Punkból Hard Rock

2012.02.24. 12:35

2012. február 9. 21:00 / Tünde

 

Hogyan lett a Punk Rockból Hard Rock? Íme:

1971. június 14. London: Megnyílik az első Hard Rock Café

1990. június 7. Orlando: Megnyílik a világ legnagyobb Hard Rock Caféja

2009. július 25. Prága: Tünde&Feri első Hard Rock Café élménye

2011. december 14. Budapest: Megnyílik a Hard Rock Café Budapesten

2012. január 24. Budapest, Arcade Bistro: Tünde&Feri megismerkedésének 19. évfordulója – Feri zsebéből előkerül két színházjegy

2012. február 9. 19:00 Budapest, Pesti Színház – Punk Rock színmű

2012. február 9. 21:00 Budapest, Punkból Hard, azaz Tünde és Feri belép a Hard Rock Caféba

Egy hirtelen ötlettől vezérelve ültünk be azon az estén a közel 2 hónapos Hard Rock Caféba. Nem volt tervezett, aminek meg is lett az eredménye, ugyanis nem volt nálunk elég pénz…

2012-02-10 00-12-18 113

Na de kezdjük inkább az elejéről, induljunk a színházi készülődéstől. Elkészültünk, indulhatunk. „Kulcs, pénz, személyi” – Feri tesójának klasszikus mondatai mindig előtörnek az emlékeinkből, amikor indulunk valahová, csak mi a személyit a forgalmival szoktuk helyettesíteni (az általában fontosabb, mint a személyi, ha már egyszer a benne lévő jogsi úgyis igazol minket). Igaz, most pont nem volt rá szükség, hisz a tömegközlekedést választottuk. Tehát maradt a kulcs, amit általában azért el bírunk rakni, hisz szokásunk bezárni a lakásunkat, mielőtt elhagyjuk. A pénzkérdés már húzósabb, mert nálam csak abban az esetben szokott lenni, ha egyedül kelek útra, egyébként a pénzügyek intézése a Feri feladatkörébe tartozik – na nem szeretném ám rá hárítani a továbbiak felelősségét, de hát a tények, azok tények… Szóval Ferim tudta, hogy csak színházba megyünk, nem igazán terveztünk semmit előtte, mert nem lett volna rá időnk, utána meg már késő lesz, úgyhogy csak kevés pénzt rakott el, gondolván, hogy úgyse nagyon lesz rá szükség. Kártyát nem is hozott egyáltalán, mert ő az a fajta, akinek nincs pénztárcája, pénzcsipeszbe meg nem olyan jó a bankkártya, ezért az praktikus okokból otthon is maradt. Elindultunk tehát némi készpénzzel, a kulcsunkkal és az évfordulónkra Feritől kapott meglepi színházjegyeinkkel kulturálódni a Váci utcai Pesti Színházba.

2012-02-09 21-08-06 267

A Punk Rock darab fantasztikus volt, óriási amplitúdót írt le hangulatilag – én nem vagyok az a hangosan kacarászós fajta, de az elején (számomra is meglepő módon) teljes lényemmel röhögtem föl egy-egy poén kapcsán, majd pedig igencsak mély érzésekkel, elgondolkodva távoztunk a helyszínről. Nagyon jó előadás, érdemes megnézni azoknak, akiket érdekelnek a mai fiatalok problémái. „A Punk Rock nem zenés előadás, de a zene mégis fontos eleme a történetnek, hiszen ez az irányzat a fiatalok számára egy életérzés kifejezését és az azonosulás lehetőségét jelenti.” – írják róla a Vígszínház weboldalán.

A fenti hangulatvilágban sétálgattunk a Váci utcában, amikor „belebotlottunk” a Váci utca 1. szám impozáns épületébe települt Hard Rock Caféba.

2012-02-10 00-29-31 758

2 hónapja nyílt, tudtunk róla, úgyhogy már egyébként is izgatta a fantáziánkat, így nem sokat teketóriáztunk, betértünk egy kis kóstolóra. Illet az este koncepciójába, bár a Punk Rock darabban nem volt nagy hangsúly a zenén (White Stripes számokból villantak föl részletek), a Hard Rock Caféban viszont megkaphattuk, ami abból kimaradt.

Összeismerkedésünkkor épp a rock irányzat volt a színpadon nálunk – én az akkoriban hippi, általam istenített bátyámnak köszönhetően Deep Purple, Led Zeppelin és hasonló nyalánkságokat hallgattam sokat, Feri meg épp a Jim Morrisonos, The Doors-os korszakát élte, ami szintén nem állt tőlem csöppet sem távol. Volt egyébként Punk korszakunk is, de azt már közösen éltük meg és inkább a bulizásról, koncertekről, fesztiválokról szólt. Mindkét irányzatot egyébként ma is szívesen hallgatjuk, így nem esett nehezünkre befogadni a Hard Rock Café hangfalaiból áradó rockzenét.

2012-02-09 21-09-39 780

A HRC bejáratában kemény rocker lánynak öltözött, hosszú, fekete hajú, sötét sminkkel és sok piercinggel ellátott, mosolygós, szimpatikus lány mérte fel a szándékainkat, majd irányított minket a shopon keresztül az alsóbb szinten helyet foglaló étterembe. A shopban HRC cuccokat lehet kapni, de azokkal most nem törődtünk, hanem a rocklegendák képeivel díszített falat bámulva hagytuk, hogy levezessenek minket a lépcsőn, ahol választhattunk a szabad asztalok közül. Mikor letettük a voksunkat a kiszemelt asztalunk mellett, helyet foglaltunk, mire azonnal ott is termett egy fiatal leányzó „Sziasztok! Szandi vagyok és én foglak kiszolgálni ma este titeket.” – hangzott a fülig érő mosolyra fakadt szájából. Jó indítás, nagyon szimpatikus volt! A személyzet eddig kiváló! Tetszett a „fogadó egység”, illetve az is azonnal nyilvánvalóvá vált, hogy ha nem rontják el az ételeket, nagyon jól fogjuk magunkat érezni a jókedvű, folyton vigyorgó fiatalok társaságában.

2012-02-09 21-22-33 979

Az étlap tanulmányozásánál már rögtön újra élvezhettük a Szandi társaságát, mert örömmel segített a választásban. Feri azonnal tudta, hogy mit fog kérni, én viszont még bogarásztam az étlapot. Azon gondolkodtam, hogy eszem egy steaket, azt sanszos, hogy itt jól csinálják. Aztán elbizonytalanodtam, mert láttam, hogy – ahogy a T.G. I. Friday’s-ben is világszerte – hátszínből készülnek és én azt nem szeretem. Az USA-ban elkövettem már egyszer ezt a hibát, hogy megkóstoltam egy klasszikus steaket, ami hátszínből volt, az meg nekem nem elég „parázshusi”, ezért nem tudtam megenni. Szandi azonnal levette a tanácstalanságomat és a segítségemre sietett. Mondtam neki, hogy nem szeretnék hátszínt és hogy csak a New York Stripnél nincs odaírva, hogy az abból készül, lehet, az bélszínből van? Ebben neki is segítségre volt szüksége, de aztán kiderítette, hogy sajnos az is hátszín, csak annyi a különbség a többi steakhez képest, hogy van rajta egy vastagabb zsírréteg a szélén – na arra nem voltam kíváncsi. „Mi az amiben nincs hús?” – kérdeztem én.  „A saláták” – jött a válasz. Kössz, azért annál viszont kíváncsibb vagyok, minthogy egy salátával letudjam… Végül a garnélás fajitasnál kötöttem ki.

2012-02-09 21-37-14 624

Amikor a „food-runner” fiatalok kihozták, a garnélák és a társaságukban lévő zöldségek még hangosan sisteregtek. Minden nagyon jól nézett ki. Óriási adag volt, de megküzdöttem vele, mert érdemes volt! A HRC-s papírzacsiban szolgálták föl a csípős tortillákat, a tányéron pedig tejföl, friss guacamole, Jack és Cheddar sajtok, paradicsom és salátalevelek voltak. Minden nagyon finom volt, de azért elidőztem vele, míg a nagyját elfogyasztottam – nem akartam csomiztatni, mert a -17 fokos hidegben sehogy sem akaródzott volna lefagyasztani a kezeimet a doboz hurcolászása miatt (igaz, Feri felajánlotta hősies segítségét – persze, mert nála volt kesztyű is :)).

Feri felajánlott jócselekedetét akár annak a kompenzációjának is tekinthetném, ami megelőzte az ételeket. Igen, Feri csúnya dolgot követett el…

2012. február 9. 21:30 Feri "megcsal"!!!

A cselekedetének súlyának felismeréséhez tudni kell, hogy 7végén vendégeket vártunk és előkaptuk Gordon Ramsay Világkonyha című szakácskönyvét és kiválasztottunk egy, a vendégeink számára is kiemelt helyen szereplő fogást, a hamburgert.

2012-02-05 14-42-04 221

Kéksajtosan készült, színtiszta, (Gál Józsiék húsboltjából származó) sovány marhahúsból, így én is ehettem belőle!

2012-02-05 14-47-37 741

Nagyon jól sikerült, medium volt mindegyik húspogácsa, de egyik-másik akár medium rare-nek is elment, szóval büszkén nézegettük és megállapítottuk, hogy megint jól szerepeltünk – minden az utolsó morzsáig elfogyott! A Stáhl Judit féle recept alapján készített csokibrownie-ra már alig maradt kapacitásunk, de idővel azt is szépen betakarítottuk. Degeszre ettük magunkat mindannyian.

Mivel ez épp a HRC-t megelőző hétvégén történt, én a történtek után néhány nappal nem igazán vágytam hamburgerre, ugyanis a hamburger okozta elégedettségem az egeket verte még egy darabig, Feri viszont úgy döntött, azt kér. Én meg jól megsértődtem rá, hogy ezek után a mennyei hambik után, amit csináltam (okés, -tunk), hogy gondolja, hogy labdába rúghat egy „holmi” éttermi burger? Vérig sértett!

De persze csak röhögtünk rajta, nem volt komoly természetesen, úgyhogy nyugodtan tömhette két pofára magába a Legendery burgerét, nem néztem rá csúnyán, sőt, én is beleharaptam egyet – mármint a hambiba :), és ízlett!

2012-02-09 21-39-00 428

A világszerte híres, Legendary Burger (10 unciás) tartalma: bacon, 2 szelet Cheddar sajt, ropogósra sült hagymakarika, saláta, paradicsom és savanyú uborka.

2012-02-09 21-37-40 154

Feri: Ha egy helyen kapható hamburger, akkor én általában megkóstolom. Főleg, ha egy olyan étteremről van szó, ami a hamburger fellegvárának számít. Így nem volt nehéz a választás, csak az a kérdés maradt, hogy pontosan melyik legyen. Ezen sem gondolkoztam sokat, legyen a leghíresebb burgerük. Nagyon jó döntésnek bizonyult. A húspogácsa jól sikerült, bár talán egy picit túl lett sütve – megkérdezték, hogy hogyan készítsék el, és medium kértem. De ez inkább medium well done-ra sikerült. Nem akkora probléma, de itt azért erre odafigyelhetnének jobban. Ami különlegessé tette, a ropogósra sült hagymakarika. Meglepően jól harmonizált a többi összetevővel. Illetve meg kell még említeni a hús és a sajt között heverésző szalonnát, ami jó kis „hamburgeres” ízt adott az egésznek. A burgerek közti rangsorban az előkelő 2. helyre rangsorolnám, de csak holtversenyben (a Ring café előzi meg és a Pastramival mozog egy szinten). Ha nem sütik túl a húst, biztos lett volna az ezüstérem.

2012-02-09 21-37-24 465

Italnak Feri csapolt sört (Pilsner) kért hozzá, hogy tuti ne maradjon egyetlen grammnyi hiánya se szénhidrátból, én meg a nap koktélját kértem (szintén hasonló motivációval), az Azul Ritát (Olmeca tequila, Blue Curacao likőr, narancslé és házi Margarita mix). Szandi segített a koktélok közötti eligazodásban is, mondtam, hogy inkább savanyúra, mint édesre vágyom, majd mikor meghoztuk a döntést és letettük az Azul Rita mellett a voksot, gondolkodás nélkül vágtam rá a cukrot választ a „Sóval vagy cukorral?” hangzó kérdésére... Okés, hogy nem akarok valami gejl koktélt és hogy tequilás, de én még nem vagyok azon a koktélgurmé szinten, hogy sóval igyam őket.

2012-02-09 21-23-08 569

A háttérben Jim Morrison hangszálának játékát hallgathattuk (ugye milyen ügyesen elkaptam a pillanatot?), fantasztikusan éreztük magunkat!

Éhesek már csöppet sem voltunk, de muszáj volt kipróbálnunk a desszerteket is. Úgy döntöttünk, eszünk ketten egy „minidesszertet” – vannak desszertfalatkáik; amikor már nem fér beléd más, de mégsem komplett még az étkezésed, ezt javasolják. Csokis-karamellás minisajttortát választottunk, de Szandi tanácsára végül bevállaltunk ketten egy klasszikus, New York sajttortát, amelyet a leányzó jól meglocsoltatott nekünk eperöntettel, mondván, az attól igazán finom.

2012-02-09 22-11-21 782

Finom krémes volt, a kekszes része is ízlett, az eperöntet is nagyon bejött, úgyhogy szépen elkanalazgattuk, illetve villázgattuk egy tányérból ketten.

Rendeltünk még 1-1 italt, a vacsoránk zárásaként (ekkor legalábbis még úgy gondoltuk, hogy lassan elindulunk hazafelé).

2012-02-09 22-08-06 453

Feri már megint a 16 évesek mellett tette le a voksát és kért egy Scapát.

Nekem pedig egy klasszikus koktélt, a Southern Rock koktélt ajánlotta Szandi. Én is szívesen iszom viszkit, de csak a bourbont szeretem és azt is csak koktélban – nyilván most keresztre feszítene minden viszkirajongó, de hát ez vagyok én, nem muszáj szeretni.

Jack Daniel’sből készült (+ Absolut Vodka, Sweet and Sour és Sprite), ami szintén nosztalgikus számunkra, mert Feri épp a Jim Morrison rajongásának időszakában szerette meg a jó öreg Jacket, ugyanis J.M. is mindig azt iszogatta (vagyis inkább nyakalta óriási mennyiségben). Csak Feri azóta „továbblépett” és leginkább a malt viszkiket szereti. Nálam meg egy Horvátországi élményből fakad, hogy szeretem a viszkis koktélokat, ugyanis ott ittam először Jack Daniel’s + sprite kombót és nagyon ízlett. Jól be lehet tőle rúgni, mert nagyon finom és nem is lehet észrevenni, hogy mekkorát bír ütni – igazán hatékony.

2012-02-09 22-13-46 271

Mindent összevetve nagyon harmonikus volt a kapcsolatunk a környezetünkkel – Jack Daniels, háttérben Morrison énekel, mindenki lesi a kívánságainkat, telve vagyunk minden finomsággal, tökéletes minden…

2012. február 9. 22:15 Hardból Punk, azaz a felismerés

Mindaddig, amíg Ferinek be nem ugrik, hogy hoppá, lehet, nincs is nálunk elég pénz. Számba veszi minden egyes forintunkat és kiderül, hogy mindösszesen 13 500 forintunk van, amin a számlánknak a koktélozgatással, viszkizgetéssel, full zabálással bőven túl kell már lennie. Óriási döbbenet, izgalom, hogy na most mi lesz, elég kellemetlen a helyzet. Odaintjük az egyébként sokat körülöttünk sürgő-forgó Szandinkat és pirult arccal meséljük neki, hogy mi a szitu. Kissé ő is zavarba jön (később értjük meg, miért), majd eltávozik, hogy megkérdezze a menedzsert, hogy mi a teendője. Mi közben azon tanakodunk, hogy kár, hogy ittunk, mert legalább akkor kocsival visszahozhatnánk a pénzt, meg nyilván azon, hogy mekkora bénák vagyunk, eddig még sosem fordult elő velünk ilyesmi. Kíváncsian várjuk, hogy oldják föl a problémát, miközben mi azt számolgatjuk, hogy max. 200-250 ezer forint értékű cuccot tudunk otthagyni letétben, mire érkezik a válasz, hogy sajnos egyikünknek maradnunk kell, míg a másik hazamehet a pénzért. Igen, mi is így tippeltünk, főleg, hogy én hasonló helyzetben másoktól azt sem hinném, amit kérdeznek (olvastam ugyanis Kevin D. Mitnick: A legendás hacker című, a social engineeringről, azaz a pszichológiai manipulációról szóló könyvét – ajánlom mindenkinek, nagyot lehet belőle okulni és tanulni azáltal, hogy bemutatja, hogyan használható ki az egyszerű, normális emberek jóhiszeműsége, ami által akár a NASA-hoz is be lehet jutni)… Szóval Ferinek haza kell metróznia (ha jár még ilyenkor egyáltalán), majd jöhet vissza, amíg én elüldögélek ott. Volt wifi, gondoltam, jól elleszek, de újdonsült „barátnőm” gondoskodott a szórakoztatásomról. Rengeteg érdekességről mesélt Szandi, hogy feledtesse egyedüllétemet és bánatomat. Megosztotta velem pl. azt az infót, hogy azért izgi nála most a mi sztorink, mert pont az ő asztalánál fordult elő, hogy egy hajléktalanra rendőrt kellett hívni. Szépen felöltözve bement, végigette-itta az étlapot, még cigit is kért tőlük, majd mikor fizetnie kellett volna közölte, hogy nincs pénze. A manager hölgy nem sz@rakodott, hívta a rendőröket, akik elvitték az „urat” a helyszínről, aki egyébként még a Panaszkönyvet is el akarta kérni, mert nem bántak vele jól – van bőr a képén, mi? Sosem dolgoztam vendéglátó iparban (leszámítva az 5 év büfézést egy vidéki strandon), ezért nem tudom, milyen sűrűn fordulnak elő ehhez hasonló atrocitások, de hogy nem kellemes egy ilyen sztori, az biztos, két hónapon belül kettőre meg tuti nem vágyik egy fiatal, törékeny kislány, az meg még inkább valószínű. Szegény, akár velünk is belecsúszhatott volna valami hasonlóba, még jó, hogy a mi sztorinknak happy end lett a vége, mert Ferim visszajött értem és nem vittek el engem sem a rendőrök. Szandi mesélt még pedofil zaklatójáról, aki több borravalót hagyott neki, mint a számla végösszege, és a nem kevésbé izgalmas betanítási, betanulási időszakukról is, de azokról inkább hallgatok újdonsült „barátnőm” felé kifejezett lojalitásom jeléül. Megtudtam még egyébként, hogy több mint 500-an dolgoznak a HRC-ben, 46 pincérük van, melyből egy időszakban egyszerre 8 + 2 food runner (ételfutárok a konyha és az asztalok között) dolgozik – egy pincérre 3-4 asztal jut egy műszakban. Mesélt a relikviák hátteréről is, mert kérdeztem tőle, hogy tudja-e, hogy ez a sok értékes darab kinek a tulajdona (hisz egy franchise rendszerről beszélünk). Mondta, hogy Orlandóban van egy óriási raktár, ahonnan 2-3 évre megkapják a cafék a saját cuccaikat. Úgy elbeszélgettünk, hogy észre sem vettem, hogy elment az idő, mikor Feri megérkezett. Hamar megjárta, mert még jártak a metrók meg egyébként is sietett a drága, hogy ne unatkozzak. Lehuppant mellénk – addigra már többen is csatlakoztak a kívülről is vidámnak tűnő cseverészésünkhöz –, és kértünk még 1-1 piát, hogy kifújhassa magát. Én a személyzetre bíztam a választást (eddig is bejött) és whisky sourt kaptam (megelégedésemre), ő pedig egy Glendronach Highland Malt 12 éveset választott a nagy rohanása eredményességének ünnepléséhez.

2012-02-09 23-34-11 947

A fotón látható egy szóróanyag, ami a HRC shop termékeit promótálja – a két ital között a budapesti HRC póló hátán lévő Budapest szimbólumok láthatók. Like!

Az italaink után fizettünk (mert már volt miből :)), majd egy hostess hölgy végigkísért a relikviák között.

2012. február 10. 00:00 tömény rock and roll élmények fél órában

Néhány érdekességet megosztunk Veletek.

Az arcfestésükről és különleges fellépő ruháikról ismert KISS együttes tagjai.

2012-02-10 00-06-19 389

Nem is tudtam eddig, hogy a „hosszú nyelvű pasi”, Gene Simmons magyar származású, szülei magyar zsidók és állítólag még ma is tökéletesen beszél magyarul.

Kicsi kori egyik szerelmem a Guns’n Roses gitárosa, Slash gitárja, kalapja és fellépő ruhája.

2012-02-10 00-09-45 436

A Black Sabbath énekese, majd szólókarrierben és valóságshow-ban is önmegvalósító és –mutogató Ozzy Osbourne és gitárja.

2012-02-10 00-14-28 460

Állítólag kutatják a génjeit, hogy ennyi alkohol és drog után hogy képes még mindig fiatal rockereket megszégyenítő fittségben turnézgatni, pedig még most is azt teszi! 1948-ban született egyébként.

Bob Dylan szájharmonikája.

2012-02-10 00-17-37 62

Erről azt tudtuk meg, hogy egy flótát (ahogy drága jó Nagyapám hívta) csak háromszor használt. A gitárjait valószínűleg tovább koptatta…

Janis Joplin „flekója”.

2012-02-10 00-20-20 339

És végül, de nem utolsó sorban, Jimi Hendrix ruhája, amit a Woodstock fesztiválon hordott.

2012-02-10 00-20-39 681

Meglepően jó állapotban van, ahhoz képest, ahogy mondjuk egy Sziget fesztivál után kinéz az ember felöltője.

Volt még nagyon sok ereklye, de számunkra ezek voltak a legizgalmasabbak – legalábbis az étteremben, mert az emeleti részekre már nem tudtunk éjfél után fölmenni. Egyébként az szimpatikus, hogy a hely múzeumként is működik, nem muszáj mindenképpen fogyasztani, be lehet menni csak megnézni a relikviákat is.

 

 1. Megközelíthetőség

Budapest V. kerület, DEak Ferenc utca 3-5. www.hardrock.com

Budapest szívében, a Vörösmarty téren, a Váci utca 1-es számú épületében található.  Autóval a környékbeli utcákban és parkolóházakban lehet megállni, borsos ár ellenében. Tömegközlekedéssel metróval, a minden út Rómába vezet alapon lehet eljutni, ugyanis minden metróvonal a környékbeli Deák téren halad át – a földalattinak megállója is van a Vörösmarty téren. Buszok is biztos mennek arra, azokat nem igazán ismerem testközelből.

 

 2. Ételek

A klasszikus amerikai dinner jellegű helyeken felszolgált ételek (hamburger, szendvics, steak, BBQ) mellett mexikói (nachos, fajitas), de még olasz (bruschetta, tészta, marsalás csirke) finomságokat is kínálnak. Az ételek óriási adagok, ahogy ezt egy amerikai étteremtől el is várhatja az ember. A tálalásukkal és az elkészítésükkel is meg voltunk elégedve, finomakat ettünk, jóllakottan távoztunk.

 

 3. Kiszolgálás

A magyar ember számára talán már túlzottan is közvetlen. Folyton ott sündörögnek körülötted, lesik az óhajaidat, kívánságaidat. Leülnek hozzád beszélgetni amikor éppen nem eszel (akkor is, ha ki tudod fizetni a számlát és nem kell külön vigyázni rád :)).  Mi ezt szeretjük. Élvezzük, hogy fokozatosan megismerik az igényeinket és tudják, hogy mi az, amivel aztán elégedetten fogunk távozni. Kedvesek, mosolygósak, proaktív fiatalok. A relikviák közötti kalauzolás közben sem csupán egyetlen hostesslánnyal kellett beérnünk, hanem az egyik pinyósrác is aktivizálta magát – ki sem hagyhatta volna a társaságunkat, olyanok voltunk már ott, mint a bentlakók –, óriási lelkesedéssel mesélte az ereklyék történetét.

 

 4. Feeling

Semmivel sem összekeverhető, Hard Rock Café feeling.

2012-02-10 00-15-14 283

Amerikai hangulat, rockrelikviák, fények, csillogás.

2012-02-10 00-14-04 23

Kényelmes ülőalkalmatosságok, nagy asztalok, hosszú bárpult, rengeteg látnivaló, sűrűn elhelyezett lapos tévék, jó zenék, minden a hosszú ott tartózkodásra ösztönzi a vendégeket.

2012-02-09 21-24-11 18

A szintén HRC-s designt kapott mellékhelyiségek tiszták is és jól felszereltek.

2012-02-09 21-27-09 516

A pince térben vannak, ahol sorban állás esetén meg lehet pihenni akár kisebb társaságban is.

2012-02-09 21-29-20 123

Itt is díszítik a falakat.

2012-02-09 22-02-12 967

A férfi részleg hangulata:

2012-02-09 22-02-55 987

2012-02-09 22-03-16 775

A női részleg:

2012-02-09 23-37-24 897

 

2012-02-09 23-37-35 582

 

 5. Árak

A nemzetközileg szabott árakkal dolgoznak az ételek terén, az italokkal tudnak picit „játszani”. Nem olcsó, de ez nyilván viszonyítás kérdése.

2012-02-10 00-00-14 475

A kóla „refill” ingyen van, amin itt már nem is lepődtünk meg – az első USA élményünkkor Feri majdnem kivette a pincér néni kezéből a drága pénzért vásárolt fél literes kólás poharát, mert az elvette előle, mikor még volt az alján kb. fél decinyi – aztán örömmel ragyogó arcra váltott, mikor kérés nélkül, őszinte meglepetésünkre telitöltve hozta vissza a poharat. Itt kérni kellett, de csak 1 jelképes forinttal szerepelt a számlánkon a refill ténye. Ha nem alkoholizálunk, akár egy tizesből is meg lehetett volna úszni és jóllakottan távoztunk volna úgy is.

 

 6. A Gasztrotúrák összegzése

Aki szereti az amerikai hangulatot, bírja a rockzenét, a közvetlen, fiatalos kiszolgálást, szereti a nagy adagokat és azt szívesen meg is fizeti, próbálja ki a helyet bárhol a világon, nem fogja megbánni! Hasonló igényekkel bíró baráti társaságoknak is kifejezetten ajánljuk.

Aki viszont nem éhes, azt a bárpultnál szívesen látott vendégként üdvözlik, de a fogyasztás teljes mellőzésével is be lehet térni megcsodálni a rockzenészek ereklyéit – még hosstess hölgyek társaságára is lehet számítani.

Mi pozitív élményekkel gazdagodtunk és nem bántuk meg, hogy nem fukarkodtunk az ételek-italok tekintetében, még akkor sem, ha ez most több bonyodalommal járt, mint kellett volna. A punkból végül úrja hard rock lett, a rock ékszer jelentésű jelző értelmében.

 

Pont: 7/10

online póker

A bejegyzés trackback címe:

https://gasztroturak.blog.hu/api/trackback/id/tr314191776

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása