. Olaszországban állítják elő, elősütik, majd 3 és fél perc alatt, 400 fokon sütik készre a beletöltött friss és egészséges (nincs benne ízfokozó vagy tartósító) alapanyagokkal. A normál pizzánál tapasztalhatjuk, hogy megszomjazunk tőle, rengeteget kell utána innunk – sokszor egészségtelen, szénsavas löttyökkel vagy sörrel próbáljuk enyhíteni a szomjúságunkat. Ez a pizza előállításának technológiai mikéntjéből adódik. Tudniillik, ahol rárakják a pizzára a paradicsomot, ott nem sül át rendesen, a gyomorban a nyers rész tovább kel. A KonoPizza esetében a speciális sütőben egységesen, tökéletesen átsül a tészta a pizza további hagyományos alapanyagaival együtt. (Én pont emiatt kezdtem el kételkedni abban, hogy fog-e ez nekem ízleni, nem lesz-e túl kemény vagy száraz.)

Minőségi termék, számos kísérlet és kutatás előzte meg a piacra dobását, tanulmányozták, hogy mitől lesz a pizza egészségesebb. Az táplálkozástudományilag alátámasztott tény, hogy a szénhidrátok mennyiségét kellene csökkentenünk a szervezetünkben. A KonoPizza ebben is előrébb jár a hagyományos társaival szemben, ugyanis csak a tartályként funkcionáló tészta része szénhidrát, amely arányait tekintve jóval kisebb szerepet kap az ételben, mint egy normál pizzában. Az ötlet egyébként 2003-ban született, azóta már 20 országban forgalmazzák - Olaszországon kívül pl. Kanadában, Marokkóban, Dél-Koreában, Németországban, Japánban és most már nálunk is.

Kulcsár Gábor elmondta, hogy az a céljuk, hogy minden városba eljusson a KonoPizza, ezért könnyen adaptálható módszertannal kívánják terjeszteni franchise-szerűen a rendszert.

A rövid beszédek után került sor a pezsgős koccintást megelőző ünnepélyes szalagvágásra – megpróbáltam kiállni a képből, mert pont a háttérben húzódtam meg, ami ekkor célterületként funkcionált… nagyon remélem, hogy nem leszek rajta minden fotón!

A kóstolás előtt az öreg mester használati tanácsokat is megosztott a közönséggel, miszerint a KonoPizza nem egy szendvics, nem kell összenyomni, úgy kell enni, ahogy a fagyit, szépen körbe kell rágcsálni a tésztáját és közben elfogyasztani a belső tartalmát. A külseje tömör, nem ázik át, nem folyik, nem csöpög.

Aztán jöhettek a kérdéseink. Sokan nem kérdeztek, mindenki már csak a kóstolóra koncentrált. Nálam viszont elindult a kérdésáradat, aminek már csak az elkészült különlegességem láttán felszínre tört éhségem tudott gátat szabni. Hogy a többieket ne tartsam vissza, a kérdéseimet négyszemközt Kulcsár Gábor felé intéztem:

T: Egy ilyen tölcsér pizza mekkora átmérőjű pizza hány szeletének vagy mekkora részének felel meg?
G: Nem meghatározható, mert más a sütési technológiájuk. Abszolút szubjektív a megítélése, ki kell próbálni, hogy kit mennyire telít.
Kiegészítő gondolataim: Végül is egyet kell, hogy értsek, rossz volt a kérdésem, hisz a hagyományos pizzákat sem igazán lehet összehasonlítani. Két 32 cm átmérőjű pizza is nagyon eltérő lehet, már akkor is, ha csak a tészták vastagságából adódó különbségekből indulunk ki.

T: Gondoltak-e a vegetáriánusokra a kínálat összeállításakor?
G: Igen, a menütáblán V betűvel van jelölve a húsmentes verzió. Van egyébként klasszikus olasz ízek alapján készült Kono, speciális olasz izgalmak, illetve még tésztával (!) töltött verzió is a vega salikkal töltött könnyű KonoPizzák mellett. Készítünk Neked egyet külön, mert a vendégek számára kreált friss kínálatban jelenleg csak két féle húsosból lehet választani.
Coool! Exkluzív KonoPizza, csak nekem, csak most!

T: Feltűnt a táblán, hogy nem dolgoztok magas árakkal, a normál pizzákhoz képest legalábbis alul van pozícionálva az ára. Mi ennek az oka?
G: A KonoPizza egyelőre bevezető áron kerül forgalomba, el kell először fogadtatni a vevőkkel ezt az újítást, ha már kialakul róla a kép, ez módosulhat természetesen.
Persze-persze, nem is azért mondtam, hogy emeljék az árakat, csak feltűnt, hogy ma már egy jobb pizzáért 1-2ezer forintot simán elkérnek.

Lettek volna még további kérdéseim, pl. mit értenek a zsiradékmentes krumpli alatt (fél füllel hallottam valaki kérdését a pultnál, amire azt a választ kapta a séftől, hogy speciális sütési technológiát alkalmaznak, azért nincs szükség zsiradékra), de közben elkészült a várva várt vegetáriánus KonoPizzám.

Izgatottan vittem föl a színben hozzám tökéletesen passzoló, piros tálcámon a fenti részre,

ahol gyors fotózás után neki is láttam a kis csodának.

Na és akkor lássuk végre! Ránézésre ínycsiklandó. A „tölcsér” egységesen átsült, nem kemény, de nem is puha, abszolút homogén, ízletes pizza tésztából van. Belül pizzaszósz, rajta sajt és középen a vega töltelék, amely padlizsánból, cukkiniból, fekete olajbogyóból és paradicsomból állt.

Arányaiban több egyébként a feltét, mint a hagyományosnál, a tészta pedig masszív, de finom. A kóstolás előtt az volt a fejemben, hogy nem lesz-e túl tömény a töltelék, de abszolút nem éreztem annak. Tetszett az is, hogy körben mindenhová jutott a sajtból, nyúlt rendesen, mikor haraptam. Összességében ízre semmi hátrányosat nem éreztem egy igazán jó pizzával összehasonlítva. Előnyeit viszont számosat tudok sorolni:

  • Egészségesebb, mert
    • csak természetes, kiváló alapanyagokból készül, nincs benne tartósítószer vagy ízfokozó! A tészta, a pizzaszósz és a sajt is Olaszországból érkezik.
    • sütési technológiájának köszönhetően könnyebben emészthető.
    • nem olyan zsíros, mint a klasszikus testvérkéi.
  • Nem kell szenvedni a késsel-villával (utálom, amikor egy keményre sütött, vékony tésztás pizzát kell késsel szétvagdosni, teljesen tönkremennek benne az ujjaim – ezért szoktam ilyenkor Ferire hagyni a férfimunkát ;)).
  • Nem feltétlenül kell kezet mosni előtte (ezáltal is csökkentve a hely esetleges olaszos igényeket kielégítő, de az én elvárásaimnak nem feltétlen megfelelő körülmények miatti ellenérzések már étkezés előtti kialakulásának esélyeit), mert van hozzá szalvéta, nem kell egyáltalán hozzáérni. Én is úgy szoktam enni a pizzát, ahogy az öreg mondta, szeletenként összehajtogatva, ilyenkor viszont nem csupán előtte kell kezet mosnom, hanem általában egy kisebb zuhanyra is szükség van, amivel letakarítom magamról a pizza maradványait.

    Engem már csak a fentiek is meggyőznének, de azért még folytatom a sort.
  • A normál pizza könnyen kihűl, miközben eszed, ez viszont meleg marad végig! Akár fél órán át is megtartja a hőmérsékletét – emiatt is tervezik a házhoz szállításának megoldását! Hajrá!
  • Alkalmazkodik a rohanó életvitelünkhöz, mert
    • hamar elkészül (3,5 perc),
    • take-away jelleggel is fogyasztható, azaz nem kell be/leülni, viheted magaddal az utcán, mint a fagyit.

(Csak zárójelben jegyzem meg, hogy megkóstoltam egy dolce kono-t is, azaz KonoPizza édességet.

Van több változata is, jelenleg a Casatta Siciliana elnevezésűhöz volt szerencsénk. Szicíliai túró (rikotta), aszalt sárgabarack és csokidarabok voltak benne. A tölcsére kisebb volt és édes (állítólag, mert erre is rákérdeztem, nekem nem tűnt másnak a tészta). Furcsa volt, hogy meleg. Ő nem nyűgözött le annyira, mint a sós társa. Egyébként sem szeretem az egyre több helyen feltűnő, normál pizza tésztában készült édességeket, valószínűleg, ez is azért nem ragadott igazán magával. Édességként szerintem ez túlzottan telít, elég lenne tészta nélkül, csak akkor meg nem lenne Kono…


Egyelőre maradok a már jól bevált klasszikus, olasz desszerteknél – amelyek közül néhányat ők is kínálnak egyébként, de a Kono desszertre csak ezt tudom mondani: Nekem ezt kell még agyban emésztenem!)

Mások véleményét is hallottam körülöttem és úgy tűnt, mindenki elégedett és mosolyog. Volt, aki azt mondta, hogy neki inkább egy olasz gyros jut róla eszébe, mintsem egy fagyi, és volt, aki szerint tízóraira vagy uzsonnára tudja leginkább elképzelni, nem főétkezésnek. Nekem bármikor jöhet! Már alig várom, hogy Ferinek is megmutathassam, kíváncsi vagyok, neki hogy fog majd tetszeni!

Méretben egyébként rendben volt, engem telített is ez a két kono. Árakban is nagyon korrekt: 680,- és 780,- között van egy tölcsér.

Engem meggyőzött, egyszerűen szerelem volt, első látásra! Méltán nevezik magukat a 21. század új street food-jának, amely tökéletesen alkalmazkodik mai felgyorsult életvitelünkhöz: ízletes, gyors, sokáig friss és séta közben is fogyasztható. Imádom!

Azt gondolom, ennyi pozitívum után muszáj leszögeznem, hogy sem anyagi, sem egyéb érdekeltség nem köt a KonoPizzához vagy az abban érdekeltekhez! Egyszerűen csak szeretem az innovatív megoldásokat, főleg ha az olasz és még finom is, nem tudok nekik ellenállni! Rendben, bevallom, elfogult vagyok, a piros, olasz autóm már sok-sok éve a bűvkörébe bilincselt, ezért nálam alapvető a bizalom egy ilyen kombináció iránt. Alkossatok róla Ti is véleményt, kóstoljátok meg! Kíváncsi vagyok a véleményetekre!

online póker

A bejegyzés trackback címe:

https://gasztroturak.blog.hu/api/trackback/id/tr223230347

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.