Két egymást követő 7végén sikerült degeszre ennünk magunkat, köszönhetően a Budavári Libamájfesztiválnak, illetve a Gourmet Fesztiválnak, ugyanis egyiket sem tudtuk kihagyni. Mindkét helyen találtunk igencsak kiemelkedő fogásokat, híztunk is újra pár kilót…

Budai Vár, Libamájfesztivál, 2012. június 2. 14:30-17:30 / Tünde

Június első szombatján Oszkárék (Oszi, Osziné és a kis „Oszkárlány”) társaságában érkeztünk a Budai Várba – ott került megrendezésre a 2012-es Libamájfesztivál. 1 900 forintos áron lehetett bejutni, de notórius bónuszfelhasználók révén, a Bónusz Brigád jóvoltából, mi fél áron jutottunk a jegyekhez. Mekkora biznisz, ugye? ;)

Csepergett az eső, a háttérben meg valami szörnyűséges zenét játszottak a színpadon. Nem baj, gondoltuk, úgysem a hangulatért érkeztünk. Jöhetnek a libák! Először körbejártuk a helyet, majd konstatáltuk, hogy mindösszesen 7 étterem (+ a Pataki cukrászda, illetve egyéb kézműves portékákat árusító egységek) képviselteti magát az eseményen. Megnéztük hát, miket kínálnak.

A bejárathoz legközelebb a Tigris étterem volt, ezért náluk kezdtünk.

Őket mindenképpen ki akartuk próbálni, mert már nagyon régen rajta vannak a látogatandó éttermeket tartalmazó listánkon, de még mindig nem jutottunk el hozzájuk.

Kínálatuk alapján nem volt nehéz a választás – legalábbis számomra.

A sült libamájjal kezdtem, ugyanis nagyon szeretem az árpagyöngyöt, azaz a gerslit. Nemcsak finom, hanem egészséges is! Nagyon gazdag vitamin- és nyomelem forrás. Otthon is sokszor csinálunk (Anyukámék is nagyon szeretik), hisz a fenti előnyei mellett még az is igaz rá, hogy olcsó. A kakukkfüvet is szeretem, sűrűn isszuk reggelente gyógyteaként is (immunerősítő és köhögéscsillapító hatása miatt) – Apu gumicsizmás teának hívja, mert az illatát (szerinte szag), ahhoz hasonlítja… ő nem rajong érte. :)

Így készült a libamáj.

És ilyen lett az akár egészségesnek is mondható (egyszer azt olvastam valahol, hogyha eszünk állati eredetűt, akkor inkább belsőséget együnk – erre én valahogy ösztönösen ráéreztem 28 éves koromig, amíg mást nem is ettem, azokat viszont imádtam –, mert az egészségesebb, az oroszlánok is azt eszik, a husit hagyják meg a sakáloknak – látható köztük a különbség), első fogásom (baloldalon).

Nekem nagyon ízlett, laktatott is, a nagy adag gersli miatt, számomra megért 1 500 forintot.

5 fős társaságunk a Tigrisből két féle étellel ismerkedett meg. A másik a Libamáj terrine volt, amelyet gyümölcskenyérrel és cseresznyemártással, illetve friss, fekete cseresznyével tálaltak. Nekem az is nagyon ízlett, nem tudok róla semmi rosszat mondani.

Kínáltak még libatepertőt is, de azt most kihagytuk, csupán egy fotó erejéig foglalkoztunk velük.

A következő állomásunknak nagyon megörültünk, ugyanis számunkra teljesen új hellyel sikerült megismerkednünk, mégpedig a Szegedről érkezett Bistoranttal.

Itt jegyezném meg, hogy egy-egy ilyen fesztiválra való ellátogatásunknak nem csupán annyi a célja, hogy telezabáljuk magunkat, hanem arra vágyunk, hogy minél több, számunkra ismeretlen hellyel kerülhessünk kapcsolatba. Ezáltal is bővítve gasztronómiai intelligenciánkat, illetve a feltérképezés segítségével megteremteni egy későbbi látogatás lehetőségét.

A kínálatukból én az aszalt szilvás libamájat (a fotó jobboldalán látható) választottam, Feri a karalábés libazúzát kérte (a kép baloldalán).

Az én libamájamat állítólag nem hőkezelték, hanem 3 napig sóban érlelték. Igazán jól sikerült, nagyon krémes, ízletes volt! Saját készítésű péksütit is kóstolhattunk hozzá, illetve a DiVinóból hozott Feri némi borocskát, hogy jobban csússzon – be is töltötte funkcióját.

Feri libazúzája is izgalmas volt. Életemben még soha nem mertem megkóstolni – nekem az a prekoncepcióm vele kapcsolatban, hogy az egy gumis állagú, ehetetlen cucc, de mivel bízom a férjem ajánlásában (sosem szokott ilyesmivel átverni), becsuktam a szemem és megkóstoltam. Közel sem olyan volt, mint amire számítottam! Nagyon finom, omlós, parázs husi került a számba. Nem is értem, hogy csinálták – szerintem csak szerencséjük lehetett, a zúza márpedig nem ehető!!! ;) Mindenesetre úgy döntöttem, adok még magamnak néhány próbálkozást arra, hogy felülírjam ezt a hitrendszeremet. Így elsőre ez egy igen erős kezdés volt!

E két fogásuk révén elmondható, hogy bőven felkeltették az érdeklődésünket, muszáj lesz kipróbálnunk a Bistorantot! Ahogy nézem a website-jukat, össze lehet kötni egy kis wellnessezéssel is, mert a Hotel Soleil**** épületében kapott helyet. Szuper kis 7végi programnak kínálkozik! Már alig várom, hogy utazzunk! :) Bár a naptárunkat elnézve, addig még jó sok víz le fog folyni a Tiszán…

A NU Bisztro volt a következő állomás, ahonnan kóstoltunk. Annak ellenére sem hagytuk ki őket, hogy szinte minden 7végén náluk ebédelünk (nem véletlenül – épp készítjük a róluk szóló, harmadik irományunkat), de ez most inkább annak okán történhetett meg, hogy csupán ez a néhány étterem volt kint és ezek közül sem volt mindegyik szimpatikus számunkra.

A két lenti tányért (nyeles libacomb és tokajis libamáj terrine) Oszkárék ették, mi a fentiről tudunk nyilatkozni, mert azt Feri kapta.

Feri: Gyengéden füstölt libamell volt, amit elvileg könnyű sólettel kellett volna szervírozniuk, de már csak a káposzta-burgonya kombó maradt köretnek, ami ilyen korán délután eléggé kiábrándító volt. Mindenesetre nem volt rossz, de nem is ütött igazán. Eredetileg nem is ezt akartam enni, hanem libahurkát, de az sajnos elfogyott. Ez az étel nem „izgatott fel” túlságosan. Nem is én választottam, hanem a lányok, amikor megtudták, hogy a hurka már nem kapható. Tényleg elég illúzióromboló, hogy már kora délután elfogynak a legjobb fogások…

Ennyi étek után úgy döntöttünk, megnézzük a további árusító helyeket. Fűszereket vettünk a Fűszerésznél,

ittunk sárgarépa pálinkát (nagyon finom, érdemes volt megkóstolni) és valamilyen ágyasat is (ezt nem jegyeztük föl és elfelejtettük a nevét). Itt említeném meg a Hargita Gyöngye nevezetű üdítő italok ihatatlanságát. Iszonyú rossz ízűek, tele vannak édesítővel, nagyon nem jönnek be, de bedőltünk a szőlő hívogató szavának és megvettünk egyet – hiba volt.

Találkoztunk élő libákkal is – az egyik különösen hasonlított hozzám. Egy időszakban volt ehhez hasonló, szürke, tarajos hajam – nem is tudom, melyikünknek áll jobban… ;)

Elköszöntünk tőle, majd bevásároltunk néhány libaságot – libakolbászt és libatepertőt, elvitelre.

Aztán egyszer csak azt vettük észre, hogy eltűnt az Oszkár család… Időközben ők leléptek, amíg mi a libaságokkal voltunk elfoglalva (de az is lehet, hogy a pálinkákkal ;)) – a gyerek mindig jó fogódzó a menekülésre… ;)

Nem búsultunk, úgy döntöttünk inkább, hogy visszamegyünk, eszünk még egy kis uzsit, desszertet és csak azt követően megyünk haza. A legjobb döntés volt, mert sikerült életem legjobb hamburgerét kiválasztanom! Az Almáriumosok készítették.

A libahusi-libamáj és málnamustár verhetetlen párosítást alkottak!

Egyszerű és nagyszerű volt, de tényleg. Csak az a pici libamáj úgy megédesítette az egész hamburgert, hogy az valami fantasztikus! Világbajnok ízharmónia, boldogan faltam föl mindet.

Feri libakolbászt evett málnamustárral és házi szörpöt ivott hozzá.

Feri: Kiválóan teljesített az almárium, az én kolbászom is fantasztikus volt. Főleg a Tünde hamburgerében is fellelhető málnamustár ízlett, nélküle nem ütött volna ekkorát az étel. Kerekes Sándor és csapata ismét bebizonyította, hogy értenek az ételekhez.

Desszertként a Pataki Cukrászda fagyijai közül választottam: libamáj fagyi tokaji aszúval ízesítve, bazsalikomos ananász és sós karamella, égetett pisztáciával.

Ők tűntek a legizgibbnek és leginkább a fesztivál témájába vágónak. Mármint a libamáj fagyi – nagyon különleges és finom volt! A bazsalikomos ananász iszonyú jó ötlet, egyszer csinálok itthon én is valami hasonlót, annyira megtetszett. A sós karamella is nagyon bejött, a Costesben ettünk egyszer valami hasonlót vagy legalábbis ott is a sós és az édes ízek játéka dominált. Jaaa megvan, sós fagyit a Desszert Szalonban ettünk egyszer.

A Pataki Cukrászda mellett találtunk rá egy másik igencsak izgalmasnak tűnő találmányra, ő volt a Csokoládia Manufaktúra libatepertős kézműves étcsokoládéja. A fincsi étcsokiban apró libatepertő darabokat találtunk. Tényleg izgi volt, de inkább csak akkor, ha pont a tepertőre sikerült ráharapni. Az ötlet mindenesetre figyelemfelkeltő, autentikus erre a fesztiválra, az innováció, a kreativitás értékelendő.

A szarvasgombás különlegességek specialistája, az Aranyszarvas manufaktúra (nem keverendő össze az azonos nevű étteremmel!) édességeiből is kóstoltunk, nem hagyhattuk ki a libamáj csókjukat.

A ropogós csokoládé bonbon finom libamájat rejtegetett magában. Nekünk nagyon bejött ez a párosítás, ezt is lájkoltuk! :)

A végére még bevállaltuk a Mardo Kft. által készített fagyikat – ők ugyanis abszolút egészséges, nyírfacukorból készült fagylaltokat árultak (a kézműves lekvárjaik és mézeik mellett).

Sajnos nem írtam föl a fagyik típusát, de amire biztosan emlékszem, hogy volt egy dinnyemix, amit sárga és görögdinnyéből készítettek, illetve egy házi barackból készült különlegesség. Egy aszalt szilva is rémlik, de a negyedik gombócot már csak blöffölni tudnám… Finomak voltak, az inkább a lényeg.

Igaz, nálam az ilyen édességeknél mindig komoly hozzáadott értéket képvisel, hogy nem is túlzottan hizlalnak, ezért nincs akkora lelkiismeret-furdalásom sem az elfogyasztásukat követően. Volt elég bajom az előzőekben betermelt ételek által okozott súlynövekedés miatt, de majd vezeklünk egyszer, talán egy következő életünkben. ;)

Velük zártuk tehát életünk első Libamájfesztiválját.

Összességében az a véleményünk a Libamájfesztiválról, hogy kicsi (kevés számú kiállító) és már-már gagyi. Okés, hogy csupán egy ételről szól, de mi akkor is többet vártunk volna. Az meg, hogy már kora délutánra elfogytak az ételek, abszolút nem tetszett! Az biztos, hogy a profin megszervezett és közel hatszor ennyi éttermet felsorakoztató Gourmet Fesztivállal össze sem vethető. Ettől függetlenül persze nagyon jóllakottan és izgalmas élményekkel gazdagon távoztunk.

A fesztiválélményeink az ezt követő hétvégén rendezett Gourmet Fesztivál részletes beszámolójával folytatódnak. Hamarosan jelentkezünk.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.