Mór, Öreg Prés, 2014. augusztus 25. / Tünde

 

Az előző bejegyzést azzal fejeztem be, hogy teljesen átnevel engem (borra), a szabolcsi pálinkás lányt a hely szelleme. A most következő bejegyzéssel is ez kerül alátámasztásra, ugyanis a Cathrine’s Cottagesben töltött napjaink során fogyasztottunk bort rendesen. Ibi néni szorgos közreműködésével eljutottunk egy móri borkóstolással egybekötött bormúzeumba, illetve egy hamisítatlan sváb-magyar étteremben pont hamburgert sikerült kipróbálnunk (az volt a ház specialitása), amit szintén helyi borral kísértünk. Kissé zavaros kép, de majd kitisztul, mint azon a napon az addig felhős égbolt...

online póker

Budapest, Zóna, 2015. július 17. / Feri

 

Jelentem, megtaláltam a kedvenc éttermemet és el is vesztettem. Na jó, a kettő között eltelt 2 év, de akkor sem értem. Nem értem, hogy miért zárnak be a kedvenc helyeink? Az egész Segal Viktor éttermével kezdődött. Igaz, hogy csak akkor kezdtük gasztronómiai kalandozásunkat – és nem is volt egyértelmű az elsősége – de akkor is szerettük. Bezárt. Aztán ott volt a Bábel. Egyértelműen a No. 1 volt a listánkon akkoriban. Bezárt! (Oké, már újranyitott azóta, de nem Pesti Istvánnal + még nem is teszteltük le azóta... sajnos). Most pedig itt van a Zóna. Kipróbáltuk, visszajártunk, megszerettük és most bezárnak!

Csákberény, 2014. augusztus 25. / Tünde

 

Az előző bejegyzésben már jeleztük, hogy a Kistücsökben tett legutóbbi látogatásunk csak a kezdet volt, a nyaralásunk nyitóakkordja. 8 éjszakát töltöttünk kettecskén a béke szigetén, Magyarország egy csendes kis rejtekhelyén, Csákberény, Orond Hegyen, a Catherine's Vineyard Cottages Kennedy Villaházában. Az álomszerűen tökéletes napjainkhoz nem csupán a csodás környezet, az ízléses, minden igényt kielégítő házacskánk és a finom ételek, hanem a házigazdák őszinte vendégszeretete, odaadása és maximalizmusa is nagyban hozzájárult.

Párizs, Epicure , 2013. augusztus 19. / Feri

 

Ahogyan Tünde is megírta, Párizs sok mindennek a városa. De ami számunkra a legfontosabb, az ízek városa, a gasztronómia egyik központja. Az itt található Michelin csillagos éttermek száma szinte egyedülálló (talán csak Tokióban van több). A 3 Michelin csillaggal kitüntetett vendéglátóhelyekben is az élvonalba tartozik  Párizs, így adta magát, hogy ha már újra Párizsban töltjük az időnket itt látogassunk meg először egy 3 Michelin csillagos éttermet. A 10 jelölt közül mi az Epicure-t választottuk (az okokról bővebben Tünde első Párizsos bejegyzésében olvashatsz).

A Kistücsök fejlődésvonala

2014.09.12. 23:15

Balatonszemes, Kistücsök, 2014. augusztus 23. / Tünde

 

Legalább 3x voltunk már a Kistücsökben. Először 2009-ben, ugyanazokkal a barátainkkal, akikkel legutóbb (csak azóta ők kiegészültek 2 gyerkőccel. Mi sajnos még mindig nem, de egyszer eljön talán majd a mi időnk is...). Első látogatásunkat úgy tettük náluk, hogy a közeli Chateau Viszben 7végéztünk és „untuk” már a fine dining kaját... Na persze, ez nincs így, de mindenképpen ki akartuk próbálni a Kistücsit, így egyik nap ott étkeztünk. Másodjára kettecskén tértünk vissza, akkor már az update-elt Tücsivel ismerkedhettünk meg. Idén nyáron pedig a teraszukat próbáltuk ki – persze szakadó esőben...

Budapest, Kocka, 2014. július 5. / Tünde

 

Napról napra nyílnak az újabbnál újabb helyek (és csuknak be a bukottak) a városban, ember fia/lánya legyen a talpán, aki bírja még követni a Budapesten zajló éttermi felhozatal mozgását. Nem könnyű választani a kínálkozó lehetőségek közül, ezért örömmel vesszük, ha útba igazításként kapunk valami „jelet”. Jelen esetben is így volt. Mint tudjátok, hétvégente a NU-ban szoktunk kikötni, így már nagyon jó a kapcsolatunk a személyzettel, figyeljük a mozgásaikat. Az egyik exNU-s felszolgáló leányzó például épp a Kockában dolgozik és igen hívogató posztokat szoktunk tőle látni, így aztán adta magát az ötlet, hogy őket válasszuk a sok-sok trendi hely közül.

We Love Burger!

2014.05.23. 16:18

Budapest, Burger and Love, 2014. április 11. / Feri

 

Az egész ott kezdődött, hogy elzárták a vizet az épületben ahol dolgozom, ami együtt járt azzal, hogy a mellékhelyiségek sem voltak elérhetők. Általában 19:00-ig szoktam bent lenni, de mivel ez az esemény délután 4 órakor történt, úgy gondoltam, nem kockáztatok és inkább leléptem. Érdekes, hogy mi történik a városban hétköznap délután, ritkán van ebben az élményben részem. Mivel tényleg kevés ilyen lehetőségünk van, úgy döntöttünk, hogy kihasználjuk az alkalmat és kirúgunk a hámból. A terv az volt, hogy betömegközlekedünk a Bazilikához, beülünk valahova és vacsi után megnézzük Budapest néhány frissen felújított részét. Szóval csak úgy elleszünk, bármi kötelezettség nélkül. Ez olyan jól sikerült, hogy hajnal 4-ig róttuk Budapest utcáit, igaz inkább bárokban/kocsmákban töltöttük az időnk nagy részét és nem a felújított tereken. Az egész móka pedig a Burger and Love-ban indult.

Párizs, 2013. augusztus 18. / Tünde

 

Újra jelentkezünk a Télen-nyáron Párizs sorozatunk legfrissebb beszámolójával, ahogy ígértük azt a 2. napról írt bejegyzésünkben (vegánkaja és egy kalandos fondüzés története) is. Az első két nap történései után következzék a párizsi vasárnapunk élménybeszámolója – marokkói étteremmel, sütizővel, kávézóval és egy fordulatos Moulin Rouge show-val.

Spanyolország Budapesten

2014.03.07. 18:10

Budapest, Padron, 2013. december 14. / Feri

 

Mostanában elég nagy bajban vagyunk hétvégenként az ebéddel. Bár nincs sok szabad hétvégénk, ha mégis akad egy, akkor nehezen találunk olyan éttermet, ami megfelel minden kívánságunknak: már próbáltuk (túl sok a feldolgozandó anyag, így nem akarjuk gyarapítani a kipróbált, de még nem blogolt éttermek számát :)), ne legyen drága és ne a nU legyen (az egyik nap általában úgyis odamegyünk, bár az új étlapjuk nekünk nem igazán jön be). Most mégis egy olyan étteremre esett a választásunk, ahol még sosem voltunk. Konkrétan a Padronra, bár elég kalandos volt az oda vezető út.

Párizs, 2013. augusztus 17. / Tünde

 

Ahogy ígértük, újra jelentkezünk a Párizsi utazásunk beszámolójának folytatásával.

A téli visszatekintés és az első nap streetfoodolása után most következzenek a második nap élményei – piacozás, biobár, fondüzés és biciklizés. De először jöjjön az első reggelink a hotelben.

Hova menjünk Szegeden?

2013.12.17. 15:56

Szeged, Bistorant, 2013. május 25. 12:30 / Feri

 

Szeretjük Szegedet, szép kis város Csongrád megye székhelye. Voltunk már ott sokszor, de az utóbbi időben valamiért nem jutottunk el a Tisza-parti városba. Egy, a megyében futó projektem miatt többször megfordultam Szegeden, majd baráti társasággal is töltöttünk hétvégét a városban, így nem ismeretlen előttünk. Gasztronómiai szempontból viszont egy fekete lyuk. Egyszer sem futottunk bele olyan étterembe – sem a helyszínen, sem hírből –, amit megjegyeztünk volna. Egyedül a Bistorant volt rajta a listánkon. Így, amikor édesanyám, a születésnapjára kapott ajándék hétvégi kirándulásának céljaként Szegedet nevezte meg, biztosan tudtuk, hogy a Bistorantban fogunk ebédelni.

Erdély, 2013. július 28-29. / Tünde

 

Az első napok kalandos utazásai és az akár irodalmi/történelmi vonatkozású éttermekhez kötődő élményeink után még sok-sok felfedezni való állt előttünk Erdélyben.

Az „elmenzásodott” Menza

2013.09.27. 14:19

Budapest, Menza, 2013. augusztus 11. / Feri

„Adott vasárnap (is :)) éhesen ébredtünk.” Így kezdődött a korábbi Menzás bejegyzésünk, és így indul a mostani is. A vasárnapi tervünk füstbe ment (lemondták a megbeszélt találkozót) a hétvégi nU látogatásunkat pedig már ellőttük előző nap, így gondolkoznunk kellett, hol csillapítsuk az éhségünket. Nem volt egyszerű, ugyanis a tekintélyes elmaradások miatt (sok étteremről készül bejegyzés, de sajnos csak nagyon lassan) csak a már ismert (és pontozott) helyek jöhettek szóba. Mivel éppen újraértékeljük/tük a kiosztott pontokat, így adta magát a Menza: régen voltunk (majdnem pontosan 2 éve), azóta megváltozott a séf személye is (nagy kedvencünk, Kálmi ugye már a nU-ban kreálja az ételeket, de azt, hogy a Menzán ki főz éppen, sehogy sem sikerült kiderítenem), éhesek is voltunk, így minden adott volt egy újabb látogatáshoz.

Párizs, 2013. augusztus 16. / Tünde

 

Feri 30. szülinapját Párizsban ünnepeltük. Január vége volt, farkasordító hideg és csípős szél. Ennek ellenére mi gyalogszerrel jártuk be Párizs legfőbb nevezetességeit. 4-5 napon keresztül reggeltől éjszakáig úton voltunk és szívtuk magunkba Párizs hangulatát. Imádtuk az egészet, úgy ahogy van. El is határoztuk, hogy egyszer jobb időben is ellátogatunk a franciák fővárosába. Feri öregedett még jó sok évet, mire újra eljutottunk Párizsba, a *** városába – óriási repertoárra bukkantam Párizst illetően, ahol (egyelőre nem Michelin-csillag, de lesz később az is bőven!) *** = Európa egyik legnépesebb, a világ leglátogatottabb európai (bár idén London megelőzte) és az egyik legszebb (o.k.), a szerelem fő (o.k.), a fény (2013-tól már ez sem teljesen igaz, ugyanis hajnal 1 és reggel 7 között törvényileg „spóroltatják” a kirakatok kivilágítását – kivétel néhány kiemelt turisztikai terület), nyüzsgés (o.k.). Még folytathatnánk a sort, de zárásképpen, stílusosan maradjon a végére, desszertnek: Párizs, az ízek városa (ezzel is egyet bírunk érteni). Erről az oldaláról mutatjuk be mi is Nektek, saját élményeink megosztásával.

Erdély, 2013. július 26-27. / Tünde

 

Barcelona, Thaiföld, Erdély, Párizs... Első ránézésre nincs sok közös bennük. Földrajzilag és semmilyen más tekintetben sem. Nekünk viszont egyet jelentenek: mind megírni való blogbejegyzés! Az elmúlt egy évben ezeken a külföldi helyeken jártunk, ettünk jókat és rosszakat. Sajnos azóta is képtelenek vagyunk utolérni magunkat. Mentségünkre legyen szólva, hogy mint tudjátok, ez a blog nem egy üzleti vállalkozás, csupán hobbi, amit nagyon élvezünk. Tehát nem hoz pénzt (nem is célja a későbbiekben sem), így a megélhetésünket biztosító munkánk miatt jóval kevesebb időt tudunk az írásra fordítani. Legutóbbi bejegyzésemben is láthattátok, hogy több, mint egy éves elmaradásomat törlesztettem. Most megrázom magam és nem egy régiről, hanem egy viszonylag friss élményről írok – hátha ez könnyebb, gyorsabb lesz.

Budapest, Jack’s Burger, 2013. augusztus 7. 20:30 / Feri

 

Jó régen írtunk már facebook jegyzetet és most sem fogunk. :) Úgy döntöttünk, hanyagoljuk véleményünk ezen formában történő közlését. Helyesebben a facebook oldalunk helyett itt, a blogon tesszük közzé a jegyzeteket (is). A Jack’s Burgerben tapasztaltakról is csak jegyzet formájában számolunk be, hiszen mégsem egy „rendes” étteremről van szó, így nehéz lenne összehasonlítani például a Costesszel. Akkor lássuk, mi is történt.

Egyik este sétálgattunk a városban és kerestünk valami (divatos névvel illetve) streetfood helyet. Nem akartunk sokat enni, valami tapas-szerű megoldásra gondoltunk, de bármi megfelelt volna, amit gyorsan és az utcán meg tudunk enni. Egyre több ilyen hely van Budapesten, de mi biztosra mentünk, így a Szent István térre sétáltunk. Ott biztos találunk majd valamit! Találtunk, mégpedig a Jack’s Burgert, ahol isteni burgert ettünk.

Megkésett gyászjelentés

2013.07.17. 16:29

Budapest, Miniatür, 2012. március 13. 20:00 / Tünde

 

„Anekdoták egy 60 évessel” volt a bejegyzés eredeti címe, amikor nekiláttam a bejegyzés megírásának, úgy kb. 1 éve. Amikor elkezdtem a Gasztrotúráktól megszokott összegző részeket, a „Megközelíthetőség” résznél, a weboldal linkjének keresésekor döbbentem rá, hogy a Miniatür bizony bezárt! 2013. március 9-én volt a záróbulijuk. Így aki még nem járt náluk, lemaradt a lehetséges élményről, az írást viszont amolyan megemlékezésként posztoljuk. Azt sajnos nem tudjuk ígérni, hogy megfelelünk a „halottakról vagy jót vagy semmit” mondásnak, de az értelmezés szerinti halottakról igazat vagy semmit (ők ugyanis már nem tudnak védekezni) elvárásnak garantáltan megfelelünk. Minden szavunk színtiszta igaz, nekik pedig  béke porai(k)ra... vagy mi...

A városi malac története

2013.07.04. 17:46

Budapest, Pesti Disznó, 2013. május 19. / Feri

 

A Pesti Disznóról már régen tervezzük az írást. Többször kipróbáltuk őket, csináltunk sok-sok fotót és minden alkalommal szorgalmasan jegyzeteltünk. A bejegyzés megírása valahogy mégis mindig elmaradt – jött valami új hely vagy csak elvesztette az aktualitását az előző az újabb látogatásunk miatt. Mindig volt tehát ok, hogy ne írjuk meg az élményeinket. Pedig szerettük őket és a bisztrósorozatunkba is tökéletesen passzolnak, hiszen az általunk leírt bisztró-meghatározás nagyon jól illik rájuk. Olyannyira, hogy a bisztró helyett mi (is) a gasztrobár elnevezést javasoltuk, ahogy ők is aposztrofálják magukat. Eljött tehát a nagy nap, amikor leírjuk, mit is gondolunk a Pesti Disznó gasztrobárról.

Visz, Chateau Visz, 2013. január 27. / Feri

 

A toplistánkat jelenleg vezető éttermet utoljára szűk 1 éve látogattuk meg. Akkor felróttuk az étteremnek, hogy túl sűrűn változik a séf személye, és tisztáztuk, hogy a konyhát Klaus Deutschmann vezeti. Ez sajnos azóta újból megváltozott.

Budapest, Gourmet fesztivál, 2013. június 1. / Tünde

 

Egyetlen délután alatt 50 étterem kínálatából 30 féle étel és 15 féle ital kóstolását bátran nevezem hedonizmusnak. Ezzel telt ugyanis idén a névnapom ünneplése a Gourmet Fesztiválon, a Millenárison.

Nagyi főzt(j)e?

2013.05.13. 13:46

Budapest, Pest-Buda, 2013. április 19. / Feri

 

A Pest-Buda éttermet teljesen véletlenül látogattuk meg. Történt ugyanis, hogy végre kulturálódtunk egy kicsit, aminek a helyszíne a Budai várban volt. Mivel még normális időben ért véget az előadás – ami egyébként egész jó volt –, gondoltuk, beülünk valahová. A sétánk során az első szembejövő (értékelhető) étterem a Pest-Buda volt. Mivel még nem próbáltuk őket, úgy gondoltuk, itt az ideje.  A terv az volt, hogy csak levest vagy salátát eszünk, de az étlapot böngészve meggondoltuk magunkat.

Ízlelések és pofonok?

2013.02.12. 17:28

Budapest, Csalogány 26, 2012. május 11. / Feri

 

Mindig bajban vagyok, amikor valaki megkérdezi tőlem, hogy mi a kedvenc ételem. Szerintem ez egy értelmetlen kérdés, olyan nincs, hogy kedvenc étel. Mert az, hogy az adott ételt szeretem-e, sok mindentől függ (ki és hogyan készítette, éppen milyen hangulatom van, milyen az alapanyagok minősége stb.). Viszont érdekesebb az a kérdés, hogy melyik az az étel, amire mindig is emlékezni fogok. Erre a válaszom pedig hosszú évek óta: burgonyafőzelék szűzérmével a Csalogány 26-ból.

2012. június 23. / Tünde

 

Végre egy lazább nap, amikor nem történik velünk annyi minden, azaz nem látogatunk meg naponta 5 helyszínt, valamilyen gasztronómiai manufaktúrát vagy kulináris izgalmakat rejtő éttermet. Szombat révén lazulhatunk végre egy kicsit. Már ha annak lehet azt mondani, hogy felkelünk reggel, kimegyünk a helyi piacra, majd kipróbáljuk a Garda-tó Michelin-csillagos éttermét. A biztonság kedvéért még ellátogatunk egy sertésfarmos szalámigyárba, majd sétálgatunk a hétvégi, kora esti forgatagban Desenzanóban. Túránk végén pedig, ezáltal keretes szerkezetbe foglalva a kirándulást, ismét Francesco készíti a vacsoránkat.

Budapest, Borssó bisztró, 2011. május 19. / Seprű Oszkár

 

6 éve vagyok házas, ami rengeteg idő egy férfi életében. Bele sem merek gondolni, mennyi csudás dolgot lehetett volna ennyi idő alatt csinálni, de végül is nem voltam leszedálva vagy megfenyegetve amikor kimondtam azt a félszeg „Igen”-t. Szóval közelgett az évforduló, de természetesen nekem minden járt a fejemben, csak pont az nem. Már megszoktam, hogy feleségem, mint  lelkiismeretem papagája ül ilyenkor a vállamra és már az évforduló előtt pár héttel felhívja rá a figyelmemet, hogy aztán arra méltó módon ugyanúgy ne történjen semmi a nemes napon. De idén máshogy volt. Én hoztam a szokásos formám, de Ő résen volt és meglepetést szervezett. Azt mondjuk nem árt tudni rólam, hogy a  meglepetéseket körülbelül annyira szeretem, mint a deviza alapú jelzáloghiteleket. Ha valaki házhoz hoz egy 650-es BMW-t és le kell róla szednem a masnit, de utána visszamehetek a lakásba, az még ok, de hogy bemenjek a városba, emberek közé és akkor majd ott lesz valami meglepi, az enyhén frusztrál, tán még agresszívé is válok (Kedves pszichológus olvasók! Ezt hívják úgy, hogy szociopata?). Nem tudtam, hogy hova és kikkel, de azt mondta, hogy szombat estére ne csináljak programot, mert… mert valami lesz, de titok és ne kérdezősködjek. Se szülinap, se névnap, karácsony még a közelben sincs, mit ünneplünk??? Egy pár órám ráment mire rájöttem, hogy a házassági évfordulónk lehet az ok. Az úton végig kérdezősködtem és úgy a 9-edikre ki is találtam, hogy a Borssó Bisztró a célállomás és valószínűleg lesznek vendégeink is, hogy ne unatkozzunk az évfordulón. :)

Budapest, nU – Bor és Bisztronómia,  2012. november 09. / Feri

Mivel is kezdhetnénk a bisztrósorozatunkat, mint az egyik kedvenc éttermünkkel a nU – Bor és Bisztronómiával. Előre jelzem, hogy elfogultak vagyunk velük, ugyanis a sok látogatás során nagyon megkedveltük mind az ott készült ételeket, mind a személyzetet – egyszerűen nem bírunk róluk leszokni! Hogy miért? Ha elolvassátok a bejegyzést, megtudjátok.

süti beállítások módosítása