Csákberény, 2014. augusztus 25. / Tünde

Az előző bejegyzésben már jeleztük, hogy a Kistücsökben tett legutóbbi látogatásunk csak a kezdet volt, a nyaralásunk nyitóakkordja. 8 éjszakát töltöttünk kettecskén a béke szigetén, Magyarország egy csendes kis rejtekhelyén, Csákberény, Orond Hegyen, a Catherine's Vineyard Cottages Kennedy Villaházában. Az álomszerűen tökéletes napjainkhoz nem csupán a csodás környezet, az ízléses, minden igényt kielégítő házacskánk és a finom ételek, hanem a házigazdák őszinte vendégszeretete, odaadása és maximalizmusa is nagyban hozzájárult.

Amikor nyaralni vagyunk, megpróbáljuk mindig igazán beleengedni magunkat, nem aggódunk dolgokon, nem ragaszkodunk semmihez, de valahogy mégis van, hogy a szállás, a személyzet, a környezet, a szolgáltatások vagy épp a kaja az, ami jelentős mértékben el tud venni az élvezeti értékből vagy akár el is tudja rontani a nyaralást (bár ezt mi ritkán szoktuk hagyni). Cathrine házaiban nehezen tudnánk bármibe is belekötni. Ha nagyon akarunk, erőlködhetünk, de akkor is csak kb. ennyire futja: hiányzott a cipőkanál... ugyanis ezen kívül tényleg mindenünk megvolt, amire egy bő hét alatt egy kettecskén összebújni és pihenni vágyó párnak szüksége lehet (igazából a cipőre se nagyon lett volna szükség... ;) ). Ha még tovább erőlködöm, esetleg a mosogatógépet is megemlíthetném, de talán az nem lenne túl autentikus egy ilyen helyen... főleg, ahol még tv sincs. Ez utóbbi egyikünknek sem hiányzott, egy csöppet sem! Ha nem lennének wifis kütyüjeink (vagy egyszerűen csak nem vettünk volna tudomást róluk - de sajnos itt még nem járunk...), akár teljesen el is vonulhattunk volna a világ elől. Persze, ennyire nem vagyunk elvakultak/voltunk elszántak... Az ismerőseinket folyamatosan informáltuk arról, hogy merre járunk, mit csinálunk. Tesszük ezt azért, mert mi is figyelemmel kísérjük mások élményeit és sok információt nyerünk a hasznos megosztásaikból. Ha jó helyen járunk, miért ne osztanánk meg azt másokkal is? Hadd tudjon a jó dolgokról, szolgáltatásokról a világ, maradjanak fenn minél tovább vagy akár örökre. Igazán nem nagy kunszt ennyivel is hozzájárulni a működésükhöz...

Az első Cathrine’s fotókat megosztva az ismerőseim százával like-olták az állapotomat (pedig összesen ezren sincsenek)! Csoda? Mutatjuk a képeket, döntsétek el magatok!

Mégsem! Előbb leírom, hogy hogy is kerültünk oda...

Kitaláltuk, hogy nem külföldre megyünk és persze itthon sem akartunk rossz helyen megszállni, de mindenképpen valami újat szerettünk volna kipróbálni (tőlünk nem meglepő módon). Ezért nem jöhetett már szóba a Chateau Visz és a Spirit sem. Feltérképeztem hát a riválisaikat... vagy legalábbis hasonlóan jókat, ugyanis riválisaikra nem igazán leltem (2014 nyár elején). Luxus körülményeket akartunk, ne kelljen semmit nélkülöznünk, legyen igazi a pihenés. Ne legyen még szeptember, mert akkor elindul a sulim, lehetőleg ne legyen túl sok gyerek, így az augusztus utolsó hetét lőttük be. A tervezett időintervallum szűkített némileg a kínálaton, bár az így sem volt túl széles... A Bambarát néztük, mert ott még nem voltunk és szívesen kipróbálnánk, de az túlzottan gyerekbarát, annál meg most sokkal békésebb létre vágytunk (ha már a sajátunk nincs, másé ne zavarja a nyugalmunkat). Tetszett még a Butik Design Rooms, Abádszalókon, csak a Tisza-tónál épp lépfene járvány volt, így a hely meglátogatását elnapoltuk (bár nagyon szimpi, mert gyerekmentes hotelként hirdetik magukat. Igaz, jobban örülnénk, ha sosem tudnánk őket kipróbálni....) Ott volt még Szilvásváradon a La Contessa Kastélyszálló – közel 20 éve voltunk Szilvásváradon kirándulni (az első közös nyaralásunk alkalmával), épp ideje lett volna visszalátogatni arrafelé is. De mikor Ferinek eszébe jutott, hogy valahol olvasott a Cathrine’s Cottagesről és miután átküldte nekem a linket, már csupán egyetlen kérdés maradt, hogy melyik házat válasszuk! Azonnal beleszerettem, pont ilyen helyre vágytam! Álmomban sem tudtam volna jobbat kitalálni Magyarországon! A fent említett időszakban 2 házikójuk volt szabad. A Kis Alma és a Kennedy. A Kis Alma csodaszép kis romantikus lak, a Kennedy pedig a többi háztól kellemes távolságban elhelyezkedő, szintén bájos kis házikó, ahová még kisállatot sem engednek be, így e két (számunkra jelentős) tulajdonsága miatt a Kennedy mellett voksoltunk. Gyorsan le is foglaltuk, hamar érkezett a visszaigazolás is. Ezután már csak az izgatott várakozás volt hátra, hogy kiderüljön, hogy a weboldalukon található és a facebookra föltöltött varázslatos fotók a valóságot tükrözik-e vagy csak jól megkonstruált marketing célú fotók... Akár ez is lehetett volna... és talán nem is lettünk volna nagyon meglepődve...  De efféle meglepetésre nem számítottunk! A mi fotóink közel sem jó minőségűek minden esetben, de legalább az aktuális valóságot tükrözik! Feltűnt, hogy több házban történtek apró kiegészítések, így talán még ámulatba ejtőbbek, mint a profi fotókon – élőben legalábbis biztosan.

Sikerült a drága házinénink, Ibi néni közbenjárásával az összes házikóba bekukkantanunk, mert vasárnap volt a turnusváltás, mi meg ugye már szombaton megérkeztünk.

Íme tehát a Catherine’s Cottages villaházairól készült fotóink a saját toplistánk szerint visszafelé haladva. Számunkra a legkevésbé tetsző a Nest házikó volt – persze benne is bármikor ellennénk valószínűleg hónapokig is...

Szuper a nyitott és a fedett teraszuk is, a mosdójuk is nagy ötlet és a fenti háló is fenséges, a Kennedyhez képest irigylésre méltó, hogy van szekrényük (nálunk az ágyak alatt elhelyezett kosarakban lehetett a ruhákat tárolni) és fürdőkádjuk, de valahogy mégsem állt közel a szívünkhöz – talán kissé sötét és túlzottan széttagolt a lenti része (csak hogy valami magyarázattal is szolgáljak az utolsó helyezése kapcsán).

Őt követi a Sipos ház, bár róla nem sikerült túl sok és jó fotót készítenünk, ugyanis pont egy lakodalom másnaposságát heverte ki, nem volt még felkészítve a vendégek fogadására. Ibi néni – aki épp a rendbe rakásán fáradozott – a lelkünkre is kötötte, hogy nehogy ilyen állapotban fotózzuk. Tiszteletben tartva a kérését, a Sipos házról csak néhány (szerintünk igazán vállalható) fotót közlünk.

Szuper egyébként ez a ház is, de túl nagy lenne kettőnknek... bár nagy előnye, hogy eléggé elszeparálódik a többiektől. Mögötte közvetlenül már a Vértes van, teljesen körbeöleli a természet a nem kis udvarát, kinti területeit. Csodás a Móri árok és a Zámolyi medence látványa is, ami elénk tárul a szobáinak ablakából.

Készítettünk még képeket Sisiről, a helyi házőrzőről, a tulajok kicsi lányának babaházáról, illetve a születése után nem sokkal elment lányukról elnevezett kápolnáról is. Ja és a közösségi medencéről is közlünk néhány fotót, amely szintén a Sipos ház tartozékának tűnik, de bármely, a Catherine’s Cottagesben megszálló vendég használatba veheti.

A mi toplistánk dobogójáról épp lecsúszott, ennek ellenére mégis a leginkább kihasznált házikó, az ECO. Ő arról nevezetes, hogy az energiafelhasználásának 95%-át a kapcsolt napkollektorokból gyűjti és a ház alatti pincében tárolják a felhasználandó esővizet. Persze hangulatra sem rossz!

Egy légtérben alakították ki a lakórészt, csak a mellékhelyiségeket választották le némileg. A teraszukon kifejezetten tetszett nekünk a zuhanyzós megoldás. Ennél már csak akkor lehetne „ecóbb”, ha a kinti zuhany vízének fűtését feketére festett tartályból oldanák meg, mint annak idején Apukám a mi kertünkben – imádtunk a hamar fölmelegedett vízben pancsikolni.

Listánk első dobogós, azaz 3. helyezettje a Kis Alma ház. Tündéri kis házikó, édes bútorokkal, bájos kiegészítőkkel, igazán „lovely”!

Sajnos a kerti része nem túl szeparált, teljesen nyitott (nem választja le kerítés), némileg rálátni a lenti házakból (Józsi, Nest), a szomszédok a háziak, előtte megy el a pici, nem köves, hanem kavicsos út. Nyílik viszont egy pici erkély a hálóból, ami biztosít némi intimitást a kinti létbe is. Csodás a kilátása a levendula sorokra, főleg, mikor épp virágba borulnak...

Az ezüstérmes Józsi lakja lett – télen talán az aranyat is megérné, de ezt majd eldöntjük, ha visszatértünk és kipróbáltuk.

Leginkább a legfelső szintjén kialakított fürdő- és mellékhelyiség ragadott magával minket, de elbűvölő megoldásokat láthatunk a ház többi részén is. Nagyon bejönnek az elszeparált udvari kiülős részek is. Neki talán annyi hátránya van, hogy (akárcsak a Nest) a Csókakőt és Csákberényt összekötő kövesút mellett helyezkedik el. Nincs nagy forgalom, de járnak rajta autók (a Sipos és a Kennedy házak azok, amelyektől a legtávolabb esik út).

Az élményeink után megerősödve merem kijelenteni, hogy a toplistánk abszolút nyári nyertese a Kennedy. Sajnos pont nem volt túl jó idő, mikor érkeztünk, de így is melegséget árasztott a ház hangulata. Friss virágokkal és meggyújtott gyertyákkal várta az érkezésünket – természetesen a „háziak”: Ibi néni és Karcsi bácsi figyelmességének köszönhetően.

Jut eszembe, úgy érkeztünk, hogy nem telefonáltunk előtte oda, hogy mikor érkezünk – hisz mi sem tudtuk, mikor végzünk a Kistücsivel és a Krokodil Zooval. Így a csákberényi központjukban (a kulcsátvevő helyen) már nem találtunk senkit (egyébként sem tudjuk, ki lehet ott, hisz Ibi és Karcsi éjjel-nappal a házak karbantartásával fáradoznak, Catherinék pedig – tudomásunk szerint – Budapesten élnek). Nekiálltunk megkeresni hát a házakat. Meg is találtuk, de nem tudtuk, hogyan juthatnánk hozzá a kulcsokhoz.

Ibi néni vette fel a telefont, de rögtön át is adta azt Karcsi bácsinak, hallani lehetett, hogy éppen rohan (mint később kiderült, éppen esküvő zajlott). Karcsi készségesen útbaigazított minket, majd le is jött elénk és megmutogatta a házat. A hangja alapján Feri azt gondolta, hogy egy nagy darab, bajuszos, tipikus parasztbácsi. Ehhez képest egy filigrán, fiatalos, dinamikus, kedves, elektromérnök úr fogadott minket – a tájszólása pedig onnan jött, hogy Erdélyből érkeztek. 8 éve dolgoznak Cathrine-nek és látják el az érkező vendégeket minden jóval – tiszta házikókkal, frissen mosott ágyneművel, friss virágokkal, a kandallóba fával, finom reggelivel és alkalom adtán vacsorával is. Ők a házak tündérei, akik gondoskodnak az itt lakók minden kívánságáról, legyen az akár egy asztalfoglalás a környékbeli éttermek egyikébe vagy borkóstolásra, akár fuvarozással is. Tényleg mindenre van gondjuk, semmi nem kerüli el a figyelmüket. Ibi néni ízlését is muszáj megemlítenem, mert az apró kis figyelmességei minden alkalommal megdobogtatták a szívünket. Ha épp elfogyott a csodás házi készítésű levendula tusfürdőnk, nem csupán kaptunk helyette újat, hanem igazi kis meglepetés kosarat állított nekünk össze (finom házilekvárral, friss rózsával és az éppen érő paradicsommal), ízlésesen, tele szeretettel.

De amikor nem fogyott el semmink, akkor is előfordult, hogy várt ránk meglepi, mikor reggel (értsd: délben) kiléptünk a napsütéses teraszra. Egyik nap finom házi pogácsákat kaptunk, ami mellett a felettébb ízletes házi körtepálinkájukból is találtunk egy kiadós adag kóstolót. Itt is tökéletes volt az összhang! :)

Reggeli kosarakat is kértünk. 2 napra valónak jelezték, de nekünk 3 napra is bőven elegendő étket biztosított (sőt, a frissen sütött kenyeret meg sem bírtuk enni, hiába volt nagyon finom).

Volt benne narancs juice, tej, joghurt, bacon, sajt, vaj, tojás, helyben termett paradicsom, isteni Ibi néni készítette lekvár (a sárgabarackos volt a legfinomabb, de isteni volt a meggyes és a málnás is), illetve a napok múlva is finom, puha házi kenyér – fehér textilbe csomagolva, pántlikával átkötve, a hely számunkra ikonikus jelképévé vált rozmaringgal összecsomagolva.

Volt este, mikor a csodálatos sárgabarack lekvár a méltán híres Ibi néni féle répatorta társaságában várta a túrázástól kifáradt lakókat, azaz minket.

2 este vacsorát is rendeltünk (első este vásároltunk magunknak egy kis hideg élelmet, amit nagy örömmel fogyasztottunk a fedett teraszon).

Azt gondoltuk, majd kapunk valami kis husit rizzsel... hát nagyot tévedtünk!

Tényleg kaptunk husit, de nem rizzsel, hanem rántott cukkinivel, burgonyasalátával, 2 féle dresszinggel: mézes-mustáros a husira, majonézes fűszeres a salátához - mert hogy az is érkezett. Előétel is dukált a vacsihoz, egy óriási adag és isteni finom gulyás leves, ami csirkéből készült! Meglepve tapasztaltuk, hogy nem marhából vagy sertésből, de a meglepetésünk pozitív volt, ugyanis Ibi úgy bánik a csirkével, mint nagyon kevesen! Iszonyúan finom, puha volt nem csak maga a sült husi, hanem a levesben lévő is. Nem igazán szoktunk csirkét enni, mert általában kiszárítják, íztelen, nincs benne semmi élvezet. Na ebben volt rendesen! Olyan finom szaftos volt, hogy öröm még most is rá gondolni! :)

Ja és ha ez még nem lett volna nekünk elég, frissen, melegében érkezett az almás pite (kicsit később, de még evés közben, mert nem készült el „időben”), jó sok almával töltve.

Igazi fincsiség volt, pedig már majd kipukkantunk így lefekvés előtt... Ittunk hozzá az isteni házi fehér borukból is – méltó megkoronázása volt a vacsorának. Ibi néni előtt le a kalappal! Nem tudom, hogy csinálja (nyilván kell hozzá egy Karcsi :), de akkor is elképesztő, amit véghez visznek nap mint nap), hogy minden ház ilyen csodásan rendben van, az udvarokon karbantartott gyep, sok-sok virág és gyümölcsöktől roskadozó fák (reggeli előtt tudtunk falatozni almát, körtét, szilvát és szőlőt is, mert ezek épp most értek), tiszta, igényes környezet amerre az ember csak néz.

Mindenkihez van pár kedves szavuk, folyton azt lesik, hogy a vendégek minden igényét kielégítsék. A lényeg, hogy minden rendben legyen, ezért meg is teszik, ami tőlük telik. Látszik, hogy szivük-lelkük benne van, nagyon átjön! Az egész hely energiája Ibi és Karcsi fáradozásaitól olyan élő és kellemes. Ja és ne feledkezzünk meg az ételek alapanyagairól sem – saját kis kert, ahol termesztenek mindenfélét, emellett ott vannak a saját lekvárok, chutney-k, befőttek, a pálinka, a bor... huhúúú, nem is értem, hogy tudják mindezt ilyen minőségben előállítani. Le a kalappal előttük! Mondták, hogy nem nagyon szoktak pihenni, ez az életük (azt gondolták, a Bp-en élő fiukkal majd többet találkoznak, ha Mo-ra költöznek... hát nem lett így), de most elvágynak egy külföldi barátnővel 3-4 napra kimozdulni - ahogy bizalmasabb beszélgetés közben kissé szégyenlősen megosztották velünk. Jól hallottuk? 3-4 napra? Te jó ég! 1-1 nap elmegy az utazással és marad nettó 1, amikor pihenhetnek? Háááát, azt gondoljuk, ennél jóval többet érdemelnének – de nyilván nem hagyhatják itt a terepet, a végén még valami bemozdulna a térben és nem lenne minden ennyire tökéletes... Mert hogy most tényleg az!

Na jól elkalandoztam a Kennedy háztól... de itt volt az ideje a fentiek megosztásának.

Na lássuk, mit nem mondtam még el a házikónkról.

Részletes, több nyelven íródott, friss (2014. nyári) „Welcome Guide”-ot találtunk a Vértes térkép mellett, benne minden hasznos információ – a Catherine’s Cottages történetéről, Csákberényről, Ibiről és Karcsiról, Sisi kutyusról, a házzal kapcsolatos tudnivalókról (láthatóan mindent végiggondoltak, minden kérdésünkre megtaláltuk a választ – külön komposzt és a kandalló végtermékének való hamus vödör fellelési helyéről), a kikapcsolódási lehetőségekről – túraútvonalak, éttermek, közeli falvak-városok és szolgáltatásaik (lovaglás, borkóstolás, wellness stb.)

Újabb kitérő: Lovagolni nem voltunk, a borkóstolásról külön írunk, a wellnessről pedig itt teszek említést. Egy borúsabb napon elindultunk Mórra, hogy a Hétkúti wellness hotel szolgáltatásait igénybe vegyük, de végül Székesfehérváron, az Árpád Fürdőben kötöttünk ki.

Beugrott ugyanis, hogy nemrég olvastam róla, hogy felújították, így egyébként is ki akartam próbálni és a mostani ragyogó alkalomnak kínálkozott. Nem túl nagy, de majdnem minden fürdőzési és szaunázási igényt kielégítő hely, ahol (lehet, csak hétköznap lévén?) nem voltak sokan, tiszta is volt és 2 szaunafelöntést is élvezhettünk a masszázsmedencéken, sókabinon és az aprócska török fürdő jellegű medencéken túl.

Természetesen ott is megéheztünk, így a bp-i fürdőiben fellelhetőkhöz képest nagy kínálattal rendelkező büfében fogyasztottunk frissen facsart narancslevet, sajtos melegszendvicset, extra hotdogot, kávét, vízet.

A fürdő teljes személyzete (recis, büfés és a szaunamester) is fiatal, kedves lányokból állt. Egyetlen hiányossága a helynek (ami igazából nem is jogos, csak nekünk hiányzott inkább), az úszómedence. Jó lett volna úszni a Vértesben történt túrázásainkat követően, de kiváló volt csak áztatni magunkat, majd a szaunákban elpunnyadni is.

Na de visszatérek a lakunkhoz. Mint már említettem, sok-sok friss vágott virág tette színesebbé az enteriőrt.

Voltak esernyők, táskák, kártyák, sok-sok színes (leginkább angol nyelvű lakberendezési) könyv, a konyhában minden, amire szükségünk lehetett (az eszközökön kívül voltak alapfűszerek és főzéshez való dolgok,

ezen kívül teák, kávék (instant és darált), kávéfőzők (kotyogós és frenchpress – bár ez utóbbit mi is hoztunk magunkkal

), szódavíz. A fürdőben levendulaolajos tusfürdő, sampon, hajkondicionáló és szappan. Ezen kívül pzs, fültisztító pálcika, kozmetikai vattakorong és vattapamacs is rendelkezésünkre állt.

Tényleg nem volt semmiből hiányunk – ha véletlenül mégis, akkor Ibiék intézkedtek.

Ja és imádtuk a teraszainkat is! Volt fedett rész a rosszabb időkre

és nyitott, ahol árnyékban és napon is bőven volt terünk írni-olvasni-jógázni-kungfut gyakorolni vagy éppen amihez kedvünk támadt...

A hegyoldalban a háztól felfelé volt egy kis házikó, ami valószínűleg csak azért került rendbe rakásra, mert beleillett a képbe – nem tűnt használatban lévőnek (legalábbis reméljük – mi mindenesetre első éjszaka TwinPeaksnek neveztük el, igaz, a függönye maradt egy helyben).

Felfelé gyümölcsfák és szőlőtőkék uralták a tájat,

az út, azaz lefelé pedig a fával megrakott pince és előtte egy grillezési tér, illetve egy étkező helyül szolgáló pad volt asztallal.

Természetesen ezt a teret sem hagytuk kipróbálás nélkül. Egyik este vettünk némi grillezni valót és magunkat teszteltük. Jól sikerült.

Először salátát kreáltunk,

majd előkészítettük a grillezni valókat,

lehordtunk minden szükséges kelléket – étkeket, eszközöket és az italokat. A helyi körtepálinka autentikus volt a körtefa árnyékában. A vörösbor viszont nem volt túlzottan az, mivel ő francia honból érkezett burgundi volt. Még otthonról hoztuk – biztos ami biztos alapon, vörös bort is hoztunk a Móri, fehér borvidékre. Nem bántuk meg, jól esett a sok ízletes fehér bor után.

Élveztük a grillezést (otthon ritkán szoktunk, mert annyi macera van vele). Jól sikerült minden, főleg a gomba és a grill sajt – szerintem.

Ha már említettem a vörös borokat, elárulom, hogy még egy üveggel volt a tarsolyunkban. Azt a nyaralás vége felé egy “Tünde féle” ham and eggs mellé bontottuk fel.

Jutott belőle egy kevés a blogíráshoz is.

Szerencsések vagyunk, hogy szántunk időt arra, hogy frissen bepötyögjük az élményeket. Nem olyan (könnyű) az már utólag...

Egyébként volt még, hogy ham and eggs-zel laktunk jól

és hogy fehér bort ittunk mellé.

Nekem mindkettő igazán jól esett hozzá. Be kell valljam, a hely szelleme teljesen borossá változtatott engem, a szabolcsi, pálinkás lányt...

Mivel a bejegyzésbe sajnos nem tudtuk belesűríteni az összes képet, így feltöltöttük őket az indafotóra. Itt kedvetekre nézegethetitek.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.