2011. szeptember 21. 13:00 / Tünde

Nincs is jobb ezeken a szürke, őszi napokon, mint visszaemlékezni a varázslatos indiánnyárra, amikor verőfényes napsütésben vitorláztunk a Balatonon.

Nagyon jó barátaink meghívtak – 2-es és 7-es számú barátnőim társaságában – egy késő nyári hajókázásra, az új vitorlásukra. Csodálatos idő volt, kellemesen fújt a szél, ragyogóan sütött a nap. A Balaton vize is felmelegedett 20 fokra, így még a magyar tengeri fürdőzési élményemet is pótolhattam (ami idén nyáron egyébként kimaradt). Gyönyörű vitorlás, fantasztikus társaság, pezsgő, kaviár – mi kellhet még egy tökéletes naphoz? Étteremben is voltunk, természetesen. Na de kezdjük az elejéről.

1.     Megközelíthetőség

Balatonfűzfő, Sirály u. 2-6. www.marina-fuzfo.hu/etterem.html

Az étterem a balatonfűzfői kikötőben található. Mivel mi Budapestről érkeztünk és nem is ide, hanem a balatonkenesei kikötőbe – majd onnan hajóztunk át Fűzfőre, de erről majd később –, így a kedves olvasóra bíznám, hogy odataláljon az étteremhez. A lényeg, ha beértünk Balatonfűzfőre – történjen az utazás autóval, vonattal vagy hajóval – a kikötőt kell keresni.

2.     Ételek

Mielőtt rátérnénk az ételekre, muszáj néhány szót szólnom a kalandos utunkról is, mert már az étterem előtt is volt élményünk bőven.

Reggel 9 órakor indultunk Budapestről autóval. Az út 1-1,5 óra a balatonkenesei kikötőbe, de mire összeállt az 5 fős csapat és mindannyian elhelyezkedtünk a csili-vili hajóban, 11 óra körül is volt már.

Fantasztikusan sütött a nap, pont annyira fújt a szél, hogy az úszni nem tudóknak sem kellett volna félniük (mert ugye olyanok nem voltak a társaságban) a vitorlás ringásától.

Megkaptuk az első eligazításokat, majd néhány perc múlva már mindannyian büszkén vezettük a vitorlást, mintha értenénk is hozzá. Persze könnyű dolgunk volt (nem is értem, miért kell ehhez levizsgázni ;)), csak azt néztük, hogy a „magnószalag” úgy áll-e, ahogy a kapitányunk azt elvárta, mi ennek megfelelő mozdulatokkal korrigáltuk a kormány állását.

Ő közben az étvágygerjesztő falatkáink előkészítésén ügyködött és kivette a hűtőből a kirándulásunk ünnepléséhez méltó pezsgőt.

Vörös lazac kaviárral és kenyérrel készült nekünk, ami tökéletesen meghozta az étvágyunkat a másfél-két óra múlva elfogyasztandó ebédhez.

Hát nem gyönyörű? Ízlett is mindannyiunknak – kivétel a háziasszonyunknak, mert ő nem szereti a halas vagy tengeri ételeket. A pezsgővel megtöltött, műanyag, hajós poharainkat viszont mindannyian örömmel koccintottuk össze. Egészségünkre!

Kb. másfél órás hajókázást követően érkeztünk meg a balatonfűzfői kikötőbe.

Ahol a kellemes hangulatú kerthelyiséggel rendelkező, Sirály Étterem várt ránk.

A teraszán foglaltunk helyet.

Finom limonádét fogyasztottunk az utunk fáradalmaira, miközben tanulmányoztuk a terjedelmes étlapot.

Volt benne minden, mi szem-szájnak ingere: előételek, levesek, több féle hús- és halétel, de nem hiányoztak róla a desszertek sem. Mindannyian választottunk egy-egy levest, majd vagy főételt vagy desszertet – előre megkaptuk az infókat, hogy nem lesznek kicsik az adagok, ennek megfelelően készültünk.

Egyikünk sajtkrém levest választott. Ránézésre is nagyon jól nézett ki, nem sajnáltak belőle/róla semmit. Elégedett lehetett vele a rendelője, mert egyetlen csöppet sem hagyott a csészében.

Én egy fél adag harcsa halászlét kértem. Sajnos az általam annyira szeretett belsőségek (a haltej a kedvencem) hiányoztak belőle, de a halacskák nagyon finomak voltak benne és a leve is pont olyanra sikeredett, ahogy én szeretem: nem volt túl laza és túl sűrű sem, a fűszerezése kellemes volt számomra – talán egy picit szerelmes lehetett a séf, mert sósnak éreztem, de ettől függetlenül üresen vitte vissza a pincér bácsi a tányéromat.

A kapitányunk egész adagot kért a halászléből. Ha jól emlékszem, ő is eltűntette mind egy kanálig.

Az egyik leányzó épp „édesség napot” tartott, ezért ő a desszertje mellé egy hideg gyümölcslevest rendelt.

A másik leányzó inkább az főétel-desszert kombót választotta. Libamájat kért, ami számára sajnos túl zsírosra sikeredett.

A „kapitánynénk” grillezet husit kért, amit szilvával és krokettel tálaltak. Mint az előételéből, ebből sem sajnálták az „anyagot”. Ízlett is az asszonyságnak.

A kapitányunk a klasszikus harcsapaprikást választotta, túrós csuszával. Én is gondolkodtam rajta, de nem bánom, hogy nem őt választottam, különben biztosan nem bírtam volna már desszertet enni – ami pedig kötelező, ugyebár…

Ő volt mindenki palacsintája, ugyanis mindannyian a klasszikus Gundel palacsinta mellett döntöttünk. Nem is bántuk meg. Tökéletesen hozta, amit elvártunk tőle – annyira ízletes volt benne a dió és rajta a csokiöntet, hogy az egekig rúgó kalóriatartalmával már nem is foglalkoztunk.

Könnyítvén a gyomrunkon és a lelkünkön – a kávé köztudottan serkenti az emésztést (legalábbis mi ezzel nyugtattuk magunkat) –, betoltunk még egy-egy adag kávét. Ki-ki amilyet szeret.

Az egyikünk eszpresszót,

én a szokásos latte macchiatomat,

aki pedig nem evett desszertet, jeges kávéval kényeztette az édes ízekre specializálódott ízlelőbimbóit.

Azt hiszem, ezek után mondanom sem kell, hogy alig bírtunk felállni az asztaltól, annyira tele voltunk. Beszéltünk is róla, hogy kellene futnunk néhány kört, hogy aztán nehogy miattunk süllyedjen majd el az a csodás hajó … bár a kikötő felé nézve láttuk, hogy nem lehet nagy baj, közel a megoldás. ;)

3.     Kiszolgálás

A kiszolgálás udvarias volt, de mégis nagyon közvetlen. A kapitány urunknak el sem kellett mondania, hogy hogyan kéri az italát, már akkor készítették, amikor még csak közeledtünk a helyhez. A hajóról ugyanis fölhívtuk őket, hogy érkezünk, biztosan nyitva vannak-e, foglalnánk asztalt – így már várták az érkezésünket. Segítőkész és érdeklődő volt a pincérünk, minden kívánságunkat teljesítette.

4.     Feeling

A külső rész nagyon hangulatos volt a ragyogó napsütésben, háttérben a vitorlás kikötővel és a fényárban úszó Balatonnal.

Belül klasszikus a berendezés, igazi vendéglős, de mégsem elhasznált. Nagyok a terek, rendezvények lebonyolítására is alkalmas.

A mellékhelyiség kifelyezetten tiszta volt! Én félve megyek be szinte minden illemhelyre, felkészülve mindenre, ami ott várhat. Hát itt csak a tisztaság illata csapta meg az orromat és a rend tűnt a szemembe. Nagyon örültem ennek a pozitív csalódásnak – bár semmi okom nem volt rosszabbat feltételezni, az előzmények alapján nem is kellett volna másra számítanom.

5.     Árak

Na itt vagyok bajban. Ugyanis amíg én a mellékhelyiség fotózásával voltam elfoglalva, a vendéglátóink szép csendben elintézték a pénzügyeket. Fogalmam sincs, mennyit fizettünk mindezért. Az interneten talált információk alapján alacsony árakkal dolgoznak – naná, szinte mindenki ezt mondja magáról –, de sajnos részletes árjegyzéket nem találtam. Ha jól emlékszem – hisz tanulmányoztam az étlapot, amíg kiválasztottam az ételeimet –, tényleg nem számolnak borsos árakkal. Sajnos ennél több információval nem tudok szolgálni.

6.     A Gasztrotúrák összegzése

Az étterem kellemes kiszolgálása és tisztasága példaértékű a Balaton melletti vendéglők számára. Az ételek bőséges választéka és mennyisége, illetve házias, magyaros jellege szintén hozta a hely kategóriájától a legmagasabb szinten elvártakat. Az eddigi tapasztalataim alapján számomra a Sirály egy nagyon kellemes, pozitív meglepetés volt, kiemelkedő a klasszikus balatoni vendéglátóhelyek táborában.

Egyébként pedig fantasztikus napot tudhatunk magunk mögött. Abszolút fullos volt a kiszolgálásunk mind az étteremben, mind pedig a vendéglátóink által. Köszönet nekik ezúton is! Autóval és vitorlással is tökéletes volt az utazásunk, a kiadós ebédről nem is beszélve. A hajón még délután is akadt „némi” fogyasztani való – az emésztést elősegítő Metaxa is előkerült egy kis gyümölcs és csokoládé társaságában.

Észre sem vettük, hogy elment az idő, csak a lemenő nap jelezte, hogy ideje hazatérnünk.

Pont:

6/10

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.