2012. április 30. 18:30 / Feri

 

Van bennem – és valószínűleg sok mindenki másban – egy sztereotípia, hogy a külföldiek által sűrűn látogatott épületek, látványosságok közelében nincs igazán jó étterem. Ott nem azzal foglalkoznak, hogy az elfogyasztott ételek miatt visszatérj hozzájuk, hiszen mindig van utánpótlás és egyébként sem az ételek miatt mennek a környékre emberek. Emellett az étteremnek helyet adó helyiség bérleti/vételi díja is magasabb, mint máshol, így a befektetés is könnyebben megtérül, ha nem a minőség az elsődleges szempont. Én így gondolom. Tipikus példa erre a Gundel (és ez nem az én véleményem, hiszen én még sosem próbáltam, hanem külföldi ismerőseimé), illetve a szintén a Hősök tere környékén lévő Robinson vagy Anonymus. Viszont egyre több olyan helyről hallok, amik turistacélpontok közelében, magas színvonalon öregbítik az ország hírnevét. Személyes tapasztalatból csak az egri vár alatt megtalálható Imola Udvarházat tudnám felhozni példaként. Egészen eddig, ugyanis meglátogattuk az Esztergomi Bazilika katakombáiban elhelyezkedő Prímás Pincét.

Felmerülhet a kérdés, hogy a fentebb leírtak fényében, mégis hogy jutott eszünkbe pont ide betérni? Üljetek hát körém, elmesélem az egész történetet.

2012-04-30 18-29-03 249

Ebben az évben május 1. keddre esett, így a munka ünnepe egy 4 napos hétvégét eredményezett. Terveztük, hogy hazalátogatunk a szülői házakba, de egy ballagásból kifolyólag azt egy héttel el kellett halasztanunk. Ezután rögtön az jutott eszünkbe, hogy utazzunk el valahova vidékre egy jó kis hosszú hétvégés programra. Kicsit későn kezdtük el tervezni, így kicsi esélyt láttunk rá, hogy találunk még valami igazán jó helyet, ahova megérné ellátogatni + ha itthon maradunk, akkor spórolhatunk egy nagyobb adag pénzt, amit költhetünk ételekre/éttermekre. Meggyőztük magunkat és a 4 nap alatt meglátogattuk a nU bisztrót (volt U26) és a Laci!Konyhát, illetve főztünk egy f@sza rakott krumplit (életünkben először :)). A köztes időkben pedig kirándulgattunk. Első nap még csak egy hosszú sétát tettünk a Margit-szigeten, másnap egy kicsit tartalmasabb kirándulás volt a program Dobogókő egyik rövidebb túraútvonalán. Harmadnapra pedig beterveztük a már régen esedékes Dobogókő – Rám-szakadék „sétát”.

2012-04-30 14-23-46 974

Előzetes információk szerint 5 órás útra készültünk, nekünk sikerült ezt bő 4 óra alatt abszolválnunk. Úgy, hogy a szakadék bejáratánál majdnem 1 órát várakoztunk a tömeg miatt. Ezúton figyelmeztetnék mindenkit, hogy ne hosszú hétvégén (főleg ilyen jó idő esetén) keresse fel a Rám-szakadékot: sorban kell állni! A lényeg, hogy megcsináltuk végre. Tökéletes kikapcsolódás egy-egy ilyen túra.

Visszatérve a poszt eredeti céljához, indulás előtt már tájékozódtunk a magyar Gault&Millau kalauz segítségével, hogy milyen színvonalas étkezési lehetőségekkel lehet számolni a környéken. A legközelebbit Esztergomban találtuk (11 pont), így ő volt az első célpont. Volt B terv is, de szerencsénkre nem kellett igénybe venni.

A túrázás fáradalmait kicsit kipihenve elindultunk hát Esztergomba. Beérve a városba már csak célba kellett venni a kupolát és oda is értünk.

2012-04-30 18-25-49 53

Könnyen le tudtunk parkolni, hiszen a viszonylag kései időpont miatt a turisták zöme már hazament, így a parkoló szinte üres volt. Ahogy a Prímás Pince terasza is.

2012-04-30 18-27-45 524

Ez kicsit azért meglepett, hiszen azt gondoltuk, néhányan maradnak vacsorára is. Egy szakács ismerősünk egyszer azt mondta, hogy sose menjünk üresnek tűnő étterembe, mert ott az alapanyagok nem frissek, hiszen nem fogyasztják el őket a vendégek. Azóta mindig egy apró félelemmel megyünk be egy kihalt vendéglátó egységbe, itt is volt bennünk egy kicsi félsz. De mivel már éhesek voltunk nagyon, összeszedtük magunkat és helyet foglaltunk az egyik asztalnál.

Mint a fenti képen is látszik, megérkezésünkkor az unatkozó pincérek a pince bejárata mellett szórakoztatták egymást. Ahogy leültünk az asztalhoz, hirtelen eltűntek. Szerencsére csak étlapért mentek és hamar meg is jelent egyikőjük a menüvel.

IMG 20120430 183011

Ha már ott volt megkérdezte, mit szeretnénk inni első körben. Mivel vezettem, és amúgy is fáradt voltam az alkoholizáláshoz, gondoltam igyunk szörpöt. A személyzet viszont rögtön kontrázott, és azt ajánlotta, igyunk inkább jó hideg fehérmustot. Szuper gondolat, ide vele!

2012-04-30 18-37-48 643

Sajnos a „jó hideg” jelzőpáros nem állta meg a helyét, de még a pincehideg sem jellemezte volna korrekten a hőmérsékletét. Inkább langyoska volt a nedű, de ezen sikerült azonnal túllépnünk, ahogy megkóstoltuk. Finom, édes szőlőlét kóstolhattunk, de mégis benne volt a must szépsége. Igaz, hogy mi az édesapám borkészítése közben fellelhető vörös színű musthoz voltunk szokva – ami tele volt muslicával, pókkal és léggyel :) –, ennek ellenére (vagy pont emiatt) szerettük az itt szervírozott letisztult fehérmustot is. Később rendeltünk is belőle még egy pohárral.

Amíg megérkeztek az italok, gyorsan átolvastuk az étlapot és választottunk.

IMG 20120430 183018

IMG 20120430 183029

 

IMG 20120430 183038

A választék egyébként meglepett. Egyrészt túl hosszú volt, a mi ízlésünknek legalábbis már-már egy Háború és béke méretet öltött. Láttunk már rosszabbat is, szóval ezen lépjünk túl elegánsan. Ami viszont fontosabb, hogy láttunk fantáziát az ételekben. Ekkor gondoltunk arra, hogy talán nem lesz gond a kihalt környezettel, így is tudunk majd egy jót enni.

Miután leadtuk a megrendelésünket megérkezett a szokásos vaj/kenyér kombó.

IMG 20120430 184510

Itt ezzel üdvözölt minket a szakács (vagy a személyzet, nem is tudom). Mi nagyon örültünk neki, hiszen már kicsit szédelegtünk az éhségtől (annak ellenére, hogy isteni, általunk csomagolt szendvicsekkel ajándékoztuk meg magunkat a Rám-szakadék bejáratánál). Meglepően ízletes lett ez az üdvözlés, a finom meleg pirítósokon igazán jól működött a színes sóval meghintett vaj, ami elsőre inkább zsírnak tűnt. Mindesetre megmentett minket az éhhaláltól, így külön hálásak vagyunk a vajas kenyér istenének. :)

Tünde levessel folyatatta (vagy inkább kezdte) az étkezést: Tejszínes rák krémleves tokaji borpárlattal ízesítve.

IMG 20120430 185021

In medias res kezdés volt ez a javából. Meglepődtünk, hiszen inkább tejszínes halászlészerű leves volt, mint rákkrém. A paprikás íztől a bort csak nagyon enyhén lehetett érezni, ami inkább hátrány volt, mint előny. Viszont különlegessé tette, hogy enyhén csípett. Összességében egy nagyon összetett, kiváló levest került az asztalra. Jó választás volt.

Tünde: A fentiekkel tökéletesen egyetértek. Én is inkább halászlékrémlevesnek aposztrofálnám, bár az apró rákocskák jó szolgálatot tettek a paprikás hallé rákkrém levessé való avanzsálásában.

Én előételt rendeltem leves helyett, mégpedig egy vegyes majonézt hallal, jércének mellehúsával, rákkal kehelyben tálalva.

IMG 20120430 185038

Ez a fogás szintén pozitív meglepetés volt. Úgy látszik nagyon alacsony elvárással érkeztünk, utólag is elnézést kérünk a Prímás Pincétől!

A hal alakú tányérkában a beígért húsok voltak: nagyon puha, omlós csirke volt az alap, a füstölt hal füstössége fűszerezte és az isteni aprórákok édessége tette fel a pontot az i-re. A sok állati tápanyagot rengeteg növényi zölddel tették még ízletesebbé, főleg a petrezselyem dobta fel a tálat. Citrommal meglocsolva egy nagyon harmonikus fogást kaptam, rosszabbra számítottam.  Az egyetlen negatívum, ami egy picit megzavarta ezt az egyensúlyt, az volt, hogy a csirke volt túlsúlyban, így a szárnyas íze túlságosan dominált.

A főételek kiválasztásánál egy kis zavar került az erőtérbe. Tünde húst választott én pedig halat. :)

Borjú java roston sült libamájjal, vargányagombával és kapros paprikás mártással érkezett Tündének.

IMG 20120430 191502

Tünde: Igen, sajnos szegény bocit pusztítottam. Így utólag már nem is tudom pontosan, miért őt választottam, de a pincérünk közbenjárására biztosan szükségem volt – ő biztosított arról, hogy tényleg parázs husi lesz, bár el is bizonytalanított, mert az étlapon „veal tenderloin” szerepelt (ami ugye a borjú bélszín), ő pedig a combját jelölte meg az ajánlásában, de bíztam a javallatában, bevállaltam. Jól is tettem, mert a husi tényleg mentes volt minden számomra fölösleges dologtól (inak, bőr stb.), azaz parázs volt az én definícióim szerint. A rajta tanyázó libamáj is finom volt, roston sült, lájkoltam. Örömmel köszöntöttem a tányéromon a Segal Viktoros főzőcskémen megtanult brunois-ra és juliennre vágott zöldségeket is. A gomba akár le is maradhatott volna, mert így is bőven volt íz a tányéron, de végül is bajom nem volt vele. A szósz erősen fűszeres volt, beleillett a tányér koncepciójába. A tejfölhab vitt némi progressziót az egyébként remek, magyarosan kiadós ételkompozícióba.

Én pedig a fáradtságomnak betudva, a Sügér mangalica sonkában sütve juhtúrós puliszkával összeállítású főételt rendeltem.

IMG 20120430 191517

Elmondom miért: csak annyi jutott el az agyamba, hogy sügér mangalica! Gondolkoztam is, hogy megkérdezem mi is az pontosan, de nem tettem – szerencsére. :) Nem bántam meg, hiszen nagyon finom kis fogás volt, és amúgy is ritkán eszem halat.

A kóstolás után elsőre a sonka füstös íze tolult előre. Kissé talán túl erőszakosan is, nagyon elnyomta a halat. Tényleg oda kellett figyelni, hogy a sügért is felfedezzem.  A puliszka meg volt pirítva, így számomra túl száraz volt – a szárazsága miatt amúgy sem szeretem. De Tünde például szerette így is. Erre mondják, hogy ízlések és pofonok. A juhtúró éppen, hogy csak felütötte a fejét benne, kicsit többre vágytam volna belőle. Igazából a mártás tette különlegessé az egészet. Egy az egyben olyan volt, mint Tünde levese. Mégis jól illeszkedett a füstölt sonkához.

