2011. október 15-17. / Tünde

 

Az előző posztban leírtam kalandos utunkat Törökországba, majd az első pár nap összefoglalóját. Megismerkedtünk az all-inclusive ellátás szépségeivel és rájöttünk, hogy lehet jól és jókat főzni egy ekkora szálloda konyháján is. Felismertük, hogy a török ételek igenis finomak. Jöjjön hát a folytatás. Esküvőkkel, további finom ételekkel, úszással és sok-sok édességgel.

Szombaton még nem is volt meglepő, de vasárnap és főleg hétfőn már eléggé érdekesnek találtuk, hogy esküvőket szerveznek a hotelben. Onnan vettük észre, hogy minden nap más színben tündökölt a lépcső, ami a lounge-ból a konferenciaterem felé vezetett. Sajnos az étkeikkel nem ismerkedhettünk meg, de a sajátjaink is napról napra nyűgöztek le minket.

 

2011. október 15. (szombat)

Reggel erőt vett rajtunk a lelkiismeretünk és egy nagy úszással kezdtük a napot.

Nagyon jól esett, főleg utána a finom reggeli.

Parkfora Restaurant 10:00

Megittam egy liter frissen facsart narancslevet, aztán meg csipegettem a legfinomabbaknak kinéző étkek közül. A grillezett paradicsom mozzarellával és fűszerekkel olyan volt, mintha pizzát ennék, csak tészta nélkül. A darázsfészek nem volt elég édes – ami furi, mert a törökök elvileg túl édesre csinálják a desszertjeiket, viszont ebből nekem még hiányzott egy kis cukor vagy méz.

Csak úgy, mint a tejberizsből, amit a köretek között találtam meg és mindenféle cukrot nélkülözött.

Erre valahogy ráéreztem, úgyhogy előre megszórtam egy „kis” fahéjas cukorral, raktam rá nutellát is a biztonság kedvéért és egy kis málnaszósszal is nyakon öntöttem – bőven kompenzáltam ezzel az édességmentességet, sőt azt hiszem, kicsit túl is lőttem a célon, de nekem még így is ízlett!

Feri, szokásához híven, tojást evett, így arról már nem készítettünk külön képet.

Aztán az emésztést elősegítvén ittunk újra a keserű, de finom török teából, majd lepihentünk a szobában – „hadd kössön a hájunk”  (drága Nagymamámat idéztem).

 

Stella Snack Bar 15:30

A fürdőzés és napozás után megéheztünk és elnéztünk a tenger parti Stella Snack Barba – ami egy külső étterem, ahol a vendégek a főétkezések között/helyett pótolhatják a felhasznált kalóriákat. Mint később kiderült, itt szintén istenien főznek!

Nem bírom már ezt! Ultra all inclusive ellátás egy olyan helyen, ahol minden nap azt hiszem, nincs tovább, ez volt a legjobb kaja! Aztán mégis van!

A nyitva tartásuk vége felé érkeztünk, az ebédidőnek már régen vége volt, így az étterem szinte üresen várt minket.

Jelen esetben a grillezett csirkemelltől ájultam el.

Olyan vékony volt, mégis puha és a szabad tűzön való grillezéstől valami isteni ízű! Szerencse, hogy zárás előtt nem volt már más, számomra ehető falat, különben magamtól nem igazán őt választottam volna. Az viszont kár, hogy nem volt nálunk kp, mert így sajnos a „kitchen tip”-es dobozt nem tudtuk megtölteni, pedig igencsak rászolgáltak.

Feri hamburgert választott.

Feri: Az étterem igazából egy grillétterem volt, így nem meglepő módon a hamburgerben lévő húst szintén szabad tűzön készítették el. Magát a burgert egyszerűnek mondhatjuk a szokásos összetevőkkel. Viszont a szabad tűzön grillezés jellegzetes „íze” miatt meglehetősen ízlett.

 

Parkfora Restaurant 20:30

A vacsira már olyan éhes voltam, mint egy farkas, ugyanis futottam 5 km-t a tengerparton,

majd szaunáztam is egy nagyot. Feri megelégedett a reggeli úszással, ezért az egyes szám. Nem igazán tudtam magam visszafogni.

Levessel kezdtünk mindketten.

Megkóstoltam a hallevest és a lencselevesből is ettem egy kanállal. Egyik sem ízlett igazán. Levesekben a leggyengébbek, többet nem is próbálkoztam velük.

Feri természetesen húsokkal folytatta az étkezést.

Nagy meglepetésünkre, „hungarian gulash”, azaz magyar pörkölt volt az egyik főétel. Feri természetesen szedett belőle, de én is megkóstoltam. Mit is jelent itt a gulash? Nem a gulyáslevesünk, hanem a pörköltünk volt itt is a „nyerő” megfejtés, de szó szerint nyerő! Még nekem is nagyon ízlett! Bár a másik „gulyás” (sheperd style meat gulash) is bejött.

Én tejszínes tésztát, penne arrabiatat és milánói szószos spagettit ettem.

Aztán meg szereztem megint egy óriási tányér desszertet.

Egyszerűen nem bírom magam visszafogni… A süti-szerű rózsaszín olyan volt, mint régen a puncsos négercsók – nyámi! A másik rózsaszín joghurtos krém lehetett, az se volt rossz. A csokival leöntött banánkarika alatt friss gesztenyéből készült téma volt piskótán, a baloldalon szétmállott, nem túl szép látvány pedig tiramisu-szerű volt. Ők különösen ízlettek.

Feri elővarázsolt magának megint egy adag sajtot, őt sem hagyták azok cserben.

Vacsora után jött a szokásos esti előadás, amin kínai figurák tolták az akrobatikus elemeket – elképesztő dolgokat csináltak…

 

2011. október 16. (vasárnap)

Parkfora Restaurant 10:15

Ismét úszással indítottuk a napot, így a reggeli vége előtt nem sokkal estünk be az étterembe. Ezért épp csak összeszedtük a jól bevált étkeinket és a szokásos narancs juice-t, én még szereztem egy kis kakaót kukorica pehellyel és jól belakmároztunk.

Reggeli után beültünk az Armonia Barba és miközben mellettünk lágy zenére reggeli tornáztak, mi elfogyasztottuk a reggeli után már szokásossá vált török teáinkat.

 

Otag Tent 15:30

Újra a török jurtában ebédeltünk.

Én ezúttal kipróbáltam a nénik által nyújtott, hajtogatott, sütött, vágott tésztát, amelyet sajttal kértem.

Nem volt egy óriási durranás, de a készítési módjával együtt jobb volt, mint jó.

Megkóstoltuk végre a törökök által üdítő, frissítő italként fogyasztott joghurtos italt, az Ayran-t is.

Sós volt és meglepően finom! Kefíres, joghurtos íze volt, nagyon bejött. Repetáztunk is belőle.

Feri újra a már megszokott húsos pizza-szerű képződményeit ette.

A végén pedig fagyiztunk egyet.

Folyton fagyival rohangált mindenki, mi meg még meg sem kóstoltuk. Hát nem volt egy felemelő élmény, de legalább ezen is túl vagyunk.

 

Parkfora Restaurant 20:30

A vacsit újra a tömegétkeztetés keretei között oldottuk meg. Van egyébként 3 féle a’la carte étterem is, ahol asztalfoglalási díjért (10eur/fő) lehet fogyasztani, de úgy döntöttünk ezeket kihagyjuk. Van egy olasz (miért Törökországban ennénk olyat), van egy török (minden vacsi török különlegességektől hemzseg) és van egy tengeri herkentyűs is, amin elgondolkodtunk, de végül úgy ítéltük meg, jobb nem lemaradni az estéről estére gondosan összeállított lakomákról. Ennek jegyében polippörköltöt ettem, ami finom volt.

Feri pedig maradt a husiknál: stek felminyum-ot és gombával töltött, szabad tűzön grillezett csirkét evett.

Az utóbbi isteni volt!

Feri: Itt is muszáj leírnom, hogy milyen jól készítik itt a húsokat. Minden főzési/sütési módban eltalálják a megfelelő állagot és készültségi fokot. Nem szárítják ki az ételeket, marad bennük bőven nedvesség, ami a felhasznált fűszerekkel együtt mindig nagy élményt biztosít a vendégek számára. Számomra mindenképpen.

Aztán még megkóstolta a „körbeforgatva sütött” kebap-ot.

Elmondása szerint nem volt annyira kiemelkedő. Pedig hosszú sorban álltak érte az emberek, így azt gondoltuk, valami nagyon különleges dolog rejtőzik a fedő alatt.

Én újra nem tudtam ellenállni a kísértésnek és finom desszertes tányért válogattam össze magamnak.

Hozták a már jól megszokott desszertes színvonalat.

Feri is evett a cukros szirupban párolt gyümikből, amiket jól nyakon zúdított fahéjas cukorral. Durván nézett ki.

 

Bowling Bar 22:00

Egy nagy tengerparti sétát követően megnéztük, mi történik a bowling és biliárd terem bárjában.

Mivel a pultban szimpatikus lány szolgált ki, nem hagyhattuk unatkozni, így kértünk két italt.

Feri whisky-re vágyott, de csak egy általa nem ismert scotch-ból állt a „választék”, így inkább föltöltette kólával. Nem kellett volna, mivel ez a whisky a füstösebb fajta whisky-k közé tartozott (ezt előre nem tudhatta), aminek nagyon rosszat tett a kóla. Én pedig kipróbáltam egy vodkás, Admiral nevezetű koktélt, amiben amaretto, narancs-citrom juice és grenadine volt. Végre egy koktél, ami iható, sőt, még finom is! Ennek örömére ittam még egyet.

 

2011. október 17. (hétfő)

Parkfora Restaurant 10:00

Az étkezéseket egyre light-osabbra vesszük. Sajnos nem a kalóriatartalmát, hanem a mennyiségét tekintve – úgy tűnik, lassan túlcsordulunk.

Feri rántottát és virslit evett, én croissant, mazsolás péksütit és fánkot kóstoltam.

„Sajnos” mindegyik meleg és nagyon finom volt.

Akárcsak az amerikai palacsinták, amiket mogyorókrémmel és szőlősziruppal locsoltunk meg.

Az utóbbinak számomra olyan íze volt, mint kicsi koromban az ánizsos kanalas nevezetű torokfájás ellen használt gyógyszernek.

 

Parkfora Restaurant 14:30

Egész nap esős idő volt, délutánra pedig masszázs időpontunk, így igazi pihenős napunk lett.

Nem hagytuk ki az ebédet sem, mivel tudtuk, hogy a 4-ig nyitva tartó uzsizós helyekre már nem fogunk tudni menni a masszázs miatt.

Én pizzaszeletes, tésztás menüt ettem,

Feri a szokásos husisat.

Feri: Ismét sikerült finom húsokat összeválogatni. Volt köztük csirke, borjú illetve marha. Eddig csak a tökéletes sütést dicsértem, de meg kell említeni, hogy a fűszerezésük és a szószok ízvilága is kiváló volt.

Sajnos a desszerteket ismét nem tudtuk kihagyni,

megint nagyon finomak voltak.

 

Parkfora Restaurant 20:30

Egy nap alatt harmadjára sem untuk meg a „nagyüzemi étkeztetőt”, így a vacsinkat is ott fogyasztottuk el. Megkóstoltam a májas, fűszeres rizst, amiben leginkább a fahéjat éreztem, ezért nem ízlett (nálam a fahéj inkább az édes ételekhez illik).

Ettem tejszínes répát is, az izgi volt ránézésre, de ízre annyira nem ájultam el tőle. A halas dolgok megint nagyon finomak voltak.

Feri husijai is.

Feri: Nem szeretem a gombát, ha lehet, kerülöm, de itt megtetszett. Finom szósszal volt leöntve a hús, szerettem.

Feri: Itt egy csirkenyárs és egy kis szelet hátszín került a tányérra (ez előzővel nem laktam jól). Jól esett ez is.

A desszertek mindig kellenek. Egyébként reggel pont ezekre vágytam: tintahal (a főételes tányéromon volt bőven) és sütőtök (a desszertjeim közé elsőként került be). Most mindkettő volt, pedig nem sokszor láttunk egy-egy féle ételt több alkalommal a kínálatban.

A málnás süti is nagyon bejött, az a színes izé nem igazán, de a „szaggatott” palacsinta igen. Kezdek kétségbeesni… ennyi napon keresztül ilyen durván bezabálni naponta legalább háromszor. Tiszta őrület! Nem értem, hogy tudnak az emberek önmérsékletet parancsolni maguknak ilyen jól összeválogatott, ilyen finoman elkészített és ilyen óriási kínálat mellett, úgy, hogy még ingyen is van. Nekünk sajnos nem igazán sikerült, úgyhogy elképzelhető, hogy most egy ideig nem születik újabb bejegyzés, mert otthon csak vizen fogunk élni, hogy beleférjünk a ruháinkba. De az sem kizárt, hogy lecseréljük inkább a ruhatárunkat, úgyis unom már őket… ;)

 

Folyt. köv.

online póker

A bejegyzés trackback címe:

https://gasztroturak.blog.hu/api/trackback/id/tr533399429

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.