2012. február 23. 20:00 / Tünde

    

A 2012-es torkos csütörtökhöz kapcsolódó élményeinkről már olvashattatok Oszkár tolmácsolásában. Mivel az nem pont csütörtökön volt, így lehetőségünk nyílt a csütörtöki torkoskodásra is. Újabb izgalmas élményekkel gazdagodtunk.

Mindenképpen olyan helyre szerettünk volna menni, amit még nem ismerünk, de az előzetes infóink alapján jónak ígérkezik. Vagy esetleg olyan helyre, ahol voltunk már régebben és tudjuk, hogy nagyon drága, viszont az akció keretében megéri őket újra meglátogatni. Ez utóbbi kategóriában a Nobu lett a befutó, de sajnos már nem volt szabad asztaluk, az előzőben pedig az Iberostar, de ott sem volt már hely. Oszkár egy mélben ki is fejtette a témába illő összeesküvés elméletét:

A tököm tele a torkoscsütivel!!!

Monitorozom az oldalt és egy gyémántot találok a ciszternában. IBEROSTAR!!! Luxus spanyol fine dining étterem. Van, aki szerint a következő csillagos étterem lesz. Lecsapok rá kérdés nélkül...online foglalás...nincs időpont....mondom, felhívom őket azt meglátjuk....a recepciósnak elmondom vágyamat....aszondja, kapcsolja az éttermet...erre valami spanyolos angol beleszól a telefonba...mondom neki TOORKOOOS CSÜÜTÖÖÖRTÖÖÖK...nem érted??? Aszondja nekem "do you speak english? B@zdmeg, Magyarországon vagyunk!!! Na, mindegy váltok angolra, de a torkoscsütörtököt nem fordíthatom discount-thursday-nek. Szóval megegyezünk, hogy már csak ebédre tudna asztalt adni, mert a vacsorahelyek beteltek. Szerintem van egy torkoscsütörtök maffia, ami lecsap ezekre a helyekre. Alig pár órája lehettek fent az oldalon és már nincs hely. Ráadásul őket tényleg, csak a műértők ismerik. :-(

Hát igen, lehet valami abban, amit Oszibá mond… Hallottunk már olyanról, hogy emberek befoglalnak több helyre is és majd oda mennek el, ahová épp aznap este kedvük lesz… Mi lennénk a lúzerek? Néhány évig azért nem jártunk torkoskodni, hogy hagyjuk, hogy tényleg azok az emberek menjenek ilyenkor a jó helyekre, akik vágynak rá, de nem tehetik meg egyébként. Nem akartuk tőlük elvenni a lehetőséget... A párhuzamos foglalgatások, majd emiatt üresen maradt asztalokat eredményező viselkedés számomra teljeséggel érthetetlen és elfogadhatatlan – de sajnos sokat nem tehetek ellene…

A Carne di Hallra Feri talált rá, miközben nézegette a torkoscsüti weblapján lévő éttermeket. Nem igazán hallottunk még róluk, de a facebookon lévő ételfotóik igencsak felkeltették az érdeklődésünket. Örömmel konstatáltuk, hogy van szabad asztaluk, majd izgatottan számoltuk vissza a napokat a nagy találkozásig.

Eljött végül a csütörtök este. Eltömegközlekedtünk a Duna-parti helyszínre, készítettünk 1-2 fotót,

2012-02-23 20-04-43 22

majd lementünk az étterembe, amelyet egy pincehelyiségben alakítottak ki.

Elsőre kissé csalódás volt a hely szelleme, mert a facebookos fotók alapján valami sokkal progresszívebbre számítottunk. Ott csak ételfotókat találtunk, amelyek igencsak haladó gondolkodásra vallottak, a hely belső kialakítása ezzel szemben abszolút a klasszikus vonalakat követte.

2012-02-23 20-30-41 563

Ráadásul sokan is voltak (bár nem teljesen fullon), óriási volt a hangzavar. A pincérünk sem segítette a helyzetet, mert nagyon halk szavú volt, ráadásul iszonyatosan hadart, úgyhogy alig értettük. Az is meglepetésünkre szolgált, hogy este 8 óra volt és még nem tudta a napi ajánlatokat, ezért csak elsorolta az előző napiakat, miheztartás végett. (A menüben ugyanis jokerként szerepelt néhány fogás, amelybe behelyettesíthető az adott napi változat, pl. idény krémleves, idény szerinti gyümölcsös sütemény.) Végül átküzdöttük magunkat a kommunikációs akadályokon és rendeltünk.