Az elején nem választottunk desszertet, mert nem voltunk benne biztosak, hogy el fog férni. Elég nagy adagok voltak az ételek, de így is megoldottuk, hogy legyen hely az édességeknek is. Tünde például elcsomagoltatta a főételének a felét. Nálam ez nem jelentett problémát, elég éhes voltam. :)

Tünde a csokoládés-kávés csemegét választotta, ami mellé forró megy és pisztácia fagyi érkezett.

IMG 20120430 195358

Volna, ha nem fogy el a pisztácia. Így azt angolkrém („azaz vanília” – mondta a pincér) fagylalttal helyettesítették.

Tünde: A csokicsemegétől nem ájultam el, de nem is volt rossz. Kár, hogy a celofán az alján maradt – meglepő volt ez a fajta szervírozása… ;) Az angolkrém, azaz vanília vagy inkább madártej fagyi is rendben volt, de a tányérról inkább a meggyet emelném ki, az hagyott bennem a legmélyebb nyomot. Tényleg érződött rajta a levendulássága, ütős párosítás volt, nagyon bejött.

Én a Tejkaramell felfújtat néztem ki magamnak zöldcitrom fagyival.

IMG 20120430 195408

Igazából a fagyi az egy az egyben ugyanaz volt a két desszerten, csak az enyém zöld citrommal volt megbolondítva. A felfújt nem volt rossz, finom tejkaramell íze volt. Viszont én úgy szeretem, ha a szufléból kifolyik a „cucc”, nem annyira tésztás, mint amilyen ez volt. Így sem volt száraz, ezért ízlett ez a vállfaja is, de nem emiatt fogok visszamenni.

Ennyi bőven elég is volt vacsorára, így fizettünk. Levezetésként pedig gondoltuk, sétálunk egy kicsit. De előtte még körülnéztünk az étterem belsejében, ahol meglepő kép fogadott minket: egy hatalmas pince.

IMG 20120430 200625

Eléggé elmosódott a kép (elnézést utólag is), de azért remélem, látszik, hogy tényleg impozáns és hangulatos a pince. Az étterem mellett kialakítottak egy hatalmas borkóstoló részt is.

IMG 20120430 200658

Ide egyszer el kell jönni bort kóstolni is! Gyönyörű a pince, már csak ezért megéri beülni. Az ország szinte összes borvidékéről fellelhetők borok, így a választék is hatalmas. Az Enomatic elnevezésű „szuperkütyünek” hála pedig olyan borokat is meg tudunk kóstolni, mint például a Gere Kopar (amiből egy üveggel megvenni eléggé húzós volna).

IMG 20120430 201019

Ez a szerkezet sokáig frissen tartja a felbontott borokat (vákummal kiszívja a fölösleges levegőt az üvegből és még a megfelelő hőmérsékleten is tartja) – így nem kell félniük, hogy egy kóstolás után rájuk romlik egy ilyen drága bor. Ez adja meg nekünk a lehetőséget, hogy megízleljünk prémium borokat is néhány korty erejéig. Egy szó, mint száz: ide egyszer el kell jönni borkóstolásra is.

Mivel már eléggé lehűlt az idő és egyébként is kitúráztuk már magunkat, így csak egy rövidebb sétát ejtettünk meg a Bazilika körül.

2012-04-30 20-17-35 238

Mindig szerettük Esztergomot, nagyon jó hangulata van.

2012-04-30 20-22-22 877

Egy kis üldögélés, beszélgetés, sétálás után végül elégedetten indultunk haza, szuper napot zártunk.

 

 1. Megközelíthetőség

Esztergom, Szent István tér 4. www.primaspince.hu

Csak Esztergomba kell eltalálni, ott már nem lehet eltéveszteni. A Bazilika mindenhonnan látszik, csak célba kell venni a kupolát, nem lehet eltéveszteni. A turisztikai látogatóközpont mellett található az étterem, külön parkolóval is rendelkezik. De ha ott nem sikerül leparkolni, akkor rögtön mellette található egy fizetős parkoló vagy a Bazilika előtti, szintén fizetős megállókat is igénybe vehetjük.


Nagyobb térképre váltás

 

 2. Ételek

Meglepően progresszívek. Sokkal kevesebbet vártunk, ahogyan már kifejtettem korábban. A magyar „vér” azért benne van az ételekben, de nem azt kapjuk, amit várnánk egy ilyen turistalátványosság közelében – untig ismert, zsíros halászlé, pörkölt, gulyás. Gratulálok az étteremnek, de egy kicsit több kreativitás még azért beleférne. Bár lehet, hogy az más sok lenne egy ilyen helyen. Ki tudja…

 

 3. Kiszolgálás

A kiszolgálás inkább közepes volt, mint jó. A pincérek semmit nem adtak hozzá, kivéve a desszerteket felszolgáló pincér, akin látszott, hogy érti a szakmát – ő lehetett a főpincér. A többiek inkább csak ott voltak és kihordták az ételeket. Kedvesek voltak, de mi ettől jóval többet várunk.

 

 4. Feeling

A terasz rész nem nyűgözött le. Jó volt vacsorázni az Esztergomi Bazilika alatt, de igazából csak a tudat volt meg, mivel onnan csak egy fal látszott a templomból. Igaz szép fal volt, de láttunk már szebb kilátást is. A másik oldalon pedig egy viszonylag forgalmas utat kaptunk társaságul, így az sem dobta fel igazán a hangulatunkat.

2012-04-30 18-27-39 554

Viszont a belső tér valami fantasztikus!

IMG 20120430 200853

Impozáns pince a Bazilika alatt, egy jól felszerelt, hatalmas választékkal rendelkező „borozóval”, a Kárpát-medencei Borvidék Alagútjával.

IMG 20120430 200606

Mint írtam, a legfontosabb magyar borvidékekről kóstolhatunk finomabbnál-finomabb nedűket.

IMG 20120430 201055

Ennél alkalmasabb hely nincs is talán egy jó kis hétvégi lerészegedéshez. :)

Természetesen a mellékhelyiséget is meglátogattuk, mind a női,

IMG 20120430 201326

 

IMG 20120430 201340

mind a férfi részleget.

2012-04-30 20-13-28 933

2012-04-30 20-13-35 453

2012-04-30 20-13-43 639

A tisztasággal azért voltak problémák sajnos, még jó, hogy nem a vacsora elején kerestük fel a 2 betűs szobákat. Sokat visszavetett az egyébként meglepően jó étkezés értékéből. Mindig mondjuk, hogy erre jobban oda kellene figyelni. Rendben, hogy egy turista látványosság közelében nagy a forgalom és estére már leharcoltak a mellékhelyiségek, de ez nem egy public toilet! Abba bele sem szeretnénk gondolni, hogy ha a WC-k ilyenek, akkor a konyha milyen lehet?

 

 5. Árak

A 3 fogásos vacsora 2 főre 12 620 forintba került. Szerintem ez nem drága, főleg hogy néhány helyen remekelt a konyha.

IMG 20120430 200426

A levesért talán kicsit sok 1 500 Ft, de számunkra megérte a vacsora az árát. Ezt döntse el mindenki saját maga, hogy az ár-érték arány megfelelő-e.

 

 6. A Gasztrotúrák összegzése

Egy olyan étteremre bukkantunk Esztergomban, amire nem számítottunk. Próbálják a már untig ismert magyar ételeket egy kicsit másképpen elkészíteni, egy kis fantáziát belevinni. Ha Esztergomban jártok, mindenképpen üljetek be a Prímás Pincébe. Ha nem vagytok éhesek, akkor borozzatok egy kicsit, hiszen minden adott egy romantikus beszélgetéshez/étkezéshez vagy egy baráti társasággal eltöltött hangulatos kóstolgatáshoz. Internacionális üzleti találkozókhoz is kiváló helyszín, hiszen ott a Bazilika, amivel lehet híreskedni – az ételeink mellett – a külföldi vendégeinknek.

 

Pont:  7/10

A bejegyzés trackback címe:

https://gasztroturak.blog.hu/api/trackback/id/tr124531971

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása