Erdély, 2013. július 26-27. / Tünde

 

Barcelona, Thaiföld, Erdély, Párizs... Első ránézésre nincs sok közös bennük. Földrajzilag és semmilyen más tekintetben sem. Nekünk viszont egyet jelentenek: mind megírni való blogbejegyzés! Az elmúlt egy évben ezeken a külföldi helyeken jártunk, ettünk jókat és rosszakat. Sajnos azóta is képtelenek vagyunk utolérni magunkat. Mentségünkre legyen szólva, hogy mint tudjátok, ez a blog nem egy üzleti vállalkozás, csupán hobbi, amit nagyon élvezünk. Tehát nem hoz pénzt (nem is célja a későbbiekben sem), így a megélhetésünket biztosító munkánk miatt jóval kevesebb időt tudunk az írásra fordítani. Legutóbbi bejegyzésemben is láthattátok, hogy több, mint egy éves elmaradásomat törlesztettem. Most megrázom magam és nem egy régiről, hanem egy viszonylag friss élményről írok – hátha ez könnyebb, gyorsabb lesz.

Nem vagyunk már (mai) gyerekek, de vannak, akik még mindig így tekintenek ránk – a szüleink. Sokat kaptunk tőlük annak idején, most rajtunk a sor, hogy elegendő figyelmet és támogatást nyújtsunk nekik, úgy, ahogy ők tették, mikor még mi támaszkodtunk rájuk. Néhány évvel ezelőtt össze tudtunk hozni egy közös nyaralást Görögországban (Kréta, Santorini). Felejthetetlen élményekkel gazdagodtunk mindannyian. Ők olyan távoli vidéken járhattak, amit egyébként csak a tévéből láttak, mi pedig boldogok voltunk, hogy megadhattuk nekik a repülés izgalmas élményét és azt a csodát, amit egy idegen ország nyújthat a vidéki kisvárosban, faluban élő szüleinknek. Természetesen mi is nagyon jól éreztük magunkat és számunkra is öröm volt, hogy eljuthattunk Görögország ezen szigeteire. Ismertek, így nem meglepetés, hogy ott is jókat ettünk, ezért néhány fotót mellékelek, de az eltelt sok-sok idő miatt hiteles leírást már nem tudnék hozzájuk készíteni.


Azóta sajnos az egyik szülő eltávozott (Feri apukája), így hosszú évek teltek el, mire újra nekiveselkedtünk egy közös, külföldi nyaralásnak. Apukám hazafias érzelme, jókora magyarság tudata lévén nagy vágya volt, hogy eljusson Petőfi utolsó vacsorájának színhelyére, Székelykeresztúrra, ahol szerinte a családunk ősei látták őt vendégül. :) A scope tehát megvolt: Erdély, Székelyföld.

Még tavasszal meghatároztuk az időpontot, a tesóméknak kellett még eldönteniük, hogy jönnek-e, ha igen, hányan, aztán indulhatott a szervezkedés. Én még itthon megterveztem mindent, mert szerettem volna a rendelkezésünkre álló időintervallumot (5 nap) a lehető leghatékonyabban kihasználni – számítva arra, hogy ha lesz is még közös, külföldi nyaralásunk, nem valószínű, hogy azon a környéken. Itt és most kell a lehető legtöbbet kihozni ebből az erdélyi kirándulásból.

Alaposan megterveztem mindent – szállás lefoglalva, útikönyvből és webről sok-sok infó beszerezve, legfontosabb látnivalók kijelölve, Google Maps-en az útvonalak megtervezve, idő beosztva, infók megosztva az érintettekkel. Kiemelt figyelmet szentelnem az étkezéseknek, ugyanis voltunk már Erdélyben és tudtuk, hogy a – végül 10 főre duzzadt – csapatunk számára nem lesz könnyű minden igényt kielégítő szolgáltatásokat találnunk.

Első nap Kolozsváron kellett megfelelő éttermet találnom. Egy iskolás csoporttársnőm (ja igen, meló mellett még tanulok is) ott tanul az egyetemen, így kézenfekvő volt, hogy hozzá forduljak segítségért. Figyelembe véve, hogy 10-en vagyunk és nem „design-kaját” akarunk enni, a Bulgakov Irodalmi Kávéház és Macskaház nevezetű éttermet ajánlotta. Köszi neki érte ezúton is! :)

Parkolás és rövid városnézés után meg is találtuk a helyet, közel a város főteréhez.

Erdely001

Erdely002

Volt benti része és kerthelyiséggel is rendelkezett.

Erdely003

Ez utóbbit választottuk, ahol még elviselhető volt a meleg.

Fiatalok szolgáltak ki minket. Nem volt meglepő, mert a helyi fiatalság az elsődleges célközönsége a helynek. Leginkább egyetemisták látogatják – esténként olyan lehet, mint nálunk a romkocsmák.

Kedvesek voltak az erdélyi magyar felszolgálók. Minden kérdésünkre készséggel, türelemmel, mosolygást nem sajnálva válaszoltak. Kifejezetten tetszett nekünk az ízes beszédük – mikor valamit megdicsértünk, azt válaszolta az egyik kedves leányzó, hogy „örvendek neki” – hát nem aranyos?

Az étlap jó hosszú volt, bár engem nem halmozott el túlzottan a választás lehetőségével. Inkább a húsimádóknak kedvezett a házias, igazi magyaros ételkínálatával. 

Helyi csapolt sörök és limonádék társaságában választottuk ki az ételeinket.

Erdely004

10-en sokfélét ettünk és mindegyik nagyon ízletesen volt elkészítve.

Előételeknek többen is az újházi tyúklevest választották.

Erdely005

Nem bánták meg.

Feri korhelylevest kért.

Erdely006

Savanyú káposztaleves sertéshússal, húsgombóccal és füstölt kolbásszal. Hoztak hozzá tejfölt és csípős paprikát is.

Feri: Igazi korhelyleves volt, nagyon ízlett. Tetszett, hogy külön kaptam meg a tejfölt és saját magamnak adagolhattam ezt a hozzávalót. Ugyanez érvényes az erős paprikára – ami nem volt annyira csípős, mint vártam. Egyébként a korábbi erdélyi látogatásunk alkalmával szerettem meg nagyon a korhelylevest (másnaposságra kiváló!), így nagyon örültem, hogy újra megkóstolhattam ott, ahonnan ered.

Én pedig a köménymaglevest kívántam meg.

Erdely007

Sajnos még nincs rá szükségem - az anyatej mennyiségének növelésére szokták használni –, de ha egy kicsit jobban megvizsgáljuk, mire jó még (a köménymagban található egyik illóolaj, a karvon serkenti a gyomornedvtermelést, nyugtatja a gyomor és béltraktust, illetve görcsoldó hatású, jót tesz a bélflórának is, szélhajtó és emésztést javító hatását is emlegetik.), lehet, mégis?! ;)

Hoztak hozzá rendesen pirított kenyérkockákat, de én csak a fotó kedvéért dobtam bele azt a kettőt, nekem nem igazán hiányzik egy levesből az ilyesmi.

Volt egyébként még pacalleves, csülkös paszulyleves, növendék parasztcsorba, lucskos káposzta, gombakrém leves, palócleves, krumplileves – brutális választék, igazi magyar ízorgia.

Főételként is megkóstoltunk sok félét.

A tesóm az „Anyám tyúkja” nevű ételt választotta (kissé hajazva a túra ötletadó nagy emberére), amelyre a csirkemell gombával, fehérboros márványsajt mártással, farmerkrumplival összeállítás hallgatott.

Erdely008

Megkóstoltam a mártást egy kis krumplival - isteni volt mindkettő! Nálunk az ilyesmit inkább steak mellé szokták adni, de ebben a felállásban is nagyon ütött.

Feri a furcsa nevű Porchettát választotta, amely mentával, fokhagymával, köménnyel ízesített, olívaolajban sült, fehérborral locsolt sertésbélszín natúr krumplival és párolt zöldségekkel.

Erdely009

Feri: Ez sem volt rossz, de azért a korhelyleves jobban ízlett. Jól laktam vele és sok rosszat nem is tudnék róla mondani, de nem nyűgözött le igazán. Számomra furcsa volt a párolt zöldség a tányéron, nem igazán illett a húshoz.

Voltak, akik BFC-t vagy BFC&C-t választottak, azaz Bulgakov Fried Chicken (&Cheese)-t.

Erdely010

Erdely011

Különleges, ropogós panírban készítették és tartárral szolgálták fel őket – mindenki megelégedésére.

Anyósom csirkés salátát kért.

Erdely012

Én pedig elég nehezen találtam főételt, mert mindegyik húsos volt, így a juhtúrós puliszkát választottam.

Erdely013

Isteni volt az is – belül is volt juhtúró a közepén meg a puliszkába keverve is, leöntve tejföllel – nyámiiii! Emlegettük is Anyuval Nagymamámat - ő csinálta ezt istenien, cukros tejben ettük, levesként – csak Anyu nem szerette, mert csiklandozta a torkát, így most sem tudtam rábeszélni, hogy megkóstolja. Tudom, hogy írtam már erről régebben, de az ismétlés sosem árt. ;)

Nagyon nagy adag volt, de annyira finom, hogy nem untam meg, eltüntettem az egészet!

Igaz, hogy már mindenki tele volt, de nem hagyhattuk ki a házias desszertek megkóstolását sem. Én Varga-bélest kértem (megvolt rá az okom :)),

Erdely014

a többiek pedig valami vaníliasodóval és áfonyalekvárral leöntött fánk desszertet ettek.

Erdely015

Nagyon finom volt az is, tehát az édességekre sem panaszkodhattunk.

A végén még kértünk kávékat, hogy megtámogassuk ennek a nem kis mennyiségnek a feldolgozását, majd fizettünk.

Erdely016

A mi, 5 fős asztalunk a teljes menüért, italokkal együtt 251,7 lejt fizetett, azaz kb. 15-16 ezer forintot. A másik asztal is ennyi körüli számlát kapott.

Kis bonyodalmat okozott, hogy egyben kértük a két asztalt, kifizettük a számlát, majd mint aki jól végezte dolgát, elindultunk. Még jó, hogy volt aki kicsit lemaradt, mert így meg kellett várnunk és eközben volt idő, hogy kiderüljön, hogy mégsem egyben hozták a számlát, hanem a két asztalét külön gondolták fizettetni, így némi hátralékkal indultunk utunkra. Furcsa is volt, hogy ennyire olcsó, de a számlán szereplő listát nem bogarásztuk át – tudtuk, hogy nem lesz drága, de hogy ennyire?! :)

És ami még kimaradt, az a feeling leírása.

Igazából csak a kerthelyiségben ücsörögtünk, illetve a mellékhelyiségeket használtuk. Az udvart egyszerű padokkal, söröző asztalokkal és napernyőkkel rakták tele.

Erdely017

A melléképületben volt egy kb. dohányzó szobának látszó, illetve egy veranda szerű helyiség.

Erdely018

Mindkettő igazán hangulatos, stílusosan kialakított rész.

Erdely019

A falakon kortárs festmények díszelegtek.

Erdely020

Erdely021

Erdely022

A mosdók nem igazán a mi igényeinkhez igazodtak - nem áradt belőlük a tisztaság és inkább a fiatalok szórakozóhelyeire jellemző állapotúak –, de használhatóak voltak, volt folyékony szappan, wc-papír és papír kéztörlő is.

Erdely023

Néhány mondatban tehát a Bulgakov étteremről:

Megközelíthetőség: Kolozsvár belvárosában.

Ételek: Igazi, ízes, magyaros, nagy adag, finom (leginkább húsos) ételek.

Kiszolgálás: Fiatal, kedves, magyarul beszélő.

Feeling: Hangulatos, romkocsmás.

Árak: Szuper ár-érték arány!

Gasztrotúrák összegzése: Fiatalok és családok számára ideális étkezési lehetőség és vélhetően kellemes esti bulihely.

Aznap egyébként Kolozsváron kívül még Szatmárnémetit néztük meg – sok szép virággal, növénnyel betelepített belvárosa van,

Erdely024

Erdely025

illetve Székelyudvarhelyen szálltunk meg.

Erdely026

A Horizont panziót is ajánljuk a figyelmetekbe.

Erdely027

A közelmúltban nyitott, új, tiszta, dizájnos kis házikói egyikében laktunk.

Erdely028

Nagyon kellemes volt a környezete is és az ára is több, mint rendben volt – egy faházért (amiben 5-en szálltunk meg) 50 eurót kértek éjszakánként, svédasztalos reggelivel együtt!

A második napon az úticélunkul szolgáló Székelykeresztúrral kezdtünk, ahol megnéztük Petőfi körtefáját

Erdely029

és azt az emlékszobát,

Erdely030

ahol leírják töviről hegyire, hogy Petőfi állítólag hogyan töltötte utolsó, dokumentált éjszakáját – eszegetve, iszogatva, verselgetve, jó társaságban, természetesen.

Aztán az UNESCO világörökség részét képező Székelyderzsre utaztunk – kalandos út volt, 30 km-t tettünk meg durva murvás, földúton.

Erdely031

Iszonyú hosszú zötykölődésnek tűnt, de közben legalább megnéztünk egy másik erődtemplomot is. Igaz, csak kívülről, de úgy is festői volt.

Erdely032

A székelyderzsi erődtemplom is megérte a fáradságot (bár jobb lett volna inkább körbemenni, ami kissé hosszabb (km-ben), de garantáltan rövidebb (időben) lett volna.

Erdely033

Lenyűgöző volt az atmoszférája.

Erdely034

Igazi székely, nyílt szívű, emberszerető néni mutatta be nekünk az erődtemplom izgalmait (remélem, megbocsátja, hogy nem szó szerint őt, hanem inkább a Wikipédiát idézem), amelynek nem utolsó sorban gasztronómiai vonatkozásai is vannak!

Az erődtemplom érdekessége, hogy a falu népe itt tárolta a legfontosabb értéket: az élelmet – így a kiéheztetés ellen is fel volt készítve. Külső támadás esetén elég volt bemenekülni az erődbe – az élelem már ott volt. A bástyák között a várfal mentén félnyereg tető alatt hatalmas ládákban tárolták a gabonát, a saroktornyok emeletén pedig a szalonnák lógtak kampókra akasztva. (Ezt a hagyományt a falu lakói mind a mai napig őrzik.) Minden családnak saját ládái és kampói voltak.

A templom békeidőben is zárva volt, kulcsát megbízott személy őrizte (nehogy egy sonka átugorjon egy másik kampóra…), és szalonnát csak hetente egyszer, a hét bizonyos napján lehetett vételezni. Az a háziasszony, aki – rosszul beosztva az élelmet – ettől eltérni kényszerült, bizony számíthatott a falu megvetésére.

Erdely035

A székelyderzsi kaland után Segesvárra mentünk, ahol a Drakula szülőházában kialakított éttermet próbáltuk ki. A szüleink már láttak róla dokumentumfilmet a tévében, így már rögtön nem a gasztronómiai minőség számított, hanem az, hogy ezek után elmondhatjuk, hogy mi bizony Drakula szülőházában étkeztünk! :)

Segesváron egyébként középkori fesztivál volt, így már a várnegyedbe való belépésünkkor is fizetnünk kellett. Nem volt szimpatikus a megoldás sem, az meg főleg nem, hogy egyik jegyszedő kölyök sem volt hajlandó magyarul megszólalni, pedig voltak vagy 4-en, 5-en... vajon tényleg egyikük sem tudott egyetlen szót sem magyarul?!??

Erdely037

Erdely036

Az éttermet viszonylag könnyen megtaláltuk, rémlett, hogy merre van, mert láttuk már, mikor sok-sok éve erre jártunk.

Erdely038

A rendezvény miatt szinte az összes asztal foglalt volt, de úgy döntöttünk, nem keresgélünk másik éttermet, sanszos, hogy ott is sokan lennének, kivárjuk a sorunkat. Addig megnéztük az épületet belülről,

Erdely039

Erdely040

megismerkedtünk Drakula gróffal,

Erdely041

és kikönyörögtünk egy-egy külön asztalt a pincértől. Szerencsétlen láthatóan le volt terhelve (patakokban folyt róla az izzadság és úgy rohangált, mint egy mérgezett egér ... az vajon tényleg rohangál?!??) – az egész benti részt szinte egyedül vitte, talán a hátsó, teraszos (emiatt dohányfüsttől teli) részre volt még valaki, aki itt is be-besegített néha.

Erdely042

Végül hozzájutottunk az étlaphoz, sajnos magyar menüt nem tartottak, így az angol verziót használtuk – egész Segesváron szinte nyoma sem volt a magyarságnak...

Erdely043

A teríték a „drakulaimidzset” hozta,

Erdely044

az ételek egy átlagos étterem színvonalát, az árak viszont annál magasabbakat. Bár az itthoni árakhoz képest még mindig alulmaradtak.

Anyósom itt is csirkés salátát rendelt.

Erdely045

Nagy adag volt, egész jól nézett ki és ízlett is neki.

Az én Anyukám rántott csirkemellet evett.

Erdely046

Én is rántott husit – wiener schnitzel-t, azaz bécsi szeletet. Segesváron mi mást? ;)

Erdely047

A husi rendben volt, a krumpli is – örültem, hogy nem fagyasztott, előkészített sz@r, hanem friss burgonyából készült. Az óriási fekete olívák is finomak voltak – maggal bírtak, amit én még inkább szeretek, mint a mag nélkülit.

Az Apukám marhapörköltet kért krumplival.

Erdely048

Ő sem panaszkodott rá.

Feri pedig megint valami helyi különlegességet próbált ki, töltött káposztát polentával és tejföllel. Igazi székely kajának tűnik, kár, hogy a székely szót itt kimondani sem lett volna értelme...

Erdely049

Feri: Sajnos én nem tudok túl sok jót mondani a kajámról. A káposzta elment, kissé savanykás volt. A polenta nem volt rossz, de igazán jó sem. Összességében egy közepes minőségű étel volt. Biztos találni jobb ételeket is Segesváron.

Desszerteket is kértünk, természetesen.

Anyósom fagyit evett.

Erdely050

Jó gazdagon tálalták.

Az Apukám házi pitét kért.

Erdely051

Nagy adag volt ez is és nagyon finom, meleg ráadásul!

Feri sajttortát evett, Drakula módra.

Erdely052

Nem vallott túl nagy fantáziára a kivitelezés, de ízre finom volt.

Én meg Drakula palacsintát rendeltem. Először sima palacsintát kaptam a nagy kavarodásban, aztán mikor méltatlankodtam, hogy én a Drakula félét rendeltem, toltak még rá tejszínhabot, egy gombóc fagyit, gyümölcsszószt, dobtak rá pár bogyót és örülhettem.

Erdely053

Nem mondanám, hogy álmaim desszertje volt, de rendben volt, annak ellenére, hogy feltűnően giccses és igazi gejlnek tűnik az egész.

A végén még kértünk kávét – nem akartunk már máshová beülni, de nagyon vágytunk egy kis koffeinre.

Erdely054

A másik asztalunk is hasonlókat fogyasztott, hasonló elégedettséggel.

Összesen a 10 főre szóló, több fogásos ebédünk 631 lejbe került. Ez nem sokkal több, mint 4.000,- forint/fő.

Néhány mondatban összefoglalom a Dracula éttermet is:

Megközelíthetőség: Segesvár várnegyedében. Parkolás a vár lábánál.

Ételek: Nagy adagok, egyszerű, leginkább húsos ételek. Minőségre közepesek.

Kiszolgálás: Túlterhelt, magyarul nem beszélő (bár a végén megjelent egy idősebb bácsi, aki – meglepő módon – magyarul szólt hozzánk).

Feeling: „drakulás”.

Árak: Normál, a román árszínvonalhoz képest inkább magas ár-érték arány.

Gasztrotúrák összegzése: Egyszer kipróbálható, de a gasztronómiai értékei miatt nem érdemes meglátogatni a helyet.

Sétáltunk még egy keveset a várban, de elég nagy volt a forgatag, fáradt is volt már a társaság nagy része, így elindultunk aznapi utolsó állomásunkra, Énlakára, ahol még megnéztük egy másik, a világörökség részeként számon tartott templomot.

Mivel ez egy ilyen nap volt, ide is viszontagságos utakon jutottunk el – nem csupán murvás volt, hanem néhol alig tudtuk folytatni az utunkat, annyira rossz állapotok uralkodtak. Az egyik, patakon átvezető hidacska be volt félig omolva – épp, hogy átjutottak rajta az autóink... Vissza már inkább más útvonalat választottunk – bár odafelé még abban sem voltunk biztosak, hogy lesz jobb út vissza, a sötét éjszakában...

Ott is egy nagyon kedves, székely harangozó bácsi fogadott minket, aki nem haragudott ránk a késői (este 9 körül járt már az óra) időpont ellenére.

Erdely055

Az unitárius templomnak egyébként különleges hangulata volt. Kívül temető vette körbe, belül pedig, a padlózata alatt, római sírkertet tártak fel. A tatárok felégették, sokan haltak meg akkor, így külön jó volt, hogy éjszaka hallgathattuk a sztoriját, élő közvetítésben a helyszínről.

Még lefekvéskor is folyamatosan zötykölődött az elménk, becsukott szemmel is a pattogó köveket láttuk és éreztük magunk alatt a rossz utat, annyira hosszan utaztunk ezeken a murvás szörnyűségeken – legalább vesekövünk nem lett, az biztos! :)

Folyt. köv.

online póker

A bejegyzés trackback címe:

https://gasztroturak.blog.hu/api/trackback/id/tr155484883

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása