Amikor a bors nem túl erős…
2012.09.10. 15:28
Budapest, Peppers! Mediterranean Grill
2012. április 20. 19:00 / Feri
Húúú, ez sem most volt. Már alig emlékszem. Peppers! Mediterranean Grill, Étteremhét, Table Free, sok-sok furcsa szó. Lássuk, mi jön ki belőle. Így írunk mi! Vagy mégsem?
Ülök a gépem előtt és gondolkozom. Mi is volt a Peppers!-ben? Miért is mentünk oda? Valamit írni kellene, de már elfelejtettem az egészet. Ezek szerint nem nyűgöztek le. De össze kellene szednem magam, mert már nyomaszt, hogy eltelt több mint 4 hónap és még nem írtam a Peppers!-es élményeinkről. Ideje nekikezdeni. De előtte még iszok valamit…
Na, vissza a témánkhoz. Arra még emlékszem, hogy Oszkárékkal voltunk. Meg még arra is, hogy ott van az Intercontinental aljában. Legalábbis azt hiszem. De ezt valahogy strukturáltabban kellene leírni. OK, akkor nézzük meg az emaileket, fényképeket, chat history-t, hátha valamit segítenek.
TableFree visszaigazolás, megvan. De mi is volt ez? Guglizzuk meg: a TableFree egy ingyenes asztalfoglalási rendszer. Ezen keresztül lehetett asztalt foglalni a TableFree Éttermi Napok akcióban résztvevő éttermekbe április 17-24 között. Ja, már emlékszem, ki is írtuk a facebookra: „3000 / 5000 forintos menük Budapest legjobb éttermeiben! Ez a Restaurant Days április 17-24 között. Tényleg vannak olyan éttermek, amiket érdemes kipróbálni. Csekkoljátok ti is!”. És nem ajánlottuk a Chez Danielt, de ajánlottuk a Barakát, a Dunaparkot, Wang mestert, a Pastramit, Carne Di Hallt, Symbolt, Nobut, Olimpia Vendéglőt, Philippe a Belgát és a Ring Cafét. Vajon valaki kipróbálta bármelyiket? Mindegy, ez itt most nem érdekes.
Az viszont igen, hogy mi a Peppers!-t választottuk. Miért pont őt? Ehhez meg kellett nézni a levelezést. Az úgy történt, hogy az akcióban résztvevő 50 étterem nagy részében már voltunk, főleg a jobbakban, és valami újat szerettünk volna kipróbálni. Így nagyon leszűkültek a lehetőségeink, a következő éttermek közül kellett választanunk: Araz Bistro, Atakám, Chess, Krizia, Peppers!, Spazio. Ezek közül a Peppers! menüje volt a legszimpatikusabb. Na ezért mentünk ide.
De hülye vagyok, azt le sem írtam, hogy mi volt ez az akció. A Lucullustól jött az ihlett:
„Dear Ínyenc Társ!
A TableFree.hu és a Lucullus BT mindenkit szeretettel vár a ‘TableFree Éttermi Napokra’ április 17-től április 24-ig. A promóció keretein belül 50 étterem 50 menüjéből lehet választani 3 fogásos menüt, 3000 vagy 5000 forintért. Néhány kiváló budapesti étterem úgy döntött, hogy meghívja a vendégeket egy ízletes ebéd, vagy vacsora elfogyasztására. Éttermek, mint pl. a Nobu, Philippe a Belga, Peppers!, Trattoria Toscana, Ristorante Krizia, Olimpia, M Restaurant, és még sokan mások egy speciális 3 fogásos menüt készítenek el számodra!
Látogass el a www.tablefree.hu oldalra és kattints a TableFree Éttermi Napok oldalra.
Mindenki, aki a TableFree Éttermi Napokra asztalt foglal, a Lucullus BT szót kell megadnia a foglalásnál, és a TableFree Éttermi Napok végén kisorsoljuk a győztest, nyereménye pedig egy 2 személyes vacsora lesz!
Ne hagyd ki ezt a remek lehetőséget Április 17-től Április 24-ig és foglald le asztalod most! http://budapest.tablefree.hu/staurant-days/12
Jó Étvágyat!
Minden információ a www.tablefree.hu oldalon megtalálható.
Üdvözlettel,
Az Elnökség, Lucullus BT”
Szóval ez volt az akció, ezért mentünk a Peppers!-be. Ott egyébként 3 000 Ft volt a 3 fogásos menü, így ők az olcsóbb kategóriába kerültek. Na, egyelőre ennyi elég lesz, tartok egy kis pihenőt. Fárasztó ez a blog írás. Főleg, ha ilyen régi dologról kell írni, nehezen jönnek elő az emlékek. Pihenésképpen megnézek egy részt a Dexterből. :)
Jó volt! Kezd érdekessé válni a hatodik széria így a vége felé. De mivel ez nem filmes blog, mesélek inkább a Peppers!-ről. Írtam már, hogy Oszkárékkal voltunk? Mert velük közösen töltöttük el az estét a Duna-parton.
Most, hogy nézem az étterem weblapját, nem is az Interkontiban vannak, hanem a Mariottban. Ooops! :) Azok ott vannak egymás mellett, nem? Most nem fontos, majd kijavítom.
Back to the business! Oszkárral és Tündével hármasban tömegközlekedéssel közelítettük meg a célpontot – még jó, hogy ott voltak a többiek, én lehet az Intercontinentalba mentem volna :) –, Oszkárné pedig autóval érkezett. Nem könnyű ott parkolóhelyet találni, de azért sikeresen megoldotta. Aztán bementünk – miért ne tettük volna, hisz azért mentünk.
Bent akkor még nem voltak sokan, pedig péntek este volt. Lehet azért, mert a szombati másnap ellenére dolgozni kellett? Vagy 7 óra még korán van vacsorázni? Mi mindenesetre már éhesek voltunk, így örömmel vettük, hogy az asztalunkhoz kísértek minket.
Ja, a belső egyébként tetszett mindenkinek. A piros/vörös dominált, nagyon igényesen voltak kialakítva a terek, feldíszítve az asztalok.
A poharak olyanok voltak, mintha gyertyatartók lennének. Erre természetesen már nem emlékszem, csak Tünde jegyzetében olvasom… :)
Jól haladok, már az asztalnál ülünk, szóval nincs sok hátra.
Elnézve a menüt, megértem az akkori választásunkat, volt benne néhány izgalmasan hangzó tétel. De az a borjúérme olyan volt, mint a cipőtalp. Hárman is azt választottuk sajnos, az összes ehetetlen volt. Nem tudom, honnan szedték az alapanyagot, de nagyon rossz volt minősége. De erről majd később, mikor odaérek.
Közben megnéztem Cristofel új klipjét. No comment, inkább folytatom a beszámolót.
Igen, itt nem vajat hoztak, hanem paprikaszószt (ami édes volt), fokhagymás, illetve chilis-oregánós olajat. Jó ötletnek tartom őket és finomak is voltak, kár, hogy a mellé érkezett kenyér/pogácsa nagyot rontott az élvezeti értékén. Bár a kenyér nem volt rossz, sima bolti pékárunak tűntek.
Rendeltünk még 4 pohár proseccót, majd érkeztek is az előételek.
Tünde Pirított Szt. Jakab kagylót rendelt, ami tejszínes parajjal és fehérboros mártással került tálalásra.
Tünde: A Szent Jakab-kagylót nehéz elrontani, még nekünk sem sikerült Karácsonykor. :) Nagy kockázatot tehát nem vállaltam az előételemmel, hozta is az elvártakat, finom volt a zöld és a tejszínes szósz is mellette. Ami viszont elgondolkodtatott, az az volt, hogy miért adtak 2 kagylót, amikor abból egyetlen darab 500 forintba kerül… legalábbis én annyiért szereztem be télen. Nekem elegendő lett volna egy is, szóval nálam jól indítottak…
Mi hárman pedig Füstölt kardhalat kértünk, ami Carpaccio (sic!) módra készült lilahagymával, friss uborkával és olívaolajjal.
Erre már egyáltalán nem emlékszem. Tényleg. Megkérdezem Oszkárt, hátha ő igen. Azt mondja, finom volt. Pontosabban: „A kardhal kissé jellegtelen ízét kiválóan emelte ki a nem tolakodó, de kellően jelen lévő füst íz, b@zd+!" Elnézve a jegyzetet még annyit írtunk fel, hogy a hal húsa túlságosan omlós volt. Gyanítom, hogy negatívumként…
Választhattuk volna még a parázson sült bruschettát marinált paradicsommal vagy roston sült paprikával, de úgy látszik ez senkit nem „izgatott” fel.
Rendeltünk mellé borokat is, de az már feledésbe merült, hogy milyet. A számláról készült felvétel pedig teljesen elmosódott, szóval esélye sincs, hogy kitaláljam mit is ittunk az előételek mellé. Az biztos, hogy Tünde fehéret választott (talán Napbort) én pedig vöröset (kadarkát?).
Bocs, volt egy telefonhívásom, és kiestem a ritmusból. Így tartottam egy rövid szünetet, és ha már volt rá időm, felbontottam egy bort. Mégpedig egy Santa Digna Cabernet Sauvignon Rosé 2012-t Chiléből. Isteni volt, csak ajánlani tudom. Egyébként a Bortársaságnál vettem. Így már jobban megy az írás is. :)
Biztos ízlett neki, mert felírta, hogy koktélban nagyon erősek.
Ezzel el is érkeztünk a főételekhez. Tünde ismét különcködött és a roston sütött chilis lazacszeletet kérte párolt vajas zöldségekkel.
Azt majd Tünde leírja, milyen volt: Egyszerű volt, de nagyon finom. Édeskés volt a szósz, a zöldségek tényleg vajasak. Nekem bejött a főételem is.
Én pedig Borjúérméket rendeltem citromos kapri mártással és rukolás (sic!) burgonyapürével – csakúgy, mint az Oszkár házaspár.
Megbántuk. Még most is kísért az a hús. Szerintünk bélszínből kellene készülni ennek az ételnek, de az tuti, hogy ez nem az volt. Az is biztos, hogy nem borjú volt. Inkább egy végelgyengülésben elpusztult, minimum 15 éves jószág nyaka vagy lába lehetett, jól átsütve! Emlékeim szerint nem ettem még ettől rosszabbat. Tényleg olyan volt, mintha cipőtalpat rágcsáltunk volna. És nem csak az enyém, mindenkié ilyen volt. Tudhatták egyébként, hogy baj van, mert nagyon kiklopfolták. Egy érmének nem kellene ennyire laposnak lennie, úgy nézett ki, mint egy cigánypecsenye.
Én azt hittem, ezeknek az akcióknak az a lényege, hogy egy olcsó teszt során a vendégek kedvet kapjanak a későbbi látogatásra. Na, ezzel a hússal pont az ellenkőjét érték el! Ez után a főfogás után eszembe sem jutna még egyszer visszamenni! Mert vagy nagyon nem tudnak főzni vagy nagyon sunyik. Egyikkel sem tudok azonosulni…
Kicsit felhúztam magam, iszok egy kupica pálinkát, hogy megnyugodjak!
Egyébként a cipőtalp tetejére tálalt rukkolás burgonyapüré nagyon finom volt, kár, hogy a hús ehetetlenné tette az egész fogást. Fordított esetben jobb élményekkel távoztunk volna. Illetve a grillezett csirkemellel vagy a parajjal és ricottával töltött raviolival valószínűleg jobban jártunk volna.
Mélyen leásva az emlékeimbe, rémlik, mintha ez egész jó lett volna. De több dolog nem jut róla eszembe és Tünde sem jegyzett fel róla semmit.
Én azt hittem, a tiramisu mindig mascarponéból készül... Vagy nem?
Tünde: Az ízéről nem írtam fel semmit, biztos jó volt, mert én csak jó fogásokat választottam, mint tudjuk. :) Amit viszont tudok, hogy azt állították, a mascarponét helyileg, frissen készítik. Az eddigi tapasztalatok alapján ez nekem furi, de o.k., legyen így.
Ezután Tündével elkezdtünk italozni. Ő rendelt még egy koktélt (hogy milyet, azt nem tudom), én pedig egy pálinkát és egy Corona sört.
Na, ezt most abbahagyom, inkább elmegyünk enni egyet a NU-ba. Majd valamikor folytatom. Boccs.
Ezt már Fülepi Kálmán csinálta. Csak szólok.
Vissza a Peppers!-re, ahol közel sem ettünk ilyen finomat. Ott jártam, hogy iszogattunk beszélgettünk, és a lányok közben rájöttek, hogy éhesek maradtak (!), így – igaz, hogy már bőven túlvoltunk a desszertet is tartalmazó menün – rendeltek egy-egy roston libamájat pálinkában párolt szőlővel és meleg brióssal.
Tünde: Nagy tutista vagyok, erre most jövök rá. Ezt sem lehet elrontani, én továbbvittem az eredeti koncepciómat, finomat ettem most is és már mennyiségileg is kipipálhattam a vacsorát. Bár a pincér viccesen megkérdezte a libamáj után, hogy hozhatja-e a főételt… próbált jófejkedni, nem ártott.
Ezután már nem sokáig maradtunk, ha jól emlékszem. Arra viszont már egyáltalán nem, hogy Oszkárék hoztak haza minket vagy hazagyalogoltunk. De ez valószínűleg senkit sem érdekel. :)
1. Megközelíthetőség
Budapest V. kerület, Apáczai Csere János utca 4. (Budapest Marriott Hotel) www.peppers.hu
A Duna parton, a Vígadó tér mellett található a hotel és egyben az étterem. Autóval kicsit nehézkes a parkolás, de hétfőtől szombatig ebédidőben 2 óra ingyenes parkolást biztosítanak a mélygarázsban. Ha a tömegközlekedést választanánk, akkor a Deák téren kell leszállni és pár percet gyalogolni, illetve ha a földalattival megyünk, akkor a Vörösmarty téren. A többi tömegközlekedési eszközt nem ismerem, de a lenti térkép megmutatja, hol található az étterem.
2. Ételek
Igazából a menüvel nem lett volna semmilyen komoly probléma, ha nincs a borjúérme. A többi étel egész finom volt. Viszont ezzel a rágós, gumis borjúhússal mindent leromboltak, amit addig felépítettek. A többi étel sem volt kiemelkedő, inkább közepesnek, néhol jónak értékelném őket. Nekem az amuse bouche tetszett a legjobban egyébként.
Talán a titok nyitja az étterem elhelyezkedése. A Duna-parton van, gyönyörű kilátással a Budai Várra.
Ami azt jelenti, hogy valószínűleg turisták adják a vendégkör túlnyomó részét. Ottjártunkkor is inkább idegen nyelvű társalgásokat hallottunk, kevés magyar vendég vacsorázott ott.
Ahogy már korábban is írtam, egy turisták által kedvelt helyen kisebb eséllyel találunk igazán kiemelkedő éttermet. Hiszen általában kevesen térnek vissza, így nem fontos őket lenyűgözni az ételekkel. Illetve maga a környék is biztosítja a forgalmat. Itt pedig még plusz biztosítékot jelent a Marriott hotel.
A szállóvendégek sokszor térnek be a hotel éttermébe, még akkor is, ha van jobb hely a városban – így kényelmesebb.
Talán ez magyarázza a nem túl jó minőségű alapanyagokat, a közepes ételeket, illetve azokat az ominózus borjúérméket.
3. Kiszolgálás
Erről sem tudok jót írni – igaz, rosszat sem. Nem emlékszem semmire a kiszolgálással kapcsolatban. Elnézve a fényképeket, mindenképpen pozitívumként hoznám fel az öltözéküket. A szakácsok feketében tevékenykedtek a látványkonyha pultja mögött,
míg a pincérek a berendezéshez jól illő vörös felsőben (fekete nadrággal) rohangáltak az asztalok között.
Kevés emlékem ellenére abban biztos vagyok, hogy a kiszolgálás nem kompenzálta az ételek minőségében fellelhető hiányosságokat.
4. Feeling
A hely hangulata kifejezetten tetszett. Elegáns volt, ahogy ez várható is volt tőle – mivel a Marriott étterméről beszélünk. Szerettük, hogy a vörös szín dominált – és nem csak a kárpitokon és falakon, hanem a poharak, kiegészítők, sőt még a pincérek ruhája is.
A kilátás szuper, már ezért is megéri beülni. Főleg, ha az ablak mellett – vagy nyáron a teraszon – kapunk helyet.
A mellékhelyiségek tiszták és elegánsak voltak. Az étteremnek nem volt külön wc-je, a szálloda halljánál lévő helyiségeket használhattuk mi is.
A feeling ötös volt, de ennek megtapasztalására inkább egy kávézást ajánlok.
5. Árak
Drága. Főleg, ha az ételek minőségét is figyelembe vesszük. A négy menü ára 12 ezer forint volt összesen, amivel semmi gond nincs. Viszont ezen felül még 28 ezer forintot fizettünk, ami soknak tűnik. OK, ittunk pár pohár bort, néhány koktélt és volt az a 2 adag libamáj, de akkor is, a 10 ezer forint / fő nálam túl magas. Főleg úgy, hogy 10 ezerért ketten bőven megvacsorázunk a NU-ban – és ez már tartalmaz legalább 2-2 pohár bort. Az ár/érték arány pedig kifejezetten rossz.
6. A Gasztrotúrák összegzése
Elegáns környezet, gyönyörű kilátás, frekventált környék. Közepes ételek – néhol jobb, néhol rosszabb teljesítmény. Turistáknak szánják az éttermet, akik megelégszenek ennyivel. Ha igazán jót akartok enni, akkor menjetek máshova – szerencsére sok jó étterem van Budapesten. Ennyi pénzért pedig ezen kiemelkedő éttermek nagy százalékát meg is látogathatjátok.
Mindenképpen javasoljuk, hogy üljetek be hozzájuk egy italra vagy egy kávéra, töltsetek el 1 órácskát a teraszukon, élvezve a kilátást és a környék nyüzsgését. Randihelynek kiváló. De ha az étellel szeretnétek elnyűgözni a partnereteket, válasszatok más helyszínt.
Pont: 5/10
Szerző: Túravezető
komment
Címkék: budapest teszt kritika hotel étterem szálloda vacsora bortársaság feri dunapart peppers lucullus lucullus bt marriott marriott hotel 5 pont gasztrotúrák tablefree cristofel nu bisztro peppers!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.