2011. június 29. 12:00 és 30. 13:00 / Tünde

 

Ex-kolléganőim (azaz, ötös és hatos számú barátnőim) jelezték, hogy nyílt a héten egy új hely az irodaházuk alatt, próbáljuk ki! Mivel nem tudtuk összeegyeztetni, hogy mindhárman együtt élvezhessük a közös ebéd örömeit, „feláldoztam magam” és kétszer is ellátogattam az Almárium Bisztróba.

 

OFF: A fenti barátnőszámozás úgy érzem, egy kis magyarázatra szorul itt a Gasztrotúrák blogon. Az a helyzet, hogy elkészítettük a facebook-os oldalunkat is (www.facebook.com/gasztroturak), amelyen azon kívül, hogy közösségi oldal szinten is követhetővé tettük a blogot, kisebb túráinkról is beszámolunk jegyzetek formájában. Ezek általában olyan ebédekről vagy délutáni uzsizásokról szólnak, amelyek során nem kóstolunk/-ok személyesen több féle ételt, így blogbejegyzés nem születik belőlük, de érdemesnek tartjuk megosztani a tapasztalatainkat a helyről. Ezekben is több étel fotó található, mivel általában nem egyedül étkezünk. Leginkább én a barátnőimmel fogyasztok, akiknek kilétét nem fedem föl, így név helyett számmal illetem őket. Innen tehát a számozásuk, blogtörténeti időrendi a sorrendben - egyébként nem lehetne őket sorba állítani, imádni való mindegyikük! ;)


1.     Megközelíthetőség

Budapest, XIV. kerület, Gizella út 42-44. www.almariumbisztro.hu


A környéken elég nehéz parkolni. Bár ingyenesen meg lehet állni az egy irányú utca mindkét oldalán, elég sok helyen van várakozást tiltó tábla. Ahol nincs, ott a környező irodaházak és iskolák látogatói foglalják a helyeket. Néhány Gizella-Thököly-Hungária-Semsey utca kör megtétele után viszont mindkét nap ráakadtam a jól megérdemelt helyemre.

 

2.     Ételek

A bisztró koncepciója alapján a hetente változó menü 4 féle leves-előételéből, 7 féle főételéből és 3 féle desszertjéből választhattunk.


Ötös számú barátnőmmel szinte teljesen különböző étkeket választottunk.

Az ő előétele: meggyfán füstölt libamell ringló szilva chutney-val, házi kenyérrel – ez utóbbi lemaradt, mert lisztérzékeny a leányzó.


Én libamájpástétomot ettem szederecetes kevert salátával, pirított kaláccsal.


A pástétom nem olyan krémes állagú volt, mint amilyenre számítottam, inkább olyasmi, mint amivel a töltött húst szokták megtölteni. Ízre finom volt, a kellemesen megpirított kalács jól esett hozzá.

Az „ötöském” főételként vaslapon sült tarját fogyasztott házi lecsós újburgonyával.


A tarja jó nagy adag volt, állítólag finom, a lecsó picit zsíros volt így, hogy lisztérzékenysége miatt nem tudta kenyérrel enni.

Én roston sült kecskegomolyát ettem főételként, zöldfűszeres grillzöldségekkel, amely elnyerte a tetszésemet, bár nem volt különösképpen kiemelkedő, de rendben volt.


A barátnőm desszertet sajnos nem tudott enni a tejallergiája miatt, mert mindegyikben volt tejszín, én viszont megkóstoltam a csoki triót (brownie, ganache, chantilly).


Hát az biztos, hogy nem a nevük alapján választottam őket a menüről! ;) A brownie oké, de a másik kettőt internetes kutakodással próbáltam elkülöníteni egymástól. A neten mindkettőre csokoládékrém megfelelő jött ki – végül is a brownie-n kívül csak csokikrém volt a tányéromon, bár az egyik habosabb, a másik abszolút folyós formájában, illetve a csokichipset is jelentheti végül is bármelyik. Aztán még jobban megzavarodtam, mikor kisebb súlyemelő gyakorlat eredményeképpen a kb. 5 kg-os Larousse gasztronómiai lexikont fellapoztam és a ganache-t meg sem találtam benne, a chantilly-ről meg az volt írva, hogy „olyan fogások elnevezése, amelyekben tejszínhab szerepel”. Na bumm, köszi! Feladtam, fejtse meg az, aki ért hozzá, hogy melyik melyik volt, a lényeg, hogy nekem nagyon ízlett mind a brownie, mind a ráültetett csokis krémes hab és úgy összességében az egész és kész!


Újabb kis projekt ékelődött az írogatás közbe – nem akartam túl nagy butaságot leírni a Larousse-ra vonatkozóan. ’Rágugliztam’ és láttam, hogy 5 kg-nak emlegetik. Áááááááááá, mondom, én alig bírom egy kézzel megemelni, lemérem, tuti több, mert az nem lehet, hogy 5 kg így megterhel... Elővettem a konyhai mérlegemet, hát persze, hogy kiakadt (Errrr) – köszi! A testsúly mérleg meg 4,6 kg-ot mutatott, úgyhogy kénytelen vagyok elfogadni a gyengeségemet, illetve az eredetileg 10 kg-ra tippelt lexikont most fent kijavítottam 5-re. A végső következtetésem pedig az, hogy fantasztikus ez a könyv, imádom csak úgy lapozgatni is, de mégiscsak jobb lenne, ha hinnék a technológiában és az interneten talált forrásoknak. Mindegy, én úgyis kalandvágyó maradok… vagy legalábbis olyan valaki, aki a fontos dolgokat inkább megerősíti több forrásból is. ;) (Azóta egyre mélyebbre ástam a témában és egyre inkább azt érzem, hogy külső segítségre lesz szükségem – aki tud, hozzászólás formájában segítsen a lelkemen, légysziiiiiii!)

 

Második nap a 6. számú barátnőmmel érkeztem, akinek nincs allergiája és az ízlésvilága sem állt túl messze az enyémtől, mert ’csak’ a főételben tért el a kettőnk étke.

Előételnek bazsalikomos kecskesajt mousse-t kértünk kerti zöldségekkel, magos házi kenyérrel.


A kecskesajt tényleg nagyon könnyű, habos és finom volt! Jól estek mellé a zöldségek, főleg a rukkola és a lilahagyma (a kedvenceim). Ha van hozzá még egy szelet olyan finom magos kenyér, elég lett volna akár főételnek is. És ha egy kis desszertet is bevállalunk mellé (amit ugye szinte sosem hagyunk ki), komplett ebédnek is megfelelne.

Főételként a barátnőm rosé kacsamellet kért rukkolás burgonyapürével, vörösboros friss cseresznyével. Fantasztikusan nézett ki és a barátnőm is nagyon meg volt vele elégedve!


Én ropogós morzsában sült dömsödi pontyfilét ettem majonézes burgonyával.


Jó kontrasztot alkotott a belül finom, omlós, puha hal a kívül ropogós bundájában. Tetszett a majonézes burgonya is, amin pont kellemes mennyiségben volt a szósz, és a krumplik mérete is pont megfelelő volt – azt nem szoktam szeretni, ha nyakig öntik majonézzel, főleg ha nagydarab krumplikkal teszik ezt. Tökéletes volt, ja és a lilahagyma sem hiányzott belőle!

Desszertként a citrom posse-t kóstoltuk meg, amelyet friss eperrel és csoki chipsszel tálaltak.


Újabb, számomra idegen szó, amely nincs benne a közel 1000 oldalas Larousse-ban (pedig esküszöm, hogy nem szeretnék negatív reklámot a lexikonnak, mert egyébként fantasztikus könyv!) és azt hiszem, el kell ismernem, a neten is béna vagyok… Na mindegy, a lényeg, hogy isteni volt a savanyú, puding és krém közötti állagú költemény, amelyhez harmonizált az ízletes eper, és én külön örültem a chips-nek, hisz csokiból volt. :) Nagyon finom kis összeállítás!

 

3.     Kiszolgálás

Nagyon kedvesek és segítőkészek a pincérlányok – fiúkat nem láttam egyik nap sem (de nem is igazán hiányoztak) –, készségesen elégítették ki az ételek összetevői iránti érdeklődésünket és segítettek kiválasztani a több féle allergiát figyelembe vevő menüsort. Az ételeket - annak ellenére, hogy szinte minden asztal foglalt volt így délidőben – gyorsan kihozták. Nekem talán túl gyors is volt, de ha munka közbeni ebédben gondolkodunk, tökéletes, hogy 3 fogást 1 óra alatt biztosan el lehet fogyasztani.

 

4.     Feeling

Kívülről egész „irodaház-bisztrósan” sikerült a figyelemfelkeltés, szerintem ezen lehetne még javítani.

 

Az enteriőr viszont nagyon kellemes, ha csak átmenetileg is, de képes kiszakítani az irodai falak szorításából.


 

A mellékhelyiség hű lenyomata a fölötte kialakított modern irodaháznak, de egy, a mosdók közé elhelyezett vitorlavirág sokat segít a hangulatán. Egyébként tiszta a helyiség és minden szükséges eszköz rendelkezésre áll benne.


 

 

5.     Árak

Kiváló a hely ár-érték aránya. A 3 fogásért 1.650,-et fizettünk. Lehet kérni 2 fogást is (ez 1.480,-), illetve csak magában egy főételt is, amely 1.100,- forintba kerül. Minden asztal kap egy szifon szódát, amelyért (ha fogyasztasz belőle), kétszáz forintot kérnek.

Tisztában vagyok azzal, hogy Budapesten máshol is lehet ennyiért 3 fogásos ebédet kapni, akár színvonalas helyen is, de mégis úgy gondolom, itt a kulináris élmény értéke bőven eléri az érte elkért árat.

 

6.     A Gasztrotúrák összegzése

Nagyon tetszett a hely! Tökéletes ebéd megoldás akár munkaidőben is, hisz egy óra alatt nem akármilyen háromfogásos menüben lehet részünk. Megjegyzem, hogy a környéken szinte egyáltalán nincs alternatíva kulturált, magasabb színvonalú étkezésre. Az ételek kreatívak, finomak. Munka közben jól jön egy kis szemgyönyörködtetés Almárium módra, mind az ételek tálalása, mind a belső enteriőr és a felszolgáló lányok kedves mosolya tekintetében.

 

Pont:

7/10

A bejegyzés trackback címe:

https://gasztroturak.blog.hu/api/trackback/id/tr633030206

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása