Ízlelések és pofonok?

2013.02.12. 17:28

Budapest, Csalogány 26, 2012. május 11. / Feri

 

Mindig bajban vagyok, amikor valaki megkérdezi tőlem, hogy mi a kedvenc ételem. Szerintem ez egy értelmetlen kérdés, olyan nincs, hogy kedvenc étel. Mert az, hogy az adott ételt szeretem-e, sok mindentől függ (ki és hogyan készítette, éppen milyen hangulatom van, milyen az alapanyagok minősége stb.). Viszont érdekesebb az a kérdés, hogy melyik az az étel, amire mindig is emlékezni fogok. Erre a válaszom pedig hosszú évek óta: burgonyafőzelék szűzérmével a Csalogány 26-ból.

Csalogany26 12

Rengeteg helyet és rengeteg ételt kipróbáltunk már és ezek közül sok emlékezetes élményt nyújtott. De csak igen kevés olyan van közöttük, amit sosem felejtek el. A fent említett főzelék pedig mindenképpen e ritka ételek egyike. Ilyen főzeléket és hozzá harmonizáló feltétet se előtte, se azóta nem találtam.

De igazából nem is erről akartam beszélni, ez csak megmagyarázza azt, hogy miért vágytam mindig is vissza a Csalogány 26-ba, miért választottuk éppen ezt az éttermet célpontunknak a névnapomon. Végre eljutottunk ismét oda, ahol ezt a csodát készítették. Sajnos a várt katarzis elmaradt.

A teljes történet megértéséhez érdemes tudni, hogy régen nagyon sokat jártunk a Csalogány 26-ba. A nU bisztró előtt ő volt a törzshelyünk, hiszen amikor nem volt semmi ötletünk és jót akartunk olcsón enni, akkor ezt az éttermet választottuk. Megtehettük, hiszen viszonylag jó áron kínáltak nagyon magas színvonalú ételeket. Nem csoda, hogy évek óta Magyarország TOP éttermei között tartják számon. Aztán jött a nU, és a Csalogány a háttérbe szorult. De nem csak a nU miatt, hanem azért is, mert megváltozott a hely koncepciója, amivel együtt az árak is megnőttek. Így inkább a nU-t vagy az újabb és újabb éttermek egyikét választottuk ebédünk/vacsoránk helyszínéül, a Csalogány 26 pedig csak akkor jutott eszünkbe, amikor valaki feltette a bevezetőben már említett kérdést. Egészen eddig...

Csalogany26 13

Talán már említettük, hogy a jelesebb eseményeken (névnap, születésnap, évforduló stb.) nálunk kötelező program egy új vagy egy régen kipróbált, de mostanában elhanyagolt étterem meglátogatása. Nem volt ez másképp most sem, amikor a szóban forgó éttermet választottuk az ünnepi vacsoránk színhelyéül. A Csalogány 26 két féle 8 fogásos menüvel dolgozik vacsoraidőben, de akár egyesével is válogathatunk a menüben szereplő ételek között.

Csalogany26 14

Mivel ünnepeltünk, így nem volt kérdéses, hogy kipróbáljuk mindkét 8 fogásos menüt. Egy ilyet és egy olyat, borkísérettel.

A menüben szereplő ételeken kívül még választhattunk volna a táblán szereplő ételek közül is, de mi maradtunk az eredeti degusztációs menüknél.

Csalogany26 08

Az ünnepi vacsorát egy-egy pohár a Szigeti pincészet zöld velteliniből készült pezsgőjével indítottuk. Sajnos már itt homok került a gépezetbe, vagyis inkább dugó a pezsgőbe, így azt csak a második körben kaptuk meg.

Ez a második pohár pezsgő pedig egyszerre érkezett a kenyérrel és az amuse bouche-sal. Még arra sem volt időnk, hogy kimenjünk előtte a mosdóba kezet mosni, már minden megérkezett. Kicsit pörögtek a fiúk és ez a gyors tempó az egész estét jellemezte. Mi egyébként is viszonylag hamar szoktunk végezni a vacsorával, de itt még a mi tempónkhoz képest is nagy volt a sebesség - nem győztük kapkodni a fejünk. Szinte még az evőeszköz a kezemben volt, mikor már vitték is a tányért és érkezett a következő fogás. Nem volt túl szimpatikus.

Csalogany26 16

Így éppen csak meg tudtuk kóstolni a vaj-kenyér kombót. Mondjuk akkora problémát nem is okozott, hiszen bár a kenyér finom volt, a vaj nem okozott katarzist. Annál nagyobb figyelmet érdemelt volna az üdvözlőfalatként tálalt kaporlevest tejfölhabbal. Nagyon friss és finom sós volt, kár, hogy kutyafuttában kellett elfogyasztanunk.

Még javában a fenti finomságokról beszélgettünk, amikor már meg is érkeztek az első fogások.

Tündének marinált makréla madársalátával.

Csalogany26 17

Tünde: Olyan jó, zöld íze volt. Találtam benne szárított paradicsomot, meg valami keksszerű cuccot - régen volt valami desszert, annak az alján volt ilyen. A makrélát nem éreztem meghatározónak.

Az egyes menü, ami az enyém volt, préselt malacfejhússal indult, ami mellé uborkasaláta érkezett.

Csalogany26 18

A malacfejhús nekem túl semleges volt. Érezni lehetett rajta a jellegzetes „zsíros” ízt, de ennél többet vártam. Az uborkasaláta már egy picit fantáziadúsabbra sikerült, de az sem nyűgözött le igazán. Savanyú uborkából és retekből készült a köret, ami legalább nem tejfölös uborkasaláta (nem mintha azt nem szeretném, de azért ez jobban tetszett). Finom volt, de nem az az étel, ami évek múlva is eszembe fog jutni.

Ideáig úgy jutottunk el, hogy szinte meg sem melegedtünk. Leültünk és már azt vettük észre, hogy végeztünk az első fogással. Így jeleztük a pincéreknek, hogy kicsit lassítsunk, mert az autópályán sem haladunk ilyen tempóval. Pozitívum, hogy figyeltek a kérésünkre, a többi étel már megfelelő ütemben érkezett.

Tünde következő fogása vörös tonhal spenótos tönkölybúzával volt. Jól hangzik.

Csalogany26 19

Mellé járó bor pedig Maurer Oszkár Szerémi Siller 2010-e volt, ami egy kékfrankosból és pinot noir-ból készülő rozé.

Tünde: Nagyon összeillett a bor és az étel. Ezt én csak ritkán szoktam észrevenni, de itt ez feltűnt. A tönkölybúza tök jó volt, mert egészséges és azt nagyon szeretem – mármint ízre is, nem csak azt, hogy egészséges. :) A halnak jellegzetes íze volt, de annyira nem volt intenzív. Az újhagyma kiemelkedett a tányéron, illatra legalábbis az nyomult előre.

Elém pedig vörös márna spárgával érkezett és hozzá egy pohár Lenke Géza Fecsegő 2009.

Csalogany26 20

A borról csak annyit, hogy 80% hárslevelű és 20% furmintból készült, Mádról érkezett. Itt jegyezném meg, hogy a borkíséret tökéletesen illett az ételekhez. Nagyon jó választottak, az ételek és borok harmóniája szinte itt volt eddig a legtökéletesebb. Önmagukban nem mindig emelkedtek volna ki a borok, de az ételekkel párosítva nagyon finomak voltak. Erősítették egymást és kihozták egymásból a legtöbbet.

Visszatérve az ételhez, elsőre nekem nagyon furcsa volt a hal illata és íze is – ami Tünde szerint erős „grill” íz. A mellé érkező spárga jellegzetes zamata viszont nálam nem volt harmóniában a hal füstösségével. Ráadásul a hal tele volt apró szálkával, amiket se kiszedni nem lehetett belőle, se megrágni. Így le kellett őket nyelni, ami enyhén zavaró volt. Nálam a spárga dominált a tányéron, a hal inkább mint fűszer volt jelen és nem mint fő alkotóelem. Cserébe a bor nagyon jól illett az ételhez, de az is főleg a spárgához.

Utólag inkább a Tünde halas fogását választanám.

Ezután következtek a nyulas fogások. Tünde vadnyúlragus házi tésztát és Mauer Oszkár 2010-es évjáratú kadarkáját kapta.

Csalogany26 21

A borról röviden: 1880-as telepítésű, 132 éves tőkékről szüretelték hozzá a szőlőt, szóval nem egy „hagyományos” kadarka volt.

Tünde: Felettébb tetszett, hogy hajszálvékony volt a tészta és az valami nagyon-nagyon jó dolog – életem egyik legjobb tésztájának mondanám. Édes volt benne a paradicsom, de az normális. A husin látszott, hogy színhúsból van - bejött, de nem az én világom. A bor illett hozzá, de nem tudok róla sokat mondani. Jó az illata és az íze is.

Az én nyulas fogásom pedig szalonnás nyúlgerinc édesköménnyel volt, mellé pedig a Bussay pincészet 2008-as olaszrizlingje érkezett.

Csalogany26 22

Kóstoláskor a szalonna rögtön előretolakodott, elnyomva a többi ízt. Később kibontakozott a többi összetevő is, a szalonna háttérbe vonult és az édeskömény átvette a hatalmat. A bor ismét kiválóan kísért, elsősorban az édesköménnyel volt harmóniában, ami nem is baj, hiszen ő volt a domináns összetevő. A nyuszi pedig első osztályúra sikeredett, finoman omlott szét a számban, szinte rágni sem kellett. A tányér „leves” részét viszont nem értettem. Nem tudtam vele mit kezdeni, hiszen nem kaptam kanalat, késsel-villával pedig nem lehetett megenni. Pedig nagyon ízlett, már azon gondolkoztam, hogy kiszürcsölöm, de Tünde megelőzött. :)

Utólag ismét a másik (nyulas) fogást rendelném, nem a nyúlgerincet. Tünde pedig az enyémet...

Az ő menüjéből a hízott kacsamáj következett, balzsamecetes babpürével, a Bott Pince 2010-es édes furmintjával kísérve.

Csalogany26 23

Tünde: Teljesen jó volt, de semmi extra. A kacsamájtól elvárjuk, hogy szétomoljon a szánkban, ami itt meg is történt.  A bab csicseriborsóhoz hasonlított, nem volt szétfőzve. Jó volt a kontraszt a máj és a köret között. Finom volt minden összességében, de semmi igazán kiemelendőt nem nyújtott.

Az én véleményem röviden a kacsamájról: Kurva jó volt! Nagyot ütött, főleg az én pisztrángom után. Az állaga egy jó libamájéval vetekedett – bár ezt el is várjuk tőle egy ilyen helyen. Egyedüli kritika, amit megfogalmaznék, hogy a babpüré lehetett volna krémesebb. Én úgy éreztem, hogy a bab túl „durva”, túl „nyers” volt. Ehhez a nagyon omlós, selymes kacsamájhoz szerintem jobban illett volna egy szintén puha, krémes babpüré. Itt ismét eltért a véleményünk. Tünde szerint pont, hogy jót tett a tányérnak, hogy a babot nem főzték „sz@rrá”. Így a máj és a köret közötti kontraszt izgalmasabbá tette a tányért. Ízlések és pofonok…

Én ismét halat kaptam: Szivárványos pisztrángot bazsalikomos rizottóval.

Csalogany26 24

A hozzá felszolgált bor pedig Szászi Endre 2010-es Szent György-hegyi olaszrizlingje volt.

Lehet, hogy az ekkorra elfogyasztott bormennyiség már befolyásolta az ízlelőbimbóimat, de én éppen hogy éreztem a bazsalikomot. Tündénél viszont ellentétes hatása volt a bornak, mert ahogy elétoltam a tányéromat, az ő orrát azonnal megcsapta a bazsalikom illata, majd kóstoláskor az íze is. Összességében nem ízlett túlságosan a fogás. Egyedül a rizs állagát tudnám, mint pozitívumot említeni. Az egész íztelen volt, olyan semmilyen. Akkor sem jutott és most sem jut eszembe róla semmi. Egy pisztrángtól sokkal többet várnék.

Tünde: Igen, ahogy áttolta Feri a tányért, rögtön megcsapta az orromat a bazsalikom. Érződött benne biztosan. A végére már el is felejtettem, hogy mi volt, de a bazsalikomos ízre tökéletesen emlékeztem.

A bor viszont kellemes meglepetést okozott. Az előző fogáshoz is olaszrizling érkezett, de ez jobban ízlett. Pedig az olaszrizlinggel hadilábon állok (ahogy azt a Berúgtunk a Costesben c. írásunkban már kifejtettem), de itt nagyon fontos feladatot teljesített: egy gyengébb fogást kísért nagyon jól.

Elérkeztünk végre a fő-fő ételekhez. Ez Tünde menüjében szopós malacsült tavaszi káposztával volt. Hűha, mi lesz ebből? :)

Csalogany26 26

Tünde: Izgatottan vártam, hogy mit kapok majd a tányéromon – persze tudtam, hogy túl nagy kockázatot nem kell vállalnom, Feri úgyis örömmel bevállalja, ha én nem tudok vele mit kezdeni. A közepét meg is mertem kóstolni - finom volt, bár a körülölelő zsírréteg miatt nem tudtam igazán élvezni. Viszont a köret valami fantasztikus volt! A káposzta is, meg a krumpli is. Iszonyatosan ízlett! Nem is tudom szavakba önteni, totál betalált nálam. A vörösbor pedig jó erős volt – nekem talán túlzottan is.

A bor egyébként Sopronból, a Weninger pincészet 2008-as kékfrankosa volt (Balfi válogatás).

Mivel a malac nem Tünde szakterülete, így átvállaltam a nagy részét. Nem bántam meg. Határozottan a kettes menü legjobb fogása volt. Lehet, hogy Tünde ízlésének túl zsíros volt, de egy szopós malacnak ilyennek kell lenni: omlós hús, amelyet egy finom zsírréteg ölel körbe. Finom volt. A mellette lévő héjában grillezett burgonya pedig elnyerte az est legjobb körete címet. A káposzta rontott az összhatáson, szerintem nem tett túl sokat a kiváló összképért. Ennek ellenére az én rostélyosom most kivételesen jobban ízlett.

Itt sajnos a bor is kisiklott egy picit, nem segítette az ételt, sőt, inkább talán rontotta az élményt.

Az én fő húsom USA-rostélyos volt és zöldbabbal érkezett. Na meg Szemes József Dél (Kopár-dűlő) 2008 borával.

Csalogany26 27

Vegyes érzésekkel tettem le az evőeszközöket ez után az étel után. A három húsból kettő tökéletesre sikeredett, viszont a harmadik túl zsíros volt. Jobban oda kellene figyelni az alapanyagok  minőségére. A rostélyoson jól érezhetőek voltak a fűszerek, a bors. A krumplipüré vajas volt, de sajnos többet nem tudok róla mondani. A zöldbabban nem igazán tetszett, hogy nagyon gyenge, zsenge volt. Talán egy kicsit karcosabb, férfiasabb köret jobban állt volna ennek a húsnak (megjegyzem, Tünde ismét más véleményen volt, neki itt is ízlett a köret).

A bor viszont nem keltett vegyes érzéseket bennem, hiszen egyértelműen az est legjobb bora került a pohárba. Ebben végre Tünde is egyetértett velem.

Tünde: Tényleg nagyon jó volt. A husi is nagyon finom volt, … vagyis hát igazából itt a husi volt a legfinomabb. Mert a burgonyapüré az normális volt, semmi extra. A vajbab meg a zöldbab is ott voltak a szeren, szerintem nem volt velük baj.

A szakács a menü tervezésekor úgy érezte, hogy itt muszáj megpihenni egy kicsit, így egy-egy szorbé következett volna a sorban. Valamiért mégis későbbre halasztották a pihenőt és előbb a hetedik fogásokat tálalták. Ami Tünde esetében tejes báránysült polentával volt, amihez Balla Géza 2009-es Ménesi kadarkája társult.

Csalogany26 28

Tünde: A retek zsenge volt, a polenta krémes, omlós. A bárányon meg nem is érzem, hogy bárány. Finom volt, de én hiányoltam azt a jellegzetes bárányízt. Tudom, azt nem feltétlenül kell érezni, ha jól csinálják meg, de én szerettem volna. A bor nem volt rossz, de semmi extra.

Természetesen itt is cseréltünk félúton, így én is megkóstoltam. Nekem a polenta jött be leginkább a tányérról, isteni volt. A tejbegríz ugrott be róla, amit imádok. Életem talán legjobb polentájaként aposztrofálhatom (Tünde szerint a MÁK bisztróban jobb volt és én hiszek neki, hiszen ő nagyobb szakértő ebben :)). A bárány kicsit zsíros volt (de lehet, hogy csak Tünde megette a jobb részeket). A borkíséret ismét melléfogásnak tűnt, én nem éreztem a kapcsolódást az étellel.

Az én utolsó előtti fogásom egy sajttál volt, teljes nevén Sajtfogás ó-rajnai rizlinggel.

Csalogany26 29

A sajtbor pontosabban egy 2006-os, késői szüretelésű (száraz) rajnai rizling volt, ami a kunsági borvidékről, azon belül pedig Izsákról, a Gedeon pincészetből érkezett.

Ez a tányér is semlegesre sikerült. Igazából ez volt a legnagyobb bajom az egész menüvel. Hiányzott belőle a meglepő csavar, valami izgalom. Lehet, hogy a középen lévő diós „valami” hivatott volna színt vinni a fogásba, de sajnos a dió pont azon néhány íz között szerepel, amit nem igazán csípek. Itt pedig nagyon is dominált a dió. A kecskesajt átlagos volt, a mézzselé pedig nem sok ízt adott a költeménynek. A dió mindent vitt. Még a borban is az dominált, gondolom nem véletlenül. Itt ismét megvillant a sommelier rátermettsége, hiszen kiválóan párosította össze őket. A diós hatás ellenére ízlett a bor, érdekes és izgalmas volt, színesebbé tette a hozzá tartozó fogást.

A desszert előtt megérkeztek a szorbék is. Az egyik bazsalikomos panna cotta volt narancszselével. Megérte várni rá.

Csalogany26 30

Ez ismét „összehozott” minket, hiszen nagy egyetértéssel nyugtáztuk, hogy ez volt az est fénypontja. Elég gáz, hogy egy összekötő fogás érdemli ki ezt a címet, nem?

Erős bazsalikom és narancs ízű gyönyör, csúcs volt. A felszolgálása már kevésbé tetszett. Kihozták, elénk tették, elhadartak egy mondatot és már ott sem voltak. Ez ment egyébként egész este. Körülbelül annyit mondtak el, ami az étlapon is rajta volt. Ezért kár volt erőlködniük...

A másik frissítő citromszorbé volt édes kekszmorzsával – erről sajnos nem tudunk fotót produkálni. Bár nem ért fel a panna cottához, de nem volt rossz. Kifejezetten érezni lehetett a citrom savanyúságát, amit nagyon jól kompenzált a kekszmorzsa édessége.

Már csak a desszertek vannak hátra, kitartás.

Tünde menüjéhez epres rebarbarakompót járt kecskesajthabbal és eperszorbéval.

Csalogany26 31

Tünde: Kezdtem magam úgy érezni, mint egy borpincében. Mert a borom valami fantasztikus ízű volt, a desszert viszont csak jó. A rebarbara nem volt túl sok benne, a többi is finom volt, de semmi extra.

Sajnos már nem emlékszem, hogy pontosan milyen bort társítottak ehhez a desszerthez, csak arra, hogy az Oremus pincészetből érkezett és nagyon finom volt.

Az én desszertem mexikói csokoládé-torta curry fagylalttal névre hallgatott.

Csalogany26 32

Pontosabban csoki, fagyi és bazsalikom hármas költeménye volt. Az est egyik legjobb fogása volt. Hozzá párosított bor pedig ismét tökéletes választásnak bizonyult. Először kicsit idegenkedtem tőle, olyan megúszósnak tűnt, hogy csokihoz édes tokaji bort adnak (én inkább egy testesebb vörösborra szavaztam volna). De amikor megkóstoltam a desszertet és hozzá az Oremus pincészet 2004-es Cuvée-jét, csak örülni tudtam, hogy nem nekem kellett választanom. Tökéletes harmóniában volt minden ebben a fogásban. Egyedül a fagyi volt túl könnyed és egy ici-picit jellegtelen. A curry-t nem igazán lehetett felfedezni benne – legalábbis nekem nem sikerült, de ez lehet, hogy a túl sok alkoholnak volt már köszönhető...

Ez után levezetésnek rendeltünk még egy kávét, de előtte még érkezett a petit fours – tonkababos, mazsolás, csokis apróságok.

Csalogany26 33

Majd a kávékészítmények, design-poharakban.

Csalogany26 36

Dugónak még elfogyasztottam egy Irsai Olivérből készített pálinkát – ami mellé önszorgalomból felszolgáltak egy pohár vizet is –, majd kifizettük a viszonylag magas összegről kiállított számlát és elindultunk haza. Hazafelé megbeszéltük a tapasztaltakat és arra jöttünk rá, hogy a Csalogány26  egy „4 évszakos gumi” étterem. Kicsit bisztró, kicsit fine dining étterem, de igazából egyik sem.

Hatalmas elvárásokkal érkeztünk, hiszem ez volt a kedvenc éttermem eddig, de ezek után már nem vágyunk vissza. Szomorú!

 

 1. Megközelíthetőség

Budapest I. kerület, Csalogány utca 26. www.csalogany26.hu

Az étterem a budai oldalon található, nem messze a Mammuttól. Így tömegközlekedéssel odáig kell valahogy eljutnunk. Onnan már csak egy rövid séta a Csalogány utcán a Duna felé – kb. félúton a Duna és a Mammut között. Autóval is érdemes menni – ha nem akarunk alkoholt fogyasztani –, az étterem előtt és mellett is található egy parkoló rész, így könnyen le tudjuk tenni az autót.

    

 2. Ételek

Sajnos az est folyamán felszolgált ételek csalódást okoztak. A korábbi tapasztalatokra alapozva sokkal jobbra számítottunk. Szinte mindegyikben találtunk valami kifogásolnivalót és egyik sem ütött igazán. Nem is pazarolom tovább a szót, sajnos nem voltunk elégedettek. Bővebben fent.

 

 3. Kiszolgálás

Mindig is a kiszolgálás volt a Csalogány gyenge pontja. Örömmel tapasztaltuk, hogy a kiszolgálás színvonala nőtt (kevésbé örömteli, hogy az ételek „leromlottak” a kiszolgáláshoz). A pincérek kicsit távolságtartóak voltak, ami számunkra nem pozitívum. Az viszont igen, hogy figyelmes és gyors kiszolgálásban volt részünk. Észrevették, ha kiürült a vizes pohár, diszkréten, illetve profin oldották meg az evőeszközök és a poharak cseréjét is. Néha kicsit talán túlbuzgóvá is váltak, hiszen ahogy kiürült a tányér, már vitték is el – sokszor meg sem várva, hogy a másikunk is befejezze a sajátját. Talán ez annak volt betudható, hogy kifejezetten sok pincér volt szolgálatban – négyen voltak 7 asztalra (ennyi volt foglalt a 14-ből).

Viszont az ételek bemutatását egyáltalán nem erőltették. Letették a tányérokat, elmondták azt, ami az étlapon is szerepelt és magunkra hagytak. Inkább hagyták volna az egészet a fenébe, tök felesleges „felolvasni” az étlapot. Egyedül a sommelier emelkedett ki a többiek közül: informatív volt, a borokat néhány szóban jellemezte, átadott érdekes információkat. Így tudtuk meg, hogy a borok pici poharakban való felszolgálása koncepció és nem csak elfogyott a rendes boros pohár. Illetve belefér a hibaszázalékba, hogy vörös bort ilyen kicsi pohárban szervírozzák. Azt is megtudtuk, hogy 0,8 dl bor kerül a poharakba, hogy nehogy túl sokat igyon a vendég. Nekünk egy kicsit így is megártott. :)

Összességében elégedettek voltunk a kiszolgálással, hiszen sokat javult a korábbiakhoz képest.

 

 4. Feeling

A korábbi kockásterítős-kisvendéglős érzet eltűnt, fehér abroszos asztalok, már-már elegáns környezet fogadott minket belépéskor.

Csalogany26 10

Nem tudom eldönteni, hogy ez tetszik-e. Az biztos, hogy bizalomgerjesztőbb lett az étterem, de mégsem vált igazán tetszetőssé. Valami nem stimmel, de sajnos nem tudom megfogalmazni, hogy mi. De ezt döntsétek el ti magatok.

Csalogany26 07

Csalogany26 09

Csalogany26 11

Az viszont kifejezetten rosszul esett, hogy a falra felszerelt TV nem működött. Nem, nem a Barátok közt-öt szerettem volna vacsora közben nézni. Ezen a monitoron eddig nyomon követhettük, hogy mi zajlik a konyhában. Tetszett az ötlet (azóta több helyen is láttunk ilyet), kár, hogy valamiért itt nem gondolják így.

Csalogany26 15

Nekünk jól esett volna, ha az asztalnál ülve be-bekukkanthatunk a „műhelybe”. Olyan, mintha titkokat tudnánk meg (pedig nyilván nem).

A mellékhelyiségek teljesen átlagosak voltak. Mind a női,

Csalogany26 34

Csalogany26 35

mind a férfi.

Csalogany26 05

Csalogany26 03

Csalogany26 04

Funkcionálisan nincs velük gond, esztétikailag pedig illenek az étterem többi részéhez Felszereltségben viszont verhetetlennek tűnnek - még nedves intim törlőkendőt is raknak ki a nagyérdeműnek.  De azt nem mondanám, hogy a legszebb mellékhelyiséget itt találjuk az országban.

 

 5. Árak

A korábbi, igencsak vonzó olcsósága eltűnt és most már inkább kicsit drágának mondanám. Főleg, ha az ár-érték arányt is figyelembe vesszük. A táblán szereplő ételek ára még nem is feltétlenül húzós, ha megnézzük, hogy miket is kapunk.

Csalogany26 25

De a menüben szereplő ételek, minőségüket is figyelembe véve, elég magasan lettek beárazva.

Csalogany26 02

Csalogany26 01

Viszont ha végigesszük mind a 8 fogást, akkor olcsón jutunk hozzájuk, hiszen 12 000 Ft a teljes menük ára (borkísérettel 16 500 Ft) ami szintén nem sok.

De ki az, aki végig eszik 8 fogást? A végére azért eléggé elnehezültünk, kellett egy kis séta, hogy rendbe jöjjünk. A sok ételre még ráittuk azt a sok alkoholt is, ami szintén nem tetté könnyebbé azok feldolgozását. De abban legalább segített, hogy az Árpád-hídon a hátamra vegyem Tündét, amikor ő már nem bírt tovább gyalogolni a magassarkújában (hisz már jó utat megtettünk addig) – jó látvány lehettünk, főleg, hogy ő piros zakóban fészkelődött a hátamon... :)

A 4 fogás 8 000 Ft, ami viszont már nem annyira kedvező – bár még ez is kifizethető.

Összességében 36 700 Ft volt a számla, ami nem két 8 fogásos menüért borkísérettel nem sok.

Csalogany26 06

Így megérte, de maga az élmény nem ért annyit. 40 ezer forintból pl. 4 alkalommal ehetünk a nU-ban – és az 4x3 azaz 12 fogás. Plusz még nagyobb élményt is nyújt...

 

 6 .A Gasztrotúrák összegzése

Csalódtunk. Szerettük a helyet és ez megváltozott. Olyan rossz csalódni egy jó dologban, amiben hiszel és vágysz rá. Az országban zajló gasztroforradalom egyik zászlóshajójától – attól az étteremtől, ahonnan sok elismert séf került ki –, sokkal többet vártunk. Túl sok jó étterem van ma az országban, hogy ezt megengedhesse magának egy topkategóriás étterem. Nálunk nem is férnek be az első 10 helyezettbe. Pedig annyira vártam ezt az estét...!

 

Pont:  8/10

online póker

A bejegyzés trackback címe:

https://gasztroturak.blog.hu/api/trackback/id/tr715076791

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása