2011. szeptember 8. 17:30 / Tünde

 

Úgy látszik, mostanában ilyen rendhagyó kedvemben vagyok. A napokban a KonoPizza bejegyzés, ma az első budapesti Wasabiról (Szépvölgyi úti) fogok kicsit másképpen írni, mint eddig. Az előbbinél a friss, ropogós hírérték volt az indokom, utóbbinál pedig az a rengeteg étel, amit megkóstoltam és az információhiány, mivel nincs kiírva, hogy mi micsoda, csak leveszed a futószalagról, ami megtetszik és megkóstolod. Ha bejön, elfogyasztod, ha nem, kirakod az asztal szélére és a pincérek elviszik, hogy elférjen az a rengeteg tányér, amit még magad elé pakoltál. A lényegét úgy tűnik, rögtön le is írtam az 1-es számú barátnőmmel történt legutóbbi találkozásunk helyszínéül szolgáló, Wasabi étterem koncepciójának. Na de kezdjük inkább az elején.

A Gasztrotúrák blog életében először velem ebédelő barátnőm hívott meg egy vacsira (segítettem neki munkahelyet találni és ezzel kívánta megköszönni – nagyon kedves gesztus, igazán jól esett, főleg ha belegondolok, hogy hány ember karrierét vagy pénztárcáját segítettem előbbre, akik közül néhányan talán már az utcán sem ismernének meg…). Először a Spoon étteremhajót szemelte ki e célból, mert nagyon rég volt már náluk, és akkor elégedetten távozott, én sem próbáltam még, úgyhogy jó választásnak tűnt … volna. De végül, egy fárasztó nap után jobban vágyott egy több órán keresztüli dumcsira és laza csipegetésre a Wasabiban (végül persze óriási zabálás lett belőle). Én is szeretem a helyet, ráadásul irományunk sem született még róla, úgyhogy nem álltam ellen, örömmel vettem a meghívást.

 

1.     Megközelíthetőség

Budapest III. kerület, Szépvölgyi út 15. www.wasabi.hu

A Wasabi több étteremmel is rendelkezik: Pesten a Podmaniczky úton, Budán a MOM Parkban és a Szépvölgyi úton, illetve vidéken Debrecenben. Időrendben az első ezek közül a budapesti, Szépvölgyi úti étterem, amely a Kolosy tértől nem messze, az Új Udvar közelében helyezkedik el.


Épp valamit javítgattak a bejáratán, de azért készítettem róla egy fotót.

 

2.     Feeling, ételek, kiszolgálás és visszatekintések

Le kellett mennünk egy lépcsőn. A mélyben a következő látvány fogadott minket.


Japán hangulat, kedves pincérek és az asztalok közötti futószalagon körben felvonuló finomságok. Olyan volt, mint egy divatbemutató, ahol nem csak a szemed gyönyörködhet, hanem a többi érzékszerved is részt vesz az élményben.


A pincérek útvonalától balra elszeparált boxok várják a vendégeket,


a hangulatos látványkonyha pedig a terem végén helyezkedik el.


A bejárattól legtávolabbi, a konyhához legközelebbi asztalt választottuk.

Egy szerencsebambusz társaságában vártak minket a japán kellékek, evőpálcikák, több féle gyömbér, szójaszósz és az elmaradhatatlan, a hely névadójául szolgáló wasabi, azaz az igencsak csípős vízi torma. A leves jellegű ételekben benne van a hozzájuk tartozó kanálka, de egyébként nem raknak ki normál evőeszközöket. Egész jól eszem pálcikával, de nem annyira kedvelem, bevallom, hogy itthon kézzel eszem inkább a sushit.

Az evőpálcika kapcsán nosztalgikus hangulatba kerültem és eszembe jutott két korábbi, japán étkekhez kötődő élményem is.

Az első, 7 éve történt és egy Balin töltött nyaralásunkhoz kötődik. Egy japán étteremben nem kaptunk az ételeink mellé normál evőeszközöket, csak pálcikát. Másfél deci meleg szaké után - az egyébként is trópusi hőségben - már csak egymáson röhögtünk, hogy mennyire bénán próbálkozunk a jobbnál-jobb sushik, illetve a hosszú, makaróni-szerű tészták szánkba cserkészésével.


Nagy élmény volt, főleg, mikor kihozták a levest, aminek a merőkanala nem volt nagyobb űrtartalmú, mint nálunk egy normál evőkanálé – na azzal szedd ki becsiccsentve a levest és a benne össze-vissza gabalyodó tésztákat. Vicces jelenet volt, ahogy röhögőgörcstől szenvedve dülöngélünk az asztalnál, de mi legalább jól éreztük magunkat!


A másik ide vágó történet: Már tudjátok, hogy nagyon sok éve vagyunk együtt Ferivel (januárban lesz 19! J). Tavalyra kifogytunk a karácsonyi menü ötletekből és úgy döntöttünk, megismerkedünk a japán konyha örömeivel. Összeállítottunk egy 10(!) fogásból álló menüsort, néhány helyről sikerült beszereznem a hozzávalókat (nem volt egyszerű), majd a fenyő feldíszítése után nekiláttunk a főzőcskézésnek. 6 (!) teljes órán keresztül meg sem álltunk! Nagyon izgi volt ezekkel a számunkra teljesen ismeretlen alapanyagokkal dolgozni. Bőven besötétedett már, mikorra elkészültünk mindennel… legalábbis azt hittük. Mikor már gyakorlatilag nem bírtunk állni a lábainkon, észrevettük, hogy az egyik fogáshoz még hozzá sem láttunk! A felismeréstől és valószínűleg a fáradtságtól is akkora nevetésben törtünk ki, hogy alig bírtuk abbahagyni. Úgy látszik, Ferivel mindig ide jutunk, ha japán menüről van szó. Végül lemondtunk az utolsó fogásról és 9 féle ételt tálaltunk. Íme:


Miso-leves káposztával; vegyes zöldséges rizs; tészta szezámmagos mártogatóval; kacsatekercs karottával és újhagymával; serpenyős marhahús; olajban sült lazac; tofu japán módra; pikáns palacsinta és dióval töltött alma japán módra. Ezeket lehet megtalálni az asztalon. Aki szereti a kihívásokat, párosítson!

Nagyon finom lett minden, bár igazából épp, hogy csak megkóstolgattuk őket, mert már az illatával is tele voltunk. Újra bebizonyítottuk, hogy hajlamosak vagyunk túlzásokba esni, hisz bőven túllőttünk a célon a kettőnk számára készülő menüvel, ugyanis egy kisebb hadsereg is jóllakhatott volna vele. A maradékokat szétosztottuk a szülők között – nekik még izgalmasabbak voltak ezek az ízek, de meglepően nyitottak voltak a kóstolgatásukra, ami külön örömmel töltött el minket.

Na de a nosztalgiázás után térjünk vissza a tárgyhoz, mivel is szolgáltak a Wasabiban.

Italnak sárgadinnyés limonádét kértem.


Nem volt benne külön cukor, de így is nyilvánvalóan édesebb volt, mint egy citromos víz, amit máskor szoktam inni. Ízlett.


A következő ételek közül választhattunk a futószalag alsó és fölső polcáról:

Sushik és sashimik (nyers, vékony halszeletek): maki sushi (amelyik közepe van megtöltve és be van vonva norilappal, azaz algalevéllel - fekete a külseje), nigiri sushi (amelyik tetején vannak a finomságok).

Előételek: pl. bundázott rák, illetve rákolló, tintahal karikák, különböző saláták.

Levesek: én nagyon szeretem a miso levest, de inkább házhoz szállításkor szoktam olyat rendelni, most nem is láttam a futószalagon. Helyette édes leveseket kóstoltunk: mangósat és kókuszosat. Nagyon fincsik voltak, bár nekem picit édesek.

Főételek: különböző, főleg wokban készült husik, tészták és rizses ételek.

Desszertek: ezek közül a tokio tiramisut nagyon szeretem – ezt szoktunk kapni grátiszként, amikor itthonra rendelünk és meghaladja a 3.500,- forintot a rendelésünk –, nagyon szeretem! Most ilyeneket ettünk: csokoládés szelet thai mangókrémmel (ez nagyon finom volt), csokis tavaszi tekercs (nekem ez túl sok, de a barátnőm szereti), édes japán rizs mentás lime-os habbal (felejthető), hideg mangó leves (cool), kókuszkocka (fincsi), kókusztej tápiókával (ez sem volt rossz). Az egész menüből az abszolút kedvencem pedig a karamelles chillis banán volt! Fantasztikusan finom! Édes szószban az a csípős, sült banán! Isteni!

Jöjjenek hát az ételfotók, ömlesztve – szerintem látványra is izgalmasak, de ahol még emlékszem a részletekre, próbálom őket kommentálni.


Van minden féle a fotón. Amit kiemelnék, az a pestós tészta (nagyon finom volt, bár nekem inkább olasz, mint japán), a mangó levest (édes és hideg volt, gyümölcsdarabokkal) és a rákszirom, ami hozta a tőle elvárt ropogtatni valós stílust.


Itt leginkább saláták találhatók, illetve a fent már minősített kókuszleves és a már sokat emlegetett evőpálcikák.


Sashimi, azaz lazac hidegen tálalva hagymával és naranccsal. Rendben volt!


Saláták, háttérben a futószalaggal.


Különböző tészta-félék.


Rák nyárson, sushik (tonhalas, polipos és lazacos) és szójaszósz.


Édességek, mákosan, rizsesen, kókuszosan. A zöld színűek zöldalmás édességeket testesítenek meg.


Jobboldalon egy markáns, gyömbéres csoki krém, baloldalon pedig a legnagyobb kedvenc, a karamellizált chillis banán. Az utóbbiból két tányérral is „magamévá” tettem – a második lett a „záróakkordom”, pedig már nem volt könnyű szabad helyet találnom a számára, de végül csak sikerült megoldanom valahogy.


Egérke, nem volt finom, szegényke.


Csokis, tápiókás desszert és baloldalon a mangós süti, jobb oldalon a másik kedvenc, a Tokio tiramisu.


Egyeském gyümölcsökre vágyott, ezért szólt a pincérnek, hogy tegyenek a szalagra. Ezek itt most miatta érkeztek – friss gyümölcsök és kókuszos körte.


Csokis tekercs – én a tavaszit sem szeretem, mert túl zsíros, de szerintem ez is, úgyhogy én ezt nem kóstoltam.


Hát őket nem tudom, mik voltak, de a karácsonyi reggelink valami hasonló kinézetű, kész sütikből állt. Nyúlós, de mégsem túlzottan ragadós a tészta, nagyon furi állagra és nem is igazán finom.

Ha már megemlítettem:


Íme a szénhidrátdús japán reggelink – egyik süti sem igazán nyerte el a tetszésünket.

Még szerencse, hogy nem vontunk le messzemenő következtetést a reggeli édességek alapján és ment el a kedvünk a japán étkektől, különben éhen maradtunk volna a szentestén, illetve a Wasabit is messziről elkerülnénk. Térjünk is vissza hozzájuk. Az ételeken túl vagyunk, de a mellékhelyiségek még hátra vannak, meglátogattam természetesen a mosdót is.


Egész japán feelingűre sikeredett!


Tisztaságilag is rendben volt.

 

3.     Árak

A sima limonádé 750,- volt, a sárgadinnyés 800,-, egy coca-cola 420,- és a korlátlan vacsi menü 5.990,-, összesen 14.370,- forintot fizetünk, azaz fizetett a vendégül látó egyeském.

Egyébként ilyen árakkal dolgoznak:

EBÉD (hétfő-kedd) | 4490 HUF
EBÉD (szerdától-péntekig) | 4990 HUF
VACSORA (hétfő-kedd) | 5490 HUF
VACSORA (szerdától-péntekig) | 5990 HUF
HÉTVÉGE (és ünnepnapok) | 5990 HUF

Különböző akciókkal is kedveskednek a vendégeiknek, amelyek közül néhányban mi is részesültünk. Kaptunk például törzsvásárlói kártyát (ha ötször a korlátlan menüt választod, a hatodikra a Wasabi vendége vagy), illetve egy ajándék thai masszázs vouchert is, amely 30 perces tradicionális vagy olajos masszázsra váltható be. Én egyébként is szeretem az ilyesmit, úgyhogy külön örültem neki, köszönöm!

 

4.     A Gasztrotúrák összegzése

A Wasabi nem csak jó házhoz szállító – ez köztudott róluk, igényes csomagolásban, időben képesek az ételeket kiszállítani, vannak különböző válogatásokat tartalmazó dobozaik, illetve gourmet és óriási méretű parti válogatásaik is –, hanem kellemes vacsora helyszín is. Baráti társasággal is kiváló teret ad a hosszas beszélgetések közbeni csipegetésnek vagy akár bőséges étkezésnek is, mert a futószalagon kínálkozó ételek korlátlan mennyiségben fogyaszthatók és az eltöltött időt sem szorítják keretek közé. Akár romantikus, ismerkedős találka helyszínnek is el tudom képzelni – ha nem jön be a szemben ülő alany, legalább elfoglalhatod magad a folyton érted tolongó finomságokkal. Fogyókúrázóknak viszont semmi esetre sem ajánlom, mert a szalagon roskadozó ételek garantáltan soha nem fogynak el, azaz csak magunk szabhatunk határt a kapacitásainknak – és bizony, ha nincs kemény elszántságunk és kitartásunk, a Wasabiban igen könnyű bűnbe esni!

 

Pont:

6/10

A bejegyzés trackback címe:

https://gasztroturak.blog.hu/api/trackback/id/tr113240656

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása