Garda Gasztrotúra 1. rész – fókuszban a bioborászat és egy klasszikus olasz vacsora
2012.07.05. 16:52
2012. június 20. / Tünde
A blogunk egy éves szülinapját az olasz Garda-tónál, egy szervezett gasztrotúrán ünnepeltük. Mindössze 3-4 napunk volt arra, hogy bejárjuk a Garda-tó környékének gasztronómiai csodáit (ugyanis az 5 napos kirándulásból közel 2 napot elvitt a buszos utazás), ezért nagyon hatékonynak kellett lennünk. A profi szervezésnek köszönhetően viszont sikerült kihozni belőle a maximumot, és fantasztikus gasztroélményekben volt részünk, melyben Kertész Mirjam és Segal Viktor voltak a segítségünkre.
Kóstolással egybekötött látogatáson vettünk részt művészi pezsgőgyártónál, bioborászatban, olívatermelőnél, parmezánkészítőnél, sonkaüzemben és könnyfakasztó szalámigyártónál, illetve egy méltán világhírű modenai balzsamecet gyártóhoz is bejutottunk. Jártunk Maranellóban a Ferrari Múzeumban, ahol néhányan egy zsír új Ferrari Californiát is meghajthattak. Ha már ott voltunk beugrottunk egy ferraris étterembe is. Ezeken túl megismerkedtünk néhány festői kisvárossal a Garda-tó partján, a tavon pedig speedboatoztunk egyet. Buszoztunk kalandos hegyi szerpentineken, az egyik végén megkóstoltunk egy tradicionális specialitást, a spiedot. Voltunk a helyi piacon és abba is bepillantottunk, hogyan mulatnak az olaszok. Főzőcskéztünk Viktorral és természetesen a közeli Michelin-csillagos éttermet sem hagytuk ki.
Mindezért hála Ferinek, aki karácsonykor meglepett egy főzőtanfolyammal, aminek eredményeképpen Segal Viktorral főzőcskézhettem, aki ezután volt olyan kedves, hogy elküldte a Garda gasztrotúra esemény meghívóját a facebookon. Így szereztünk tudomást a Kertész Mirjam által szervezett, olasz gasztronómiai kalandozás lehetőségéről: „Egy 4 napos gasztronómiai kalandozást szervezünk Olaszországba Segal Viktorral, mely alatt borászatot, pezsgőgyárat, parmezán és pármai, illetve balzsamecet előállítót látogatunk meg. Lesz alkalmunk egy olívaolaj termelőt és egy szalámigyártót is megtekinteni. Érdekes szakmai barangolással egybe kötött kóstolókkal. Részletes programról és részvételi díjról nálam lehet érdeklődni.” Azonnal érdeklődtem is, gondolván, az még nem jár semmiféle kötelezettséggel. Hát járt! Amint megláttam a fotókkal illusztrált meghívót, részletes programtervet, tudtam, hogy erről nem maradhatunk le! Már csak azt kellett kitalálnom, Ferit hogy beszéljem rá a dologra. Biztos voltam benne, hogy nem lesz egyszerű, mert soha nem vettünk még részt szervezett kiránduláson (ha tehetjük, messzire kerüljük az embereket, amikor elutazunk :)), főleg nem buszoson (mert a kényelemért és a hatékonyságért is odavagyunk), ezért további infókat gyűjtöttem. Megtudtam, hogy az ára 890 EUR/fő, ami mindent tartalmaz (utazás, szállás, étkezések, italok, kóstolók, programok, tolmácsolás stb.), és hogy nem leszünk sokan, tizen-egynéhány emberre számítanak. Utánanéztem az interneten a helyeknek, amiket látogatni fogunk. Megnéztem a szállást, a környéket és annyi infót beszereztem, amennyit csak tudtam. Az alapos döntés-előkészítést követően elővettem a hosszú évek során fejlesztgetett tárgyalástechnikámat és célba vettem az uramat. Legnagyobb meglepetésemre, nem kellett túl sokáig győzködnöm! Valószínűleg Viktor személye és az izgalmas programok győzték meg. Feri is nagyra tartja Viktor munkásságát és rengeteget olvas az ételek alapanyagainak előállításáról is, nagyon érdekli az ilyesmi. Valószínűleg az is sokat nyomott a latban, hogy látta rajtam, hogy mennyire szeretnék menni. :) Nyert ügyem volt tehát, készülődhettem is a túrára.
Indulás előtt ruhaválogatás, bevásárlás, szendvicsgyártás, összepakolás. Éjfél körül már ágyba is kerültünk, ami azt jelentette, hogy alig 4 órát aludtunk, mert 6-kor volt a találkozó Budaörsön, a szervező, Kertész Mirjam cégénél, a konyhatechnológiával és belsőépítészettel foglalkozó Coninvest Kft. irodájánál. A gyors bemutatkozás és a finom kávék elfogyasztását követően bekerültek a bőröndjeink a buszba és elfoglaltuk a helyünket. Kb. 900 km-t kellett megtennünk, úgyhogy bőven volt időnk pihenni a buszon. Beszélgettünk, ismerkedtünk, néha meg-megálltunk, majd közel 11 óra elteltével érkeztünk meg a Garda-tó partjára, Salóba.
Mirjam már ott várt minket a férje szállodájában, a Hotel Terrazzóban, a welcome drinkekkel.
Ilyen hosszú utazás után igazán jól esett az olaszok hűsítő fröccse, az Aperol Spritz: Aperol likőrből, proseccóból és szénsavas vízből készülő koktél, jéggel és narancskarikával szervírozva.
Palackozott formában is elérhető, de mi frissen készített koktélokkal koccinthattunk.
…mielőtt elindultunk a túránk első állomására, a La Pertica Raffa di Puegnago bioborászatba.
A szállodától csak 7 km-re buszoztunk, de egy csöppet sem bántuk, hogy nem kellett túl sokat utazni érte – abból jutott már aznapra elég. A laza, ismerkedős program igazán jól esett mindannyiunknak.
Festői tájra érkeztünk – gyönyörű zöld pázsit, buja fák-bokrok, háttérben a Garda-tavat körülvevő hegyvidék… lenyűgöző volt!
A Garda-tó nyugati, Valtenesi lejtőjén található ingatlan ismert történetének kezdete 1853-ra datálható, de az épület még ennél is korábban épült.
A jelenlegi tulajdonosok 1978-ban vásárolták meg a területet és a történelmi szépségét megőrizve szépítgették, renoválták a borászatot. Az autentikus épület modern kori fejlesztésének eredményeképpen csodás építészeti megoldások láthatók. Már a kaputól az épületig vezető út magával ragadott minket – nagyon értékes lehetett egyébként, ugyanis nem hajthattunk be a busszal (amit csöppet sem bántunk ennyi zötykölődés után), nehogy megsüllyedjen.
Miután kigyönyörködtük magunkat, az állatorvosból bioborásszá „avanzsált” házigazdánk, Andrea Salvetti, lelkesen vezetett minket körbe. Először megmutatta a szőlőket, azon belül az 1984-es telepítésű Chardonnay tőkéket.
A telepítés francia módszerrel történt (azaz sűrűn ültették a tőkéket), ami azért különleges, mert az olaszok és a franciák között köztudottan nagy a verseny, nem igazán ismerik el egymás munkásságát. Andrea viszont – fehér hollóként – nagyra becsüli a francia borokat (bár nekünk megsúgta, hogy a Szepsy borait még azoknál is jobbnak véli, importálta őket is egy időben), ezért több ízben is ellátogatott hozzájuk tanulmányútra. Az ott szerzett ismereteket felhasználva, hosszú évek során fejlesztette ki a jelenlegi módszertanát.
A termelés 100%-ban minősített, biodinamikus! A borelőállítás teljes folyamatára jellemző, hogy nem alkalmaznak szintetikus anyagokat. Trágyát egyáltalán nem használnak, ezzel is ösztönözve a tőkéket, hogy gyökereikkel minél mélyebbre kússzanak le a táplálékért. Így sokkal természetesebb a szőlő fejlődése, ami által a bor is finomabb és tisztább lesz. A peronoszpóra ellen rézgálicot használnak, de csak minimálisat – 7 gramm/hektár, vízzel dúsítják, 4-5-ször permeteznek vele egy évben. A biodinamika jegyében már dolgoznak a réz kiküszöbölésén és homeopatikus szerekkel próbálkoznak.
Jól jellemzi Andrea hozzáállását a 2002-ben rájuk zúduló óriási jégeső esete. Hatalmas károk keletkeztek, az egész termés elpusztult a viharban, így abban az évben egyáltalán nem tudtak bort előállítani. Nem estek kétségbe és megtettek mindent, hogy a tőkék minél hamarabb meggyógyuljanak. Ezért a szőlőtőkéket ért károkat hintőporral gyógyították, nem kis meglepetést keltve ezzel a környező borászokban. Andreáéknak lett igazuk, nagyon rövid idő alatt regenerálódott az állomány. Azóta is nagyon hálásak a tőkék.
40 ezer palack az éves átlagtermelésük! Mindez úgy, hogy szigorúan szabályozzák a hozamot, mindössze 1 kg szőlőt teremhet egy tőke. A borelőállítás teljes folyamatát minimális, 2-3 fős állandó csapattal viszik véghez.
Ezután maximum 30 hónapig barrikolják őket – tölgyfahordóba töltik, így az érlelés közben a fából kellemes íz- és illatanyagok oldódnak fel, növelve ezzel a borok sokszínűségét.
Miután minden számunkra befogadhatót megtudtunk a szőlőkről, a bor előállításáról, következhetett a kóstoló.
Nekünk a 2005-ös Zalte Garda Cabernet, a 2007-es Garda Classico Rosso és a 2011-es Garda Classico Groppello ízlett leginkább, ezekből hoztunk is haza (tizen-egynehány euróba került egy üveg).
A minőséget garantálja, hogy Andrea 7 éven keresztül nyerte meg a Gambero Rossót, a legnívósabb olasz borászati díjat, melyen a pincészet bioborainak nem csupán a biodinamikusan termelt borok között kellett megmérettetniük magukat. Ez azért nem semmi!
A borok mellé finom, olasz péksütiket és igazi parmezánt is majszolgathattunk – nem kis örömünkre, ugyanis már nagyon éhesek voltunk.
Sőt, Andrea megkínált minket az apósa által készített szalámival is, amit képtelenség volt az asztalon hagyni (én nem kóstoltam – továbbra sem merem bevállalni azt a húst, amit nem látok egyben…, de a többiek véleményét hiteles forrásnak ítéltem meg).
További képek a bioborászatról:
Ennyi finomság után újra buszba szálltunk és irány a szálloda, ahol Mirjam férje, Francesco már nagy erőkkel készítette a vacsoránkat.
Hagyományos olasz ételekkel készült. Előételnek klasszikus négyzetes spagettit kaptunk koktélparadicsommal, bazsalikommal és parmezánnal.
Semmiképpen sem előétel adag volt, de én azért elfogyasztottam mind egy szálig. Nagyon finom volt, az egyszerűsége ellenére.
A következő előétel az egyik kedvencem, a gorgonzolás gnocchi volt. Olyan boldogsággal töltene el, ha legalább a pincérek jól ejtenék a nevét Magyarországon – „NYOKKI” a kiejtése! Ilyen egyszerű. Nem nyoccsi vagy gnoccsi… Amikor elkezdtem olaszt tanulni, az első órán megkérdeztem – a Lamborghini után közvetlenül (amelyben nincs „dzs”!) –, hogy miként ejtik, mert ezer módon hallottam már. Olyan gyönyörű nyelv az olasz! Imádom hallgatni az élő olasz beszédet – dinamikus, dallamos az olaszok gesztikulációs művészetéről nem is beszélve. Mi piace!
Mikor megláttam, hogy ő érkezik, izgatottan vártam, hogy én is megkapjam az adagomat – egy-két tányéronként érkeztek az asztalhoz az ételek, nem egy kapkodó idegbeteg nép az olasz. ;). Égtem a vágytól, hogy megkóstoljam az abszolút autentikus „burgonyanudlimat”. Nálunk ezt nagyon el tudják ám rontani, meg lehet akár fulladni is tőle! Ez viszont isteni volt! Megint betakarítottam a tányérom teljes tartalmát.
Francesco ezt kissé újragondolta – bár, mint kiderül kicsit a kényszer szülte a kreativitást, ugyanis annyira finom lett a majonéz, hogy nem bírták abbahagyni a kóstolgatását. :) De a séf nem esett kétségbe, hanem újított. Nem leöntötte a tonhalmajonézzel a borjúbélszínt, hanem „alácsíkozott” vele. Így nem volt annyira erőteljes a majonézes tonhal, de én ezt nem is bántam, nagyon tele voltam már. A bélszín éppenhogy csak érte a serpenyőt, szinte nyers volt – ami nem tett rosszat a húsnak.
Levezetésként pedig a Coninvest Food & Design győztes pályázójának, Benesch Antalnak – aki egy hónapig lesi az olaszok fortélyait a Hotel Terrazzo konyhájában – a desszertkreációját fogyaszthattuk el.
Egy nagy talpas vörösboros pohárban tálalta az eperesszenciát bazsalikomos fagyival. Nagyon beletalált az ízlésembe. Az eperesszencia isteni volt, a fagyi bazsalikommal pedig szintén nagyon telitalálat. Már én is többször elhatároztam, hogy készítek otthon valami hasonlót, de ilyen szépet biztosan nem fogok tudni.
A vacsoráról készült további képeket itt tekinthetitek meg:
A fejedelmi vacsora után néhányan úgy döntöttünk, hogy fáradtság ide vagy oda, kizárt, hogy most azonnal nyugovóra térjünk. Elindultunk hát a városba, felfedezni a tóparti izgalmakat… na és a Mirjam által ajánlott helyi kézműves fagyit. Mert igen, volt köztünk bőven vállalkozó szellemű, aki még ez után a menüsor után képes volt becuppantani néhány gombóc fagyit. Ferimmel mi már csak néztük és pihegtünk – tudtuk, hogy lesz még néhány esténk, amikor pótolhatjuk az egyébként kihagyhatatlan élményt. Na de erről essék szó majd a továbbiakban. Hamarosan folytatjuk!
Szerző: Túravezető
komment
Címkék: születésnap olasz olaszország szállás túra évforduló összefoglaló vacsora borászat segal tünde gasztrotúra garda tó útibeszámoló segal viktor gasztrotúrák coninvest kft hotel terrazzo cascina la pertica bioborászat
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.