Mér Gál?

2011.12.04. 22:18

2011. november 18. 19:00 / Seprű Oszkár

 

„- Főnök zavarhatok?

- Mondjad Tibikém!

- Elmentek!

- Kik mentek el?

- Mindenki, főnök.

- Tibikém, próbálj meg precízen fogalmazni, meghálálja az élet. Szóval, kik mentek el???

- A séf, a szakács, a mosogató, a takarító és a pincérek…

- Tibor, ne hülyéskedj! Miért mentek el?

- Nem tudom, Főnök, de hogy elmentek, az bizonyos. A Sanyika mielőtt kilépett az ajtón még odadobta, hogy a Rózsában is így járt Kinga. Most mit csinálunk? 30 perc nyitásig!!!

- Ne aggódd túl, Tibikém. Ügyes fiú vagy te!

- Ugye, nem arra gondolsz Főnök, hogy én…

- Ügyes fiú vagy, és hát én is itt vagyok!!!

- De főnök, a közgázon nem tanítják a felszolgálást.

- Ne legyél kishitű, Tibor. Először is mérjük fel a hiányt. Mit kell tennünk, Tiborom?

- Hát, nincs tiszta textil szalvéta…

- …de van papír!

- … aztán nincs folyékony szappan…

- Ugorj át Tibor két Amóért a Faridhoz.

- … elfogyott a paprikakrém leves…

- mi van a hűtőben, Tibikém, amiből levest lehet készíteni?

- Sütőtök meg bálnaháj!

- Úgy vélem, Tiborom, hogy a sütőtök közérthetőbb. Mi volt az a honlap, amin múltkor azt a finom krémlevest találtad?

- receptek.hu?

- Azaz Tiborom. Már állok is neki. Egyéb?

- Hát szörpből két adag van, néhány bor elfogyott, ja pankómorzsánk sincs már és lentről jön a szennyvízszag valamiért.

- Illatosítónk sincs?

- Az van.

- Akkor viszont probléma nincs, Tiborom. Fújjad…”

 

Természetesen a fenti párbeszéd csak kitalált történet, és aki bármiféle párhuzamot tud vonni a fikció és a való között, az az ő baja. :)

Megérkeztünk a Király utcába, ahol éppen lomtalanítás volt, ami Magyarországon gyakorlatilag felér egy polgárháborúval. Pár köbméter sittet kikerülve már bent is voltunk az étteremben, ami hangulatosnak tűnt. Egy barátságos pincér fogadott minket…és mindenkit. Az est hátralévő részében sem találkoztunk, láttunk, érzékeltünk senkit sem lent, sem fent rajta kívül. Ez alapjában véve nem is lett volna probléma, de azért utólag összerakva a képet már ezt is jelként értelmezzük.

A Márgál nem túl nagy, ráadásul a bejárathoz közeli asztalnál kaptunk helyet, így mindig mikor bejött/kiment valaki, megcsapott minket a télies ősz lehelete. A második esetnél észleltem, hogy a bejárat előtt lévő vastag függöny elhúzásával ki lehetne küszöbölni ezt a problémát, de sajnos a személyzet nem volt ebben érdekelt, pedig nem aznap kezdődött az ősz.

Az első italrendelés leadása és kiérkezése között volt időnk körbenézni a helyiségben és szemügyre venni az igényes terítőt és gyönyörű ezüst étkészletet, valamint a félbehajtott papírszalvétát (!) a villák alatt.

Olyannyira volt disszonáns, mint a mellékhelyiségben lévő kéztörlőtartó kosárkába bevágott Szilvia papírtörlő (úgy tűnik, a folyékony szappan ellátással is problémák lehettek, mert a nőiben az sem volt). A honlapjukon lévő fotógalériában jól kivehető, hogy textilszalvéták vannak a tányéron, tehát nem koncepcióról, hanem valami másról lehetett esetünkben szó, amiért papírt kaptunk. Feri bort rendelt, de sajnos az nem volt amit kért, aztán rendelt egy másikat, de az sem volt. Mi erdei gyümölcs szörpöt kértünk, de mire megérkezett, az egyik átalakult bodzává.

- Sajnos mindkét szörpünkből már, csak egy adagot tudtam kifacsarni. Jó lesz bodza is?

De már ott volt a kezében az elkészített szörp. Most mondjam, hogy bodzaallergiám van?

- Nem probléma. Majd megiszom én, ha Te az erdeit kéred.

Néztem közben feleségemre spániel tekintettel, de nem hatotta meg és felszürcsölte az összes erdei gyümölcsöt.

Az italrendelésen túllépve izgatottan vártuk az üdvözlő falatkák megérkezését, de csak nem akartak felénk jönni, annyira nem, hogy ez így is maradt egész este. Nincs mit tenni, ha a séf nem akar valakit üdvözölni, akkor nekünk kell megtenni a kezdő lépést és ételt rendelni. Két paprikakrém levest biztos, hogy megkóstoltunk volna, ha nem fogyott volna el az is. Ilyen a mi szerencsénk, meg persze a Márgál üzletpolitikája. Nehogy már megmaradjon két adag pocsékba, inkább nem adunk el ötöt. Végül, csak sikerült kiegyeznünk az ételsorban, ami a férfiaknak rakott malacláb panko morzsában, hosszan párolt hagymával, az asszonyoknak pedig sült kacsamáj körtés rétessel volt.

A kacsamájat nem kóstoltam, de az elmondások alapján az egyik adag teljesen jól volt megsütve a másiknak viszont kemény, gumis állagú volt a külseje.

Az íze mindkettőnek rendben volt, de azért az ájulás a gyönyörtől nem fenyegette a résztvevőket.

A mi előételünk megérkezésénél már furcsáltuk, hogy nem láttunk morzsát a lábon, de úgy voltunk vele, hogy biztos mi vagyunk hülyék, ezért elkezdtük jobban keresni… csak nem lett meg. Az igazság az, hogy nekünk ízlett az előétel. Egy kellően fűszeres, finom, omlós körömpörkölt volt, de nem panko morzsában. Kaptunk mellé a hely híres házikenyeréből is, amiről – mint sok másról - a honlap is megmlékezik: „Mindent házilag helyben készítek, minőségi hazai alapanyagokból. Tésztát gyúrok, kenyeret  dagasztok.”. Lehet, hogy van az a fázisa egy étterem fenntartásának, amit outsource-olni kéne, mert mindent egy személyben (legalábbis egyes szám első személyben írta Gál úr) szinte lehetetlen jó színvonalon előállítani, és így sajnos egy bolti francia kenyér komoly ellenfele lett volna a malacláb kísérőjének.

Amikor Ferivel épp kimondtuk az ítéletet a disznótappancs felett, felnéztem a napi ajánlatot tartalmazó táblára és megvilágosodtam. „Kemencés sertésláb” állt rajta. Szóval ezért hasonlított annyira a rakott láb panko morzsával egy pörköltre panko morzsa nélkül? De ez legalább finom volt.

Sajnos a levesről ezt nem igazán tudnám elmondani.

De azt sem, hogy rossz volt. Olyan semmilyen volt. Sütőtökrém leves csak úgy, minden nélkül. Ennyire unalmas levest ritkán kóstol az ember. Pesztót ígértek a tetejére, de az sem volt. Némi saláta (az amúgy mindenre) és pár csepp olaj. Ásítoztam miközben ettem.

Pedig a honlap szerint: „Megadjuk az étkezésnek a tiszteletet. Azokat várjuk, akik nem azért esznek, hogy életben maradjanak, hanem szeretik maximálisan kiélvezni az étkezést, igényesek magukkal szemben és megválogatják mit fogyasztanak.

Mi aznap este ebbe a kategóriába tartoztunk. Esküszöm, hogy tisztességesen ebédeltem, hogy ne érjen az „azért esznek, hogy életben maradjanak” vád és az étkezést is szeretem kiélvezni, valamint ha engedték volna, megválogattam volna az ételeket, de hát az nem volt amit kértem, ezért ráfanyalodtam erre a dögunalom levesre.

Na, majd a bárányfilé és mangalica pofahús tejszínes kelkáposztával és árpagyönggyel odatesz, hisz azoknak főznek akik „.igényesek magukkal szemben és megválogatják mit fogyasztanak.”. Oda is tettek elénk egy roppant ízléses tálat, de már ránézésre is gyanús volt a bárány textúrája és a megszokott rózsaszínesség hiánya.

Itt vagy a sütéssel vagy a sütés és tálalás között eltelt idővel lehetett probléma, mert a hús kissé műanyagos hatást keltett, mind tányéron, mind pedig szájban. A mangalica sem sokkal ugrotta meg a bárány ízét és állagát. Az árparizottó és kelkáposzta meg magában kevés volt, hogy elvigye a tányért.

Feleségem mangalicapecsenyét kért, ami viszont érdekes módon kitűnően volt elkészítve, bár ízeiben hasonlóan visszafogott volt. Amilyen bátran volt fűszerezve az előételünk, annyira el lett mafláskodva a főétel.

Tünde házi tésztát kóstolt folyami rákkal, de a felétől érdektelenség miatt abbamaradt a fogyasztása és a konyhán landolt.

Sok jóra nem számítottunk, amikor kikértük a desszerteket, de nagyot csalódtunk… jelen esetben pozitívan.

A három résztvevő a chuao csokoládétorta créme fraiche-val, nagyi túrógombóca fahéjas tejfellel, illetve karamellizált sütőtök vanília fagylalttal. Mindhárommal elégedettek voltunk, de a csokitortát kiemelném. Minőségi csokoládéval töltött omlós tortácska volt, hibátlan tejszínkrémmel. Valami ilyen élményt vártunk volna minden fogástól egy ilyen helyen, ennyi pénzért.

Az igen ízletes desszertek után Tünde teát ivott … volna, amit pincérünk nyugtázott és már jött is vissza egy szép teakínáló dobozzal, amiben Lipton és Twinings teák sorakoztak. Lehet, hogy Tünde olvasta a honlapot és meg szerette volna válogatni, mit fogyaszt, mert Tünde önmagára igényes és szereti maximálisan kiélvezni az étkezéseket, de csak konfekció tea volt raktáron.

Végül is nem teaház ez, hanem ”Polgári hangulatú vendéglő a miénk, nehéz drapériákkal, ezüst evőeszközökkel, antik bútorokkal, friss virággal az asztalon. A régi családi étkezések emléke. Időutazás.”.

Bizony, bizony virág volt az asztalon, a frissességét nem ellenőriztük, mert azt nem akartuk megenni. Tünde és Feri szerencsés emberek, mert utoljára 1 éve voltak a Márgálban, amikor még azt kapták, amit az étterem és látogatók által kiépített imidzs és az árfekvés alapján elvártak. Mi sajnos a feleségemmel már egy másik Márgált tapasztalhattunk meg, vagy az étterem egy rossz napját fogtuk ki, de sajnos csalódtunk. A végjátékon már az sem segített, hogy ezüst szelencében érkezett a számla. Az egy főre eső 12ezer forintból nem egy élményszerű étkezést sikerült már összehoznunk, kevésbé pátoszos helyen. Úgy vélem, nem a mi hibánk, hogy a vacsorából leginkább az alagsori részen terjengő tömény pöceszag maradt meg bennünk és nem a „A régi családi étkezések emléke. Időutazás.”.

 

Eddig tartott Oszkár leírása a Márgálos vacsoránkról. Nekünk tetszett. Mármint Oszibá írása... Kezdődjön innen a tapasztalatok Gasztrotúrák-szerű összefoglalása.

 

1.     Megközelíthetőség

Budapest VII. kerület, Király utca 53. www.margalbudapest.hu

Az étterem a Liszt Ferenc tér mögött található, így viszonylag könnyen megközelíthető. Autóval a Teréz körútról érdemes letérni a Király utcára. Eddig nekünk mindkét alkalommal az étterem előtt sikerült parkolóhelyet találnunk, de ha ott mégsincs üres hely, a környező utcák valamelyikében biztos le tudjuk tenni az autót. Figyeljünk, mert 8 óráig kell fizetni a parkolásért. Ha valaki tömegközlekedéssel szeretné megközelíteni a helyet, akkor az Oktogonig menjen (villamos, metró, busz), onnan pedig már csak pár perc séta.

 

2.     Ételek

Mivel Oszkár leírta az élményeit, itt csak röviden összefoglaljuk az elhangzottakat.

Nem is írnék külön az ételekről, mivel Oszkár jól átadta a tapasztalatokat. Kivéve az előételeket. A kacsamáj, ami Tünde tányérján landolt rágós/gumis volt. Ez egyértelmű hiba. Az én előételem nagyon finom volt, az egyetlen dolog, amibe bele tudok kötni, az az, hogy túlságosan fokhagymás volt. A levest nem is éreztem emiatt (meg persze a leves jellegtelen volta miatt is), csak a fokhagymát, illetve a főételnél is elő-előjött az erős fokhagyma íz. Ja és itt van még, az Oszkár által már említett, panko morzsa hiánya.

Az étlapon szereplő ételek nagyon jól hangzanak, ami elég kevés abban az esetben, ha nem rendelhetők. Oda kellene figyelni, hogy ne fogyjanak el.

Rossz érzés, amikor az ember rákészül valamire, de nem kaphatja meg.

Mi már próbáltuk többször is a Márgált. Tündének volt szerencséje még akkor kipróbálni a helyet, amikor Ráspi Budapestként futott. Én pedig a különválás után nem sokkal, az egyik „torkos csütörtök”-ön vacsoráztam náluk – természetesen Tündével. Arra emlékszem, hogy úgy hagytuk el a helyet, hogy ide mindenképpen visszajövünk még. Mindennel elégedettek voltunk. Ezért volt tényleg nagy csalódás a jelenlegi látogatásunk. Az ételek fele finom volt, fele semmilyen vagy néha már-már rossz. Nem tudom mi az oka, de nagyon sajnáljuk, hogy egy újabb nagyreményű étterem indult el a lejtőn.

 

3.     Kiszolgálás

A kiszolgálással igazából nem volt akkora probléma, de nekem végig az volt az érzésem, hogy a tulaj – aki nem vendéglátós – ugrott be, mert a pincér beteg lett. Kedves volt, akár még a kérdésekre is tudott válaszolni, de valahogy nem látszott rajta a profizmus. Amatőr volt, ha egy szóval kellene kifejeznem. Talán én is el tudnék pincérkedni így. A másik, ami negatív kritikaként eszembe jut, az a túlzott „önállóság”. Gondolok itt a szörpös „incidensre”. Ne döntse már el helyettünk, hogy mit kérünk. Még kedvesen sem.

És még egy utolsó dolog, ami már-már Chez Daniel-szerű börleszkké fordítottá át az eseményeket. Fizetéskor számlát szerettünk volna kérni, ami nem jelenthet problémát egy étteremben. De itt mégis volt egy kis gikszer.

Ugyanis betelt a számlatömb. Majd kipostázzák. ORLY? Ez így szabályos? Tetézték még ezt azzal, hogy távozásunkkor a pincér még utánunk szólt, hogy ugye tudjuk, hogy csak a kedvezménnyel csökkentett összegről tudnak számlát kiállítani (ja igen, itt is volt egy kuponos kedvezményünk, ami miatt 20 000 Ft levonásra került a végösszegből)? Igen, tudjuk!

 

4.     Feeling

Az étterem elég kicsi 6-8 asztal található benne összesen. Van 1-2 két személyes, néhány 4 személyes és 1 nagyobb asztal is. De hát, ahogy ők is írják magukról, „Kis étterem vagyunk, nem a tömegétkeztetésre berendezkedve.” Ami természetesen nem probléma, sőt!

A belső kialakítás a célnak eleget téve, polgári hangulatú. Elegáns, antik berendezésekkel. Ezért is nagyon fájó a textil szalvéta hiánya és papírral – ráadásul egy gyenge minőségű papírral – történő helyettesítése. Nem illik a képbe.

Összességében tetszik a hely hangulata, ami tökéletesen elég lenne ahhoz, hogy egy hangulatos, akár romantikus estét eltöltsön egy pár vagy egy kisebb baráti társaság. Polgári hangulat polgároknak. Kisebb-nagyobb hibákkal sajnos. Ilyen hiba például a bűzölgő mellékhelyiség. Vagy a hanyagul bedobott papírtörlő a mosdókban.

A mellékhelyiség design-ja egyébként a hely hangulatát tükrözi. Felszereltségben pedig elég felszerelt lenne, ha nem hagynák kifogyni a folyékony szappant.

Tetszett viszont a mellékhelyiségek előtt lévő pincerész.

Kár, hogy bűzlött a pöceszagtól.

 

5.     Árak

Négyen 50ezer Ft-ot fizettünk volna, ha nem lett volna kedvezmény. Nem olcsó a hely, de nem is mondanám drágának. Polgári árszínvonal, megfizethető. Viszont az ár/érték arány már közel sem olyan kedvező. Amit ezen az estén kaptunk, semmiképpen sem ért meg ennyit. Még a kedvezményes 30ezer Ft-os árat is alig.

 

6.     A Gasztrotúrák összegzése

Nem valószínű, hogy még egyszer visszatérünk. Nincs miért. Kipróbáltuk korábban és láttuk a mostani színvonalat. A tendencia finoman szólva is hanyatló. Milyen lesz 1 év múlva? Nem feltétlenül akarjuk megtudni, főleg, hogy annyi sokkal ígéretesebb vagy egyszerűen csak jobb étterem van Budapesten. Kár érted, Márgál...

 

Pont:

5,5/10

online póker

A bejegyzés trackback címe:

https://gasztroturak.blog.hu/api/trackback/id/tr933437662

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása