Klasszikusok féláron

2012.03.19. 19:09

2012. február 16. 19:00 / Seprű Oszkár

 

Ez most nem egy könyvesbolt felhívása, hanem torkoscsütörtöközésünk jegyzete lesz.

Rutinos és addikt torkoskodók vagyunk, de szerencsére a diszkont nappal kapcsolatban - általam is sokszor hallott - negatív tapasztalatokból én még nem nagyon kaptam ízelítőt, amit betudok annak, hogy általában jól választunk és tudjuk, hogy mit várjunk az adott helytől. Az idén 4 étterem között vacilláltunk, de egyikbe sem sikerült a megfelelő időpontra és létszámra foglalni….aztán az Alabárdos visszahívott minket, hogy kiterjesztik az akciót és így, bár egy korábbi időpontban, de ugyanolyan feltételek mellett mehettünk torkoscsütörtökre.

2012-02-16 18-53-32 383

Sikerült a Sziklakórház előtt helyet találni, így egy kellemes lépcsőzéssel és gyönyörű kilátással indult az este.

Feriék már a bejáratnál tobzódtak és közben a Mátyás templomról próbáltak meg vállalható fényképeket készíteni…ez nem sikerült nekik, így jobbnak láttuk bemenni az étterembe. Mindannyian voltunk már az Alabárdosban, de nejem és én csak nyáron a kerthelyiségben, ezért a belső tér ismeretlen volt számunkra. Az enteriőr miatt most sem lett volna érdemes bent helyet foglalni, de a kinti -10 celsius fok nyomós érv volt. Már az előtérben megütötte a fülem a kristálytiszta, precíz gitármuzsika, ami akár CD-ről is mehetett volna annyira „háttérzenésre” volt belőve a hangzás.
Az általam kitűnőnek tartott gitárost Gönczi Péternek hívják. Az étterem honlapján játékába is bele lehet hallgatni.

Nagyon diszkréten tudta a legkülönbözőbb műfajokat egymás után eljátszani oly módon, hogy abból egy összefüggő egész lett. Mint gitározás után érdeklődő – és hobbi szinten űző – vendég párszor hátrapillantottam vacsora közben, hogy minél több infót szedjek össze a felszerelésről, de mindig ugyanarra a következtetésre jutottam: Gönczi Péter egy terminátor. Több okból is. Precíz és fáradhatatlan, mint egy robot és legalább annyira nincs érzelemnek nyoma az arcán, mint a T100-as modellnek. Lehet, hogy régen, amikor elmosolyodott, valaki mindig elhangolta a gitárját és ezért alakult ki nála ez a pavlovi reflex, de az is lehet, hogy a zenétől átszellemül és csak ez ül ki az arcára.

De a zenélés után jöhetnek az ételek és a kiszolgálás…

Szokásos tökéletes fogadtatás és hibátlan szerviz jellemezte esténket. A pincér tudatta velünk, hogy van egy direkt torkoscsütörtökre összeállított kóstoló menü, de nyugodtan választhatunk az étlapon szereplő tételek közül is. Ferin kívül mindenki az összeállított menüt választotta.

2012-02-16 18-59-09 972

2012-02-16 19-01-35 988Üdvözlőfalatként házi péksüteményt és vajat kaptunk. A kapott péksüteménynek biztos van egy egzakt kategóriája, amibe besorolható lenne (Tünde szerint simán pogácsa), de nem tudnám egyértelműen nevén nevezni, ezért krumplisbrióskenyérnek fogom hívni, de azt sem sokáig, mert most írom le először és utoljára. A lényeg, hogy egészen kiváló volt és mindenki evett volna belőle még egy kört.

2012-02-16 19-09-21 55

A hibátlan felütés után a séf ajándékával folytattuk, ami egy fehérbab saláta volt csibe fasírttal vagy szárnyas vagdalttal, ha úgy tetszik és köménymagos, citrusos kenyérrel. Magamtól soha nem rendelnék csibe fasírtot semmilyen körülmények között sem. Talán azok a mirelit szemetek okoztak bennem törést, amiket régebben kóstoltam, és nem egyszer főétkezéseimet is jelentették, de hát akkor még a hideg salaknak is örültünk az országút közepén a cipős dobozban… ahol laktunk (by Monthy Python). Nagyon kellemes fűszerezésű, omlós, szaftos vagdalt volt és igazán jól harmonizált a babsalátával.

2012-02-16 19-15-47 106

Az Alabárdos vállaltan magyaros étterem, de senki ne gondoljon zsírtól tocsogó körömpörköltre vagy babgulyásra, mert amit Ők nyújtanak az még a pirospaprika előtti időszak polgári konyhája újragondolva, lefinomítva és szerintem tökéletesre cizellálva. Ezzel az elgondolással nem egyedüliek a magyar piacon, de a műfajukban tán a legjobbak.

Az üdvözlőfalatkák után két irányba indulunk tovább a kóstolással Feri a kacsamájterrines vonalra ment rá (Tradicionális „Alabárdos” kacsamájterrin, mustzselé, szőlő, meleg briós),

2012-02-16 19-25-23 197

a többiek pedig kacsamell saláta karamellizált céklával, kacsamáj forgáccsal és narancszselével elnevezésű előételt próbálták.

2012-02-16 19-24-36 946

Így tettem én is, ezért állíthatom, hogy jó választás volt, talán a májforgácsból elbírt volna többet is, mert az olyan határozott ízek mellett, mint a cékla túlságosan is a háttérbe szorult az imádott kacsamáj.

Feri: Azt hiszem, ez volt a legjobb fogás az este folyamán. Nem tudom, hogy jó-e az, amikor ilyen erősen bekezdenek, mert az így feltett magas lécet sokszor nem sikerül utána átugrani. Itt is így történt. Mindenesetre a kacsamáj tökéletes volt. A mellé érkezők seregéből a briós emelkedett ki, bár a többi elemére sem tudnék rosszat írni.

Következett a leves, ami Ferinek galamb erőleves „rántott” borsóval, zöldséges tésztával és daragaluskával,

2012-02-16 19-40-42 982

nekünk pedig zeller krémleves libamell sonkával volt.

2012-02-16 19-40-48 737

Amit egy zellerkrémlevesből ki lehet hozni, az szerintem itt ki volt hozva. Nyilván a csúcspont a levesbetétként szerepet kapó libamell volt, de levesben fellelhető nyers zöldségdarabkák is izgalmassá tették a fogást.

Feri: A leves finom volt, de itt még mindig a kacsamájon gondolkoztam. Így nem jutott időm a levessel foglalkozni, de nem is igényelte túlságosan. Nem sikerült kizökkenteni a gondolataimat, így szépen bekanalaztam, nem is figyelve rá túlságosan. Más éttermekben elégedett lettem volna vele, itt azért nem ütött akkorát. Talán a daragaluska lágyságát emelném ki. Én hozzá vagyok szokva a száraz, szétporladó daragaluskához, ezért egyébként nem is szoktam ilyet enni. Most megtörtént, de nem lett így sem a kedvencem.

Hibátlan időzítéssel érkeztek meg főételeink, ami Ferinek almával sült malaclapocka szőlős-diós zöldkáposzta, mini véres hurka, mustáros hagymapüré volt,

2012-02-16 20-03-07 889

nekünk pedig serpenyőben sült steak és ökörfarokkal töltött derelye vajas spenóttal, csicsókapürével és sült hagymával.

2012-02-16 20-03-01 392

Erre vártam egész este, gyönyörűen kiteljesedő katarzis élmény volt, amit okozott és ezzel nejem is egyetértett (de ő elfogult, mert neki az Alabárdos a No1).

A marha számunkra tökéletesen volt elkészítve (de erre Tünde majd lapot húz) és fantasztikus íze volt. A hús nagy szemű sóval volt ízesítve, a csicsókapürének füstös háttér íze volt, és mindehhez tökéletes partner volt az omlósra főzött és apróra vagdalt ökörfarok tésztabatyuba töltve. A vajas spenót és sült hagyma már tényleg az utolsó csepp volt elégedettségünk poharába. Egészen kézzelfoghatóvá vált a különbség polgári és polgári konyha között.

Feri: Először is megemlíteném, hogy elég nehéz volt a főtételt kiválasztani. Valahogy egyik sem ragadta meg a fantáziámat. Talán az Oszkár által már említett, pirospaprika előtti polgári konyha az oka. Nem tudom, de valahogy nem éreztem bennük a csít. Végül a mini véres hurka, a mustáros hagymapüré és szőlős káposzta meggyőzött. A hús nagyon finom volt, tetszett. A mini véres hurka nem okozott akkora katarzist. Talán a legjobban a káposzta ízlett, az tényleg különleges volt.

Tünde: Itt már muszáj nekem is megszólalnom. Nem, számomra a marha nemhogy nem okozott katarzis élményt, hanem egyenesen rágós volt! Egy darabig forgatgattam a számban, aztán feladtam és a tányéromon kötött ki. Valószínűleg a hús egy rossz részét fogtam ki, de egy Alabárdosban ne legyen már a steak mócsingos… Csalódott voltam, nem tetszett.

Az ízeket szétválasztandó apró pohárkrémet kaptunk szilvás narancszselével, dióhabbal, tengeri sóval,

2012-02-16 20-24-51 885

ami mindenkinek ízlett kivéve Ferinek, mert Ő nem kapott. Gondoljuk, azért, mert ő nem menüt kért. Ez talán egy picit kicsinyes megoldás volt az étterem részéről, mivel Feri is pont annyi fogást kért, mint mi (ráadásul árban még felettünk is voltak fogyasztásai) ráadásul a chef ajándékát ő is megkapta. Azt nehezen tudom elképzelni, hogy ezen a helyen elfeledkeztek volna az egyik vendégről, koncepcionálisan pedig nehezen lenne védhető, hogy az ő ételeihez „nem illik” a pohárkrém. Szóval politikai nyelvezetre lefordítva jogilag kikezdhetetlen, de erkölcsileg aggályos lépés volt, ami Feri pillangószárny finomságú lelkében mély árkot mart.

Ezek után a főételt még mindig emészteni kellett minden értelemben, ezért nem volt zavaró, hogy kissé megkésve kaptuk meg desszertjeinket, ami Ferinek mézes krémes, kávézselé, krokant mogyoró és karamellfagylalt volt,

2012-02-16 20-33-53 186

nekünk pedig „Alabárdos” somlói galuska volt.

2012-02-16 20-33-40 982

Természetesen „újragondolt” somlóival álltunk szemben, ami többnyire összetevőire volt bontva és egyenként is nagyon finom és újszerű volt. A helyszínen nem tűnt fel, de most elnézve ezt a somlóis képet, talán a csokicsíkot lehagytam volna a tányérról, mert……nem illik oda. :)

Feri: Maga a krémes inkább csak ott volt a tányéron, de nem dominált. A kávézselé viszont fantasztikus volt és a karamellfagyi se maradt el sokkal tőle. Jó kis desszert volt, de azért nem róla álmodozok az édességre éhes perceimben.

Rajtam kívül mindenki fogyasztott borkíséretet is az ételekhez. amit a ház somelier-je állított össze és a többiek elbeszélése alapján kiválóan passzoltak a fogásokhoz. Én speciel szeretem, ha foglalkoznak velünk a felszolgálók, ezért jól esett, hogy a vacsora alatt négyszer-ötször is érdeklődtek, hogy minden megfelel-e és ízlettek-e a fogások.

A húrok terminátora közben végigjátszotta 1950-től az összes magyar és külföldi slágert, de érdekes módon az ő előadásában mindegyik tetszett. Szimpatikus húzás, hogy a vacsora végeztével, a számla mellé kaptunk egy elégedettségi kérdőívet is, ami egy elég őszinte dolognak tűnt és még nyerni is lehetett vele. Mi mindenre a mosolygós figurát adtuk, de egy pontozás 10-es skálán azért jobban meghatározná a valós teljesítményt. Még szerencse, hogy nálunk van is olyan, szóval akkor legyen 8.5 pont. Korrekt elszámolás és a szokásos kedves búcsúzással zártuk az estét, de egy dolgot nem értek. Miért van az, hogy ez már a 3. hely ahol az XL-es alaszkai járőrdzsekimet nőkre akarják feladni helyettem? Nagyon bután néznek ki abban a paplanernyőnyi kabátban, engem meg frusztrál a szűkített derekú, díszvarrásos hernyókabát látványa a tükörbe nézve…

 

Nekünk úgy is tetszel, Oszi! ;)

Köszönjük a beszámolót, most pedig következzék a saját struktúránk szerinti összefoglaló, Feri tollából.

 

 1. Megközelíthetőség

Budapest I. kerület, Országház u. 2. www.alabardos.hu

A Budai Várban van. Ennyinek talán elégnek is kellene lennie, oda mindenki odatalál valahogy. Ha autóval megyünk és be akarunk hajtani a várnegyedbe, elég borsos árat kell fizetni. Marad az Oszkár által leírt Sziklakórház és környéke, ahonnan csak egy rövid séta szükséges. Mi a tömegközlekedést vettük igénybe, a Deák térig elmetróztunk, onnan pedig a 16-os busszal mentünk tovább. Erről a Szentháromság térnél kell leszállni. És igenis, sikerült használható képet csinálnunk a Mátyás-templomról. :)

2012-02-16 18-54-57 670

 

 2. Ételek

Az ételekről leírtunk mindent, így nem szaporítanám a szót. Álljon itt inkább az Alabárdos saját filozófiája:

Röviden összefoglalva az Alabárdosban tradicionális magyar ételeket szolgálunk fel - újragondolt formában... De gondoljunk csak bele, mit is nevezünk eredeti magyar ételnek? A legtöbb "hagyományosan" magyar fogás országunknak a történelem során folyton változó határai közt, és a szomszédos területeken élő népektől került be a hazai étkek közé, amit számtalan példa bizonyít.  Itt az Alabárdosban ezen ételek közül leginkább a múlt század polgári konyhájának ételei kerülnek a vendégeink elé, amelyeket azonban nem a megszokott formában tálalunk nekik.

Ezek az ételek még a paprika megjelenése előtti időszakból származnak, amelyet a sáfrányos, gyömbéres, borsos ízvilág jellemez. Aki napközben az Országház utcában sétál, és bepillant az étterembe, valószínűleg az épület, a kert jellegéből, és a történelmi hangulatú termekből következtetve egészen más jellegű fogásokra, régies, nehéz lakomákra gondol, azonban az elegáns asztalokra érkező ételekben a hagyomány a kreativitással, a tradíció folyamatos újragondolásával társul.

Ételeinket ugyanis modern formában tálaljuk, amelyet könnyed textúrák, kidolgozott részletek, és különleges ízharmónia jellemez. Bicsár Attila séfnek, és fiatal, lelkes szakácscsapatának köszönhetően az Alabárdos egyszerre műhely és ínyencétterem. A konyha párbeszéd a vendéggel, és ebben séfünk a folyamatosan érkező pozitív visszajelzések alapján különlegesen tehetségesnek bizonyult.

Az ételek elkészítéséhez használt alapanyagok legnagyobb részét hazai termelőktől szerezzük be, és fejlett konyhai technológiák alkalmazásával dolgozzuk fel, azzal a céllal, hogy ne csak az ízek, hanem a nyersanyagokban rejlő értékes tápanyagok is minél nagyobb arányban megmaradjanak.

 

 3. Kiszolgálás

Na, itt kicsit bajban vagyunk, mivel markánsan eltér a véleményünk az Oszkárékétól. Mi közel sem voltunk 100%-ig megelégedve a kiszolgálással. Tényleg kedvesek és barátságosak, illetve odafigyelnek a vendégekre, de valahogy mégis furcsa az egész. Igaz, hogy egy kellemetlen élményt hoztunk magunkkal egy korábbi látogatásról. Történt ugyanis, hogy pár évvel korábban szintén itt „töltöttük” a torkos csütörtököt egy másik baráti párral, amikor magunkat sikerült szalonspiccesre innunk (najó, részegek voltunk :)). Sajnos úgy éreztük, hogy ezt ki is használták a pincérek. Ugyanis nem figyeltük, hogy a számla végösszege már tartalmazza a 10%-os szervizdíjat (tudom, megérdemeltük, miért nem figyelünk, de az a fránya alkohol kicsit dekoncentrálttá tesz), így hagytunk pluszban egy kb. 15%-os borravalót (részegen mindig nagyvonalú vagyok, nagy hibám ez :)), amellyel a borravalónk akkora méretűre duzzadt, amit a legnagyobb jóindulattal sem tekinthetünk csekély összegnek. Jobb helyeken (több ilyen étteremben jártunk már) ilyenkor felhívják a vendég figyelmét, hogy a felszolgálás ellenértéke benne van a végösszegben, nehogy a vendég átverve érezze magát. Itt nemhogy nem figyelmeztettek, hanem még a számlát is úgy hozták ki, hogy csak a végösszeg látszott ki a „dossziéból”. Utólag kicsit rosszul esett, olyan volt, mintha direkt csinálták volna. De elég lett volna az is, hogy nem figyelmeztettek. Így a „lehúzós” és „dörzsölt” szavak jutnak eszünkbe, amikor az itteni személyzetet kell értékelni. Így nem is tudjuk őket objektíven megítélni.

Továbbá mi úgy éreztük, túlságosan ránk akarják „sózni” a torkos menüt. Oszkár nem érezte, de nekünk határozottan az volt a benyomásunk, hogy nekik ez valamiért fontos. Paranoiásak lennénk?

Ami viszont tényleg hiba volt, az a két felvonásból álló „boros eset”: A torkos menühöz lehetetett torkos italcsomagot is kérni, ami 1-1 pohár, a fogásokhoz jól illő bort is tartalmazott. Tünde főételnek a steaket választotta, de úgy döntött, hogy mégis inkább a Légli féle Lugas cuvéet kérné mellé (ami ugye fehér bor és általában a halhoz párosítják, gondolom itt is így gondolták). Ezt jelezte is a rendelés leadásakor, amire nagyjából „rálegyintett” a pincérünk, hogy majd a sommelier. De a sommelierhez vagy nem jutott el a kérés vagy nem érdekelte, mivel Tünde is megkapta a vörös bort. Kicsit hülyének voltunk nézve, ezt sem így kellett volna intézniük.

Szintén a borhoz kapcsolódóan és szintén Tündével esett meg az est másik nagy hibája. A csomagban leírtak szerint 2 dl bor (külön kiemelték!) járt volna a főétel mellé. Ezt ugye nem öntik egyben a pohárba (szép is lett volna), hanem amikor látják, hogy kiürült valakinél a borospohár, akkor újratöltik. Tünde elég lassan issza a bort, itt is finoman kortyolgatta. Így amikor mi már elfogyasztottuk az első pohárral, neki még épp csak egy korty fogyhatott el. Ezzel mit sem törődve, a sommelier barátunk mindhármunk poharát felöntötte, kiegészítve azt körülbelül 1 dl-re. Aztán többször nem töltött újra. Így Tünde a 2 dl helyett csak kb. 1,1 dl-t ihatott. Tudom, nem nagy dolog, de ez is csak a „lehúzós” benyomásunkat erősítette.

Egyébként is kicsit mímeltnek tűnt nekünk a kedvesség (olyan, amit általában a turisták által kedvelt helyen érez az ember) és néha már túlzásnak is. Oszkárék viszont nem így érezték. Egyezzünk ki egy döntetlenben és mondjuk azt, hogy nem itt a legjobb a városban a kiszolgálás. De nem is a legrosszabb. Számunkra viszont biztosan ez a hely leggyengébb láncszeme.

 

 4. Feeling

A hely hangulata polgári. Olyan, amilyennek várja az ember. És az ételekhez is illik. Viszont nekünk nem igazán jött be. Olyan nagymamás (és nem nagyis!) – nagymama étkészlete, nagymama terítője, nagymama bútorai.

2012-02-16 18-58-52 684

2012-02-16 19-08-04 152

És ha a nagymama kastélyban élt, akkor a nagymama ebédlője.

2012-02-16 19-28-42 811

2012-02-16 21-30-40 909

És még nagymama faliszőnyege is ott volt a sok elnyert díj mögött.

2012-02-16 21-31-59 289

A mellékhelyiség szintén nagyszülős, beleillik a képbe. Fehér csempe, fehér szaniterek és tisztaság, bármi extra nélkül. Akár az étterem maga.

2012-02-16 19-07-11 767

Jó, nevezzük lovagkori belsőnek, de valahogy nekem nem az igazi. Elegánsnak elegáns,

2012-02-16 20-02-49 601

de nekem inkább kopottas volt és poros hangulatot sugárzott. Mint egy kastély, ami valamikor szebb napokat is megélt.

De kinek a pap, kinek a papné.

 

 5. Árak

Olcsónak semmiképpen sem mondanám. Így, fél áron természetesen nagyon megérte, de a teljes árat már nem szívesen fizettem volna ki. Úgy már kicsit soknak tartanám a majdnem 20e forintot egy személyre egy 3 fogásos vacsoráért.

2012-02-16 21-08-00 971

  

 6. A Gasztrotúrák összegzése

Oszkárék nagyon szerették, az egyik kedvenc éttermük. Az ételeket mi is kedveltük, de sajnos túl sok volt a negatív élmény, amit egy ilyen szintű étterem nem engedhet meg magának. A boros eseteket, a korábbi lehúzós tapasztalatot, illetve az átvezető fogásnak szánt pohárkrémen való spórolást sajnos az ételek sem ellensúlyozták kellőképpen. Mi egyébként is jobban szeretjük a modernebb formákat és a fiatalosabb hangulatot. Oszkáréknál a közvetlen élvonalban található az Alabárdos, nálunk is az élvonalban tartózkodik, de nem feltétlenül fér be az első tízbe. Tény, hogy Magyarországon a gasztronómiai forradalom egyik zászlóshajójaként tekinthetünk az Alabárdosra – már csak az elhelyezkedése miatt is sok turista viszi haza a jó hírét. Sajnos úgy tűnik, hogy ez a vezető szerep eltűnőben van, kezdenek „beleszürkülni” a tömegbe és nem tartják a lépést az új éttermekkel.

Oszkárék biztos visszatérnek még néhányszor, nekünk viszont elég volt 2 alkalom. Túl sok étterem várja még, hogy leteszteljük, ha pedig visszatérünk valahova, van jobb jelöltünk is.

 

Pont:  8/10

online póker

A bejegyzés trackback címe:

https://gasztroturak.blog.hu/api/trackback/id/tr234326133

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása