Budapest, Pest-Buda, 2013. április 19. / Feri

A Pest-Buda éttermet teljesen véletlenül látogattuk meg. Történt ugyanis, hogy végre kulturálódtunk egy kicsit, aminek a helyszíne a Budai várban volt. Mivel még normális időben ért véget az előadás – ami egyébként egész jó volt –, gondoltuk, beülünk valahová. A sétánk során az első szembejövő (értékelhető) étterem a Pest-Buda volt. Mivel még nem próbáltuk őket, úgy gondoltuk, itt az ideje.  A terv az volt, hogy csak levest vagy salátát eszünk, de az étlapot böngészve meggondoltuk magunkat.

Veszélyes dolog egyébként péntek este korgó gyomorral, foglalás nélkül a Várban besétálni egy étterembe, hiszen semmi nem garantálja, hogy le is tudunk ülni. Mivel szeretünk kockáztatni, beléptünk a Pest-Buda kapuján, és jeleztük, hogy vacsorázni szeretnénk, ketten. Bátraké a szerencse, így nekünk is megvolt, kis fejvakargatás és foglalási könyv nézegetés után az asztalunkhoz kísértek. Igaz, hogy csak a leghátsó sarokban lévő asztalt kaptuk, de ez egyáltalán nem jelentett nekünk gondot. Fő, hogy le tudtunk ülni. Egy „baj” volt csak, hogy pont az asztal mellől jött a hideg (vagy meleg) :)

Visszatérve a tervekhez, mikor beültünk, úgy gondoltuk, nem terheljük meg a gyomrunkat túlságosan és maximum 1-1 fogást eszünk. Sajnos – vagy inkább szerencsére? – az étlapot böngészve változtattunk az eredeti elképzelésünkön és inkább a szokásos 3 fogásos vacsorát választottuk.

És ez a 3 fogásos „minta” már ahhoz is elég, hogy leírjuk az élményeinket.

Kezdésként megosztoztunk egy marhahúslevesen, amit gazdagon jelzővel illetett az étlap.

Mielőtt megrendeltük, biztosak akartunk lenni, hogy a leves elég nagy és kettőnknek is elég lesz. Az egyébként nagyon kedves pincér kicsit félve jelezte, hogy annyira azért nem nagy az adag, hogy kettészervírozzák, de mi felülbíráltuk és bevállaltuk. Jól tettük, hiszen pont ekkora mennyiségre vágytunk. Bár a piros, kissé ütött-kopott lábas nem volt hatalmas, de mégis tartalmazott annyi húslevest, ami indításként pont elég volt.

Gazdagnak gazdag volt, bár Krőzusnak nem nevezném. Hús volt benne bőven és az ízére sem panaszkodhattunk. A zöldséggel viszont nem voltak túl bőkezűek. Az 1 darab répán kívül nem is volt benne más. Tudom, furcsa, hogy valaki arra panaszkodik, hogy sok a hús és kevés a zöldség, de szerintem fontos, hogy helyesek legyenek az arányok. Összességében mégis egy finom levest sikerült elfogyasztanunk.

A folytatásban kicsit bonyolódott a helyzet. Tünde az előétel + saláta kombinációt keresztelte át főételnek, és rendelt egy házi libamájpástétomot – mivel valami zöldre vágyott, stílszerűen egy leveles vegyes zöld salátát.

Tünde: Sajnos a pincérünk előre nem tudta megmondani, hogy mit tartalmaz a saláta, de úgyis bevállalós kedvünkben voltunk, így azt kértem. A lényeg, hogy ropogjon. Azt megkaptam, friss zöld levelek és paradicsom társaságában. A pástétom isteni volt, főleg, hogy az is ropogóssá volt varázsolva, ugyanis mogyoró darabkákban forgatták meg – ráéreztek a vágyaimra rendesen. A briós is szuperül illett hozzá és az is nagyon fincsi volt. Elégedett voltam a választásommal és a chef úrral is.

Én is két részessé tettem a főételt és a brassói csirke osztrigájából + kovászos uborka kombót választottam.

Kezdjük a végén: a koviubi nagyon finom volt. Bár aznap már ebédre is volt szerencsém egy adagot elfogyasztani, a Pest-Buda uborkája nem esett rosszul – sőt! A csirke osztrigájánál már nem ennyire egyértelmű a kép. Bár finom volt – főleg a szaftja, de a krumpli és a csirke is ízlett –, kicsit izgalmasabb ételt vártam.

Hogy mi is a csirke osztrigája? Megkérdeztem öreg barátomat, a google-t: „A csirke osztrigája, franciául sot-l'y-laisse (bolond, aki otthagyja) a baromfi combja felett, a hát kétoldalán, egy-egy mélyedésben található szaftos falat. Nem a püspök, ami a farok és zsírszövetből áll, mert az osztriga egy kövér izomköteg.” Ha többet akartok tudni róla, kérdezzétek és google barátom nektek is válaszolni fog. :)

A desszerteket a többi étellel együtt megrendeltük, biztos ami biztos, esélyt sem adva magunknak a megfutamodásra. Kértünk egy csokifelfújtat vanília fagylalttal

és egy aranygaluskát borsodóval.

Természetesen mindketten megkóstoltuk mindkét édességet. Nekem a szuflé kicsit jobban ízlett, de az aranygaluska kicsit különlegesebb volt a borsodó miatt.

Tünde: Számomra meg pont az aranygaluska volt a finomabb. A szuflé egyébként pont azt hozta, ami tőle elvárható – finom csokoládéból készült, belül folyós, kívül ízletes tészta. Az aranygaluskában is nagyon puha, fincsi tésztával találkozhattam, a borsodó pedig nagyon jó ötlet volt hozzá – ízlett, illett, jó kis párosítás. A porcukrozást hanyagolhatták volna mindkét desszertről (úgyis van bennük elég cukor), de így sem jelentett különösebb problémát az elfogyasztásuk. ;)

Kísérőként egyébként 1-1 pohár bort ittunk, én vöröset Tünde pedig fehéret. Mindkét bor Jófajta volt – ez a neve és az értékelése is egyben :) –, a Pest-Buda válogatásából.

Illetve az elején muszáj volt pálinkával indítanunk, de azt hiszem, rosszul választottunk. Az Árpád féle szilva pálinka nem volt finom! Legyűrtük, de kifejezetten nem volt finom.

Tünde: Szabolcsi leányzó révén szívesen fogyasztok pálinkát és talán még nem is hagytam meg soha a pohárban, de most kifejezetten elgondolkodtam rajta, hogy megigyam-e egyáltalán. Az erős szesz ízén kívül semmi mást nem éreztem. Rossz volt a javából, de ez nem a hely kritikája, hanem a pálinkaházé – legalábbis nagyon remélem...!

Miután mindent elfogyasztottunk fizettünk és távoztunk. Elégedetten!

A végén szólnék egy pár szót az étterem hátteréről. A hely a Zsidai csoport tagja – ide tartozik még a Várban lévő Pierrot és 21, illetve a pesti oldalról a Spíler és a nemrég nyitott ÉS bisztró. A Pest-Budán kívül próbáltuk már a Pierrot-t és a Spílert is. Jelentem, mindkét étteremmel meg voltunk elégedve. Remélhetőleg egyszer ők is sorra kerülnek a blogon.

Mindenképpen meg kell említeni a Zsidai csoport kreatív séfjét, Litauszki Zsoltot, hiszen az ő kreálmányait kóstolhatjuk ezekben az éttermekben. Mi még a Maligános korában ismerkedtünk meg és szerettünk bele a főztjébe. Ha nem is ő főz ezekben az éttermekben, így is tükrözik az ételek a tudását. Magát a konyhát egyébként Lutz Lajos vezeti, aki korábban a Gundelben és a Symbolban is dolgozott. Jelenleg ő viszi párhuzamosan a Spíler konyháját is.

Na, felkeltettük az érdeklődéseteket? :)

 1. Megközelíthetőség

Budapest I. kerület, Budai vár, Fortuna utca 3. www.pestbudabistro.hu

A Budai várba remélhetőleg mindenki odatalál. Mehetünk autóval is, de akkor vigyünk magunkkal sok aprót (ha nem tudjuk mobillal intézni), mert a parkolás drága. Emiatt – és a borozási lehetőség biztosítása miatt – mi inkább tömegközlekedtünk. A Deák térnél felszálltunk a 106-os buszra, amiről a Szentháromság téren szálltunk le. Innen pedig már csak 5 perc gyaloglásra van az étterem.

 2. Ételek

A Pest-Budában azt kapjuk, amit ígérnek: „Egyszerű magyar ételek a legjobb alapanyagokból: A nagymama házias magyar konyhája, letisztultan, a legjobb alapanyagokból, gondosan és szeretettel elkészítve.”. ... és tényleg! Részletesebben lásd fent.

 3. Kiszolgálás

Ebben is erősek. Bár az étterem tele volt – és később láttuk, hogy sok foglalásuk is volt –, mégis találtak nekünk helyet. Később minden pincér nagyon kedves volt, sőt, az üzletvezető minden asztalt meglátogatott és hibák után kutatott. Nálunk bizony nem talált ilyet, mindennel elégedetten fogyasztottuk el a vacsoránkat, mind egy szálig!

Azon kívül, hogy kedves volt a kiszolgálás, a kompetens és profi jelzők is illenek a személyzetre. Mi teljesen elégedettek voltunk a kiszolgálással.

 4. Feeling

A Pest-Buda éttermet nyugodtan nevezetjük otthonosnak. Olyan igazi kockásterítős-nagymamás hangulata van.

Már az étlap kinézete is olyan „házias”.

Mondjuk az én nagymamámnál nem volt túl sok könyvespolc – inkább vitrin porcelán nippekkel, de ide valahogy illett ez is.

A mellékhelyiségek bejárata külön élmény volt, visszarepít minket a gyerekkorunkba.

Belül már nem ennyire izgalmas, de panaszunk nem lehet rá. Tiszta és jól felszerelt.

Összességben egy nagyon kellemes belső térrel rendelkező étterem. Jó idő esetén pedig egy hangulatos külső rész várja a vendégeket.

Bocs a kicsit gyengébb képminőségért, sajnos a jobb képeket készítő telefonunk összetört... de az majd egy másik bejegyzés sztorija lesz, ezennel nem spoilerezünk. :)

 5. Árak

Önmagában nézve nem mondanám, hogy olcsó helyről van szó. A fent leírtakért 21 000 Ft-ot fizettünk, ami nem kevés. Viszont figyelembe véve az étterem elhelyezkedését – a Várban ugye minden drágább –  és a vacsora minőségét, már nem tartom soknak a kifizetett összeget. Főleg úgy, hogy ez már tartalmazza a 13% felszolgálási díjat is. Amit egyébként kifejezetten ellenzek (talán már többször leírtam erről a véleményemet, így csak röviden: Vagy építsék bele az árba vagy bízzák rám, hogy mennyi borravalót adok – a kiszolgálás minőségének függvényében. Így kicsit „átverés” a dolog, hiszen ezzel nem feltétlenül kalkulálsz, amikor az árakat böngészed – annak ellenére, hogy fel van tüntetve apró betűkkel az étlapon, illetve jelen esetben az itallapon találhatunk rá.)

Túllépve a felszolgálási díjon, mi nem sajnáltunk ennyit otthagyni ezért a vacsoráért.

 6. A Gasztrotúrák összegzése

Kellemes kiszolgálás, finom és házias ételek, otthonos környezetben. Kell ennél több? Persze, néha igen, de általában szerintem nem vágyunk többre. Így bátran térjetek be Ti is a Pest-Budába, ha a Várban jártok. Ha pedig külföldi vendégetek érkezik, aki magyaros ételt szeretne kóstolni, az egyik legjobb jelölt lehet a Pest-Buda. Hiszen nem csak igazán jó magyar étellel tudjátok elkápráztatni a külföldieket, hanem egyúttal az egyik legszebb budapesti helyet, a Várat is bejárhatjátok. Kész haszon, nem? :)

Pont:  8/10

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.