Turistaként Héderváron

2012.04.10. 11:31

2012. február 24-25. / Feri

 

Megnyugtat, ahogyan a virágba boruló földek elsuhannak. Feldobja az utazást és háttérbe szorítja az utazás kellemetlenségeit. Már második napja zötykölődünk, lassan haladunk. Igaz, hogy előző este megpihentünk egy fogadóban, de az mégsem olyan kényelmes, mint otthon vagy a Grófnál. Bár még sosem jártam a Grófnál, de mégis csak a Grófról beszélünk, szóval biztos elkényeztet minket. Ha végre-valahára odaérünk. A hintónkat 4 ló húzza, de már kezdenek fáradni. Ahogyan mi is. Reméljük, már nincs sok hátra és végre megérkezünk a hatalmas kastélyba. Vár minket a vacsora a Grófnál!

2012-02-24 19-34-30 635

Nem, nem hülyültem meg. Csak elképzeltem, hogy milyen lehetett századokkal ezelőtt utazni. A mi utunk nem volt ilyen hosszú, 2 óra alatt odaértünk. Szerencsére nem hintóval kellett mennünk. Már feltalálták az autót. Hogy hova is mentünk? A Héderváry kastélyszállóba, ahol megvacsorázhattunk a Grófnál. Ugyanis így hívják a hotel éttermét: a Grófnál.

Bevallom őszintén, sosem hallottam még Hédervárról vagy az ott lévő kastélyról.  Egészen addig, míg Tünde fel nem hívta a figyelmemet egy újabb akcióra még tavaly szeptemberben. „Főúri vendéglátás a Héderváry Kastély****-ban 3 nap/ 2 éjszaka/ 2 fő részére – 39 000 Ft” – szólt a Citibrandses ajánlat. Semmit nem tudtunk a szállodáról, így egy kicsit kutakodtunk a neten. Tetszett amit találtunk, így elutaltuk a félárat és megvettük a kupont. Teltek a napok, hónapok, de mégsem került sor a látogatásra. Az időjárás sem volt túl jó és mindig volt fontosabb programunk. Mivel enyhült az időjárás és a kupon lejárata is vészesen közeledett, így végül mégis beültünk a „hintónkba” és nekivágtunk, hogy megtapasztaljuk a főúri kikapcsolódást.

Végre megérkezünk. A kastély bejáratánál már vár minket a néhány fős fogadóbizottság. Sajnos a bárót elszólította néhány halaszthatatlan ügy, de vacsorára mindenképpen visszaér. Szerencsére a személyzet kedves és nagyon készséges. Hogy leöblítsük az út porát, a szalonba kísérnek minket és megkínálnak egy-egy pohár borral a Gróf pincéjéből. Finomak és jól is esnek. Kezdenek feledésbe merülni a hosszú utazás viszontagságai. Ezután a szobánkba kísérnek, ahol már várnak a poggyászaink, illetve egy jó meleg fürdő. A Gróf tényleg mindenre gondol.

2012-02-24 17-45-27 572

Talán így írtam volna a megérkezésről, ha a 18-19. században élünk. A jelenben nem várt fogadóbizottság, de nem is számítottunk rá. Leparkoltunk a parkolóban, majd magunkhoz vettük a bőröndjeinket. Szerencsére nem volt messze a kastély bejárata.

2012-02-25 13-33-15 705

Már a kapu is impozáns volt, két szfinx garantálta a kastély biztonságát.

2012-02-24 17-49-31 748

A bejelentkezés viszont már-már játszódhatott volna a régmúltban is. Felajánlották ugyanis, hogy amíg ők a papírmunkát intézik, fáradjunk át a szomszéd helyiségbe és fogyasszuk el a welcome koktélt. Tetszett az ötlet és kicsit már szomjasak is voltunk. Az üdvözlőital meglepetéskoktél volt, annyiba szólhattunk bele, hogy alkohollal vagy anélkül kérjük. Nem volt kérdés, hiszen már nem kellett vezetni. :)

2012-02-24 18-02-25 510

Az itóka ízlett, volt benne feketeribizlilé, narancslé, pezsgő, mézes fütyülős szilva, friss menta és barnacukor. Ittam már jobbat is, de a gróf házi koktéljának bőven beillett. Már ekkor éreztük, hogy a kiszolgálás nagyon jó. Szívvel-lélekkel készítették el ezeket a speciális házi koktélokat. Később sem csalódtunk bennük.

Mire megittuk a welcome drinket, a papírmunka is elkészült, és felkísértek minket a szobánkba. Szájtátva bámészkodtunk a folyosókon, majd a szobánkban is.

2012-02-24 19-19-17 787

Nagyon autentikus és gyönyörű volt a kastély. Ha nem lettek volna az elektromos eszközök, tényleg olyan lett volna, mintha 2-3 évszázadot visszautaztunk volna az időben.

2012-02-24 19-18-55 581

Volt, ahol a középkorban is érezhettük volna magunkat, mivel 400-800 éves tárgyak is tartoztak a kastélyhoz. Mindkettőnket lenyűgözött a hely atmoszférája, már itt tudtuk, hogy jó helyre jöttünk. A személyzet egyik tagja kísért minket fel a szobánkba – és nem mellesleg cipelte a bőröndjeinket –, aki mint kiderült nem sokkal korábban érkezett, mint mi. Aznap kezdett, így néha kereste az utat (például akkor, amikor Tünde meglátogatta érkezéskor a mellékhelyiséget, meg kellett kérdeznie a főnökét, hogy az merre is van :)), de mégis tudott néhány érdekes információval szolgálni a kastéllyal kapcsolatban.

A szobánk szintén hozta a kastély többi részén is tapasztalt feelinget.

2012-02-24 18-20-56 511

Egyszerű, letisztult berendezés, de mégis valahogy elegánsnak tűnt az egész. Igazi arisztokratának éreztük magunkat.

2012-02-24 18-20-30 488

A fürdőszoba már nem volt annyira autentikus, de azt azért nem is bántuk. Itt jól jöttek a technika vívmányai.

2012-02-24 18-21-08 6

2012-02-24 18-29-23 276

És a kényelemhez szükséges dolgok mellett még ízléses is volt.

2012-02-24 18-21-38 889

Viszont a zuhanyrózsa kicsit ijesztő volt. Én végig azon izgultam, hogy nehogy a fejemre essen, mert szörnyethalok.

2012-02-24 18-29-34 772

Akkora és olyan volt, mint egy napraforgó feje, csak fémből. Jobban szeretem, ha mozgatható a zuhanyrózsa és nem csak egy helyben „áll és néz”.

A forró vizes fürdő, amivel lemostuk a hosszú út porát, igazán frissítőleg hatott a fáradt testünkre. Így mire a Gróf visszaérkezett, megfelelő öltözékben és hangulatban vártuk, hogy a vacsora elkezdődjön. Messze földön híres a Gróf a vacsoráiról. Az erdői tele vannak őzekkel, vaddisznókkal, nyulakkal és egyéb állatokkal, így a vadászatai közben elejtett vadak finom falatként kerülnek a vendégek elé. Most sem volt máshogy. Került az asztalunkra szarvasból készült raguleves, ínycsiklandó nyúlpástétom, vaddisznóragu és egyéb nyalánkságok. Kitett magáért a Gróf, és a vacsora alatt kitűnően szórakoztunk, hála a Gróf kellemes és egyben humoros történeteinek. Nagyszerű este volt.

Miután kicsit szétnéztünk, lementünk az étterembe, hogy csillapítsuk éhségünket.

2012-02-24 18-10-41 304

Még a szobában megkaptuk az aznapi menüt, igaz kicsit vicces formában.

2012-02-24 18-33-18 242

Ezeket a fecniket a minket felkísérő „újfiú” hozta utánunk. Ekkor még nem voltunk tisztában, hogy ez mit is jelent. Mint később kiderült, ez a napi menü, amit akkor kapunk, ha nem az étlapról rendelünk, hanem a 4 950 Ft-os félpanziót választjuk. Mi azt választottuk.

Mielőtt megkezdtük volna az étkezést étvágyunk felhergelése végett – ami egyébként sem volt kicsi – ittunk egyet. Magyarok vagyunk, szóval egy jó kis pálinkával kezdtük. A pincérünk a házi csipkebogyóból készült főzetet javasolta, amit a Szigetköz Lelke Pálinkaház készített. Rábólintottunk. „Már repülök is vele, kérem!” – mondta jó hangosan a nagyon jó fej és határozott, de mégis alázatos felszolgáló. Profi volt, tudta, hogy kell a vendégekkel bánni. Sajnos kollégája már nem rendelkezett ezzel a magabiztossággal, ő egy szerény, halk szavú és sokszor bizonytalan fiatal srác volt. Igen, a pincér is egy szakma, nem mindenkinek való - pl. én biztosan nem lennék jó benne. Egyébként ketten voltak a 8 asztalra – aznap 14 fő vacsorázott –, de mégis jutott idő egy kis csevegésre, bővebb tájékoztatásra, illetve az esetleges kérdések megválaszolására. Nem tudom, hogy csinálta, de az ételekre sem kellett várni. Ügyes volt.

A pálinka egyébként isteni volt, később még ittunk párat. Kérdésünkre válaszként pedig egy rövid beszélgetés keretében megkaptuk a pálinkaház webes elérhetőségét, amit mi meg is osztunk, mert megéri kipróbálni őket: www.szigetkozpalinka.hu.

De térjünk vissza az vacsorához. Előételnek fűszeres túrókrém érkezett pirítóssal.

2012-02-24 19-43-55 401

Mint az a „fecniétlapon” is látszott, az előétel nem volt választható, így mindketten ezt ettük. A körözött megfelelően volt megfűszerezve és enyhén csípett is. Ízlett, de azért nem ütött túl nagyot.

Az ezután következő leves már választható volt.

Tünde brokkolikrémlevest kért.

2012-02-24 19-59-59 210

Tünde: Normál házi brokkolikrémleves volt, aminek az ízét kellemesen kiemelték a mellé felszolgált, igazán fűszeres kenyérdarabok.

Én pedig Hédervári húslevest daragaluskával.

2012-02-24 20-00-05 259

Bár a kép kicsit sötét, remélem, látszik, hogy mennyire tele volt „cuccal”. Rengeteg hús és sok zöldség volt benne. De amit kiemelnék, az a daragaluska. Én nem szerettem eddig a daragaluskát. Mindig az általános iskolai menza jut eszembe róla, ahol száraz és porladós (de nem porhanyós) volt. Itt viszont lágy, selymes és vajas/tejszínes grízgaluska került a levesbe. Most már szeretem a dara- vagy grízgaluskát. Sőt.

Tünde főétele rántott tengeri halfilé volt mandulaköntösben.

2012-02-24 20-14-08 681

Tünde: A hal is rendben volt, olyan, amilyennek lennie kell. Tartárt nem szoktam hozzá enni, de most megkóstoltam és kitűnő volt!

Elém pedig grillezett csirkemellfilé füstölt sajtmártással és burgonyakrokettel került.

2012-02-24 20-14-16 782

Egyben volt a tányér, de azért nem ájultam el tőle. A krokett belül puha volt, kívül kicsit égett. A hús finom omlós volt, de semmi extra. A sajtmártás volt a fogás legkiemelkedőbb része: baconnel és rózsaborssal volt megbolondítva, jól feldobta az ételt.

Az ételek mellé a ház saját borát kértük és kaptuk. Először a fehér borukat kóstoltam meg, ami olaszrizlingből készült. Korábban már írtam, hogy az olaszrizling nem a kedvencem (az éves badacsonyi túrákon túl sokat és túl rosszakat iszunk belőle), de ez nem volt rossz. Mégis átváltottam a vörösre az első pohár után, mert az nagyon finom volt. Rendeltünk is belőle gyorsan egy üveggel, biztos, ami biztos. :)

2012-02-24 19-41-51 52

Merlot az alapanyaga és a pincérünk elmondása szerint 45%-ban a kastély saját tőkéiről származó szőlőből készült Pannonhalmán, ottani szőlők hozzáadásával. Ez egy tényleg jól eltalált bor volt.

2012-02-24 20-18-32 367

A félpanziós ajánlatban csak egy desszert szerepelt sajnos. Mégpedig a „csokoládémusz” – ahogyan a papírfecni másik oldalán olvashattuk.

2012-02-24 18-33-26 374

Csak a biztonság kedvéért írom le, ez csokoládé mousse volt.

2012-02-24 20-28-30 7

A csokikrém felejthető volt. Annyira, hogy el is felejtettem. Volt a tetején egy kandírozott meggy.

Miután befejeztünk mindent, megjelent a pincérünk és egy „levezető” pálinkát ajánlott. Mi is pont azon gondolkoztunk, hogy iszunk még egy pohárral abból az isteni nedűből, és ezt közöltük is vele. „A második szakmám gondolatolvasó, kérem tisztelettel!” – monda Ő. És még vicces is. :)

Itt tényleg törődnek velünk és mindenre gondolnak. Amikor látta, hogy már mennénk, megelőzve a kérésünket, felajánlotta, hogy a maradék bort és vizet felhozzák a szobánkba. Mi mondtuk, hogy elbírjuk, de ragaszkodott hozzá, hogy ne cipekedjünk és utánunk küldte a másik pincérrel – akitől megtudtuk, hogy csak helyettesít. Így megoldódott ez a rejtély is és világossá vált, hogy miért is volt olyan sokszor bizonytalan (Tünde: de azért aranyos is egyben).

2012-02-24 21-08-33 608

Mivel nem ismertek minket, így azt feltételezték, hogy esetleg marad másnapra is a borból, így hoztak vákumdugót is. Nem volt rá szükség. :) Ez után a sok finom falat és ízletes itókák után nem is kellett minket altatni.

Reggel kipihenten madárcsicsergésre és szép napsütésre ébredünk. Régen aludtunk már ilyen jól. A szolgáló tájékoztat minket, hogy a reggelink elkészült. Gyorsan elfogyasztjuk a reggelinket – sajnos a Gróf társaságát nélkülöznünk kell – és teszünk egy hatalmas sétát a birtokon. Később ki is fogunk lovagolni a Gróf mellett. Alig várjuk. A birtok gyönyörű, főleg az erdő, amiben láttunk őzeket is. A nyugalom megszáll minket és vidáman sétálgatunk elfelejtve minden búnkat-bánatunkat. Jó, hogy meglátogattuk a Grófot.

A valóságban viszont reggel kicsit fáradtan ébredtünk. A sok étel és bor miatt nehezen aludtunk. De várt minket a reggeli és nem akartunk róla lemaradni.

A profi pincérünk jó kedvvel üdvözölt minket és megkérdezte, hogy van-e valami speciális kívánságunk. Kérünk-e esetleg tojást vagy bármi egyebet. Mindketten hagymás tojást rendeltünk, amit én feldobtam egy kis sonkával is. Amíg a tojásokra vártunk körülnéztünk a minden jóval megrakott asztalokon és összeválogattuk egy tálra a nekünk tetsző ételeket.

Nem vittük túlzásba, Tünde tányérja például így nézett ki:

2012-02-25 10-38-41 566

Én sem ettem sokkal többet, egy kis kolbásszal tettem színesebbé a reggelt.

2012-02-25 10-37-01 327

De nem is ez volt a főfogás, hanem a rántotta.

2012-02-25 10-48-15 694

2012-02-25 10-50-22 244

Finom volt minden, de nem ez volt életem reggelije.

A reggeli után sétáltunk egyet a kastélyban majd a kastély kertjében. A kastély világosban még gyönyörűbb, mint amit este láthattunk.

2012-02-25 11-07-01 603

2012-02-25 13-57-51 46

2012-02-25 13-58-40 675

Megtaláltuk a kápolnát is, aminek szépsége és intimitása felülmúlta az eddigieket.

2012-02-25 12-10-20 335

2012-02-25 12-11-08 489

Majd kimentünk a szabadba és tettünk egy kört az épület körül.

2012-02-25 12-04-26 292

2012-02-25 12-05-06 398

Kár, hogy a fák ilyen kopárak voltak még. Gyönyörű lehet tavasz végén, illetve ősszel, színpompásan is.

2012-02-25 12-22-00 589

2012-02-25 12-27-26 344

2012-02-25 12-23-11 898

2012-02-25 12-34-30 391

A kastély mellett található egy kis patak. Még kicsit jeges volt, de így is nagyon üdítő volt a partján sétálni. De mire szolgálhatnak a letűzött karók?

2012-02-25 12-20-22 109

2012-02-25 12-20-12 47

Találtunk egy kis szigetet is, ahol elvileg az első vár állt a birtokon. A szigetecskét egy néhol érthetetlen, erotikus szobor uralta. Talán „Két kentaur és két ledér nő szex után” lehetett a kompozíció címe.

2012-02-25 12-26-29 542

A kastély előtti park is biztosan szebb tavasszal, de így sem mondanám csúnyának.

2012-02-25 12-39-40 439

Ezek a fák tényleg gyönyörűek voltak:

2012-02-25 12-40-30 51

2012-02-25 13-32-24 838

Utána sétáltunk egyet a faluban is, ahol a templomon kívül nincs semmi érdekesség. Bár az sem izgatott fel minket túlságosan.

2012-02-25 12-52-26 577

Így kielégítetlenek maradtunk és beültünk az autóba, hátha találunk valami érdekeset a környéken. Az út néhány helyen nagyon romantikus volt.

2012-02-25 14-13-59 646

A környéken sem volt túl sok minden, de azért nagyon jól éreztük magunkat. Találtunk még egy templomot, le is fényképeztük.

2012-02-25 14-28-09 59

Ez híres is valamiről, de már nem emlékszem miért, ezért a Wikipédia segítségét kértem: „Sarlós Boldogasszony kegykápolna (Máriakálnok): Csodatévő kút köré épült, benne látható az oltár fölé emelkedő csodatévő kálnoki Szűz Mária szobra. Híres búcsújáróhely.”

Mire visszaértünk, már kopogott a szemünk az éhségtől, így a tervezett korai vacsora helyett egy késői ebédre ültünk be az étterembe. Ami ilyenkor még kihalt volt, de mi ezt egy csöppet sem bántuk. Egy „béka” várt minket az asztalunkon, ami nekünk nagyon tetszett. :)

2012-02-25 16-26-56 921

Ismét a csipkebogyó pálinkával indítottunk. Hiába no, isteni volt. Majd úgy döntöttünk, megnézzük, hogy főznek, ha az étlapról rendelünk. Bár nehéz volt koncentrálni, mert a pálinka illata elvonta a figyelmünket, így nem tudtunk az étlapra, illetve a pincérre kellően összpontosítani. Gyorsan meg is ittuk, így ez az akadály is elhárult.

Tünde előételnek tanyasi libamájat kért, amit vörösboros áfonyamártással grillezett banánra halmozva szolgáltak fel. Előre is elnézést a kép minőségéért.

2012-02-25 16-35-42 232

Tünde: Nagyon jó ötlet volt ez a különleges párosítás, örömmel fogyasztottam, ízlett nagyon.

Én pedig a „Lenmagbundában sült lazac ceruzababbal, bazsalikomos pesztóval” nevű ételkölteményt kóstoltam meg.

