2012. június 22. / Tünde

 

A Garda gasztrotúránk 3. napjának hullámzásában (a parmezános, ferraris csúcsok, majd a sonkás mélységek után) újra óriási kontraszttal kerültünk szembe és fantasztikus magasságokat értünk el. Számomra talán a leglenyűgözőbb helyre érkeztünk (ok, talán mégsem ilyen egyértelmű, mert a Ca’del Bosco fényeivel semmi sem vetekedhet), Modenába, a méltán világhírű, Malpighi balzsamecet gyártóhoz.

2012. szeptember 17. / Feri

 

Bárhova nézek, bisztrót látok. Ha eldobok egy követ, szinte biztos, hogy eltalálok egy bisztrót. Mi az oka, hogy manapság minden étterem bisztrónak nevezi magát? Mi a baj az étterem elnevezéssel? Miért akar mindenki bisztró – vagy divatosabban bistro – lenni? A bisztrósorozatunkban ezekre a kérdésekre keressük a választ, és közben benézünk néhány magát bisztrónak nevező vendéglátóipari egységbe is. Először újra meglátogatjuk a nU (leánykori nevén U26) bisztrót, az egyik kedvencünket.

Budapest, Peppers! Mediterranean Grill

2012. április 20. 19:00 / Feri

 

Húúú, ez sem most volt. Már alig emlékszem. Peppers! Mediterranean Grill, Étteremhét, Table Free, sok-sok furcsa szó. Lássuk, mi jön ki belőle. Így írunk mi! Vagy mégsem?

2012. június 22. / Tünde

 

A 2. nap izgalmait követően elérkeztünk a nem kevésbé élménydús 3. nap reggeléhez. Az előzetes programtervből tudtuk, hogy ma sem lesz kevésbé pörgős a napunk, de akkor még nem is gondoltuk, hogy a reggeliző helyünkül szolgáló parmezánüzem, az izgalmas Ferrari élmények és a mélypontként megélt sonkagyár után mennyire le fog minket nyűgözni a világhírű balzsamecet manufaktúra. És akkor még azt sem sejtettük, hogy Viktorral együtt készíthetjük el az aznapi vacsinkat a hotelban.

Budapest, Hotel Belvedere, 2011. december 17-18. / Feri

 

A „Turistaként Budapesten” projektünket 2011 év végén indítottuk. Ennek keretében budapesti lakosként budapesti szállodákat terveztünk/tervezünk meglátogatni, amiről természetesen be is számolunk. Első állomás a Le Méridien volt, ahol nagyon jól éreztük magunkat. Ezután az Art’otel következett, ahonnan hatalmas csalódással tértünk haza. Mindkét alkalommal Holiday Plus szállodautalványt használtunk fel, ami által a szállás ingyenes volt. A harmadik és egyben utolsó ilyen hotel a sorban a Hotel Belvedere Budapest volt. Lássuk, milyen volt!

2012. június 21. / Tünde

 

A túra második napján délután 2 órára már meglátogattunk egy olívaüzemet, sétáltunk egyet Gargnanóban és már meg is ebédeltünk egy csodás hegyi trattoriában. De ezzel még korántsem volt vége a kalandoknak, várt ránk a pezsgőgyártás minden csínja-bínja, este pedig a Garda-tó túlpartja és egy furcsa olasz buli.

András étterme

2012.07.26. 16:22

2011. április 06. 20:00 / Seprű Oszkár

 

Még áprilisban volt, hogy András éttermébe mentünk vacsorázni, helyesebben András és Nobuyuki Matsuhisa éttermébe, a Nobu Budapestbe. Tünde és Feri már voltak ott, közvetlenül a megnyitás után, és elégedetten távoztak, ezért ahogy megláttuk az aktuális lehetőséget valamelyik diszkont oldalon, rögtön rámentünk az ajánlatra. A japán konyhát még körbe tudnám írni (minden, ami tengerből lett kivéve vagy tenger által partra vetve + marha + rizs), de a peruiról halvány fogalmam sem volt, és ez a mai napig is tart. Azért annyit már tudok, hogy krumpliban nagypályások, valamint szeretik a csípős paprikát, paradicsomot, kukoricát és az egyben sült tengerimalacot. Nyilván a spanyol konyha is nagy hatást tett a perui (inka) ízekre miután Pizarro leigázta őket, és aki nem tanult meg paellat főzni, míg Hacki Tamás elfütyöli az El Condor Pasat, az lett másnap a főfogás. Most, hogy már megvannak az előtanulmányok akár be is mehetnénk az étterembe.

2012. június 21. / Tünde

 

A túra első napja nagyrészt az utazással telt, de a házigazdánk által elkészített vacsora előtt azért még belefért egy bioborászat meglátogatása is, ahol rengeteg mindent megtudhattunk a borkészítésről. A második nap már sűrűbb és izgalmasabb volt. A sok-sok kaland el sem fér egy bejegyzésben, így két részben írjuk le az aznapi élményeinket. Az első részben szó lesz arról, hogyan készül az olíva, hol terem a kapribogyó és mire használják a babért. Teszünk egy sétát Gargnanoban és kalandos közlekedési helyzetek után kipróbáljuk a spiedot. Csapjunk is bele!

Millenáris, Gourmet Fesztivál, 2012. június 9. 17:30-20:45 / Tünde

 

A Gourmet Fesztiválról szóló bejegyzésünkkel folytatjuk a fesztiválélményeink tárgyában íródott minisorozatunkat. Az előző bejegyzésben beszámoltunk arról, hogy milyen fantasztikus dolgokat lehet készíteni a libák húsából, illetve belső szerveiből – csokoládét, fagylaltot és persze ínycsiklandó ételeket is, mint pl. életem eddigi legfinomabb hamburgere –, most pedig azt nézzük meg közösen, hogy a Gourmet Fesztivál milyen felhozatallal dicsekedhetett 2012-ben.

2012. június 20. / Tünde

 

A blogunk egy éves szülinapját az olasz Garda-tónál, egy szervezett gasztrotúrán ünnepeltük. Mindössze 3-4 napunk volt arra, hogy bejárjuk a Garda-tó környékének gasztronómiai csodáit (ugyanis az 5 napos kirándulásból közel 2 napot elvitt a buszos utazás), ezért nagyon hatékonynak kellett lennünk. A profi szervezésnek köszönhetően viszont sikerült kihozni belőle a maximumot, és fantasztikus gasztroélményekben volt részünk, melyben Kertész Mirjam és Segal Viktor voltak a segítségünkre.

Kóstolással egybekötött látogatáson vettünk részt művészi pezsgőgyártónál, bioborászatban, olívatermelőnél, parmezánkészítőnél, sonkaüzemben és könnyfakasztó szalámigyártónál, illetve egy méltán világhírű modenai balzsamecet gyártóhoz is bejutottunk. Jártunk Maranellóban a Ferrari Múzeumban, ahol néhányan egy zsír új Ferrari Californiát is meghajthattak. Ha már ott voltunk beugrottunk egy ferraris étterembe is. Ezeken túl megismerkedtünk néhány festői kisvárossal a Garda-tó partján, a tavon pedig speedboatoztunk egyet. Buszoztunk kalandos hegyi szerpentineken, az egyik végén megkóstoltunk egy tradicionális specialitást, a spiedot. Voltunk a helyi piacon és abba is bepillantottunk, hogyan mulatnak az olaszok. Főzőcskéztünk Viktorral és természetesen a közeli Michelin-csillagos éttermet sem hagytuk ki.

Két egymást követő 7végén sikerült degeszre ennünk magunkat, köszönhetően a Budavári Libamájfesztiválnak, illetve a Gourmet Fesztiválnak, ugyanis egyiket sem tudtuk kihagyni. Mindkét helyen találtunk igencsak kiemelkedő fogásokat, híztunk is újra pár kilót…

Számunkra ez egy komoly mérföldkő, ezért úgy döntöttünk, e nemes alkalomból közelebb engedjük a kedves olvasóinkat a privát szféránkhoz és felfedjük az arcunkat. ;)

Kipréseltem magamból…

2012.06.12. 16:54

Budaörs, Présház, 2012. március 10. 18:00 / Tünde

 

Eltelt lassan három hónap, mióta nem írtam egyetlen sort sem a blogra (még szerencse, hogy Ferim néha aktivizálja magát… Oszkárt pedig magammal tudom inkább egy lapon említeni – ejnye-bejnye nekünk). Kissé már nyomaszt, hogy csak gyűlnek a fotó mappák (már 10 fölötti azon helyek száma, amelyekről eddig még nem sikerült bejegyzést készítenünk… enni bezzeg bírunk), az írások megjelenésének gyakorisága ezzel szemben pedig csökken. Egyszerű az indok: nincs elég időnk a részletes leírások elkészítésére. A megszokott színvonalból lejjebb nem szeretnénk adni, ezért  ritkábban írunk inkább, illetve egyre régebbi élményeket dolgozunk fel, de a részletességhez továbbra is ragaszkodunk. Számunkra az fontos, hogy ne csak egy rövid benyomást rögzítsünk az adott helyről (ilyenekből tömérdek van a neten), hanem minél több információt osszunk meg, azaz mindent, ami számunkra érdemesnek tűnik megtartani az utókor számára vagy megosztani a nagyérdemű publikummal. Ez egyébként kétélű fegyver, mert nyilvánvalóan egy 3 hónappal korábbi élményről nem tudunk olyan részletes és érzelmekkel teli írást kreálni, mint egy frissről. Ennek ellenére nem adom fel, nekiesek újra, lássuk, mit sikerül kipréselnem magamból.

2012. április 30. 18:30 / Feri

 

Van bennem – és valószínűleg sok mindenki másban – egy sztereotípia, hogy a külföldiek által sűrűn látogatott épületek, látványosságok közelében nincs igazán jó étterem. Ott nem azzal foglalkoznak, hogy az elfogyasztott ételek miatt visszatérj hozzájuk, hiszen mindig van utánpótlás és egyébként sem az ételek miatt mennek a környékre emberek. Emellett az étteremnek helyet adó helyiség bérleti/vételi díja is magasabb, mint máshol, így a befektetés is könnyebben megtérül, ha nem a minőség az elsődleges szempont. Én így gondolom. Tipikus példa erre a Gundel (és ez nem az én véleményem, hiszen én még sosem próbáltam, hanem külföldi ismerőseimé), illetve a szintén a Hősök tere környékén lévő Robinson vagy Anonymus. Viszont egyre több olyan helyről hallok, amik turistacélpontok közelében, magas színvonalon öregbítik az ország hírnevét. Személyes tapasztalatból csak az egri vár alatt megtalálható Imola Udvarházat tudnám felhozni példaként. Egészen eddig, ugyanis meglátogattuk az Esztergomi Bazilika katakombáiban elhelyezkedő Prímás Pincét.

Ki főz a Chateau Viszben?

2012.05.14. 17:08

2012. április 1-2. / Feri

 

Tudja valaki, ki a szakács a Chateau Viszben? Egyáltalán tudja valaki, hol található a Chateau Visz? Szerintem méltánytalanul keveset hallunk róluk, pedig megérdemelnék a nagyobb nyilvánosságot, hiszen évek óta kiemelkedőt nyújtanak – mint szálloda és mint étterem egyaránt. Bár a hazai toplistákon egyre lejjebb csúszik, nálunk, ha csak hajszálnyival is, de még mindig a Chateau Visz Magyarország legjobb étterme!

2012. február 26. 14:00 / Feri

 

Idén 3 alkalommal is kihasználtuk a torkos csütörtök adta lehetőségeket. Első alkalommal egy keddi napon az Alabárdost látogattuk meg, a tapasztalatokról Oszkár mesélt. Azután csütörtökön a Carne Di Hallt teszteltük, erről pedig Tünde írt. Az utolsó lehetőség a Héderváry kastélyból hazafelé tartva adódott. Beugrottunk Győrbe, hogy egy ebéd keretein belül kipróbáljuk a La Maréda éttermet. A honlapjukon és a bejáratnál lévő táblán is büszkén adták mindenki tudtára, hogy itt a Torkos Csütörtök nem fejeződik be csütörtökön. Torkos napokat hirdettek, miszerint pénteken 40%, szombaton 30% engedményt adnak minden étel árából, vasárnap pedig elengedik azok áfáját. Mi vasárnap voltunk, de valahogy mégis elmaradt a Torkos napi kedvezmény.

2012. február 23. 20:00 / Tünde

    

A 2012-es torkos csütörtökhöz kapcsolódó élményeinkről már olvashattatok Oszkár tolmácsolásában. Mivel az nem pont csütörtökön volt, így lehetőségünk nyílt a csütörtöki torkoskodásra is. Újabb izgalmas élményekkel gazdagodtunk.

Turistaként Héderváron

2012.04.10. 11:31

2012. február 24-25. / Feri

 

Megnyugtat, ahogyan a virágba boruló földek elsuhannak. Feldobja az utazást és háttérbe szorítja az utazás kellemetlenségeit. Már második napja zötykölődünk, lassan haladunk. Igaz, hogy előző este megpihentünk egy fogadóban, de az mégsem olyan kényelmes, mint otthon vagy a Grófnál. Bár még sosem jártam a Grófnál, de mégis csak a Grófról beszélünk, szóval biztos elkényeztet minket. Ha végre-valahára odaérünk. A hintónkat 4 ló húzza, de már kezdenek fáradni. Ahogyan mi is. Reméljük, már nincs sok hátra és végre megérkezünk a hatalmas kastélyba. Vár minket a vacsora a Grófnál!

2012. március 6. 18:00 / Tünde

 

Az én drága férjecskémtől főzőiskola élményt kaptam ajándékba Karácsonyra. Találó meglepi volt, hisz a főzésről valljuk be, keveset tudok, így nagyon örültem neki. Utánanézett, hogy milyen sulik vannak, hová és milyen témára érdemes jelentkezni. Mivel rengeteg izgalmas dologra akadt, úgy döntött, rám bízza a dolgot, de azért sugallta, hogy szerinte a Csillagánizs lesz a legjobb választás. Én is végignézegettem a főzősulikat, és olyat kerestem, ahol az előadó chéf kiemelkedően jó a szakmában. Így találtam rá a Segal Viktor vezette, „Élmények ízekben - Lyon, Pierre Orsi” címmel ellátott, Csillagánizs tanfolyamra. Igaza lett az uramnak! :)

Klasszikusok féláron

2012.03.19. 19:09

2012. február 16. 19:00 / Seprű Oszkár

 

Ez most nem egy könyvesbolt felhívása, hanem torkoscsütörtöközésünk jegyzete lesz.

Rutinos és addikt torkoskodók vagyunk, de szerencsére a diszkont nappal kapcsolatban - általam is sokszor hallott - negatív tapasztalatokból én még nem nagyon kaptam ízelítőt, amit betudok annak, hogy általában jól választunk és tudjuk, hogy mit várjunk az adott helytől. Az idén 4 étterem között vacilláltunk, de egyikbe sem sikerült a megfelelő időpontra és létszámra foglalni….aztán az Alabárdos visszahívott minket, hogy kiterjesztik az akciót és így, bár egy korábbi időpontban, de ugyanolyan feltételek mellett mehettünk torkoscsütörtökre.

2012. február 21. 19:15 / Tünde

A fenti felsorolásból én biztos nem jöttem volna rá, hogy milyen helyeken járhattunk. Bezzeg Ferinek egyetlen kép is elég volt és azonnal rávágta, hogy ICEBAR!

Gratulálok! Én meg itt szervezkedek, hogy meglepi legyen… Gondoltam, ha kap egy ilyen (a szöveg alatti) képet, sosem fogja kitalálni, miről is szól, úgyhogy a szülinapján kap is valamit, meg nem is (mint a mesében), de legalább izgulhat, hogy hová is megyünk majd. Ehhez képest ő ránézett a képre és azonnal vágta. Hát szép, lehet is egy férfinak meglepetést okozni…

2012. január 27. 19:00 és 2012. február 11. 14:00 / Feri

„El innét, finnyás orru satnya nép!
El, vékonypénzű, holdvilági faj,
melynek eleme csak illatolaj,
s befogja orrát ha szabadra lép!
El e puhult nép! nincs közöm velek,
A lacikonyháról énekelek.”

Igen, a Laci!Konyháról énekelek. Vagy ha divatosabban mondom, írok. Duplán, mert 2 alkalommal is teszteltük őket, mivel már az első után kedvenccé váltak.

Punkból Hard Rock

2012.02.24. 12:35

2012. február 9. 21:00 / Tünde

 

Hogyan lett a Punk Rockból Hard Rock? Íme:

1971. június 14. London: Megnyílik az első Hard Rock Café

1990. június 7. Orlando: Megnyílik a világ legnagyobb Hard Rock Caféja

2009. július 25. Prága: Tünde&Feri első Hard Rock Café élménye

2011. december 14. Budapest: Megnyílik a Hard Rock Café Budapesten

2012. január 24. Budapest, Arcade Bistro: Tünde&Feri megismerkedésének 19. évfordulója – Feri zsebéből előkerül két színházjegy

2012. február 9. 19:00 Budapest, Pesti Színház – Punk Rock színmű

2012. február 9. 21:00 Budapest, Punkból Hard, azaz Tünde és Feri belép a Hard Rock Caféba

Egy hirtelen ötlettől vezérelve ültünk be azon az estén a közel 2 hónapos Hard Rock Caféba. Nem volt tervezett, aminek meg is lett az eredménye, ugyanis nem volt nálunk elég pénz…

2012. január 24. 20:00 / Tünde

 

Ez a nap is elérkezett, egy híján 20 éves lett a kapcsolatunk Ferivel! Izgalmas érzés belegondolni, hogy 20. éve éljük együtt napjainkat (jóval több már, mint amit külön töltöttünk) és még mindig élvezetes, örömteli napokat élünk meg közösen. Sőt, folyton úgy érzem, csak egyre erősebb, kiegyensúlyozottabb és boldogabb minden napunk. Másoktól szoktam hallgatni, hogy ez már gombócból is sok, de csak mosolygok rajta – béna szöveg, de nem haragszom érte. Ezt csak azok érthetik, akik hasonló jóban élnek. Kívülről csak annyi látható, hogy 20 hosszú év, milyen uncsi lehet – pedig…!!! Olyan, mint az Arcade Bistro – a külsőségek leginkább egy klasszikus, már-már uncsinak is mondható vonalat követnek, de ami belül van, az a lényeg, mert az fantasztikus!

2012. január 14. 14:00 / Tünde

 

Feri unokatesójával volt hétvégi randink Szentendrén. Rég találkoztunk, így olyan helyre szerettünk volna beülni, ahol nem néznek ki akkor sem, ha órákat töltünk az ebédünk mellett beszélgetéssel. Ezen felül a téli hidegben egy kis melegségre is vágytunk, így kitűnő választásnak tűnt a Palapa mexikói étterem. Mindannyian jártunk már ott, így tudtuk, hogy mire számíthatunk. Autentikus mexikói, melegséget árasztó hangulat, nagy adag, ízletes ételek. Meglepetést nem okozott, pont azt kaptuk, amit vártunk és csöppet sem bántunk.

süti beállítások módosítása