2011. szeptember 02. / Seprű Oszkár

Az úgy történt, hogy péntek délben Tünde és Feri elvittek magukkal ebédelni a szép, fekete, sportos autójukkal, amivel Feri olyan flottul parkolt be két autó közé a Gizella utcában, hogy nem mertem volna a lökösök közé tenni a cerkát (szerencsére nem is kaptam felkérést rá).

Tünde már írt egyszer a helyről, és járt is már náluk néhányszor, de annyira csalogató a 3 fogásos minőségi ebéd 1650-ért (egy fizetésnap utáni menza ár), hogy ha közelebb lenne hozzánk, heti rendszerességgel látogatnánk.

Nyilván Fogarasi Árpád (aki mint tudjuk jómunkásember) sírva fakadna, ha meglátná az ojjektumot, mert az Almáriumról nekem a bunker szó ugrott be először. Lehet, hogy minimalista ízlésemnek és militáns hajlamainak köszönhető, de nekem nagyon tetszik ez az industrial-dadaista enteriőr (levédett szó), ami a bisztrót jellemzi.

Vakolt beton kinézetre hajazó belső és nyers, hegesztett fémek határozzák meg a kinézetet, amit a pulton és asztalokon fellelhető pár négyzetméter fa tör meg. Fél 1 körül messze nem volt tömve a hely, amit furcsállok is, mert fölötte egy komoly irodaház tornyosul, amiben a potenciális látogatói kör tagjait vélem tobzódni. A felszolgáló lányok nagyon kedvesek, közvetlenek és nem utolsó sorban helyesek is. Az egyik hölgy dekoltázsa nyomot is hagyott a retinámban. Annyira valószínűtlenül ringtak keblei, hogy sokáig próbáltam lemodellezni papíron, az általam ismert matematikai eszköztárral (kivonás/összeadás), de az algoritmus túl bonyolultnak bizonyult, ezért inkább kértem egy limonádét. Nagyon finom az ánizsos limonádéjuk, de annyira tele van minden földi jóval, hogy célszerű hozzá szívószálat kérni, ha az ember civilizáltan szeretné elfogyasztani. Mielőtt elfelejteném, leszögezném, hogy az Almáriumban gyors a kiszolgálás. Ez nem hátrány egy olyan helynél, akinek törzsközönsége a fél órás ebédidővel rendelkező irodisták (többek között ezért is jó vándorköszörűsnek lenni, mert azoknak van idejük a Costesben kikérni a 7 fogásos Grand menüt). Szóval a felszolgálók fiatalok, szépek, gyorsak, és ha még főzni is tudnának… és tudnak, ha nem is Ők, de a séf kétségtelenül tud.

Nem emlékszem pontosan, hogy megbeszéltük-e előre vagy ott improvizáltuk azt a fantasztikus ötletet, hogy mindhárman teljesen különböző fogásokat fogunk kipróbálni, de így történt.

Előételem sáfrányleves citrusokkal érlelt lazaccal volt.

Soha nem ettem még sáfránylevest, de azóta vágyom rá. Utánanéztem és kiderült, hogy egy pépesített burgonyaleves az alap, ami megkapja a sáfrányt és a tetejébe füstölt lazac forgácsok kerülnek. Nagyon érdekes, kissé indiai ízvilág, de ilyet otthon is fogok csinálni az biztos.

Feri hideg kovászosuborka krémleves kapros tejfölhabbal–t evett, amibe belekóstoltam és szintén nem lett volna rossz választás.

Feri: Megjegyezném, hogy ugyanez az U26-ban kicsit jobban ütött. Az Almáriumban lágyabb, krémesebb volt a leves, míg az U26-os leves karakteresebb és savanykásabb volt.

Tünde kakukkfüves kacsa-mousse kevert salátával, házi kenyérrel-t kért és persze ebből is koldultam egy falat erejéig.

Itt nem tudtuk pontosan, hogy tényleg kacsa-mousse-ról vagy kacsamáj-mousse-ról van-e szó és sajnos a felszolgáló hölgy sem tudta pontosan, ezért vakrandi volt az étellel, de végül mindenki örömét lelte benne.

Feri: Itt is muszáj vagyok belekotyogni. Bár eredetileg nem akartam, mivel egy az egyben akartuk közölni Oszkár véleményét, mert önmagában is kerek volt. De mivel én is most voltam először az Almáriumban, megengedem magamnak ezt a kiváltságot és beleírom a véleményemet. Bocsi Oszkár! Javaslom, hogy olvassátok el - a kommentjeimet ignorálva is -, garantáltan egy élmény lesz! :) A kiszolgáló lányok tényleg nagyon kedvesek és csinosak voltak (jaj, ezt nekem nem szabadna leírni), de kicsit jobban tanulmányozhatnák az ételeket, amiket felszolgálnak. Elég rosszul jött ki, hogy amikor Tünde érdeklődött, hogy ez most kacsamájból készült vagy kacsahúsból, nem tudták megválaszolni. Történt ez úgy, hogy heti menüvel dolgoznak és mi pénteken voltunk! Azaz 5 napja úgy dolgoztak, hogy nem tudták, hogy pontosan milyen ételek is szerepelnek a menün. Valószínűleg egyszer sem kóstolták meg, mivel rögtön érezni lehetett, hogy húsból készült a mousse. Ha már a pincérek nem figyelnek oda, legalább a séf kóstoltassa már meg velük a főztjét!

Szerintem 5 percnél nem kellett többet várni a főételre, ami Rosé kacsamell gyömbéres szőlőmártással, zsályás polentával volt.

Nagyon jól harmonizált az édes szőlőmártás és szőlőszemek a kacsa karakteres ízével és a polenta semlegességével. Az esetek nagy részében nem szeretem a húst édes ízzel párosítani, de itt kimondottan ízlett.

Feri Roston sült csirkemell dijoni burgonyapürével, rukkolakrémmel nevű főétele is kóstolásom tárgya volt. Kiválóan volt elkészítve.

A csirke szaftos, omlós volt és a rukkola krém formában is megállta a helyét.

Feri: Az egyik legjobban elkészített csirke volt, amit eddig ettem. Szétomlott a számban. Tökéletes volt!

Tünde Spárgás rizottóját kihagytam, mert valahogy nem keltette fel az érdeklődésemet, meg amúgy sem illik ennyit koldulni.

Valamivel hosszabb idő telt el a desszert megérkezéséig, mint amennyit a főételre vártunk, de bőven szintidőn belül volt. Édességem neve: Csokoládés rizsfelfújt thai bazsalikomos körtével, ami nagyon jól hangzik, de nem kapott akkora tapsot, mint a leves vagy a főétel.

Egyöntetű véleménye volt mindhármunknak, hogy a desszertek sikerültek a leggyengébben. Persze a gyenge jelző viszonyítási alap kérdése, mert sok étterem büszke lehetne ilyen édességekre, de az első két étel után kissé erőtlen befejezés volt.

Feri: Csak a teljesség kedvéért. Tünde desszertje Sacher torta volt az enyém pedig „Házi mézes joghurt friss gyümölcsökkel”. Természetesen egyetértünk Oszkárral mindenben.

A számla kiegyenlítését kártyával intéztük, amit a bisztró előtt találtunk, de nem kért PIN-t és volt rajta fedezet is (ez persze nem igaz, de ott is elsütöttem, mert péntek volt és pénteken nálam egekben a mókahormon). :)

Feri: A fizetésnél is érezni lehetett a tapasztalatlanságot. Érdekes módon, eddig még senki nem fizetett kártyával (2 hónapja nyitott az étterem, igaz az elején még nem volt meg a lehetőség – de akkor is, nem használják az emberek a bankkártyájukat?), mi voltunk az elsők. Bizonytalanul, de végül sikeresen vette az akadályt a csinos pincérünk. Természetesen ez semmit nem vont le az élményből, sőt még jobban érezni lehetett a lányok kedvességét.

A 3 fogás nekünk teljesen elég volt, de ne várjuk tőle azt a jóllakottság érzetet, mint amikor karácsonykor lenézünk a Nagyihoz Dabasra, ahol annyi jószágot ölnek le jöttünkre, hogy a PETA elnöksége „Chicken Holocaust Day”-ként jegyzi a napot. Bár nincs túl messze a zuglói vasútállomástól, de azért 100+ kilós vagonrakodóknak nem az Almárium a legjobb választás, mert valószínűleg éhesek maradnának.

És így a végére az általam adott 7 pont mellé egy axióma: Ár/Érték arányban az Almárium az egyik legjobb ebédelős hely a városban!

(U.i. Feri kiállni már nem tud olyan jól, mint be, mert 3-szor kellett nekifutnia, hogy eldolgozza azt a pár centit, amit tolatásnál hagyott magának). :)

Feri: Legközelebb gyalog jössz! :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.