2011. június 2. 15:00 / Feri

Nagyon szeretem a hamburgert. Így örömmel olvastam az „egy nap a városban” blog sorozatát Budapest legjobb hamburgereiről. Ott a Ring Café hamburgere győzött, amit korábban már sikerült megkóstolnom és nem is csalódtam. Tényleg nagyon jó burgert készítenek. A fent említett listán a Manga Cowboy volt a második helyezett. Már alig vártam, hogy végre kipróbáljam. Talán túlzottak voltak az elvárásaim…

De kezdjük az elején. Az ominózus napon Tünde jógázás után farkaséhesen jött haza, így választanunk kellett egy olyan éttermet, ami megfelel a gyors szombati ebéd által támasztott elvárásainknak. Tünde első gondolata a Csalogány26 volt, de úgy gondoltam, hogy azt kár lenne egy gyors ebédre „elpazarolni”. Mivel más nem jutott eszünkbe, mégis elindultunk a Csalogányba. Út közben jött az ötlet: Próbáljuk ki a Manga Cowboyt! Mivel Tünde már evett ott (igaz, csak hétköznap és menüt), rábólintott és megegyeztünk, bízva abban, hogy ő is fog találni magának valamit (ő nem nevezhető hamburgerrajongónak).

1.     Megközelíthetőség

Budapest, IX. kerület, Ráday út 33. www.mangacowboy.hu

Eleve nehéz az utcába kocsival behajtani, de a parkolás még nehezebb. Szerencsénkre a Ráday-Kinizsi sarkán találtunk egy üres helyet, így viszonylag közel meg tudtunk állni és persze annak is örültünk, hogy hétvége révén nem kell érte vagyonokat fizetni.

2.     Ételek

Már az ételekkel történő „első találkozás” sem sikerült túl jól. Az étlap nehezen olvasható. Nagyon színes (OK, ez betudjuk az étterem stílusának, de akkor sem tetszett) és egy lapon 3 nyelven olvashatóak az ételek, egyáltalán nem átlátható struktúrában. Biztos valakinek tetszik ez a stílus, minket kicsit zavart a választásban.

Aztán végül mégis sikerült választanunk. Én a következőket ettem:

Mitzo-Ka csípős zöldséges thai leves

Igazából ezt Tünde rendelte – benne volt a menüjében –, de valójában nekem kérte. Én nem tudom, hogy pontosan mi volt benne, de ezekben a thai ételekben van valami olyan fűszer, amit nem szeretek. Erre már korábban is rájöttem, de mégis mindig próbálkozom. Lényegében a levessel nem lett volna baj, viszont a fűszer miatt nehezemre esett megenni. Ez nem az étterem hibája, én választottam rosszul.

Tünde: Megkóstoltam és amellett, hogy túlzottan csípősnek találtam, felfedeztem benne azt az ízt, amit közel 7 éve én sem bírok kitörölni az egyébként csodás emlékeim közül. Balin töltött majdnem három hetünk alatt minden(!) balinéz ételnek volt egy jellegzetes citrusos fűszeres íze – imádtuk a helyet, de az ételeik nem igazán lopták magukat a szívünkbe. Viszont ez thai leves volt, el kell ismernünk, sikerült hozni a rájuk (környékükre) jellemző ízvilágot. Sajnos pont ezért nem tetszett, de ez tényleg nem a hely hibája.

Ezután jött a várva várt burger: Kamikaze 15 dkg-os marha burger sajt, csípős barbecue szósz.

Ez egy kicsit hosszú lesz. :) Mikor eldöntöttük, hogy kipróbáljuk a Manga Cowboyt, biztos voltam benne, hogy hamburger lesz a menüm. A kérdés csak az volt, hogy pontosan melyik. Böngészve az étlapot, nem volt tiszta, hogy mi is a különbség az egyes burgerek között. A pincér hölgy készségesen felvilágosított, így könnyebbé vált a választás. Nem igazán látok túl sok fantáziát a burgerekben, elég hagyományosak (sima, sajtos, sajt-bacon-ös), de ezzel nincs is gond, mivel egy egyszerű burger is lehet tökéletes. Ahol viszont elengedték a fantáziájukat, ott kicsit túlzásnak éreztem. A kéksajt még oké, de ananász, egy hamburgerben? Nem értem.

Lépjünk túl rajta, gondoltam egy kicsit feldobom a hamburgert és csípősen kérem. Régen nagyon szerettem az erős/csípős ételeket, de mostanában nem igazán bírom. Rájöttem, hogy elnyomja az étel többi ízét és kevésbé lesz ettől igazán élvezhető. De ha enyhén, finoman csípős egy étel, és nem tolakszik előre a paprika, az nagyon jót tehet neki. Mivel olvastam a Manga Cowboy csirkeszárnyáról (aminek a csípősségére nagyon büszkék), nem akartam egy nagyon erős burgert kérni. Megkérdeztem a pincérhölgytől, hogy mennyire csíp a Kamikaze burger. A válasz egy kicsit bizonytalan „Háááát csíp” volt. Én ezt úgy értelmeztem, hogy enyhén, így bátran választottam a Kamikaze burgert. Ehhez képest az első falat rögtön leégette az ízlelőbimbóimat, így a burgerből nem sokat éreztem és élveztem. Valószínűleg rossz helyen kezdtem el, mert a többi része már nem volt ennyire erős, de ezzel az indítással nehéz volt igazán élvezni a burger többi részét. Soha többé nem kezdek egy étteremben első alkalommal csípős fogással! :)

Tünde: ez most nagyon úgy hangzott, mint amikor másnaposan mondja, hogy „Soha többé nem iszom”. ;)

Amint enyhült az égető érzés, megpróbáltam külön-külön megkóstolni a burger részeit. A húspogácsa házi készítésűnek tűnt, teljesen rendben volt. A buci enyhén meg volt pirítva és szezámmagos volt. Nem szeretem a szezámmagos bucikat, így ez nem nyerte el a tetszésemet. A szósz enyhén füstös és nagyon csípős volt. A burger mellé coleslaw saláta és sült burgonya került. A saláta enyhén borsos volt, talán kicsit túlzottan is, de nem volt vele probléma. Viszont a sült burgonya értékelhetetlen volt. Csöpögött a zsírtól és egy kicsit még túl is volt sütve. Erre oda kellene figyelni!

Sajnos nagyot csalódtam. Talán túlzott elvárásokkal érkeztem, talán csak szerencsétlen véletlen, hogy ennyire csípett a burger, de nekem elrontotta az ebédemet.

Desszertnek egy amerikai almás pitét rendeltem.

Ez teljesen rendben volt, de nem volt benne semmi extra. Leírásként annyit, hogy tészta nemigen volt benne és az alma enyhén fahéjas volt (mint ahogy az almás sütik általában szoktak lenni).

Tünde egy Vega menüt rendelt, ami az én Mitzo-Ka levesemet, egy vegetáriánus hamburgert és egy sajttortát tartalmazott.

Tünde: a vegaburgerben házi készítésű vega pogácsa volt (sajnos nem derült ki számomra, hogy milyen összetevőkből állt), a szokásos hamburger zöldségek + szárított paradicsom. Elvileg volt benne mozzarella és olíva is az étlap szerint, de én nem fedeztem föl őket benne. Összességében nem volt rossz, de nem is voltam tőle elájulva. A káposztasali répával és zellerrel készült, rendben volt, bár nekem is túl domináns volt rajta a bors. A krumpli számomra szörnyű volt! Inkább krumplis zsírnak/olajnak hívnám, nagyon rosszul sikerült.

A sajttorta, mint később kiderült, elfogyott, így csokis brownie érkezett helyette.

Tünde: a földimogyoróval készült brownie melegen érkezett. Finom volt, bár a tálalási módja nekem nem tetszett, túl „kommersz” volt. Azt meg végképp nem tudtam feldolgozni, hogy a kiwit a héjával együtt tálalták! Tudtommal egy étel tányérjára csak olyan dolog kerülhet szervírozásra, amely ehető – hát nálam a kiwi héja semmiképpen sem tartozik ebbe a kategóriába!

3.     Kiszolgálás

A pincérlányok kedvesek voltak és segítőkészek. Felkészültek voltak, de ez a csípős „mizéria” kicsit az ő hibája is volt. Mivel külön rákérdeztem, azt gondolom, figyelmeztetnie kellett volna. De az is lehet, hogy ez csak enyhén volt csípős, csak én nem bírom már. :)

Volt még egy említésre méltó baki. Tünde sokáig lapozta az étlapot és nem nagyon tudott választani. Amikor odajött a pincér, Tünde megkérdezte, hogy vannak-e vega ételeik, amire a válasz az volt, hogy „Ó, hát rengeteg vega ételünk van!”. Kicsit úgy éreztem, mintha enyhén hülyének néztek volna minket. És akkor elkezdte sorolni: Van tészta, van néhány szendvics és van leves. Ja és a vega hamburger (Jut eszembe, mi az a vega hamburger? A ham mintha sonkát jelentene, nem? Akkor hogy lehet vega? Talán inkább vega burgernek kellene elnevezni.). Ennyi volt a „rengeteg”. És sajnos ezt a hatalmas kínálatot nekünk is sikerült felfedezni.

Összességében nem volt rossz a kiszolgálás, valami mégis hiányzott.

Tünde „Álljunk meg egy szóra” bekezdése: muszáj itt megemlítenem egy olyan témát, amitől nagyon gyorsan „tiltre kerülök” – ez az, amikor a pincér a szenDvicset „szenvicsnek” mondja. Na itt sikeresen elkaptam megint … próbálok nem odafigyelni rá, hogy emiatt ne érezzem már én magam rosszul, hisz ez csak egy szó, amit rosszul ejt, de nemáááá’! Ha egy vendég esetleg nem is tudja rendesen kimondani ezt a felettébb bonyolult szót, legalább a pincér tanuljon már meg helyesen beszélni! A McDonald’s-ban is mindig kész vagyok ettől, bár ott nem szendvicsek vannak (szerencsére), de ha benti kiszolgálásról van szó, általában felteszik a kérdést, hogy „elviszitek vagy itt fogyasSZátok” – kérem szépen, az itt fogyaszTjátok!!! Ugyanolyan, mint az iskolában a „szerintetek kiosSZa a tanár a dolgozatot” – nem, b+, kioszTja… maximum! Áltisiben még el is megy, ott még mindenki tanul(ó), de felnőttként, felnőttektől iszonyúan fel tud dühíteni egy-egy ilyen élmény… ami sajnos csak az én bajom, őket ez tutira nem zavarja! ;)

4.     Feeling

A Ráday utcában egy kiülős/teraszos hellyel nem lehet nagyon mellényúlni – legalábbis a feeling szempontjából. Mi is kint ültünk le. Az a rész hangulatos volt, de nem volt benne semmi extra.

Bent én nem jártam, csak az ablakon keresztül néztem körül. Ötletesek a széken található „boci” mintázatú huzatok. De az asztalok és székek szélei ütöttek-kopottak voltak és valahogy olyan lepusztultnak tűnt az egész – semmiképpen sem az aprólékosan megtervezett és kivitelezett enteriőrt tükrözték. Nem éreztük otthon magunkat.

A mellékhelyiségben nem jártam, viszont Tündének itt is sikerült fényképeznie :)

Tünde: a mellékhelyiségben ugyanazt tapasztaltam, mint az egész helyen. Abszolút nem áradt belőle az igényesség és a tisztaság – annak ellenére, hogy egész tiszta volt, egyáltalán nem éreztem magam komfortosan. Valószínűleg sokat nyomott a latba az is, hogy amíg kintről a mellékhelyiségig elértem beláttam a pultba, ami rendezetlen, igénytelen volt, illetve a konyha előterébe is, ami egyenesen visszataszító látványt nyújtott. Összességében nekem nem jött be a hely szelleme (sem).

5.     Árak

Nem mondható drágának, a fenti ételekért + 5 üveg cola és 1 limonádéért 7.430,- Ft-ot kértek el. A burger 1.790,- Ft volt, de szerintem nem ér ennyit.

6.     A Gasztrotúrák összegzése

Nem tetszett. Talán túlságosan sokat vártam a burgertől. Mindketten úgy jöttünk el az étteremből, hogy hiányérzetünk volt. Sok jót olvastam a helyről, de én nem tudom tiszta szívvel ajánlani a hamburgerüket (sem). Pedig ez elvileg a „húzóételük”. Lehet, hogy vissza kellene mennem és kipróbálni egy normál sajtos burgert, de nem tudom, hogy rá fogom-e szánni magam újra.

A pontozással kicsit gondban voltunk, 4 és 5 pont között vacilláltunk. Az elhibázott levesválasztás, illetve a csípős hamburger kicsit a mi hibánk is volt, így emiatt inkább az 5 pont felé hajlottunk. Viszont az előzetes elvárások és amiatt, hogy nem találtunk benne semmi extrát, illetve az összhatás sem volt különösebben kellemes, inkább az alacsonyabb pontszámot választottuk.

Pont:

4/10

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.