Az új esztendőben csupán egyetlen jegyzetünk született a facebookon. Az legalább jó hosszú lett. :)

Bebukott Kozsó kéjbarlangja – Zöld Teknős Barlangja Native Teaház (Bp. VI. ker., Jókai u. 14.)

2011. december 03-04. / Feri

Mint ismeretes, elindítottuk régóta tervezett, „Turistaként Budapesten” projektünket. Az első állomás, a Le Méridien nagyon magasra tette a lécet, mint hotel. Az éttermében sajnos néhány negatív élményben is volt részünk, így nem sikerült 100%-osan tökéletesre ez a kis kiruccanás. Sebaj, még 2 hotel van tervbe véve, így felkaptuk a hátizsákunkat és ellátogattunk a második kiszemelt célpontra, az Art’otel-be. Nem kellett volna!

2011. december 15. 19:30 / Tünde

„Szeretnélek meghívni Lucu 8. szülinapjára” – hangzott Turóczi Gábor üzenete, amelynek már akkor megörültem, amikor még azt sem tudtam, hová, illetve hogy ki a fene lehet az a Lucu. Mivel Gábort már jó néhány éve ismertem, tudtam, hogy rossz dologra nem számíthatok, ezért boldogan fogadtam el a meghívását, de a biztonság kedvéért rákérdeztem, hogy „a Lucu a gyerkőcöd?”… Aztán égett a fejem, mikor jött a válasz: „Lucu = Lucullus”. Tudhattam volna, hisz Gábort is innen ismerem, egy céges főzős rendezvényünket ők bonyolítottak le. Bizonyos értelemben azért ráéreztem, merthogy Gábor „első szülött gyermeke” a Lucullus Baráti Társaság (és csak aztán érkezett az igazi, hús-vér nagyfia, akit minden bizonnyal nem Lucunak becéznek…). Hát igen, nem lehettem aznap a topon, ma már nem tűnik túl bonyolultnak a kettő közötti párhuzam megtalálása…

2011. december 21. 19:00 / Seprű Oszkár

A 2011-es Karácsony elég korán eljött hozzánk. Tündéékhez hasonlóan, minden évben december 24-én főzünk-sütünk valamit. Általában ugyanazt. Bizonyos ételeket annyira szeretünk (és olyan mesterien készítjük :)), hogy a nagy napon nem állunk neki kísérletezni feláldozván magunkat Fortuna oltárán. Tehát karácsonykor nálunk egész biztosan van kacsa/libasült, párolt káposzta, hagymás tört krumpli és tejben áztatott, majd abban is sütött hízott libamáj nagy mennyiségben. Na most, Karácsonykor a szülőlátogatások során a kacsasültbe szinte biztosan belefutunk még egyszer hasonló minőségben, mint ahogy magunk is készítjük. Ezeken kívül nekem már csak a halászlé és a rántott ponty a kötelező darab, hogy jól teljen az ünnep, de ezeket is megkapjuk az ősök asztalánál, ezért idén, csak kocsonyát főztem és az ünnepi ételekre csoportosított tőkénket elettük az Arany Kaviárban.

Mivel decemberben lekötött minket az ünnepi készülődés, vagy ha épp nem az, akkor a lustálkodásnak hagytunk nagyobb teret, így nem készítettünk egyetlen étteremről szóló jegyzetet sem (pedig rengeteg fotó van már a tarsolyunkban). Viszont tartottunk egy féléves számvetést, aminek az eredményét itt, a bejegyzések között is megosztjuk Veletek.

2011. december 24. 20:00 / Feri

Eljött végre a karácsony. Nem szoktunk sűrűn otthon főzni (mint tudjátok, inkább az éttermeket teszteljük), de a szeretet ünnepe azért mégis más, mint a többi nap. Ilyenkor főzünk. Nem csak úgy ímmel-ámmal, nem alibizzük el a dolgot. Odatesszük magunkat rendesen, tavaly pl. 6 órán keresztül csináltuk a 9 fogásos japán menüt (10 volt eredetileg, de 1 kimaradt véletlenül és már nem volt rá energiánk, amikor észrevettük :)). Mindig megadjuk a módját a karácsonynak, most sem volt ez másképp.

2011. november 26-27. / Tünde

Az Advent előtti éjszakánkat Budapest belvárosában, az ötcsillagos Le Méridien luxushotelben töltöttük. Ingyen élvezhettük a Deluxe szoba kényelmét és a szálloda szolgáltatásait egy egész napon keresztül. Természetesen a legjobb francia étterem díjjal kitüntetett Le Bourbon-t sem hagyhattuk ki, ahol a romantikus vacsoránkat és a csodás reggelinket fogyasztottuk el.

2011. november 11. 18:00 / Feri

Szeretitek Japánt? Ha igen, mit szerettek benne? A mangát? A bonsai-t? Az idióta vetélkedőiket? A beteg pornófilmjeiket? A furcsa divatot? A tradícióikat? A megbízható autóikat? Esetleg a japán ételeket?

2011. október 18. / Tünde

Furcsa, vegyes érzésekkel indult a reggel. Egyrészt nagyon örültem, mert megismerkedhetünk végre Törökország legnagyobb üdülőparadicsomának fővárosával, Antalya-val, másrészt pedig szomorú voltam, mert rohamos léptekkel közelítettünk a nyaralásunk végéhez. Érkezésünkkor nem is gondoltam volna, hogy ennyire megszeretem ezt a helyet.

Az utolsó napra is jutott mindenből, újabb közlekedési, kulturális és természetesen izgalmas gasztronómiai élményekkel gazdagodtunk.

2011. november 18. 19:00 / Seprű Oszkár

„- Főnök zavarhatok?

- Mondjad Tibikém!

- Elmentek!

- Kik mentek el?

- Mindenki, főnök.

- Tibikém, próbálj meg precízen fogalmazni, meghálálja az élet. Szóval, kik mentek el???

- A séf, a szakács, a mosogató, a takarító és a pincérek…

- Tibor, ne hülyéskedj! Miért mentek el?

- Nem tudom, Főnök, de hogy elmentek, az bizonyos. A Sanyika mielőtt kilépett az ajtón még odadobta, hogy a Rózsában is így járt Kinga. Most mit csinálunk? 30 perc nyitásig!!!

Eltűntek a falevelek, lezárult az ősz is, az évszak- mellett újabb hónapfordulóhoz és egyben a facebook jegyzeteink összefoglalójához is elérkeztünk.

Ahol sanszos, hogy még nincs csótány: KÖKI terminál - Mexicanos (KÖKI Terminál, Bp. XIX. ker., Vak Bottyán u. 75.)

Ne ítélj elsőre - ronda és finom! - Uri-ELL Önkiszolgáló Étterem (Bp. XIV. ker., Angol u. 38.)

Code7, a (kellemetlen) meglepetések otthona - Code7 (TacoExpress) (Bp. III. ker., Perc u. 6.)

2011. október 15-17. / Tünde

Az előző posztban leírtam kalandos utunkat Törökországba, majd az első pár nap összefoglalóját. Megismerkedtünk az all-inclusive ellátás szépségeivel és rájöttünk, hogy lehet jól és jókat főzni egy ekkora szálloda konyháján is. Felismertük, hogy a török ételek igenis finomak. Jöjjön hát a folytatás. Esküvőkkel, további finom ételekkel, úszással és sok-sok édességgel.

2011. november 12. 13:30 / Tünde

„Aki Márton-napon libát nem eszik, egész éven át éhezik.” Minket ez a kockázat nem igazán fenyeget, hisz minden évben libázunk a Márton naphoz közel eső hétvégén, most sem volt ez másként. Hogy miért pont az Origo Bisztróban? Egyrészt, máshol nem volt hely – igaz későn is kezdtünk neki a foglalásnak, így sajnos a kiszemelt helyeken már teltház volt. Másrészt azért, mert engem régóta frusztrál, hogy a toplistánkon méltánytalanul rossz helyet foglalnak el (21/24), ugyanis még a Gasztrotúrák blog születésének hajnalán voltam náluk. Akkor is egyedül és csak egy leves-desszert kombóra ugrottam be + nem igazán volt még összehasonlítási alapom sem a pontszámok tekintetében. Ideje volt tehát meglátogatnunk kettesben, hogy megérdemelt helyükre kerülhessenek. Mivel volt bőven libás ajánlat a kínálatukban, örömmel indultunk el közösen felfedezni és újraértékelni a helyet.

 2011. október 12-14. / Tünde

A gazdasági válság és a vállunkat egyre erősebben nyomó svájci frankos hitelállomány terhei nálunk is begyűrűztek. Mikor elérkezett az ideje, ennek figyelembe vételével kellett megtalálnunk a nálunk alkalmazható legköltséghatékonyabb nyaralási formát. Mivel nem voltunk még all inclusive nyaraláson, úgy gondoltuk, ez egy jó módja lehet a pénzünk hatékony elköltésének… arra viszont nem is számítottunk, hogy ebből egy komoly gasztroorgia kerekedik.

2011. október 22. 13:00 / Tünde

Elérkezett végre a nap, amikor össze tudtunk hozni a bátyámékkal egy közös ebédet és délutánt. Ők „főztek”, azaz hívtak meg minket egy barátjuk éttermébe, a Duna-parton lévő Hullám vendéglőbe. Nem egy topkategóriás étterem, de a maga nemében megállja a helyét – az ételek tekintetében legalábbis biztosan.

Túl vagyunk egy nyaraláson (hamarosan beszámolunk róla), elérkezett az október vége is, elkészítettük tehát a havi facebook jegyzeteink összefoglalóját.

Csokoládé-szépségverseny a chocoMe bemutatótermének megnyitóján – chocoMe bemutatóterem (Bp. XIII. ker., Kis Gömb utca 23.)

Arénában a csajokkal – Leroy Aréna (Aréna Pláza, Bp. VIII. ker., Kerepesi út 9.)

Randi a "fűben" – Borsikafű étterem + Café Frei (Uniqa székház, Bp. XIII. ker., Róbert Károly krt., 76-78.)

2011. szeptember 21. 13:00 / Tünde

Nincs is jobb ezeken a szürke, őszi napokon, mint visszaemlékezni a varázslatos indiánnyárra, amikor verőfényes napsütésben vitorláztunk a Balatonon.

Nagyon jó barátaink meghívtak – 2-es és 7-es számú barátnőim társaságában – egy késő nyári hajókázásra, az új vitorlásukra. Csodálatos idő volt, kellemesen fújt a szél, ragyogóan sütött a nap. A Balaton vize is felmelegedett 20 fokra, így még a magyar tengeri fürdőzési élményemet is pótolhattam (ami idén nyáron egyébként kimaradt). Gyönyörű vitorlás, fantasztikus társaság, pezsgő, kaviár – mi kellhet még egy tökéletes naphoz? Étteremben is voltunk, természetesen. Na de kezdjük az elejéről.

 2011. október 06. 19:00 / Feri

Az Alexandra étteremkalauz 2011-es kiadása az év konyhafőnökének választotta Huszár Krisztiánt, a MÁK bistro nagyszerű séfjét. Ennek alkalmából az étterem 2 (egy eredeti és a nagy érdeklődésre való tekintettel egy megismételt) estére eltért a hagyományos napi működéstől és egy zártkörű – bárki foglalhatott asztalt, csak a helyek száma volt korlátozott – vacsoraesttel és különleges, 12 fogásos menüvel ünnepelte az eseményt. Naná, hogy ott voltunk. És hogy sikerült? A következő jelzők kavarogtak bennem a végén: kurva jó, fiatalos, leterhelt, rohanó, kompetens, ötletes, tájékozatlan, kedves, gépies. Amint látszik, eléggé ellentmondásos érzelmekkel tértünk haza.

2011. szeptember 30. 20:00 / Tünde

Újabb szülinaphoz érkeztem, ami így 30 felett egyre frusztrálóbb tud lenni. Feri viszont mindig ügyesen intézi, hogy az évszámaim növekedésével ne a korosodásomé legyen a főszerep. Sok-sok éve már, hogy a szülinapomat mindig külföldön töltöttük (ilyenkor szeretünk nyaralni, mert mások gyerekei már az iskolapadokban ülnek és nem körülöttünk rohangálnak), most viszont úgy alakult, hogy néhány héttel csúszik a menetrend. Feri méltóképpen szeretett volna kompenzálni és a kedvenc helyemre szervezte a szülinapi vacsorát, ami persze meglepetés volt számomra.

2011. október 01. / Robotologist

Kb. egyszerre indítottuk blogjainkat (a Gasztrotúrákat és a Budapest-Isztambult) Donnal és feleségével, Tündével. Don a kollégám volt a munkahelyen, amit jól otthagytam. Írásaik arról szólnak, amit már hosszú évek óta rendszeresen művelnek - a legkülönbözőbb éttermeket próbálják ki, leginkább Magyarországon, és ha nem tévedek, leginkább Budapesten, de persze több vidéki helyet is alaposan leteszteltek már. Hosszasan számolnak be élményeikről, benyomásaikról és minden apró részletről, amivel az ember szembe kerülhet egy étteremben. Repertoárjukon a legdrágább, elit helyektől a menüs, ebédeltetésre specializálódott vendéglőkig kb. minden megtalálható, de a színvonalat nem engedik egy jól meghatározott szint alá.

Ahogy utazgatok és tekerek, a legkülönbözőbb helyeken eszem a legkülönbözőbb dolgokat - utcai junk-food, elegáns étterem, gázfőző a hotelszobában - nincsenek korlátok. Sokszor gondoltam már rá, hogy "Ó, ez eszméletlen kaja volt, naonjóhely, írni kéne Donék blogjára egyet!", de ekkor a tányérok már üresek voltak, én meg, mint egy jól lakott óvodás, hümmögtem, hogy na ja, most is későn jutott eszembe, hogy fotózzak.

A nyár még továbbra is tartja magát, úgyhogy majdnem észre se vettük, hogy időközben a szeptember is elrepült. Ideje havi összefoglalót készítenünk az elmúlt havi facebook jegyzeteinkről.

Kifogtuk az aranyhalat – Evezős Sörkert (Bp. III. ker., Római part 34.)

Pozsonyi piknik II. – Sarki Fűszeres (Bp. XIII. ker., Pozsonyi út 53-55.)

Pláza kompenzálása Nagyáruházzal - Aphrodité gyros és thai gyorsétterem (Bp. XII. ker., MOM Park, Alkotás út 53.); Book Café (Bp. VI. ker., Párizsi Nagyáruház, Lotz terem, Andrássy út 39.)

Humphrey's délben és este – Humphrey’s Étterem & Pub (Bp. III. ker., StopShop, Bécsi út 136.)

Én is kipróbáltam a KonoPizzát – KonoPizza (Bp. II. ker., Mammut1 3. emelet, Lövőház u. 2-6.)

2011. szeptember 16. 19:00 / Feri

Vagyis inkább csak becsiccsentettünk. De kezdjük az elején. Az történt ugyanis, hogy 5 éve ezen a napon kötöttük össze az életünket az én kis feleségemmel. Mivel ez egy szép kerek szám, így gondoltuk, megadjuk a módját és elköltjük az összes pénzünket. Ezzel a tervvel a zsebünkben kezdtünk neki megfelelő helyet keresni. Mivel az alkalom is megfelelő és a Costesben is régen voltunk már, elhatároztuk, hogy Magyarország első michelin csillagos éttermében „üljük meg” lakodalmunk 5. évfordulóját.

2011. augusztus 23. / Feri

Tündének ismét sikerült egy jó akciót találnia. Nagyon ügyes az ilyenekben! Történt ugyanis, hogy a Baldaszti’s meghirdette, hogy augusztusban minden kedd este csak 1.000,- Ft-ba kerülnek az étlapon szereplő fogások (mármint 1.000,- Ft/db). Mivel már régóta tervben volt az étterem tesztelése, gyorsan le is foglaltunk egy asztalt. Amikor pedig eljött a várva várt nap, hónunk alá csaptuk Oszkárékat és elindultunk a Baldaszti’s-ba.

2011. szeptember 8. 17:30 / Tünde

Úgy látszik, mostanában ilyen rendhagyó kedvemben vagyok. A napokban a KonoPizza bejegyzés, ma az első budapesti Wasabiról (Szépvölgyi úti) fogok kicsit másképpen írni, mint eddig. Az előbbinél a friss, ropogós hírérték volt az indokom, utóbbinál pedig az a rengeteg étel, amit megkóstoltam és az információhiány, mivel nincs kiírva, hogy mi micsoda, csak leveszed a futószalagról, ami megtetszik és megkóstolod. Ha bejön, elfogyasztod, ha nem, kirakod az asztal szélére és a pincérek elviszik, hogy elférjen az a rengeteg tányér, amit még magad elé pakoltál. A lényegét úgy tűnik, rögtön le is írtam az 1-es számú barátnőmmel történt legutóbbi találkozásunk helyszínéül szolgáló, Wasabi étterem koncepciójának. Na de kezdjük inkább az elején.

…avagy szakításom története a hagyományos pizzával (jelen esetben a klasszikus Gasztrotúrák blog szerkezetével is)

A mai gyönyörű, őszi napon, vagyis inkább hívjuk csodás vénasszonyok nyarának, Budapesten is megnyílt a nagyközönség előtt a KonoPizza első magyarországi üzlete a Mammut I-ben.

Pontban 11 órára érkeztem az ünnepélyes megnyitóra. Abszolút a témára hangolódtam: olasz gyártmányú, piros szerelmemmel érkeztem, hasonló színű fölsőben – otthon még gondolkodtam a zöld-fehér-piros trikolorban, de aztán elvetettem az ötletet… az autó lecserélése viszont föl sem merült bennem. ;) Örömömet tovább fokozta, mikor megláttam, hogy gyönyörű, szintén piros mappában osztogatják a sajtóanyagokat – gyorsan fel is kaptam egyet és elvegyültem a tömegben.