Az italoknál is kisebb problémákba ütköztünk. Prosecco nem volt, így Hungária Extra Dry pezsgőt ittunk. Nagy mentes víz sem volt, ha sok folyadékra vágyunk, tudnak hozni szódát szifonból… A Gál Tibor borok elfogytak, végül megállapodtunk egy Hagymási Kadarkában, amit egy lány pincér – nagy meglepetésünkre – velem kóstoltatott meg. Azóta sem tudom, milyen megfontolásból tolta az én orrom alá a poharat… Finom volt egyébként, nagyon!

Az előételeknél mindketten bevállalósak voltunk – nem tántorítottak el az első benyomások, továbbra is hittünk a facebookos fotóknak. :)

Éhes disznókként mi ízletes makkokról álmodoztunk, mivel iszonyat sokat kellett várnunk az előételeinkre! Ezt ők is érezték, mert felváltva jöttek oda a pincérek és kérték a türelmünket. A pincérünk próbálta magára vállalni a kellemetlen szitu felelősségét – „Miattam volt, elégettem a pirítóst, de csináltam frisset.” Jó fej volt, nincs ezzel semmi gond. Ami viszont nagyon nem tetszett, hogy a mellettünk ülő asztalnál valószínűleg a tulaj foglalhatott helyet – ő viszont gyorsan megkapta a kajáját és még ebben a zűrzavarban is kitöltötték a pincérek a szódáját… mintha nem lenne más dolguk. Nem is értem ezt a hozzáállást. Miért ilyenkor megy le és miért vacsoraidőben eszik ő is? Nem a vendég az első?

Egyébként volt hátul egy nagyobb társaság, ők pont előttünk rendeltek, emiatt alakulhatott ki a torlódás. De egyébként is kimagaslóan nagy volt a fejetlenség. Mindenki nagyon szétszórtnak tűnt. Mikor már kocsányon lógtak a szemeink, egyszer csak megjelentek az asztalunknál 3 főétellel! Igen, hárommal és mi ugye ketten voltunk, és igen, főétellel, miközben még az előételeinket sem kaptuk meg. Aztán se szó se beszéd, visszavitték azokat a konyhára – reméltük, nem ugyanazok lesznek a mieink később, „felmikrózva”.

Nem tudjuk, hogy mindig ilyen szétszórtak-e és így megy-e folyton a rohangálás vagy csak a torkos csütörtök miatti nagy forgalom az oka. Az meg nem lehet mentség! Ha nem tudják ellátni tisztességesen a vendégeket, inkább ne vállalják be! Nem kötelező... Egyébként kb. 15 asztal lehetett, amiből egyszerre maximum 10 volt foglalt. Négy pincérnek tudnia kellene kezelni ekkora mennyiséget – szerintünk…

Végül majdnem egy egész órát (a fotók alapján 53 percet) kellett várnunk, mire megérkeztek az előételeink. Feri tatár beefsteaket kért, amelyet francia és magyar módra készítettek.

2012-02-23 21-01-21 680

Feri: Elsőre ami hiányzott nekem, az a sok zöldség. Volt rajta valamennyi, de legalább a duplájára lett volna szükség. A francia és magyar mód közötti különbség nem volt túl markáns. De lehet, hogy csak túl éhes voltam és nem voltam képes az ízekre koncentrálni. A képen a francia változat tetején csemege uborka található, míg a magyaron a szokásos vaj. Egyébként egy jól fűszerezett, nem túl krémes, de nem is karcos változatot kaptam. Finom volt, ízlett.

Én pirított borjúmájat kértem.

2012-02-23 21-01-20 194

A gombás szósz finom, erősen fűszeres volt, a máj nem volt túl omlós (amitől picit tartottam), de rágós sem. Összességében jó előétel volt, bár már annyira éhesek voltunk, hogy az előételeink fogyasztása átcsapott funkcionális evésbe és nem annyira szólt már az élvezetekről.

Őszintének tűnt a pincér érdeklődése, hogy ízlik-e a borjúmáj, illetve jó választás volt-e a kadarka. Mindkettőre pozitív választ tudtam adni. Az ételnél ennyi éheztetés után nem is volt csoda. A bornál pedig az ismeretlen pincék varázsa ragadott magával.

A főételeink kellemes ütemben érkeztek. Ekkor már minket sem hajtott az éhség, így már türelmesen várakoztunk. Steakkést hoztak a steakhez, ami meglepett, hogy erre odafigyelnek, mert a rendeléskor még azt sem kérdezték meg, hogy mennyire szeretném átsütve a husit. Egyébként sűrű bocsánatkérések közepette néhány poén is elhangzott az akkor már nem is igazán létező feszültségünk oldására – pl. a kacsát már lelőttem…

Nem is volt baj, hogy a főétel után kérdezték meg, hogy megérte-e a sok várakozást. IGEN! Az én ételem fantasztikusan finom volt!

Bélszín vaníliás céklával, erdei gombával, nudlival

2012-02-23 21-33-32 82

Mint kés a vajban vágta a husimat a célszerszámom! Az olajos nudli okés volt. A vanília dominált, de nem nyomta el a cékla jellegzetes ízét. A szósz fincsi, a gombás iszonyat intenzív. A husi is szép, talán az egyik vége picit rágósabb volt (az Alabárdosban az egész olyan volt).

Feri rosé kacsamellet választott, amit puliszkával és gyümölcsökkel tálaltak.

2012-02-23 21-33-51 211

Feri: Már az előételem sem volt rossz, de a főételért tényleg megérte oly sokat ülni az asztalnál. Tényleg nagyon jól sikerült. Már az is tetszett, hogy nem a szokásos tálalási módot használták (szeletekben szolgálták fel a húst) és kacsamell egészben került a tányérra. De az, hogy még ennyire finom is lett! Porhanyós, jó ízű volt a hús, semmi rosszat nem tudok róla írni. A mellé felszolgált gyümölcsök pedig igazán különlegessé tették, főleg a kókuszos mandarin. A puliszka pedig nem száraz volt, hanem krémes és nagyon ízletes. Egyike a legjobb kacsamellnek, amit eddig ettem!

A desszertjeink is jó ütemben érkeztek. Sőt, új szalvétát is kaptunk hozzájuk – kifejezetten szeretem, mikor nem a hagymás-zsíros, főételes szalvéta még megmaradt tiszta csücskébe kell a csokis számat beletörölgetni… Miután a villámat elejtettem, villámgyorsasággal kaptam helyette másikat – vannak helyek, ahol észre sem veszik az ilyesmit. Ezek a kis apró figyelmességek nagyon megérik ám a belefektetett energiát – egyre jobban éreztük magunkat.

Az én desszertem egy kardamomos csokitorta volt.

2012-02-23 21-59-18 194

Egész jó volt, de nem ájultam el tőle. Csokitortából ettem már jobbat is. A kardamomos fűszerezése tetszett.

Feri banánhabja viszont csúcs volt.

2012-02-23 21-59-37 202

Feri: Tényleg nagyon finom volt. Ez volt az idény szerinti gyümölcsös sütemény az étlapról, így előre nem tudtam, mit kapok. Megérte kockáztatni.

Én a desszertem után teljesen fullon voltam, így Feri kénytelen volt egyedül megkóstolni a házi ágyas vilmoskörte pálinkát a torkoskodásunk zárásaként.

A számlázással minden rendben volt, semmi említésre való nem történt már. Az elköszönésünk is az elvártak szerint zajlott. Ez egy olyan hely, ahol nemcsak az érkezésünkkor veszik el a kabátjainkat és húzzák ki a székeinket a helyeinket elfoglalásunkkor (bár ez talán ebbe a miliőben kissé túlzás is), de fizetés után sem esik nehezükre a korrekt elköszönés mellett még az ajtót is kinyitniuk távozásunkkor.

Nem bántuk meg, hogy kipróbáltuk a helyet. Igaz, mást kaptunk, mint amire számítottunk, de nem rossz értelemben.

          

 1. Megközelíthetőség

Budapest I. kerület, Bem rakpart 20. www.carnedihall.eu

A Batthyányi tértől 300 méterre déli irányban található az étterem a Duna partján. Sréhen szemben van vele a Parlament,

2012-02-23 22-33-00 468

a másik irányban a Lánchíd,

2012-02-23 22-30-44 657

mellette pedig a Budai Református Egyházközösség Temploma található.

2012-02-23 22-30-36 467

Tömegközlekedéssel is könnyen megközelíthető, de parkolóhely is van bőven a környéken (főleg, ha a rakpartot is beleértjük), napközben némi (nem kevés) hungarian forint ellenében.

           

  2. Ételek

Az ételek egyértelműen megérték a (fél)árukat és a hosszas várakozást is. Az étlapon szereplő nevük alapján nem igazán keltették föl az érdeklődésünket, mégis meglepően fantáziadús és ízletes fogások voltak.

2012-02-23 20-08-01 875

Saját meghatározásuk szerint magyaros alapokon nyugvó fúziós konyhát visznek. A chéf, Bóné Márk jó formáját hozta, igazán ügyesen bánt az alapanyagaival és az eszközeivel. Bár torkos csütörtökönként érdemes lenne kissé jobban odafigyelnie a time managementre. Szerintünk az étlap is lehetne egy kicsit beszédesebb, figyelemfelkeltőbb.

             

  3. Kiszolgálás

Na ez nagyon kontrasztosnak tűnt az első benyomások alapján. Érkezésünkkor elveszik a kabátunkat, kihúzzák a székeinket, aztán halkan hadarnak, elfeledkeznek a steak sütési módjára rákérdezni. Majd kihoznak 3 főételt 2 előétel helyett, sűrűn kérnek bocsánatot az óriási várakozási időért és különböző poénokkal próbálják elvenni a problémák élét. Összességében viszont inkább jókat tudunk róluk mondani, mert figyelmesek – nem csak a villám elejtésekor voltak azok, hanem pl. az is szimpatikus volt, hogy kértünk egy kólát és 2 poharat is hoztak hozzá, hátha meg szeretnénk osztani (az más kérdés, hogy egy 2 dl-es üveges kóla egyikünk fél fogára is épphogy elég, de a szándék nagyon szimpatikus volt). Az is tetszett, hogy nem tett bele kérdés nélkül citromot, hanem megkérdezte előtte, hogy kérünk-e. Érdeklődőek és kedvesek voltak mindvégig. A torkos csütörtök miatti leterheltségüknek tudjuk be a szétszórtságukat. Ami magyarázatnak nem, de indoknak elfogadható.

                 

  4. Feeling

Klasszikus, faszékes berendezés, visszafogott fények és stílus jellemzi. Semmi újszerű, izgalmas vagy érdekes – leszámítva a hely szimbólumát, a szárnyas disznót, amely az étterem több pontján is visszaköszön a logó vagy egy kép vagy ábra formájában.

2012-02-23 20-49-48 616

A szárnyas malac magyarázatára magunktól biztosan nem jöttünk volna rá egykönnyen, de a technika előnyeit kihasználva ráakadtunk a titok nyitjára:

John Steinbeck amerikai írónak azt jövendölte az egyetemi professzora, hogy akkor válik belőle író, ha majd disznók fognak az égen repkedni. Steinbeckbõl befutott író vált, aki nem adta fel és hitt abban, hogy nincs lehetetlen. Olvasói biztatására pedig professzora mondását választotta könyvei mottójaként immár latinul: "Ad astra per alia porci." Hiszünk mi is abban, hogy a gasztronómiában nincs lehetetlen!

Az étterem hangzásáról nekem inkább a New York-i Carnegie Hall, Manhattan ikonikus koncertterme jut eszembe, amely hangulatához jelen étterem maximum színvilágában áll közel.

A központi részen, a pult előtt van néhány asztal,

2012-02-23 20-32-26 758

illetve a további férőhelyeknek egy másik helyiség ad otthont.

2012-02-23 20-32-03 458

Nyáron egyébként van lehetőség a budai felső rakparton üldögélve is elfogyasztani a megkívánt ételeket, italokat.

A mellékhelyiségek tágasak, illatosak, jól felszereltek és tiszták is.

2012-02-23 20-44-56 861

2012-02-23 20-44-19 617

2012-02-23 20-44-42 494

             

 5. Árak

Szerintünk jó ár-érték arányú a hely. Tizenötezerből meg lehet úszni egy háromfogásos vacsorát.

2012-02-23 22-26-41 615

Van egyébként napi menüjük is, ami igazán olcsónak mondható. 2 fogásért 990-et, a 3 fogásért pedig mindössze 1 290 forintot kérnek.

                  

  6. A Gasztrotúrák összegzése

A Carne di hall, azaz a húsok háza megállta a helyét torkos csütörtökön. Tartogatott pozitív és negatív meglepetéseket is bőven, de összességében nem bántuk meg, hogy őket választottuk e nemes esemény helyszínéül. A túlterheltség kirívóan érződött a helyen, de a személyzet igyekezett kompenzálni és az ételek is jól segítették ezt a törekvésüket.

Voltak egyébként, akik még negyed 11-kor is betértek vacsorázni, bár nem értem, hogy jutott eszükbe… Biztos tudtak valamit… vagy a rutin meg az évek? Na, erre mi is kíváncsiak vagyunk, úgyhogy biztosan visszatérünk majd, hogy kipróbáljuk őket normál menetrendben is.

             

Pont: 6,5/10

A bejegyzés trackback címe:

https://gasztroturak.blog.hu/api/trackback/id/tr384454832

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása