2012. február 21. 19:15 / Tünde

A fenti felsorolásból én biztos nem jöttem volna rá, hogy milyen helyeken járhattunk. Bezzeg Ferinek egyetlen kép is elég volt és azonnal rávágta, hogy ICEBAR!

Gratulálok! Én meg itt szervezkedek, hogy meglepi legyen… Gondoltam, ha kap egy ilyen (a szöveg alatti) képet, sosem fogja kitalálni, miről is szól, úgyhogy a szülinapján kap is valamit, meg nem is (mint a mesében), de legalább izgulhat, hogy hová is megyünk majd. Ehhez képest ő ránézett a képre és azonnal vágta. Hát szép, lehet is egy férfinak meglepetést okozni…

Na szóval úgy történt, hogy (4. sz.) barátnőm mesélte, hogy Valentin napon meglepi a párját egy ICEBAR élménnyel. A Kupon Világos akciók között figyelt fel rá: „Valentin napi meglepetés az Icebarban! Látogass el a kedveseddel Magyarország első jégbárjába! Belépő + 1 különleges pezsgőkoktél jégpohárban 3000 Ft helyett 1500 Ft-ért az Icebar jóvoltából.”

Jó mókának ígérkezett, úgyhogy gyorsan én is rendeltem egy-egy kupont, úgyis jön Feri szülinapja, elkel egy kis meglepetés. Az icebar.hu oldalról leollóztam a fenti képet és azt gondoltam, Feri ennek látványára majd tanácstalanul fog pislogni, hogy mi a fene ez, én meg majd jókat mosolygok és hagyom, hogy találgasson, de úgysem fog rájönni, úgyhogy lesz majd még egy meglepi, mikor odaviszem. Ehhez képest odadugtam a képet az orra alá és azonnal rávágta, hogy ez az ICEBAR?

Frankó, köszi! A Torkos Csütörtök vendéglátó helyei között figyelt fel rá, onnan ugrott be neki a jeges fotóról az ICEBAR.

A Feri meglepetése sajnos elmaradt, de számomra szolgáltak egyel, amikor kuponjainkkal megérkeztünk az interneten lefoglalt 20:20-as időpontunkra, merthogy a foglalásunk ténye nem látszott a rendszerben. Nem is értem, miért lepődöm meg ezen mindig. El kellene végre fogadnom, hogy van valami az energiamezőmben, ami miatt esélytelenül próbálkozom a foglalásokkal, mert gyakorlatilag mindegyikből csetepaté kerekedik és be kell vetnem minden manipulációs készségemet, mire bejutunk (eddig 100%-os a sikerrátám!:)). Egyébként csak neten keresztül lehet hozzájuk foglalni, amit én az elsők között tettem meg a rendszer indulásakor (ahogy telefonon értesültem róla), most meg annak a gyerekbetegségeire fogom, hogy nem regisztrálódott az igényem. Nyilván nem találok ki magamtól egy 20:20(!)-as időpontot… Főleg, hogy majdnem le is késtük, inkább egy későbbit blöfföltem volna be, ha rajtam múlik.

Egyébként a hely pont a kedvenc éttermem, a Bábel régi (még általunk tesztelt) helyén működik.

Az üzemeltető fiúk (amelyek közül kiderült, hogy az egyik az ügyvezető és Klima Dénesnek hívják – hát Istenem, a név tényleg kötelez! :D) rugalmasságának köszönhetően végül – jegy nélkül is – bejutottunk a hűtőszekrény ajtó másik oldalára, a -7 celsius fokos kamrába.

Hogy meg ne fázzunk (igaz, mi épp a hidegre vágytunk volna, mert rohantunk, hogy odaérjünk a – be nem foglalt – időpontunkra, bár lehet, pont ezért adták ránk, hogy a gőzünk le ne olvassza a benti szobrokat vagy épp a pultot), kaptunk egy speciális thermo bélésű, földig érő eszkimóponcsót, amit ráadtak a téli öltözékünkre, majd 2 műanyag bilétát, amit bent a bárpultnál tudtunk felhasználni.

Belépésünkkor annak ellenére, hogy számítottunk rá (mert a barátnőmék hamarabb voltak és mondta, hogy egész jó volt, bár csalódott, mert nagyon picike az egész) meglepődtünk, hogy milyen pici. Előzetesen nem lehet ezt így elképzelni – olyan, mintha egy hűtőkamion rakterében lennénk, ahová beszabadult néhány egyenruhás eszkimó.

A néhány mondjuk egész sok volt a hely méreteihez képest – néhány (jó indulattal is max. 10-12) négyzetméteren tolongtunk 12-14 hozzánk hasonló izgalmakra vágyó társaságában (a netes foglaló rendszerben 17 helyet is lehet igényelni – na azt már végképp nem értem, hogy ne verné le annyi ember a szobrokat). Az nem tetszett, hogy emiatt szinte lehetetlen volt fotózni a jégszobrokat. Pedig nem voltak rosszak! Állítólag a világ legjobb jégszobrásza, a többszörös világbajnok M. Tóth Zsolt művei, melyek elkészítéséhez összesen 6 000 liternyi vizet használt fel.

Ő lehet a legértékesebb darab:

Harrison Fordot, pontosabban a megfagyott Han Solot ábrázolja, akit a Star Wars 5. részében fagyasztott le Darth Vader. A jégszobor mintájául az eredeti, Lucasfilm kellék szolgált. (Mondjuk a helyszínen erről mit sem tudtunk meg, csak az előzetes infószerzésünk során derült ki, így nem álltunk előtte bután, hogy na ez meg ki – legalábbis csak én, mert Feri felvilágosított róla. :))

Az első magyar jégbárba kötelező valami hungarikum.

Jelen esetben a Lánchíd szimbólumait használták föl. Azért írtam, hogy jelen esetben, mert negyed-fél évente újra kell gyártani a szobrokat, mert ha szerencsések és nincs hosszabb áramkimaradás, ami miatt elolvadna minden, akkor is párolognak a szobrok, ezért muszáj őket lecserélni. Azt nem tudom, hogy másmilyenek lesznek-e vagy ugyanezeket fogják renoválni.

Volt egy látványos jégakvárium is,

illetve jégbe fagyott gitárokkal is színesítették a falat.

Minden váltakozó színű megvilágításban úszott – állítólag ezért nem lehetett, illetve volt tilos vakuval fotózni (csak én nem értem, mi köze van hozzá…?).

A bejáratnál volt egy „üresfejű” rénszarvas, aminek a lyukas részét a saját arcunkkal lehetett feltölteni.

Biztosan itt készítették azokat a fotókat, amiket a Kupon Világos voucherünk elvileg tartalmazott („A helyszínen képeket is készítenek rólunk, így kézzelfogható emlékünk is marad a különleges Valentin napról”), de ezt gyakorlatilag nem kaptuk meg – fogjuk rá, hogy azért, mert nem Valentin napon voltunk…

Na de ne kötözködjünk, nézzük inkább tovább, mit tartalmazott még a kuponunk. Kupononként 1-1 pezsgős koktélt, amit a helyhez illően, jégpoharakban szolgáltak fel – környezetbarát ötlet, bár jó hideg, úgyhogy elkelt a kesztyű (nekem nem volt, így én kaptam jó meleget az eszkimócuccomhoz).

A fenti képen szereplő szobrot lehet házibulikra is rendelni, átfolyatható rajta az alkohol. Elvileg sok órán keresztül nem olvad el. A visszavitelével nem kell bajlódni, az tuti!

A koktéljainkban voltak fagyasztott, piros, bogyós gyümölcsök is, amiket a szívószállal ügyesen ki lehetett piszkálni, mielőtt a pohár aljára fagytak volna.

Az Icebarban a bárpult és a falak is kristálytiszta jégből készültek – a padló meg inkább a kamionos feelinget erősítette.

A koktélkészítő fiúnak nem lehet túl melege a pult mögött.

Folyt is a pia minden felé, miközben készítette az italainkat. Van egyébként alkoholos és –mentes ajánlatuk is, 900, illetve 600 forintért. Nem is drága sztem, pedig tutira nem vizezik a piát! ;)

Mivel pár perc alatt végignéztünk mindent és nem akartunk elsőként távozni (egyébként nincs időhöz kötve, hogy meddig maradsz bent, de fél óránál tovább tuti nem esik jól), kértünk még 1-1 pálinkás koktélt.

A falon lévő ajánlatról tudtunk választani.

És a jégből kifaragott, jegesmedvére emlékeztető szőrmével betakart ülőalkalmatosságon lehetett megpihenni.

Kb. fél órán át szórakoztunk a helyen, majd azt számolgattuk, hogy nem rossz biznisz ez. Csak a Kupon Világon keresztül eladtak 2417 jegyet, ami az akciós áron is több mint 3,5 millió forint. De ha onnan nézzük, hogy mennyien voltak (és ez még csak nem is volt 7vége), akkor is gyors megtérülésűnek tűnik a hely. Fél óránként számoljunk csak 10 fővel átlagosan, az egy nap 200 jegy (10 órás a nyitva tartásuk), azaz napi 600ezer (okés, nem néztem a kuponosokat, akik fél áron jutnak be, de ennek kompenzációjaként a bárpultos fogyasztást sem vettem figyelembe. 30 nappal számolva igen jó kis bevételre (18M) tesznek szert, ami még akkor is igencsak jó, ha drága a bérleti díj és valószínűleg a jégszobrász is megkéri az árat a munkájáért, sőt még az sem kizárt, hogy a beruházás része volt egy nemzetközi licensz is – ebben nem vagyok 100%-ig biztos (bár nagyon sok országban üzemel hasonló).

Ja és azt még bele sem számoltam, hogy a Finlandia Vodka is nyújt némi támogatást a tulajoknak.

Summa summárum, jó kis biznisz ez, ügyesek voltak, akik kitalálták, csak gratulálni tudunk nekik!

Sajnos többször is éreztük a biznisz szagát a levegőben. Pl. már a foglaláskor elég kemény feltételeket szabnak: „Az előfoglalt és kifizetett belépőjegyek konkrét időpontra szólnak, más időpontra nem rakhatók át. Célszerű a kiválasztott időpont előtt 5 perccel a helyszínen megjelenni. A beléptetés időpontja módosulhat, csúszhat, megértésüket köszönjük.  Ha a lefoglalt időpontban bármilyen okból kifolyólag nem jelenik meg, csereidőpontot nem tudunk felajánlani és a belépő árát nem tudjuk visszafizetni.”

A beígért fotónk is elmaradt és a website-on emlegettek valami csomizott, sarkvidéki ételspecialitást is, de a kuponos kedvezményünk miatt ezt nem is róhatjuk föl.

Meglepetésünkre az árak azt mutatják, hogy mégsem megy ez annyira, mint gondolhatnánk, ugyanis a facebook oldalukon még 5ezres jegyárakról beszélnek, a kuponos akciónkkor 3ezer volt teljes áron, most viszont már csak 2 500-ba kerül a belépő. A koktéloknál is hasonló a helyzet, a netes menü szerint 1 200 egy alkoholos koktél, mi pedig már csak 900-at fizettünk értük. Néhány röpke hónap leforgása alatt ez elég jelentős árzuhanás… Érdekes, mert amikor ott voltunk tök sokan voltak (néhány embert el is küldtek előttünk, mondván, hogy foglaljanak időpontot a neten – vagy lehet, hogy túl sokan akartak egyszerre bemenni…?) és a netes foglalási rendszer szerint sem túl sok a szabad időpont.

Élménynek maradandó, egyszer érdemes kipróbálni, de többször nem valószínű, hogy ellátogatunk.

Nem úgy, mint a melegedőnkül szolgáló Manga Cowboyba. Igen, rászántuk újra magunkat és meglátogattuk a toplistánkon sokáig a legutolsó helyen szereplő éttermet.

Az étlap a júniusi bejegyzésünk óta nem változott, továbbra is maradt a „nehezen olvasható” formájában – de legalább sok nyelvű.

Második alkalommal valamivel könnyebben választottunk. Én egy Fincsi Vega Szendót kértem.

Tényleg fincsi volt és tényleg vega és tényleg szendó. Zöldségekkel és sajttal volt megtöltve, szolgáltak föl mellé hasábot és erősen fűszerezett, sárgarépás, zelleres káposztasalit is. Jócskán túlméretezett választás volt ez részemről, de legalább finom. Jelentem, ezennel a hasábburgonyával is ki voltam békülve! Semmi rosszat nem tudok mondani a vacsimról.

Feri egy Arigato Sajtburger mellett döntött – bízva benne, hogy ez most nem fog csípni.

Feri: Ez most tényleg nem csípett. Mondjuk meg is lepődtem volna, ha csíp, mivel egy sima sajtburgerről volt szó. Maga a hamburger nem volt rossz, de ettem már jobbat is. A hús saját készítésű (ami azért már nem akkora flash manapság) és a legjobb része volt a burgernek. A többi része átlagos volt: salátalevél (ami nálam inkább hátrány, mint előny, nyugodtan hanyagolhatnák),  hagyma és sajt. Semmi extra. Elvileg saját készítésű szósz volt benne, de ebben nem vagyok biztos. Ha az is volt, akkor sem hagyott bennem mély nyomot.  A sült burgonya tényleg finom volt, a külön érkező káposztasaláta viszont nem nyűgözött le. Kicsit édeskés volt, enyhén borsos. Összességében elégedett voltam az étellel. Javítottak a korábbi megítélésükön, de még mindig nem előzi meg a másik két helyen (Hard Rock Café és Pastrami) tesztelt hamburgereket. A Ring Café burgerének pedig csak messziről köszönhet. Talán egyszer oda is eljutunk újra és írunk róluk, ha már ennyit emlegetjük őket. :)

Ez alkalommal nem volt semmi problémánk a kiszolgálással. Most egy sráccal volt dolgunk, aki figyelmes volt, kedves és abszolút kompetens. Emellett szívesen válaszolt a kérdéseinkre is. Így nem tudtuk meg, hogy vajon a lány kolléganőjének csak rossz napja volt júniusban vagy egyszerűen tényleg olyan… lehet, már itt sem dolgozik?

A hely hangulata mit sem változott, minden a régi, maradtak a bocis ülőkével ellátott székek is.

A plafon közepéről nem csillár, hanem a Manga Cowboy maga kacsint az étteremben étkezők felé.

Italokkal is melegítettük az ICEBARban és a két hely közti úton átfagyott testünket. A Csetényi szamóca pálinkák igen jó gyógyírnak bizonyultak.  Nagyon finomak!

Az árak egész elviselhetőek.

A tisztaság és a rend pedig mintha javult volna! Nem volt disznóól a pultban, nem lehetett belátni (akarva-akaratlanul) a konyhába, illetve a mosdó-wc helyiség is teljesen rendben volt.

Összességében jóval jobban alakított a hely, mint tavaly nyáron, így most már tiszta lelkiismerettel adunk nekik 5 pontot, amivel sajnos a bocik és cowboyok a toplistánkon csupán egyetlen hellyel jutnak előrébb – milyen szerencsések vagyunk, hogy ilyen jó helyeken étkezhetünk! Hallelujah!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.