Visszatekintés - Budai Gourmet 2011
2011.06.19. 19:27
Millenáris Park, 2011. június 4. / Tünde
Annak ellenére, hogy nem aktuális már, ráadásul minden gasztronómiával foglalkozó site tele van az esemény fotóival, úgy gondoljuk, érdemes foglalkozni vele, tehát a Gasztrotúrák blog első visszatekintő bejegyzése a Budai Gourmet-ről fog szólni. Egyrészt, mert pozitív élmény volt, másrészt, mert fantasztikus ételkölteményekkel találkoztunk, illetve találtunk 1-2 olyan helyet, amelyekről később biztosan fogunk írni.
Az esemény körülményei: igaz, hogy viszonylag drága (2.900,-/fő), de nagyon jól szervezett, igényes, színvonalas rendezvény. A helyszínen debütáló Sziget kártya rendszer (nem pénzzel, hanem az előre feltöltött kártyával kell fizetni) sem egy rossz ötlet, bár nyilván vannak előnyei és hátrányai mind a fogyasztók, mind pedig a kiállítók oldaláról, de maga a rendszer egyszerű volt és jól működött.
Érdekes volt, hogy ugyanabban az időben, külön rendezvényként (külön belépővel), de szintén a Millenáris Parkban - egy fedett részében - folyt a Dining Guide Food Show-ja is. Ez a rendezvény kisebb volt és más jellegű, mint a Budai Gourmet - volt néhány kiállító, de itt a főattrakciót a gasztrobloggerek főztje jelentette.
Na de térjünk vissza a főszereplőinkhez, a Budai Gourmet ételeihez.
Nagyrészt arra törekedtünk, hogy a számunkra új (azaz még nem kipróbált) helyekről kóstoljunk, de azért becsúszott néhány kihagyhatatlan étterem is.
A tőlem már megszokott módon, limonádéval kezdtem (by Biochef). Gyömbéres limonádé volt és nem igazán ízlett, mert túl édes volt számomra (a többi limonádét cukor és édesítő nélkül iszom… jaja, igen, citromos víz). Úgy terveztem, hogy ide majd este felé térek vissza - több féle, könnyű ételt láttam, amelyek vacsorára pont kiválóak… lettek volna, de estére már úgy tele voltam, hogy nemhogy egészséges, de egészségtelen desszert sem fért már belém – ami (mint már említettem régebbi irományomban) tőlem elég meglepő dolog.
Először a Baldaszti’s kacsamellére esett Feri választása. R
Feri: Az első választás bizonyult utólag a legjobb választásnak. Lehet, hogy ebben szerepe volt annak is, hogy ezután szorgalmasan kóstolgattam a borokat is, ami bizonyára tompította az ízlelőbimbóim érzékenységét, de mindenképpen dicséretet érdemel a Baldaszti's eme kompozíciója. A főzelék újragondolt tökfőzelék volt - ami mostanában eléggé "divatos" (szerencsére). Nem a magyar konyhában megszokott lisztes valami (bár az is lehet finom), hanem tényleg érezni lehetett benne a tök és a kapor karakteres ízeit. (Off: Először a Csalogány26-ban kóstoltam ilyen főzeléket, azóta is ők az egyik nagy kedvenceim.) A kacsamell teljesen rendben volt, de nekem a "köret" vitte el igazán az ételt. Én még nem próbáltam az éttermet, de ezek után szívesen ellátogatnék hozzájuk.
- elemeire bontották és újra összerakták, kiküszöbölve a hibákat (ennek van valami hivatalos elnevezése is, nem?) -, ami igen jót tett neki. Gyakorlatilag a főzelék összetevői külön-külön szerepeltek a tányéron. A spárga tényleg jól el volt készítve és a rukkola tényleg finom. :) Más nem jut eszembe, de Tünde már jól leírta az élményt.
A következő fogást a Tigrisből hoztuk el: vákumban készült hideg libamáj rebarbarával, salátával, medvehagyma emulzióval.
A rebarbarát leginkább édességben szoktunk fogyasztani (általában eperrel szokták keverni, hogy az édesítse, tompítsa a nagyon erős savanykás ízét), így sokan talán nem is tudják, hogy ez egy igen savanyú növény. Szerencsére számítottam rá, de „élesben” így még sosem próbáltam. Érdekes volt és ízletes is, bár nehéz volt fejben összekötnöm az ízt az eddig megszokott rebarbara ízzel. A libamáj finom volt, a tetejére szórt tengeri só kellemesen fűszerezte az ízeket. Összességében nem volt kiemelkedő, de ez alapján a Tigris is megér egy próbát!
Közben kóstoltunk a Costesből is, de az arról készült fotókat sajnos ügyesen eltüntettem. :( Voltunk már náluk - még a csillag előtt -, de így legalább újabb motivációt szereztünk egy ismételt látogatásra. :) Ezt ettük egyébként: Andalúz gazpacho, saját köretével + Kacsamáj és marhalábszár terrine, rucola saláta, parmezánforgács.
Feri: A gazpacho az elvárt színvonalat hozta, az egyik legjobb étel volt a Budai Gourmet-n. A kacsamáj és marhalábszár terrine is jó volt, de nem találtam benne semmi különlegeset (ebben már benne lehetett a megkóstolt borok "keze" is). Furcsa, hogy ezek alapján nem soroltam volna a legjobbak közé a Costest, kicsit "mutathattak" volna többet.
Ezek után ellátogattunk a kedvencünkhöz, a Chateau Visz-hez. (Két csodálatos, tökéletes 7végét töltöttünk már náluk, csak jókat tudunk róluk elmondani – biztos, hogy lesz külön bejegyzésük!)
Először a lenti képen látható költeményt próbáltuk ki.
Kinézetre nagyon izgalmas volt, ízre nekem túl „husiízű” volt, de mégis kellemes.
Amíg majszolgattuk a „husifagyit”, készült a főételünk, az
Í
......
Feri: Ilyen ételt kellene hoznia egy Michelin csillagos étteremnek (nem is értem, hogy maradhat ki a Chateau Visz a katalógusból). Ez egy igazán jó bemutató volt, hogy mit is tudnak ott "lent vidéken". Egyszerű, de mégis különleges volt. Ki kell próbálni!
: A szakékhoz nem fűznék hozzá sokat. Finom volt, de nem vagyok egy nagy szakérajongó. Igazából még nem pálinka, de már nem bor - jó, tudjuk, máshogy készül, mint a bor, nem is hasonlítható össze a kettő. Olyan, mint valami likőr, azokat meg nem szeretem. :) De japán ételekhez kötelező!
Ezt követően újra ismeretlen vizekre eveztünk.
Feri: Ami legkevésbé tetszett, az a mennyiség. Hatalmas volt (ez most biztos hülyén hangzik néhány ember számára :)). Szerintem egy ilyen kiállításon elég lett volna a fele. Maga a csülökkorong is elég méretes volt, de a káposzta (sok-sok kolbásszal) mennyisége túltett rajta. Maga az étel rendben volt, nem tudok róla se rosszat, se jót mondani.
bodzahógolyó sóskaramell nyalókával
Feri: Szerintem még nem vagyok felkészülve a kaviárra. Nem igazán értem, hogy mi ez a nagy rajongás érte. Finom tényleg, de azért egy jó marhapofa simán beelőzi! :) Így nem is értékelném. De a vodka finom volt! :)
Számomra elég érdekes összeállítás a hurka és a szent jakab kagyló, de Ferinek ízlett.
Feri: Nagyon ötletes összeállítás, már az elején kinéztem magamnak. :) Sajnos csak a végére jutottam oda, hogy meg is kóstoljam. Ez több szempontból is szomorú. Egyrészt, mivel rengeteg dolgot megkóstoltunk, már eléggé tele voltam, így nem tudtam megfelelően élvezni az ételt (csak azért kóstoltam meg, mert olyan jól hangzott, mondhatni magamba tömtem). Másrészt, ekkorra már elég sok bort és néhány pálinkát is végigkóstoltam, sajnos nem sikerült megfelelően koncentrálni és csak halvány emlékeim maradtak, hogy milyen is volt igazából. Az biztos, hogy ízlett! :)
Összességében a rendezvény nagyon jó lehetőséget nyújtott a már jól bevált helyek gyors végiglátogatására is, de leginkább az első benyomások megszerzésére egy-egy, számunkra új, még nem kipróbált étterem esetében. Várjuk nagyon a 2012-est és köszönjük a lehetőséget!
Feri: Egy kis kiegészítés. Mivel ez jó eséllyel csak számunkra szólt elsősorban az ételekről, ejtsünk szót a borokról is. Nagyon sok finom bort lehetett kóstolni. Nekünk is sikerült. Nagyon örömteli, hogy ilyen színvonalas, finom és ötletes borok kerülnek ki a magyar borászoktól. Nekem a személyes kedvencem Gál Tibor pincészete. Most is teszteltem egyik, általam korábban még nem kóstolt borukat, ez is kiváló volt. Aki szereti a borokat és eddig nem tette, kóstolja meg Gál Tibor borait. Megéri!
Szerző: Túravezető
komment
Címkék: visszatekintés bock gál tibor tigris mezzo budai gourmet tünde kistücsök nobu déryné costes chateau visz biochef arany kaviár u26 gasztrotúrák baldaszti’s bisztronómia fakultáció anyukám mondta desszert szalon
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.