Budapest, Burger and Love, 2014. április 11. / Feri

Az egész ott kezdődött, hogy elzárták a vizet az épületben ahol dolgozom, ami együtt járt azzal, hogy a mellékhelyiségek sem voltak elérhetők. Általában 19:00-ig szoktam bent lenni, de mivel ez az esemény délután 4 órakor történt, úgy gondoltam, nem kockáztatok és inkább leléptem. Érdekes, hogy mi történik a városban hétköznap délután, ritkán van ebben az élményben részem. Mivel tényleg kevés ilyen lehetőségünk van, úgy döntöttünk, hogy kihasználjuk az alkalmat és kirúgunk a hámból. A terv az volt, hogy betömegközlekedünk a Bazilikához, beülünk valahova és vacsi után megnézzük Budapest néhány frissen felújított részét. Szóval csak úgy elleszünk, bármi kötelezettség nélkül. Ez olyan jól sikerült, hogy hajnal 4-ig róttuk Budapest utcáit, igaz inkább bárokban/kocsmákban töltöttük az időnk nagy részét és nem a felújított tereken. Az egész móka pedig a Burger and Love-ban indult.

Amikor otthonról elindultunk, még nem igazán tudtuk, hol fogunk vacsorázni. Az utolsó ilyen sétálgatós/csak úgy have fun alkalommal a Jack’s Burger-ben kötöttünk ki, így a metrón utazás közben jött az ötlet, hogy mi lenne, ha most is burgereznénk – én egyébként is több napja vágytam egy igazán jó burgerre. Döntöttünk, legyen burger! A hely pedig, ahol elfogyasztjuk, adta magát, hiszen sok jót hallottunk/olvastunk már a Burger and Love-ról, ráadásul egyik kedvenc pincérünk Borisz is ott dolgozik egy ideje. Így nem volt kérdés, hol vacsizunk aznap este.

Első benyomás alapján a Burger and Love olyan, amilyennek az ember elképzeli miután utánanéz a neten: laza, dinamikus, modern. Nekünk nagyon bejött. Aztán a fiatal pincérünk tovább erősítette ezeket az érzéseket, kiegészítve a profizmussal. Ettől még jobban megszerettük őket. Az étlap stílusa hozta a fenti benyomásunkat.

Egy „papírfecni” volt csak, de funkcionálisan tökéletesen ellátta a feladatát. Sőt!

Az étlap mellé járt egy ceruza is, és az ételek mellett lévő kis rubrikák segítségével kellett jelölni, hogy mit kérünk. Nagyon ötletes és kényelmes megoldás. Természetesen a személyzet készségesen segített mindenben, és amikor bizonytalanok voltunk néhány puhatolózó kérdés után bátran ajánlott burgert/köretet/italt. Ez sajnos még mindig nem természetes sokszor a legjobbnak titulált éttermekben sem. Hálásak voltunk ezért is.

Természetesen mindketten burgert választottunk (rám azért elég rendesen kacsintgatott a kolbász is). Tünde Angus burgert (abból is a kisebbik, 140 grammos verziót) rendelt, én pedig kipróbáltam a Wagyu burgerüket.

Sajnos többször előfordult már, hogy a ciabatta, ami közrefogta a hamburger összetevőit, annyira kemény volt, hogy felsértette a szájpadlásunkat. Így Tünde nem kockáztatott és sima buciban kérte és kapta az angus húspogácsát.

A burger mellé járt 2 választott extra is. Tünde cheddart olvasztatott a húsra és mellé egy kevert salátát választott. A sült krumpli külön tétel volt az étlapon, ami kicsit furcsa nekem. Burger mellé „jár” a hasábburesz, jobb lenne, ha itt is benne lenne az árban. A burgert én is megkóstoltam és nagyon ízlett minden egyes falat, de inkább Tünde mondja el a véleményét.

Tünde: Általában a salátával kezdem az étkezést, ezért vele kezdem az ömlengésemet. Iszonyú finom volt, minden összetevője friss, ropogós, ízletes. Látszik, hogy minőségi alapanyagokból készült. A Feri coleslaw salija is „úgy jó, ahogy van”. Nagyon finom volt a burger is, a husi is gyönyörű volt benne. Az enyém inkább medium, a Ferié talán medium rare. Mindegyis, a lényeg, hogy iszonyú finom volt mindkettő. Amikor először bekaptam a hamburgert, ömlött ki belőle a zsír, de olyan finom zsír volt, hogy annak azt is megbocsátottam volna, ha összemaszatolja a ruhámat. Nagyon jó volt benne a karamellizált hagyma is. Érdekes, hogy két utcával feljebb van a Jack’s Burger (amiről a múltkor írtunk), ahol szintén tetszett a hamburger, de ez a hely jóval igényesebb – és nem csak a mellékhelyiségeik közötti hatalmas különbség miatt.

Én nem választhattam zsömlét, alapból cibattában tálalták a wagyu pogácsát. Természetesen nekem is járt 2 extra ingyen. Én coleslaw-t és rózsaharisszát kértem.

Csak dicséret jut eszembe, nem tudok kritikát megfogalmazni. Nagyon egyben volt a hamburger, tökéletesen állt össze egésszé. Nem gondolkoztam az összetevőkön külön-külön, igazából nem is érdekelt, hogy mi van benne. Olyan volt, mintha a hamburger egy egység lenne.

De ha mégis külön kellene említeni az összetevőket, akkor a hús gyönyörű volt (lásd lenti fotó) és istenien finom, a grillezett hagyma pedig nagyon feldobta az összhatást. A ciabatta pedig nem kemény, hanem puha omlós állaggal rendelkezett – így sikerült lerombolnia a ciabattával szembeni előítéleteinket. Én így szeretem, nem vágyom „harci” sérülésekre hamburgerezés közben. Bár emiatt sokkal nehezebb enni a hamburgert, hiszen a zsömle megszívja magát a szafttal (amiből volt bőségesen). De még mindig jobb ez az eset, mint a sok karcolás a szájpadlásomon.

A főszereplő mellett hangsúlyos tudott maradni a kíséret is. A coleslaw tényleg nagyon finom volt a rózsaharissza pedig annyira csípett csak, hogy ne nyomja el az ízeket (aki nem tudná mi az, annak ajánlom kérdezze meg kedvenc barátunkat a google-t, de röviden rózsasziromból és sok-sok egyéb fűszerből készült csípős paprikaszósz). Elsőként csak az édessége jelent meg, majd később előugrott az erős, csípős íz is, megfűszerezve ezáltal a szánkat. A végén pedig maradt az enyhe füstös utóíz (később láttuk is, amikor a sok, élénkszínű paprika bekerült a kemencébe, csodás látvány volt), ami még jobban kiemelte a húspogácsa grill utáni tulajdonságait. Jót tett a burgernek, bár anélkül is tökéletesen működött volna. Természetesen mindkét burger mellé rendeltünk sült burgonyát, ami Heston Blumenthal klasszikus receptje szerint készült az étlap szerint.

Azt nem tudom, hogy tényleg végigcsinálják-e a 3 lépést, de a végeredmény teljesen rendben volt. Itt jegyezném meg, hogy annak idején (kb. 20 éve), amikor egy strandon dolgoztunk egy büfében (kb. 5-6 nyáron keresztül), mi is hasonló módszerrel készítettük a sült krumplit. Igaz az első lépcső nálunk kimaradt (bár mintha elősütött fagyasztott hasábburgonyát használtunk volna, szóval nem is biztos, hogy hibáztunk), de cserébe az el nem adott sült krumplit egy egész éjszakán keresztül pihentettük, hogy aztán másnap újra felsütve tökéletes legyen. :) Jó-jó, nem volt szép, de abban az időben még inkább a Zimmer Feris felfogás volt az elterjedt és kik vagyunk mi, hogy felülbíráljunk egy jól működő rendszert?

Vissza térve a Burger and Love-hoz, nem dicsérem tovább a wagyu burgerüket, elég legyen annyi, hogy nekem jelenleg ő a kedvencem. Azt még talán érdemes tudni, hogy itt is Josper faszenes kemencét használnak, mint egyre több budapesti étteremben (amiről tudok, az a Baltazár, ahol ottjártunkkor szinte az egész éttermet átjárta a kellemes grill illat, illetve a Robinson felett nyílt Rotisserie). Érdemes kipróbálni, mit tud a Josper Grill.

Majdnem elfelejtettem, a burgerek mellé fogyasztottunk szeszes italt is. A pincérünk hathatós közreműködésével Tünde egy osztrák kékfrankost választott (Moric Blaufranksch 2012), én pedig egy pohár Cabernet Sauvignon – Carmenere házasítást (Terre di San Leonardo 2009) kértem. Megmondom őszintén, a boroktól nem voltam elájulva. Én nagyon szeretem a Cabernet Sauvignont, de ez most valahogy nem jött be. Egyébként is, milyen már az olasz Cabernet Sauvignon? :) Jelzem, nem vagyok sommelier, csak mezei „felhasználóként” iszom a bort – ugyanúgy, ahogy az ételeket is eszem. Így kérlek ne savazzatok, mert ez most nem ízlett. Tündének legalább ízlett a sajátja (nekem az még kevésbé tetszett), bár szerintem ő sem szavazná meg az év borának.

A fent látható italok közül ki kell emelni a ház saját almalevét. Ezt tette a pincérünk is és sikerült rámbeszélnie. Nagyon nem bántam meg. Annyira finom almalevet készítenek, hogy az már-már körtelé – ahogy Tünde fogalmazott. :) Az íze tényleg nagyon hasonlít a körtelére. Mindenképpen próbáljátok ki!

Egyébként lehet elvitelre is rendelni, de sétálgatás közben – vagy leülve egy padra – nehézkes lenne elfogyasztani ezeket a hamburgereket. Kizárólag helyben vagy otthon, nyugodt körülmények között szabad csak nekiállni. Szerintem.

Miután mindent felfaltunk a tálcáról, az ügyes pincérünk érdeklődött a desszert felől. Illetve mivel az étlapon nem szerepelt desszert, így felhívta rá a figyelmünket, hogy nagyon finom rétesek készültek a konyhán. Igaz, már eléggé fullon voltunk, mégsem bírtunk ellenállni a csábításnak, így kértünk egy mákos és egy túrós rétest.

Mindkét rétes mellé került fagyi, tejszínhab, illetve egy adag rejtélyes por.

Természetesen felesben fogyasztottuk el a réteseket, így megízlelhettük mindkettőt.

Nekem jobban ízlett a mákos verzió (tömény mák volt az egész), de a túrós sem vallott szégyent, (Tündének az tetszett jobban). A fagyi nagyon jól passzolt mindkét réteshez, és a tejszínhab is jól sikerült (ami mascarponéval készült). A legnagyobb figyelem viszont a porcukorként funkcionáló valamit övezte. Sokáig tanakodtunk, mi lehet az, azt éreztük, hogy mogyoró ízű. Nem álltunk messze az igazságtól, mint kiderült nutella porral szórták meg a réteseket (nem árulták el a titkos receptet). Nagyon jó ötlet volt, főleg Tünde ájult el tőle.

A rétesek mellé kertünk egy-egy café lattét, hogy már csak a kávé ne maradjon ki és teljes körű képet adhassunk a helyről. ;)

Utólag úgy érzem, nagy volt a kockázat, hogy a borokra egy sok tejjel készült kávét ittunk. De túléltük.

Időközben Tündét felhívta egyik barátnője, hogy unatkozik, így megegyeztünk, hogy csatlakozik hozzánk. Mire odaért, mi már végeztünk a desszertekkel. Ő nem volt éhes, de azért egy mákos rétesre rábeszéltük. Ha jól emlékszem, ő sem bánta meg. Ezután még maradtunk egy darabig, belemerültünk a beszélgetésbe. Mivel már elég hideg lett (az „ablakban” ültünk) és a beszélgetés is élvezetesebb, ha közben kortyolgatunk valamit, rendeltünk egy-egy pohár birs pálinkát, illetve én kértem egy korsó saját készítésű sört is (ami szintén finom volt). Aztán amíg üldögéltünk betévedt egy 8 fős külföldi, legénybúcsúztató társaság. Nem voltak valami bátrak, hiszen nyolcan kóstolgattak 1 adag pálinkát, így a pincérünk megkért minket, hogy mutassuk meg, mi a magyar virtus, hogy isszák nálunk a pálinkát. Minket sem kellett biztatni, így rendeltünk még egy kört. Tünde pedig bemutatta mit tud egy szabolcsi lány: felállt és húzóra megitta a 4 cl-nyi birsnedűt. Én nem voltam ilyen bátor (igazából szeretem kortyolni, ízlelgetni a finom pálinkákat, nem vagyok híve a húzóra lenyomni fogyasztási módnak, főleg, ha minőségi cuccról van szó), de az első korty után belehúztam én is. A vőlegény sem akart szégyenben maradni, így a maradék fél adag pálinkát bátran ledöntötte a torkán egyszerre. Ez a nap sem múlt el neki új tapasztalat nélkül. Reméljük, otthon elmondja mindenkinek, hogy milyen finom is a pálinka.

Ezután nem sokkal fizettünk és távoztunk, hogy az eredeti tervek szerint felfedezzük a város új tereit. Ezek közül csak az Erzsébet térre jutottunk el, ott is a Gödör Akvárium nevű helyig. Ott körbenéztünk (én még sosem voltam), ledöntöttünk egy-egy pálinkát és mellé egy sört, majd indultunk tovább. De előtte még lecsekkoltuk, hogy mi is fog ott történni, mert a közönség összetétele alapján nem tudtunk rájönni (vegyesen fiatalok/idősek, diszkósok/alterosok stb.): Péterffy Bori koncert kezdődött éppen. Tündéék még indulás bekéredzkedtek a koncertterembe is. Én kihagytam, így nem tudok véleményt mondani.

A következő állomás a Váci utcában található Buddha-Bar Lounge volt. Ez már nem volt a tervezett program része, csak egy hirtelen ötlettől vezérelve ültünk be.

Itt sikerült még több alkoholt elfogyasztani. A lányok rámentek a koktélokra. Az ott töltött idő alatt megkóstoltak párat.

Volt itt Electric Daiquiri (édes savanykás Daiquiri dél-amerikai para zsázsával aromatizált rummal), Majestic (vodka, thaï bazsalikommal és friss ananásszal) és Jade Buko (Kókusz vodka, kókuszkrém, gyömbérlikőr, zöldcitromlé, thai bazsalikom, gyömbér, chili, gyömbérsör) illetve ittak egy-egy pohár proseccót is. Én nem kóstoltam őket, de Tünde igen :)

Tünde: Mindegyik nagyon rendben volt, de a legemlékezetesebb a „lidocain” becenévre nem véletlenül hallgató Electric Daiquiri volt. Az valami brutál durva! Elzsibbasztja a szádat és a torkodat is miközben iszod. Örülök, hogy kipróbáltam, újra tágult a világképem. ;)

Én inkább whiskyt ittam, vagyis whiskyket.

Elsőre az indiai whisky keltette fel a figyelmemet, így azzal kezdtem. Nem volt rossz, de inkább megkóstoltam egy szintén különlegesnek tűnú, 17 éves Hibiki japán versenyzőt. Ez már sokkal finomabb volt, de ha már japán whiskyről beszélünk, nekem jobban ízlik a Tündétől kapott 25 éves Nikka – ha van rá lehetőség, inkább azt válasszátok!

Mivel éppen egy divatbemutató + Hien koncert volt folyamatban, nem tudtunk távozni. Ugyanis sikerült úgy megrendezni az eseményt, hogy a bejáratot lehetetlen volt megközelíteni, amíg zajlott a rendezvény (igazából a lányok a mellékhelyiségbe sem tudtak kimenni). Így maradtunk még egy ideig, ami azzal járt, hogy rendeltünk még egy kört. Ekkor már inkább az egyik kedvencemet, egy Caol Ilát rendeltem. Vigyázat, annyira füstös, hogy csak haladóknak ajánlott! :)

Egyébként a hely hangulata nagyon jó. Elegáns, de azért nem feszengősen – persze a leginkább sznob és pénzes szállóvendég közönség próbálja azzá tenni, de mi hétköznapi cuccban sem éreztük kellemetlenül magunkat... igaz, ez inkább rólunk szól, nem a helyről. ;) Bár azért a vendégkör nagy része szépen ki volt öltözve. Talán legjobban a mellékhelyiségben készült fotókkal tudjuk leginkább átadni, hogy milyen is a Budha-Bar.

Ez az előkelőség a számla végösszegében is visszaköszönt. Nem olcsó hely a Budha-Bar, de egyszer érdemes kipróbálni.

Ezután, már kellően kapatos állapotban, még mindig volt kedvünk alkoholt fogyasztani. Az Irányi utcában sétálva megtetszett egy hely (Red ruin), be is tértünk egy adag italra.

Itt a méltán híres panyolai aranyalma pálinkára esett a választásunk. Nagyon finom kis itóka.

Viszont a hely nekem elég ellentmondásos volt. Mind a bejárat, mind a belső falak punk motívumokkal voltak tele – jó érzéssel idéztük fel fiatal korunk emlékeit.

Viszont a hangszórókból Kárpátia szólt, ami nem éppen punk zenekar (zeneileg hasonló, de ideológiában eléggé – pont – a másik oldal). Másokat ez láthatóan csöppet sem zavart, de nekem nagyon disszonáns volt. Egyébként nem volt rossz a hely hangulata, tetszett. Nem a zene miatt, de hamarosan távoztunk, mivel elég fáradtak voltunk már. Egy kicsit sétálgattunk még, majd lezártuk a napot és beszálltunk egy taxiba, ami hazafuvarozott minket.

Igaz, hogy a reggel úgy indult, hogy az irodában volt egy kis tűz (valami vezeték kigyulladt), majd elzárták a vizet, de a sok kellemetlenséget sikerült a magunk javára fordítani és egy jó kis bulis estével zártunk. Arról nem is beszélve, hogy végre kipróbáltuk a Burger and Love-ot és megtaláltuk bennük Budapest egyik legjobb burgerezőjét.

 1. Megközelíthetőség

Budapest V. kerület, Október 6. utca 6. burgerandlove.hu

Mivel a Bazilika környékén található a hely, így inkább tömegközlekedéssel érdemes megközelíteni a Burger and Love-ot. Budapesten minden tömegközlekedési út a Deák térre vezet, onnan pedig csak pár perc séta.

1061 Budapest, Király utca 14 nagyobb térképen való megjelenítése
 

 2. Ételek

Itt ne számítsunk csúcsgasztronómiára, magyaros ételekre vagy széles választékra. Viszont számítsunk nagyon-nagyon jól elkészített hamburgerekre.

Abból pedig van kínálat, hiszen a lehet kapni simát, hátszínből készültet, angus vagy wagyu marhából illetve bárányból készített burgert is. Sőt, még van vegetáriánus burger is, bár én ezt nehezen tudom értelmezni... Ezen kívül van párfajta szendvics, illetve kolbász is. Remélem, lesz alkalmam megkóstolni a többi burgert és a szendvicseket is. Törekedni fogok rá, hiszen mind az angus, mind a wagyu burgerük isteni volt.

Ha Ti is burgerezni akartok, erősen ajánlott őket felkeresni.

 3. Kiszolgálás

Nemcsak az ételekben, de a kiszolgálásban is nagyon erősek. Nincs sok pincér, de aki van, az nagyon érti a mesterségét. A minket kiszolgáló srác (nem az, akit ismerünk) olyan ügyes marketinges volt, hogy már csak azt vettük észre, hogy megint rendeltünk valamit, amit ajánlott. És még azt is hittük, mi döntöttünk így. A jó marketinges véna mellet profi is volt. Tisztában volt vele, hogy mit árulnak és jól át is tudta adni a tudását. Amikor kihozta az étlapot részletesen elmagyarázta, hogy mi micsoda, ha kérdésünk volt meg tudta válaszolni, ha bizonytalanok voltunk nem csak állt és várta a döntést, hanem az igényeket felmérve besegített. Így kellene ezt mindenhol csinálni, hiszen ők csak jobban ismerik a választékot. Így néhány puhatolózó kérdés után fel kell tudniuk mérni, hogy mi fog bejönni a vendégnek és mi az, ami első látásra tetszik nekünk, de esetleg mégis csalódnánk benne. Főleg, ha bizonytalanok vagyunk, akkor igenis segítséget várunk a pincérektől. Mi mindenképpen.

Ráadásul még figyelmes is volt. Az asztalok nem túl nagyok, így kisebb gondot okozott mindent rázsúfolni. De a személyzet nagyon jól menedzselte az asztalokon a helyet. Amint elfogyott valami, felszabadította az elfoglalt területet, hogy nekünk kényelmesebb legyen. Amikor pedig túl sok minden került az asztalra, a helyhiány idejére átpakolt egy szomszédos asztalra. Apró dolog, de sokat jelent. Összefoglalva a kiszolgálás nálunk ötösre teljesített.

 4. Feeling

Ez a negyedik pont is szinte csak pozitív jelzőket fog tartalmazni. Nekünk nagyon tetszett a hely hangulata. Laza, fiatalos, modern, amilyennek egy hamburgeresnek lennie kell.

Bár nem nagy területen fekszik, mégis sikerült belőle sokat kihozni.

Itt nem kell feszengeni, eheted nyugodtan kézzel-lábbal a kaját. Elengedheted magad, hiszen nem csak a pincérek lazasága bátorít erre, hanem a hely hangulata is.

A mellékhelyiségek szintén picikék, de összhangban vannak az étterem többi részével.

A falon lévő „borlap” pedig zseniális ötlet.

Te feszélyezve éreznéd itt magad?

 5. Árak

Nehéz megmondani, hogy drága-e a Burger and Love. Ha csak azt nézzük, hogy az én hamburgerem majdnem 4 ezer forint volt, a Tündéé pedig 2200, akkor nem tűnik olcsónak. De ha azt nézzük, amit ezért kaptunk, illetve 2,5 ember bőségesen megvacsorázott 22 000 forintból, úgy, hogy elfogyasztottunk némi alkoholt is, már nem mondanám drágának. És ne felejtsük el, wagyu hús volt a zsömlémben!

Nézzétek meg, mennyi mindent ettünk/ittunk és döntsétek el, hogy drága-e a Burger and Love. Ha nem tudjátok eldönteni, menjetek és teszteljétek le, hogy ennyi pénzért milyen minőséget kaptok. Azután biztos nem mondjátok majd, hogy ez túl sok érte.

 6. A Gasztrotúrák összegzése

A Burger and Love jó helyen van, az ételek isteniek, a kiszolgálás tökéletes, a hangulat oldott, az ár megfizethető. Mi kell még ennél több? Ha a jövőben hamburgerre vágyom, akkor én biztosan ide fogok jönni. Ha te is arra vágysz, keresd fel őket, szerintünk nem fogod megbánni.

Viszont a pontozása nagyon nehéz, hiszen mégiscsak egy hamburgeresről beszélünk – akkor is, ha ennek a kategóriának a csúcsáról. De ha azt nézzük, mennyire szívesen mennénk vissza az egyes gasztronómiai intézményekbe, akkor el tudjuk helyezni a listában. Mi a Padronnal egy szinten éreztük őket, így az első tesztelés után ugyanazt a pontszámot szavazzuk meg nekik, mint a tapasbárnak. A hamburger iránti rajongásom miatt azonban eléjük kerülnek a listán.

Pont: 7,5

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.