2011. augusztus 14. / Feri

Mielőtt nekikezdenénk, két dolgot kell tudni a pontosabb megértéshez. Az első, hogy Tünde rendszeresen jár fitneszterembe. A második pedig, hogy nálunk Tünde felel az „olcsó” étkezésért, azaz ő szokta figyelni, hogy hol jelenik meg olyan akció, amit érdemes igénybe venni a különböző éttermekben. Így jutottunk el a nemrégiben nyílt Oxygen Wellness Naphegy épületében lévő Aqua Lounge étterembe.

Történt ugyanis, hogy az Oxygen legújabb és legexkluzívabb wellness központjának nyitása után nem sokkal Tünde valahogy odakeveredett. Ekkor derült ki, hogy Tünde egyik volt osztálytársnője ott dolgozik és volt olyan kedves, hogy körbevezette. Mikor Tünde hazaért, rögtön elmesélte az élményeit, azaz áradozott róla – többek között az ott található étteremről is beszélt és rágta a fülem, hogy próbáljuk ki. Azóta többször is járt náluk, de mindig csak néhány gyors falatra vagy kávéra ugrott be.

A tavaszi nyitásukat követően egészen augusztusig váratott magára a nagy találkozás, amikor is volt egy akciójuk, mi pedig éltünk a lehetőséggel: „Látogasson el hozzánk, az Aqua Lounge Étterembe az augusztus 13-14-ei hétvégén, és minden 5000Ft fogyasztás után megajándékozzuk Önt egy 5000Ft értékű, 1 alkalmas, Oxygen Naphegy központba szóló wellness-fitness belépővel!”

1.     Megközelíthetőség

Budapest I. kerület, Czakó út 2-4. www.aqualounge.hu

Autóval nagyon egyszerű megközelíteni. Az Erzsébet híd budai hídfőjének közelében található az épület. Parkolni az Oxygen parkolójában lehet, ahol minden vendég 4 óra ingyenes parkolásra jogosult. Figyelem, be kell pecsételtetni a recepción a parkolójegyet! Tömegközlekedésben sajnos elég tájékozatlan vagyok, de ha valahogyan eljutunk a Tabánhoz vagy a Gellért-hegyhez, már csak egy pár perc sétára lesz szükség.

2.     Ételek

Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy ejtsek néhány szót a séfekről (eddigi írásainkban méltatlanul elhanyagoltuk őket, pedig nélkülük nem lenne alkalmunk ezen élmények átélésben).

Az étterem séfje Nemes Károly. Az Aqua Lounge honlapján egy részletesebb bemutató is olvasható, de - a hatékonyság jegyében - én összefoglalom az ott lévő információkat: Megjárta Németországot, Ausztráliát és Angliát, majd a Ramada Resort Aquaworld Budapest executive chef-jeként, később pedig a Café Erté sous chef-jeként dolgozott. (A Café Erté-ben mi is jártunk pár évvel ezelőtt, nagyon elégedettek voltunk velük.) Az Aqua Lounge olyan szakácsokat válogatott a csapatba, akik több neves étteremben szereztek tapasztalatot (Gold Bistro, Pesti Lámpás, Olimpia, illetve Onyx). Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hisz már mindegyiket próbáltuk és elégedettek is voltunk velük.

Tudtuk tehát, hogy tapasztalt csapattal állunk tehát szemben, így magas elvárásokkal érkeztünk.

Az étterem így jellemzi önmagát:

„Modern hagyományokat teremtünk.

Összegyűjtjük és átadjuk Vendégeinknek a Kárpát-medence, Európa és a Világ az Ön számára talán jelentéktelennek tűnő drága kincseit. Ízeket, illatokat, aromákat kreálunk más ízekből, illatokból és aromákból.

Kézműveseket kérünk fel, hogy teremtsenek nekünk. Borsot és más fűszereket törünk az orra alá. Játszunk az étellel, és Önt is erre kérjük.

Nyugalmas, nagy utazást kínálunk - az asztalnál ülve - messzi vidékekre, hogy vendégeink igazán otthon érezhessék magukat itt, nálunk. Vigyázunk az egészségére, hogy Ön nemtörődöm lehessen.”

Ezek után nézzük, hogy miket is kóstoltunk meg.

Az általunk választott ételek előtt kaptunk némi üdvözlőfalatot.

Gondolom finom volt, de nem hagyott bennem mély emléket. Így 2 héttel később egyáltalán nem emlékszem már rá.

Tünde: nekem az rémlik, hogy tanakodtunk, hogy vajon sajátjuk-e a kenyér, mert ránézésre nem tűnt túlzottan házi jellegűnek, de elfelejtettük végül megkérdezni. Ettől függetlenül finom volt.

Az én előételem Karamellizált kacsamáj hab gyümölcsökkel, hagymás brióssal volt.

A briós kiemelkedő volt. Természetesen melegen érkezett és olyan volt, amilyennek egy briósnak lennie kell. A hagyma csak enyhén volt érezhető, nem is igazán rémlik, hogy tényleg hagymás volt. A kacsamáj hab igazából egy kacsamáj bruleé volt. Finom volt, de nem ez volt életem legjobb kacsamája. Érdekes volt viszont a tetejére karamellizált cukor, mivel alig tudtam feltörni. Igaz, hogy kicsit vastag lett, de ez nem rontott szinte semmit az összképen. Jól kiegészítette az étel többi részét a gyümölcsválogatás. Összességében szerettem, újra ezt rendelném.

Tünde egy fokkal izgalmasabb előételét választott: Vodkával pácolt lazac, keta lazac kaviárral, tejföllel, jeges kovászos uborkával, hagymával és kenyérchips-szel.

Gondolom, mindenki össze tudja párosítani az étel nevében szereplő és a képen látható összetevőket. Fantáziadús és nagyon finom előétel volt, oroszos beütéssel. Kicsit talán túl nagy volt az adag, a mellé szervírozott kenyérre nem is igazán volt szükség, mert akkor nem maradt volna hely a főételnek. Nekem nagyon ízlett, részletesebben meséljen róla Tünde, aki nagyobb lazacszakértő, mint én.

Tünde: Hát… egy ilyen felvezetés után meg sem merek mukkanni. Na jó, megpróbálkozom vele. A lazac nagyon finom volt. Nem is a vodkában való pácolása volt izgalmas (mert azt alig éreztem), hanem az, hogy hidegen még nem ettem ilyen vastag lazacszeleteket. Meglepően jól funkcionáltak a számban! J A kaviárt mindig is szerettem, de soha nem pozícionáltam olyan magasra, mint amilyenre szokás. Jó volt és kész. A tejföl finom krémes volt, a koviubi „rohadt”, ahogy kell. ;) A friss hagymakockák meg talán túl sokan voltak a tányéron. Összességében az egész étel óriási volt, előétel mivoltához képest. Persze ha azt nézzük, hogy ha az edzés után megéhezők beülnek egy kis gyors kajára, érthető az adag, mert kenyérrel önmagában is bőven elegendő mondjuk egy vacsira – hacsak nem épp fogyókúráznak, mert akkor a kenyér ugrott.

Nehezen sikerült főételt választanunk, mivel bőséges volt a felhozatal, tele jobbnál jobb fogásokkal.

Én végül a Mangalica szűzpecsenye filé hagymarétessel, friss lecsóval és fokhagymás tarhonya felfújttal nevű kompozíciót választottam.

Igazából nem tudok rosszat mondani az ételről, de valamiért dicsérni sem tudom igazán. Talán a nagy meleg miatt, talán azért, mert túlságosan telítettek az előételek, nem sikerült „jóízűen” nekiesnem az ételnek. Nem is bírtam megenni mindet, így hazavittük a nagy részét (amivel megoldódott a vacsoragondom is). Talán még jobban is ízlett akkor, amikor otthon kivégeztem a maradékot, mint amikor az étteremben először találkoztam vele. Pedig tényleg teljesen rendben volt. A hús jól volt elkészítve, nem volt túlsütve. A tarhonya jól nézett ki és finom is volt, érezni lehetett rajta a fokhagymát. A lecsó inkább „lecsós” mártás volt, ami túl zsírosra sikerült. Ez volt a tányér gyenge pontja. A hagymarétes viszont kreatív és finom is volt. Visszagondolva, minden rendben volt vele. Fogjuk a melegre és a számunkra túl nagy adag előételekre.

Tünde főétele érlelt bélszín steak vajas-újhagymás rakott burgonyával, kerti zöldségekkel, parajjal, kéksajt mártással volt.

Tünde: még bőven két héttel a történet lezajlása után is összefut a nyál a számban. Nagyon ízlett! A husi grillezett, belül rózsaszín és finom volt. A rakott krumpli, újraértelmezett formájában, számomra a tökéletes köretet testesítette meg. A zöldségek is finomak voltak, de a kukorica! Mindig bajban érzem magam, amikor ilyen kivitelben kapom a tányéromra. Gyengébb helyeken nem is szoktam vele küzdeni, gondolván, hogy úgyis biztos túl kemény és nem is finom, meg sem éri a fáradságot. Itt viszont megérte volna a küzdelmet is, mert isteni csemege, édes kukorica volt, ráadásul olyan puha, hogy késsel könnyedén lefejtettem a szemeit a csutkájáról (így tehát a küzdelem is elmaradt). Húúú, a csutka szóról eszembe jutott, hogy nagypapámmal mennyi kukoricát fejtettem, amikor kicsi voltam. Nagyon szerették a pipik és a nyuszik is. Hát ezt most átéreztem, nekem is bejött. A kéksajt mártás viszont nem annyira, pedig máskor nagyon szoktam szeretni. Ez picit sótlan volt és nem is hiányzott már a tányéromra a többi finomság mellé. Bármilyen finom is volt, végül az én étkem nagy része is hazakívánkozott.

Bár egyikünknek sem sikerült megbirkóznunk a főételeinkkel, mégis rendeltünk desszertet.

Én a „Tihanyi levendulás creme brulée borpárlat fagylalttal és Káli-medencei mandula ropogóssal”-t választottam.

A levendulát nekem nem sikerült felfedeznem a creme brulée-n, viszont a karamellizált cukor szintén elég vastag volt (ahogyan az előételemnél is). A borpárlat fagylalt sem hagyott igazán mély nyomot, bár arra emlékszem, hogy elég különleges volt. A legjobban a „Káli medence mandula ropogós” maradt meg. Bár egyáltalán nem volt ropogós, nekem nem is hiányzott. Puha és finom volt. Első kóstoláskor nekem a babapiskóta jutott róla eszembe. Egészében véve finom desszert volt.

Tünde: a férfiak színlátását, illetve női szemszögből nézve inkább –vakságát, senki nem vonhatja kétségbe. Szerintem a tányéron eléggé szembe tűnik a levendula lila színe a creme brulée tetején. Nem értem, Feri mit nem fedezett fel rajta. Bár ízre elképzelhető, hogy nem volt túlzottan meghatározó, ezért megbocsátjuk neki, ugye? Egyébként finom krémes, lágy volt a brulée, nagyon ízlett ez a kompozíció is… mert természetesen belekóstoltam ebbe is.

Tünde választottja pedig a Karamellflan bodzasodóval és financier-vel volt.

Tünde: fahéjas volt a tejszínes karamellpuding, ízlett a bodzasodó is és az külön örömömre szolgált, hogy újabb szóval ismerkedhettem meg, a financier-vel. A fittség jegyében újra segítségül hívtam – a méreténél fogva súlyzóként is kiválóan funkcionáló – Larousse gasztronómiai lexikont. „Financier: Piskótához hasonlító tésztából készülő, kisméretű sütemény; a tésztába mandulaport, vajat és tojássárgáját tesznek.” Igen, így már nem csak kizárásos alapon sikerült beazonosítanom. Ő is finom volt.

3.     Kiszolgálás

Kiszolgálás teljesen rendben volt. Udvariasak és kedvesek voltak. Nem állítottuk őket hatalmas feladat elé, így nem is igazán volt alkalmuk hibázni. Bár most jut eszembe, hogy így is sikerült: Tünde szokás szerint limonádét rendelt cukor nélkül, de elsőre benne maradt a cukor (így én hősiesen magamra vállaltam J). Mivel Tünde többször is járt náluk, talán ő többet tud mondani róluk.

Tünde: Nálam a pincérek – a kompetencia és szolgáltatási színvonal mérése mellett – szimpátiaversenyen mérettetik meg magukat. Ez a hely szerencsés ilyen szempontból, mert fiatal, mosolygós srácokkal üzemel, így nem volt még okom panaszra. Mindig nagyon kedvesek és segítőkészek voltak, akármelyik barátnőmmel is ültem be hozzájuk egy limonádéra.

Itt jegyezném meg viszont, hogy terítési szokásaikat nézve picit furcsák a srácok. A kinti asztalok csak egy részén volt teljes teríték. Ahogy láthatjátok, mi is már csak olyan asztalhoz tudtunk ülni, ahol nem volt terítő (és az étkezéshez sem kaptunk). Ellenben a textilszalvétákat eddig még nem látott mennyiségben „pazarolják”. Minden fogáshoz külön kaptunk belőlük. Nagyon jó illatuk volt egyébként. J Ami a közeli asztalnál ülő vendégekről már nem minden esetben mondható el. Azt hiszem, ezt is muszáj most kiírnom magamból: nem értem, miért használják az emberek úgy a parfümöt, mint az arclemosót vagy a tusfürdőt szokás. Miért nem lehet egy illatot diszkréten fújni, úgy, hogy csak a hozzá igazán közel álló érezze meg azt a különleges illatot, amit ő visel. Miért kell egy étteremben vagy akár jelen esetben egy teljesen nyitott teraszon, a néhány méterrel arrébb lévő asztalnál is mindenkinek a „fantasztikus” parfümöt szagolnia az ételek illata helyett? Sosem fogom megérteni! Még akkor sem, ha ez pont egy olyan hely, ahol vélhetően edzés után, frissen zuhanyozott férfiak és nők látogatására számíthatunk. Sajnos ez máshol sincs másképp…

4.     Feeling

A hely atmoszférája nagyon tetszett. Modern volt és látszott rajta az igényesség.

A teraszon ebédeltünk, ahol viszonylag sok asztalnál ültek.

Kellemes volt a környezet és szép kilátás nyílt a Tabánra.

Kicsit zavarta a nyugodt étkezést, hogy nagyon közel található a Hegyalja út, így a forgalom zaja kicsit zavaró - plusz engem kifejezetten zavart az éppen megjelenő „híresség”, aki valahogy csak ordibálva tudott kommunikálni az asztalánál ülő partnerével és a pincérrel is.

A belső helyiség szintén hangulatos és igényes. Látogatásunk alkalmával ez teljesen üres volt, amit abszolút meg is értünk. Ki is akarna bent leülni, mikor egy ilyen teraszon is elfogyaszthatja az ebédjét.

A fitneszteremből az edzés végeztével sokan átjöttek az étterembe ebédelni vagy csak meginni egy kávét, illetve egy kicsit pihenni a kellemes környezetben.

A mellékhelyiségek hozták az elvárt, igen magas színvonalat.

Tünde: nekem a sárvári Spirit Hotel jut eszembe az enteriőrről. Ott is minden igazán igényes és tiszta - remélem, ez a legutóbbi látogatásunk óta nem változott egyik helyen sem! Alapvető, hogy mindenből van bőven és nem a költség-hatékonyság vezérli az üzemeltetőket (vagy legalábbis látványosan biztosan nem). Gyönyörű formák, szép vonalak, ízléses színvilág, tágas terek jellemzik még a mellékhelyiségeket is.

5.     Árak

Ahhoz képest, hogy egy exkluzív wellness komplexum étterme, olcsó. Ahhoz képest, hogy „csak” egy fitneszterem étkezdéje, drága. Összességében 14.190,- Ft-ot fizettünk (előételek 1.590,-, illetve 2.290,- Ft, bélszín 3.990,- Ft, desszertek 790,- Ft), amit ár-érték arányban kifejezetten jónak tartok.

Ja és ne feledjük, hogy Tünde figyelmességének köszönhetően a finom ételek mellé kaptunk egy két főre szóló, tízezer forintot érő, fitness-wellness belépőt is a város legjobb edzőtermébe.

6.     A Gasztrotúrák összegzése

Összességben egy nagyon jó ebéden vagyunk túl. A környezet tökéletes, a hely igényes. Sokféle kreatív és finom étel közül választhatunk. Az étterem megfelelően „alkalmazkodik” a neki otthont adó exkluzív környezethez. A vastag pénztárcával rendelkező fitneszrajongókon kívül mindenképpen ajánljuk azoknak is, akik szeretnék az ebédjüket/vacsorájukat egy természethez közeli hangulatos helyen elfogyasztani és esetleg utána szívesen sétálnának egyet a Tabánban vagy a Gellért-hegyen.

Pont:

7/10

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.