2012-02-25 16-35-54 335

Jól választottam, bár nagyon érdekes lett volna a szigetközi grillezett kecskesajt kakukkfüves mézes lilahagymával és burgonyapürével is.

De beszéljünk a választott ételről. A lazac finom volt, bár azt nem tudom, hogy lehet elrontani – na jó, azt is túl lehet sütni. Viszont a körítés nagyon illett hozzá. A ceruzabab roppanós volt és a pesztóval együtt izgalmassá tette a halat.

Tünde kiválasztotta a legizgalmasabb fogást az étlapról a fő fogásának: Szürkemarha bélszín-steak „Hadyk módra”, rózsabors köntösben szegfűszeges körte krokettel.

2012-02-25 16-57-50 306

Tünde: A Hadyk mód az ecetes citromos vízben buggyantott tojást jelentette. Jól nézett ki. Nem egy progresszív vonal, de szép és izgalmas – a körte krokett tetszett a legjobban. Állítólag a konyhában kis kezükkel formázgatják ilyen széppé őket, jó kis pepecselős meló, de szerintem megéri. Az étel rendben volt, a rózsabors színe jól kiemelte a tojás fehérségét.

Én a vadételek közül választottam: Szarvas-steak erdei gyümölcsragun, szegfűszeges körte krokettel.

2012-02-25 16-57-10 850

Jól hangzik, nem? Sajnos mégsem tudok ódákat zengeni róla. A hús kicsit száraz volt és enyhén túl is volt sütve. A gyümölcsragu sem volt túl izgalmas, kicsit feldobhatták volna valamivel. Viszont a körte alakú krokett tényleg jó ötlet volt.

2012-02-25 16-57-22 557

Desszertnek Tünde capuccino parfét csokoládé carpaccióval szeretett volna rendelni, de legnagyobb bánatunkra csak a sült vaníliafagylaltot, mézes erdei gyümölcsraguval lehetett választani. Nem volt túl szimpatikus, de egye fene, megkóstoltuk mindketten.

2012-02-25 17-34-30 822

Nekem ez ízlett a legjobban. Még sosem ettem ilyet. Pont nemrégiben láttam a TV paprikán, hogyan készül a sült fagyi, de nem gondoltam, hogy ez ilyen finom. Egyszerű, de mégis istenien finom.

Tünde: Én sem kóstoltam még előtte és a tévében sem láttam, úgyhogy a rendelésekor elképzelni sem tudtam, hogy milyen lesz a sült fagyi. Igazi kis oximoron desszert. :) Tényleg nagyon fincsi volt! Belül a fagyi, kívül meg a tojáshab, flambír pisztollyal karamellizálva.

A végén még ittam egy kávét és felmentünk a szobánkba. Ahonnan reggelig ki sem mozdultunk. :)

2012-02-25 17-51-20 478

Az utolsó reggelen kicsit szomorúan mentünk le az étterembe – sajnáltuk, hogy vége a rövid nyaralásunknak –, de a roskadásig megpakolt asztal kicsit felvidított minket.

2012-02-26 10-31-56 748

A napot tükörtojással indítottuk mindketten, amit Tünde egy kis vajas kiflivel kísért.

2012-02-26 10-34-45 286

Tünde: Imádom az igazi vajat, egyszerű péksütivel. Igen, én ezt úgy szeretem és nem fordítva – nálam a vaj az első, a péksüti csak a közvetítő közege. A tükörtojást is bírom. Régen csak a sárgáját ettem meg, a fehér részét inkább az Apukámnak vagy később már Ferinek hagytam meg. Változnak az idők…

Én pedig kolbásszal, sonkával, virslivel és sok zöldséggel.

2012-02-26 10-35-04 806

Jól bereggeliztem, de nem tudtam otthagyni ezeket a gyönyörű ételeket.

Ezután már csak a szomorú kötelesség maradt: összepakolni és fizetni, majd elhagyni a kastélyt. Sajnáltuk, hogy nincs tovább, de örültünk, hogy kipróbáltuk. Nagyon jól telt ez a hétvégénk is.

Az ébredés után rögtön belém hasított a tudat, hogy ma továbbindulunk. Itt hagyjuk ezt a gyönyörű helyet és a Grófot egy évig biztosan nem látjuk. A tegnapi lovaglás és az azt követő lakoma még nehezebbé tette a búcsúzást. Nagyon megkedveltük a Grófot és remélem, hogy Ő is hasonlóan érez irántunk. Arra buzdított, hogy térjünk vissza minél hamarabb, de sajnos a teendőink nem engedik, hogy egy esztendőn belül újra meglátogassuk. Most itt ülünk újra a kipihent lovak által húzott hintóban és zötykölődünk az göröngyös úton. De a szép emlékek elkísérnek minket. Az utazás során végig a Gróf és pompázatos birtoka a téma. Nem tudunk vele betelni.

 

 1. Megközelíthetőség

Hédervár, Fő út 47. www.kastelyszalloda.hu

Hédervár Budapesttől 160 km-re lévő, Győr és Mosonmagyaróvár között, a Mosoni Duna és a nagy Duna folyó ölelésében, annak szívében elhelyezkedő 1145-ben alapított település. Autóval az M1-es autópályát használva kb. 2 óra alatt lehet elérni a kastélyszállót. A környéken sok apartman és vendégház található, de aki szeretne főúri kényeztetésben részesülni, az mindenképpen a kastélyt keresse fel. Nem fogja megbánni.

 

 2. Ételek

Jó ötlet, hogy a félpanziós ellátás külön választható az egyes napokra és nem kell előre eldönteni. Elég rendeléskor mondani, hogy tetszik-e az adott napra kitalált menü vagy inkább az étlapról választunk. Az ételek izgalmasak, helyenként kiemelkedőek. Néhány esetben viszont sajnos hibák csúsznak a kivitelezésbe, így van még hová fejlődniük.

A napi menüben található ételek nem érik utol az étlapon szereplő társaikat, de mégsem „menzaminőség”. Korrekten, egy-két helyen kiválóan elkészített ételeket szolgálnak fel, ha kicsit spórolni szeretnénk és a félpanziós ellátást választjuk az adott napra.

 

 3. Kiszolgálás

A kiszolgálás alapvetően tetszett. Bár folyamatosan volt egy kettősség, de tetszett. Már megérkezéskor feltűnt, hogy a recepción ülő személyzet egyik tagja nagyon profi, míg a másik nagyon nem. Mint kiderült, a nem profi 1 napja dolgozott a kastélyban, ezért volt bizonytalan.

Aztán később, az étteremben ugyanezt tapasztaltuk. A főpincér nagyon tudta, hogy mi a dolga. Határozott volt, mégis kedves és alázatos. Minden kérdésre tudott válaszolni és néha kérés nélkül is megosztott információkat – mégsem volt tolakodó, nem éreztük soknak. Ja és minden kérésünket egy hangos „Azonnal kérem szépen!” mondattal nyugtázta (vagy valami hasonlóval).

A másik pincér viszont nagyon nem tudta, hogy éppen milyen rendezvényen van. Ha kérdeztünk valamit, akkor hebegett-habogott egy keveset, majd elment megkérdezni vagy odaküldte a főpincért. Sokszor értetlen volt, nehezen értette meg, hogy mit is akar a vendég – ezt a mellettünk lévő asztalnál ülő fiatal német asztaltársaság borrendelésekor tapasztaltuk először, de utána is sok volt a bizonytalanság. Mint később megtudtuk, helyettesítő pincér volt a srác, de nem vagyok benne biztos, hogy csak ez okozta ezt a helyzetet. Nagyon kedves volt, azzal nem is volt baj, de hiányzott a profizmus.

Itt jegyezném meg, hogy a főpincér legalább 3 nyelven (magyar, német, angol) beszélt nagyon jól – tapasztaltuk, mivel több külföldi vendég is megfordult az étteremben.

Összességében nagyon elégedettek voltunk a kiszolgálással, mivel a főpincér mindenhol ott volt, így kevés alkalommal kontaktáltunk a másik felszolgálóval. De ez a furcsa kettősség azért egy picit rontott a színvonalon. Lehet, hogy a környéken nehéz jó pincéreket találni, de erre mégis oda kellene figyelni.

 

 4. Feeling

„Várjuk ide mindazokat, akik a kényelem és tökéletes nyugalom mellett az értéket és a minőséget is keresik egy-egy látogatásuk alkalmával.” Írják a honlapjukon. Nem csalódtunk, mindent megkaptunk, amit ebben a mondatban ígérnek.

„Fedezze fel a gyönyörű táj szépségét a kastélyhoz tartozó kilenc hektáros parkban, élvezze a madárcsicsergéssel tarkított, különleges hangulatot az ősi fák árnyékában meghúzódó patakparton. Töltődjön fel, és feledkezzen meg a mindennapok rohanásáról!” Ez is stimmelt. Gyönyörű a kertjük, minden adott a feltöltődéshez és a tökéletes kikapcsolódáshoz.

„A gyönyörűen megterített asztalok között Ön is élvezheti a főúri vendéglátás minden kényelmét.” – ígéri az étterem. Talán az egész hotel mottója lehetne a „főúri kiszolgálás”. Igazi főnemesnek éreztük magunkat, bárói kiszolgálást biztosított a „Gróf” és személyzete. A hangulat pedig teljesen autentikus volt. A korhűen felújított 470 éves reneszánsz kastélyban visszarepülhettünk az időben és rövid ideig élvezhettük az adott kor nemeseinek életét – a technika vívmányaival kiegészítve.

Nem áradozok tovább róla. A környezet főúri volt, nagyon élveztük a kastély atmoszféráját.

Szerettünk volna még több képet feltölteni, hogy helyettem beszéljenek, de sajnos a blog.hu felülete nem így gondolta (érthetetlen technikai problémák léptek fel). Így további képeket a Gasztrotúrák facebook oldalán találtok.

 

 5. Árak

Olcsónak semmiképpen nem nevezném, sőt, talán inkább drágának mondanám. A 2 félpanziós menü – darabja 4 950 Ft –, a másnapi a’la carte ebéd, illetve a sok-sok italfogyasztás összesen 55 000 Ft-ba került. A levesek ára 1 000 Ft felett, az előételek közül a libamáj több, mint 3 000 Ft, a lazac 2 150 Ft volt. A bélszín 5 450, a szarvas pedig 4 250 Ft-ba fájt. A zseniális sült fagyiért pedig 1 250 Ft-ot kértek el. Az italok pedig még drágábbak, a számla felét kb. ők adják. Igaz, rengeteget és nagyon finom itókákat ittunk.

Az árszínvonal kicsit magasabb, mint azt az ételek minősége indokolná. Elégedettek voltunk mindennel, de 2 főre, italok nélkül majdnem 30 000 Ft egy 3 fogásos ebédért túl sok. Még ilyen környezetben is.

 

 6. A Gasztrotúrák összegzése

A szálloda kitűnő, az étterem szuper, az ételek finomak, csak ajánlani tudjuk. Ha szeretnétek tökéletesen kikapcsolódni és megpihenni távol a nyüzsgéstől, zajtól és szeretnétek igazi kényeztetést, mindenképpen ide kell menni. Persze szükséges hozzá egy kicsit vastagabb pénztárca, de ha akciósan jutottok hozzá a szobához (ahogyan mi is), a félpanzió szolgáltatást választjátok és nem isztok annyit, mint mi, akkor elég jó ár/érték arányt érhettek el.

Szóval, ha valaki főúri ellátásra és pihenésre vágyik, irány a Héderváry kastélyszálló!

 

Pont: 6,5/10

A bejegyzés trackback címe:

https://gasztroturak.blog.hu/api/trackback/id/tr494373715

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása